Tolna Megyei Népújság, 1965. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-12 / 9. szám

t 6 TOLVA MEGYEI VEPtJSAG 1965. január 12. Hoz-e fejlődést röplabda­sportunknak az új év ? Százötvenezer forint röplabdára — Harmincegy sportkör tervezett csapatot a költségvetésében — Alibinek kell csak a röplabda ? gyorsabb volt i labdánál Ismét nem hozta meg a röp­labdasportban a várt fejlődést a?- 1964-es év. Röviden így lehetne jellemezni röplabdasportunk 1964. évi mérlegét. Próbáljuk vissza­pörgetni az eseményeket, és kezd­jük 1964 tavaszán: A megyei röplabdaszövetség nagy körültekintéssel készí­tette a bajnokság kiírását, és a jelentkezett csapatok közül csak azokat vette figyelembe, ahol az anyagiak biztosítva voltak. A tavaszi forduló úgyszólván zök­kenőmentesen folyt le, a mérkő­zések többsége lejátszásra került, nem voltak kirívó sportszerűtlen­ségek. botrányok, stb. A szövetség vezetői már örültek, hogy a me- gyebajnokság és ezen keresztül a sportág megerősödött, és lassan­ként várható minőségi fejlődés is. Az öröm sajnos korai volt. Amilyen sportszerűen zajlott a tavaszi forduló, legalább annyira sportszerűtlen volt a bajnokság őszi fordulója. Több csapat beje­lentette visszalépését (Váralja, Fornád, Németkér stb.), így mér­kőzés nélkül maradtak egyes csa­patok. A visszalépéseknél a sport­köri vezetők indokolásában .álta­lában anyagi, játékos- és edzőhi­ányra hivatkoztak. Kétségtelen, hogy voltak a sportköröknél anyagi problémák. De ezek nem abból adódtak, hogy a költség- vetés nem biztosított a szakosz­tály* részére elég anvasfi fedezetét. A baj inkább akkor kezdő­dött, amikor a röplabdaszak­osztály pénzét labdarúgó- szakosztályra költötték. Az edzőhiány viszont komoly, problémát okoz a röolabdasport fejlődésében. Úgyszólván alig van a megyében olyan röplabdsszak- osztálv, ahol edzői minősítéssel rendelkező szakember készítené ■ ■iiniiNiiiimiiimn» fel a versenyzőket a bajnokságra. Legtöbb csapatnál az edzések közvetlenül a bajnoki rajt előtt kezdődtek, és így nem csodálkoz­hatunk azon, hogy a játékosok erőnlétileg sem bírták a mérkő­zéseket. Technikailag, taktikailag a férfiaknál esetleg három, míg a nőknél két csapat játékára mond­ható el, hogy megközelíti azt a szintet, amelyet egy megyebajnoki csapattól várni lehet. A pénz- és az edzőhiány mel­lett harmadikként emlegették a sportköri vezetők a játékoshiányt is. Tény. hogy van ilyen is, de ezért kizárólag a sportköröket, illetve a szakosztályokat terheli felelősség. Fiataljaink szeretik a sportot, szívesen röplabdáznak — ha erre alkalmat, lehetőséget biz­tosítanak. Sajnos a vezetők 8—10 játékossal kezdték a bajnokságot, a fiatalokat nem vették be a csa­patba. és amikor egy-két játékos különböző okok miatt évközben kivált, már hiába kapkodott a ve­zetőség, nem volt utánpótlás. Több csapatnál klikkek alakultak, a csapat tagjai mereven elzár­kóztak attól, hogy helyüket más foglalhassa el. így fordulhat elő, hogy há­rom-négyezer lakosú közsé­gekben összesen hat röplab­dajátékosból áll a szakosztály. Most térjünk vissza ismét az anyagi kifogásokra. Nézzük meg az idei évre milyen összegeket hagyott jóvá a megyei TS elnök­sége a röplabdaszakosztályok működésére: Dombóvári Tsz SK 16 700 forint. Sióagárd 13 000, Szekszárdi Bőrdíszmű 9000. Né­metkér 9000, Máza 8500 Hőgvész 8J00. Gyönk 6700, Medina 6500. öcsénv 6000. Varsád 6000. Pálfa 5500. Cikó 5000, Felsőnána 5000, Szekszárdi Honvéd 4900, Bogyisz- ló 4000 forint. ■ »»■■■iiiimmi ii»■>rrnr»rr A felsoroltakon kívül találunk a költségvetésekben