Tolna Megyei Népújság, 1965. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-08 / 6. szám
1065. január 8. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG ___________ 3 A hol söprű lesz a szívlapátból Korszerűsítik a belső anyagmozgatást a IS agy m árny old Brikettgyárban Nagyjelentőségű, közel tízmillió forintba kerülő rekonstrukciós munka fejeződik be néhány hónap múlva a Nagymányoki Brikettgyárban, korszerűsítik, teljesen gépesítik a belső anyagmozgatást. Az új létesítmények egy része már kész, a szénkészlettér, rakodóberendezéseivel együtt már üzemel, a gyár „pályaudvarán” már elkészült a tolópad, kész a százvagonos szénbunker, a kirakógépet és szállítószalagot most szerelik. Már most is alig van szükség a korábbi fő anyagmozgató eszközre, a szívlapátra, de ha befejeződik a szerelés, a lapátot csak söprűnek használják. Kikotorni vele a vagonok sarkából a maradékot, amihez nem tudott hozzáférni a kirakógép. Évek óta „ÉGETŐ” PROBLÉMÁJA volt a gyárnak a belső anyag- mozgatás. Hiszen ma napi nyolc- van-kilencven vagon brikettet állítanak itt elő, ennyi nyersanyagot kell kirakni a vagonokból, eljuttatni a feldolgozó üzembe. Húsz évvel ezelőtt körülbelül tizedannyi brikettet gyártottak, mint most. A gyár annak idején a helybeli bánya porszenének a feldolgozására épült, hogy ezt a szenet egyáltalán értékesíteni lehessen. Abban az i lobén szállítási, anyagmozgatási, készletezési problémák fel sem merülhettek. Annyi szenet dolgoztak fel, amennyit a bánya adott és a napi néhány vagon brikett elszállítása nem okozott nehézséget. A termelés azonban — a fel- szabadulás után — évről évre nőtt. Egyre kisebb lett a szerepe a mányoki szénnek, és ma már, amikor a nagymányoki bánya címmel pályázatot hirdetett a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága a kongresz- szus előtt. Ezen a pályázaton KISZ-szervezetek, fiatalok írhatták meg véleményüket, javaslataikat; mindazt, amit elmondtak volna szóban, ha eljutnak a kong- , resszusra. nem termel, a brikettgyártáshoz szükséges nyersanyag — komlói, szászvári és középdunántúli szén, a kötőanyag, a szurok és bitumen — teljes egészében vasúton érkezik. A brikettgyártáshoz a különféle szeneket keverik, mégpedig szigorúan előírt összetételben. Az lenne az ideális állapot, ha a szén folyamatosan, egyenletesen és a keverési arányoknak megfelelő összetételben érkezne, így lehetne folyamatosan termelni, az érkező vagonok tartalmát közvetlenül az üzembe szállítani. Ez azonban keresztülvihetetlen. A szállítmányok lökésszerűen érkeznek. így a szén egy részét tárolni kell. Erre azonban a gyár nem volt berendezkedve, így még előfordulhatott akkor is fennakadás, ha volt szén, sőt volt minden fajtából, csak éppen nem volt „kéznél”. A munkaerőhelyzet — ma már egyre kevesebben vállalkoznak a szénlapátolás nehéz és szennyező munkájára — A GÉPESÍTÉST KÖVETELTE. A négy évvel ezelőtt megkezdődött beruházás az anyagellátás egyenletesebbé tételét és a nehéz fizikai munka kiküszöbölését célozza. A vasútállomás mellett alakították ki az ezervagonos készletteret. A beérkező alapanyagok közül azokat, amelyekre pillanatnyilag nincs szükség, itt tárolják. Nagyteljesítményű „Henzel- mann” rakodógéppel rakják ki a vagonokból és amikor a gyárnak szüksége van arra a szénre — és pont azt a fajtát nem kan közvetlenül vasúton — ugyancsak géppel az itteni készlethez nyúlnak és viszik, vagonokban az egy kilométer távolságban lévő gyárhoz. A KISZ Központi Bizottsága értékelte a pályázatokat. Megyénkből dicsérő oklevelet kapott a bátaszéki gimnázium KISZ- szervezete. Kulik Péter bátaszéki gimnazista és Baricz Margit szekszárdi ipari tanuló. Átépítették a gyár „pályaudvarát” is. Három vágány van itt, az egyes számun álló üres kocsikat a kész brikettel töltik meg, a kettes és hármas vágány a beérkező szén kirakására szolgál. Korábban a megürült kocsik úgy juthattak el az egyes vágányra, a rakodócsúzdához, hogy visszatolatták az egész szerelvényt a váltóig. Most a vágányok felső végénél tolópadon juthatnak el a vagonok a hármasról az egyesre, miközben ezeken a vágányokon fennakadás nélkül folyhat a ki- és berakás. Ma itt még részben kézierővel végzik a munkát, motoros csőrlővel vont mechanikus lapátokkal ürítik ki a. vagonokat, juttatják a szenet a szállítószalagra, amely a brikettkeverőkhöz, présekhez viszi a nyersanyagot. De ennek a módszernek a napjai is meg vannak számlálva. Ha befejeződnek a munkák, az itt felszerelt „Henzelmann” gép rakja ki a szenet a vagonokból és szállítószalag juttatja el a bunkerba. Onnét folyamatosan kaphatja az anyagot az üzem. A SZÄZVAGONOS bunkerban már a keverési arnáynak megfelelő összetételben tárolják az anyagot, több, mint egy napra elegendőt. A jövőben tehát nem; fordulhat elő az, ami ma még gyakran okoz egy-két órás fennakadást. Elfogy a vagonokból a szászvári dara, vagy a komlói porszén és akkor le kell állni és megvárni, míg a készlettérről felszedik és ideszállítják a szükséges mennyiséget. A jobb keveréssel biztosítani lehet a jobb minőséget is. A minőség javulását és a termelékenység nagyfokú növelését eredményezi a gépesítés. A négy évvel ezelőttihez képest megduplázódott a gyár termelése, ugyanakkor a létszám alig húsz százalékkal növekedett. A szívlapátos' emberekből pedig gépkezelők let-! tek. Hatvanan végezték el a1 múlt évben a gépkezelői tanfolyamot és ma már új beosztásukban dolgoznak. (J.) Három falu védőnője „Ha feiszálainék, ezt mondanám“ a védőnők munkájáról ál- ví tálában nem sokat tud az az ember aki nincs közvetlen kapcsolatban velük. Helyük valahol ott van az orvos és az édesanya között. A kisgyermekek gondozása, körülményeik ellenőrzése, tanácsadás a feladatuk. A védőnő már úgy ismer ritinden gyermeket körzetében, hogy talán az édesanyja sem jobban, de tisztában van a szülők gondjával, bajával is. Komját Lajosné védőnő Apar- hanton lakik. Mivel a szomszédos két faluban, Mucsfán és Nagyvejkén nincs védőnő, ezekre a helyekre is kijár. De a körzete nemcsak ezt a három falut öleli fel, hozzátartozik még József- major és Csöcske-puszta is. József-majorba nehéz kijutni. Ha a termelőszövetkezetnek éppen megy arra kocsija, akkor azzal, ha nem. hát gyalog. Pedig oda hetenként ki kell járni, mert a. pusztán veszélyeztetett körülmények között élő gyermek van. Ez pedig annyit jelent, hogy fokozottabban kell ellenőrizni a gyermek egészségét, gondozását. Komját Lajosné körzetében 37 gyermek van, nyugodtan lehet mondani, hogy ezek a gyerekek, az ő második’’ fiai, lányai. Gondosan vezetett karton beszél mindegyik súlyáról, étvágyáról, egészségi állapotáról. De a karton csak a hivatalos forma miatt van, a védőnő magában is gondosan számon tartja, melyik „kicsije” mikor volt beteg, sőt még azt is, mikor jönnek egy-egy gyermek fogai. Szereti, félti mindegyiket, és nem sajnálja azt az időt. amit velük tölt. Tizenegy éve védőnő a faluban, helyesebben a három faluban. Első időkben sokféle téves szemlélettel, nem egyszer idegenkedéssel találkozott. Nem nagyon tudták az emberek, tulajdonképpen mit is akar a védőnő, miért kifogásolja, ha a gyermeknek nincs külön kiságya, és miért határozza meg az étrendet a kicsinek, amikor ők is azt ettek gyerekkorukban amit kaptak, és mégis felnőttek. Akkoriban elég sok csecsemő halt meg. A szülők „fogfrásznak” nevezték a betegséget, és meg voltak győződve arról, hogy azért halt meg a gyerek, mert jött a foga. Hogy mennyire változott a helyzet azóta, bizonyltja a