olyan közsé­geket is, mint például Kanacs 4200, Diósberény. ahol 4100. Kéty 4000, Kajdacs 3600, Izmény 3300, Csibrák 2000 forintot tervezett a röplabdaszakosztály működteté­sére. Persze nem az a baj, hogy Kanacs vagy Diósberény ilyen nagy összegeket tervez, hanem az elmúlt években ezek a sport­körök nem szerepeltették röp­labdacsapataikat semmiféle bajnokságban, és félő, hogy az idei év sem hoz változást ezen a téren. Harmincegy sportkör tervezett költségvetésében anyagi alapot röplabdaszakosztály működteté­sére. A harmincegy sportkör ösz- szesen 155 000 forintot fordíthat (a költségvetés szerint) a szak­osztályokra, de ha év végén meg­néznénk, hogy ebből az összegből ténylegesen mennyit kaptak a röplabdiások. mindenkit meglepne az elszomorító adat. Különösen a kisebb egyesületeknél a tervezés nem más, mint alibi. A sportköri vezetőknek azért kell a röplabda sportágat tervezni, hogy ne legyen olyan látszat, hogy csak a labda­rúgással törődnek. A harmincegy soortkör közül tizenkét sportkör egyáltalán nem működtet röplabdaszak- osztályt. A leírtak alapján tehát az idei évtől sem várhatjuk, hogy ko­moly változás lesz megyénkben röplabdában. Hogy előbbre lép­jünk. járási bajnokságokat kell szervezni, és valamilyen formá­ban kötelezni az egyesületeket, hogy a működéshez betervezett pénzt ténylegesen a röplabdások és ne egyéb sportágak kapják. nn mm in n i rmmrrnn Ismerkedjünk a labdarúgószabályokkal Napjainkban örvendetesen nő azoknak a labdarúgó-szurkolók­nak a száma, akik a szabályok többségét már jól ismerik. Egyre kevesebb a reklamálás egy-egy előnyszabály alkalmazása esetén, vagy olyan szabálysértésekkor, amelyek egy mérkőzésen többször is előfordulnak. Ezúttal néhány olyan kérdéssel foglalkozunk, amelyek nem gyakoriak, nem sablonosak. Kérdés: A kapus a 16-oson tje­iül cselez, lábbal játssza meg a labdát, lökhető-e? Felelet: A szabály előírja, hogy különböző esetekben és helyeken miként támadható a kapus. A büntetőterületen belül — a kapu­előtér kivételével —, szabályosan lökhető a kapus is, még ha nincs is a labda birtokában, de meg­játssza azt. Ebből a szempontból olyan elbírálás alá tartozik, mint bármelyik mezőnyjátékos. Ami­kor tehát kifut kapujából a ka­pus és a labda megjátszható kö­zelségébe érve igyekszik azt meg­játszani, vagy a megszerzett lab­dával cselez, akkor szabályosan lökhető ő is. A kapus a saját kapuelőterén belül akkor lökhető szabályosan is, ha a) , már a kezében tartja a lab­dát; b) . zárja, akadályozza, feltar­tóztatja ellenfelét a labda meg­szerzésében. Az esemény helyét figyelembe véve tehát: I. Szabályosan lökhető, ha cse­lez, hiszen éppen olyan játékos­nak számít, mint bármelyik me­zőnyjátékos. II. Ha a kapu előterén (5 és fe­lesen) belül cselez a labdával, ak­kor nyilvánvalóan azért teszi ezt, hogy az ellenfelét feltartóz­tassa, hiszen máskülönben fel­venné kezébe a labdát. Az a ka­pus pedig, aki ellenfelét szándé­kosan feltartóztatja, szabályosan lökhető az 5 és felesen belül is. Kérdés: Támadócsatárt a kapus homokkal szembedobja. ítélet? Felelet: A kapus cselekedete sportszerűtlenség és azért közve­tett szabadrúgást kell csapata el­len ítélni. Kérdés: A kapus a sáros pályán a kivédett labdával kicsúszik a büntetőterületen kívülre. Szándé­kos-e ilyen esetben a kezezés? Felelet: A kapus a labdát szán­dékosan fogta meg, kezezése te­hát szándékos, s ezért, ha ez a büntetőterületen kívül áll fenn, csapata ellen közvetlen szabad­rúgást kell ítélni. Kérdés: Egy játékos úgy végzi el a szabadrúgást, hogy lábbal felemeli a labdát a levegőbe, az ott egy métert megtesz és vissza­hull ugyanarra a helyre, ahonnan útjára indult. Elvégezték-e a sza­badrúgást? Felelet: Mihelyt a labda a sza­badrúgás elvégzése után a szabá­lyokban előírt 70 cm-es távolságot megtette, már játékba került, fel­téve, hogy az eset nem a büntető- területen belül történt. Kérdés: Szögletrúgás alkalmá­val a rosszul eltalált labda csak kb. 2 méterre gurul a játéktéren, amikor a végrehajtó játékos utánafutvá újra belerúg. A má­sodszori labdaérintés pillanatá­ban, a kapu előtti tömörülésben, az egyik védőjátékos belerúg el­lenfelébe. ítélet? Felelet: Két csapat egy-egy já­tékosa követett el egyazon pilla­natban két különböző súlyosságé szabálysértést. Ilyen esetekben a játék megszakítása után játék­vezetői labdaejtés következett ott, ahol a labda a szabálytalanság pillanatában volt. Előzőleg azon­ban a durvaságot elkövető védő­játékost ki kell állítani. Kérdés: Szabadrúgás. Védő­játékos hajtja végre a 16-oson be­lülről, a vonal közelében. A labda túljutott a vonalon, összesen 50 cm-t tett meg, amikor egy má­sik játékos már megjátssza. Já­tékba került-e a labda? Felelet: A szabály idevonatkozó része így szól: „A labda akkor ke­rül a szabadrúgás elvégzése után játékba, ha a kerületének meg­felelő távolságot megtette”. „Ha a védőcsapat a saját bün­tetőterületén belülről végez el szabadrúgást, akkor a labdának a játéktér felé el kell hagynia a büntetőterületet”. A szabály e két idézett részé­nek előírásai alapján a 70 cm-t feltétlenül meg kell tennie a lab­dának, a 16-oson belülről végre­hajtott szabadrúgás alkalmával a labdának még a 16-ost a játéktér felé határoló valamelyik vonalát is el kell hagynia, hogy játékba kerüljön. Emlékek, mozaikok, Evans, a világhírű angol FIFA-játékvezető sportmúltjából, amelyet a Ma­gyar Labdarúgók Szövetsége Já­tékvezető Testületének hivatalos lapjából, a Játékvezetőből vettünk át. II. MINT IDŐSEBB JÁTÉKVEZETŐ így láttam Gyakran olvastam az újságban, hogy jó játékvezető csakis abból | lehet, aki korábban futballozott, j Ezt nem is kétlem. Nos, egyízben, kitűnő angol fut- | ballista barátom kénytelen volt | egy mérkőzést szükségbíróként j levezetni. Utána legyintett kezé- vei. s csak ennyit mondott nekem: — Mister Evans! Az életben soha többé nem veszek sípot a számba. Megtanultam még job­ban tisztelni és becsülni az Önök hivatását! De Önök is, kedves sportbará­taim, ha megpróbálják, rájönnek arra, hogy a játékvezető nem­csak bókokat kap a játékosoktól, hanem sokszor huzatos, piszkos mellékhelyiségekben öltözik és nem fontokban, dollárokban, ha­nem csak pennyk ben és centek­ben fizetik. Tapasztalataim szerint, az öl­tözködési viszonyok, még az angol A-ligában is sok kívánnivalót hagynak maguk után. Érdekes ez­zel szemben, hogy a játékvezetőt, a mérkőzés megkezdése előtt min­dig barátságosan és vendégszere­tettel fogadják, igyekeznek figyel­mességükkel még a gondolatát is ellesni. Emögött azonban — a játékvezetőt mindenkor a „szük­séges rossznak” tekintik. Ez a ret­tenthetetlen és színlelt barátság csak arra a bizonyos, rövid időre szorítkozik, ameddig a vendég­látó egyesület csapata győzelemre áll. Egy alkalommal a játékvezetői öltözőm feltűnően poros, füstös és piszkos volt. Ezenkívül szanaszét, mindenütt elszórva mosatlan I whiskyüvegek és poharak hever- j tek. A rendező egyesület talán úgy gondolta: erre a helyiségre ' nem kell különösebb gondot for­dítania, hisz ez „csak” játékveze­tő öltözője. NEM ÍGY ÉN! Magamhoz kérettem az egyesü­let Intézőjét és kereken kijelen­tettem: ha rövid időn bedül nem hozzák rendbe az öltözőt, vagy egy másik, rendes, tiszta öltöző- helyiségről nem gondoskodnak, nem vagyok hajlandó a mérkő­zést levezetni. A klub vezetősége sűrű bocsánatkérés közepette, egy szép, tiszta öltözőhelyiséget bo­csátott rendelkezésemre. Ez az öltözőhistóra juttatja eszembe egyébiránt azt a történe­tet, amelyet egy idősebb játékve­zető kollégám mesélt el nekem. Nevezett egyízben Észak-Ang- liában vetetett mérkőzést. Tisz­teletére a játékvezetői öltözőt di­cséretre méltó ízléssel díszítették fel és — ahogy mondani szokták, csak úgy ragyogott minden a tisztaságtól. Meg is kérdezték tő­Totóeredmények 1. Catania—Intern. 2:3 2 2. Cagliari—Bologna 0:0 X 3. Mantova—Fiorcntina félbe­szakadt, törölve 4. Messina—Lanerossi 0:0 X 5. Róma—Torino 2:2 X 6. Bari—Modena 1:0 1 7. Padova—Lecco 0:0 X 8. Trani—Spal 0:0 X 9. Angers—Lens 3:1 1 10. Bordeaux—Sochaux 1:0 1 11. Rouen—Nantes 1:3 2 12. Strasbourg—Sedan 2:0 1 13. Nimes—Valenciennes 2:1 1 14. Parma—Pro-Patria +1 1:2 2 15. Monza—Venezia 1:0 1 le a rendezőegyesület figyelmes sportvezetői: — Mondja kedves bíró úr, véle­ménye szerint Inányzik-e még va­lami ebből az öltözőből, amely az ön kényelmét szolgálná? — Itt minden a legnagyobb rendben van. Minden nagyon szép, ízléses és kényelmes — fe­lelte barátunk, majd így folytatta: — azért egy tükör még nagyon elkelne benne! A sors kiszámíthatatlan! Bará­tunk három hét múlva abban a városban vezetett mérkőzést. Kí­váncsian várta, vajon a rendező egyesület figyelmes vezetői okul­tak-e korábbi észrevételén és el­helyezték-e öltözőjében az oly na­gyon hiányolt tükröt. Nem kis meglepetéssel észlelte, hogy a tü­kör még ekkor sem volt az öltö­zőben, de a falon — talán a kép­zeletbeli tükör helyén — egy szemüveg lógott, ezzel a felírás­sal: — A rövidlátó és vak játékve­zetők számára!... STOPPER HELYETT TORONYÓRA... Évekkel ezelőtt, még fiatal já­tékvezető koromban, vidéki ifjú­sági mérkőzést vezettem, partjel­zők nélkül. Gondoltam, nem nagy baj. stopperem is van, karórám is, a pálya meszelései, azaz a vo­nalak jól láthatók, a hálók rend­ben vannak a kapukon. És abban a pillanatban, amikor a sípomba fújtam, megdöbbenve vettem ész­re, hogy stopperem nem műkö­dik. — Nincs baj — mondtam ma­gamban némi hosszússággal, — majd a karórámmal mérem az időt! — Kicsit idegessé váltam, de a játékosok előtt a' legkevésbé sem mutattam, amikor észleltem, hogy a karórám is áll. Órát már nem volt időm kölcsönkérni, örömmel fedeztem fel viszont a közeli község toronyóráját. Félóra elteltével pillantottam először titokban a toronyóra felé, de előzőleg néhányszor, a kezem­ben lévő stopperre néztem, mint ha az idő múlását figyelném. Rendben lement az első félidő, sőt a második is. A mérkőzés vé­gén ugyan néhány néző azt állí­totta, hogy tíz perccel megrövidí­tettem a második félidőt. Mások szerint viszont tíz perccel tovább játszattam a csapatokat. Az izgatott kedélyeket a torony­órára mutatva csillapítottam le mondván: — Ne reklamáljanak, uraim, hiszen a toronyórán is ellenőiríz- hettek. Negyed ötkor kezdődött a má­sodik félidő, most ötöt jelez a toronyóra is. És nézzék meg a stopperemet: a 45. perc végén nyomtam meg. — Odatartottam eléjük a stoppert, amely valóban a 45. percet mutatta. Még az előző szombat óta.;; (Folytatjuk) Ás új évet kezdje szerencsével! Vegyen SZERENCSE­SORSJEGYET 4,— forintért. Főbb nyeremények: Családi ház garázzsal, gép­kocsival. Különböző személyautók, Külföldi utazások stb.

Next

/
Oldalképek
Tartalom