csecsemő-tanácsadások látogatottsága is. Nagyon ritka, hogy valamelyik anya nem viszi el a gyermekét. Ha másért nem, már csak azért is elmegy, hogy megmérje, és utána megbeszélje a védőnővel a további táplálkozást. Családlátogatásra várják a védőnőt. Szükségük van a tanácsára, véleményére, mert orvoshoz csak akkor viszik, ha beteg a gyerek. És ha mindent úgy csinálnak, ahogy azt a védőnő mondja, sokkal könnyebben megelőzhető a betegség. Az orvossal szoros kapcsolatban van. Jó az együttműködés közöttük, sokszor megbeszélnek egy-egy olyan esetet, amiben a védőnő nem tud egyedül dönteni. Az „egyke"-problémát talán ő látja legjobban, hiszen számszerűen is könnyen kimutatható, hogy évente mennyi gyerekkel foglalkozik. Elmondta, hogy Nagyvejkén nem ritka az olyan év, hogy csak két-három gyermek születik. Pedig ezen a környéken azelőtt nem volt ritkaság a három-négy gyermek sem családonként. sőt az számított természetesnek. Most inkább fordított a helyzet: egy gyerek természetes és nagyon ritkán találni olyat, ahol több is van Komját Lajosnénak két gyermeke van. Amikor dolgozik, az estén és a vasárnapon kívül talán rájuk jut a kevesebb idő ... K. J. A dunaszentgyörgyi keltetőállomáson gondos kezelésben részesülnek a jövő kiscsibéi; óránként ellenőrzik a keltetőgépek hőmérsékletét. Tizennégy, egyenként tízezer tojást befogadó gép üzemel folyamatosan. Gazdaszemmel a nagyvilág áilatlenyész léséről Ásvány András, dr. Czakó József, Eck Gyula, dr. Fébó László, dr. Horn Artúr és Simon Ferenc szerkesztésében jelentette meg a Mezőgazdasági Kiadó a fenti című könyvet. Manapság már nem kérdéses egyetlen művelt ember előtt sem, hogy az emberiség egyik legfontosabb problémája a mindennapi létfenntartási szükségletek minél jobb kielégítése. Ez a magyarázata annak, hogy ez a szó igazi értelmében létfontosságú kérdés ma már a napilapokig bezárólag világszerte mindenkit foglalkoztat. E könyvben arra vállalkoztak a szerzők, hogy szétnézve a világban. megkíséreljék közreadni azt a néhány tapasztalatot, amely nálunk is hasznos lehet, vagy pedig legalábbis közvetve használható, analógiák, ötletnyerés formájában. Emellett céljuk volt olyan tájékoztatást is adni. amely általános — ha nem is teljes — képet adhat a ma mezőgazdaságáról. Arra törekedtek, hogy az általános képben, amely nyilván minden szakemberben és érdeklődőben él. felhívják a figyelmet néhány különösen fontos, vagy érdekes pontra, részletre. A könyv első felében felvázolják az állattenyésztés jelenét, a végén pedig a jövő útjairól szólnak. Közben pedig csak azokat a témákat dolgozzák föl, amelyek hazánkban és a nagyvilágban közös problémákat érintenek és csak annyira részletesen, hogy a kérdések iránt felkeltsék az érdeklődést, s felhívják a figyelmet a nálunk is követhető és követendő eredményes módszerekre, eljárásokra, s általában a világban valamely téren tapasztalható helyes irányzatokra. Az értén yiasszonyok javasolják Értényben a disznóvágások idején csaknem valamennyi háznál összejön a hulladékzsír, amelyet azelőtt házilag főztek ki szappannak, A háziasszonyok időközben rájöttek, hogy nem érdemes házilag szappanfőzéssel vesződni, egyszerűbb és gazdaságosabb, ha a zsiradékot szappanra becserélik. Amióta a disznóvágási szezon beköszöntött, Értényben asz- szonycsoportok keltek vándorútra. Voltak, akik Dombóvárra, vagy Tamásiba utaztatták a zsiradékot. Odavitték és odaviszik, ahol előbb van kilátás a csere lebonyolítására. Addig nem is volt probléma, amíg a cserét egy úttal le tudták bonyolítani. Akkor kezdtek elégedetlenkedni, amikor kétszeres, háromszoros utazás után sem tudták megkapni a zsiradékért járó szappant. Az értényi asszonyok, miután még vissza van a disznóvágások zöme, joggal kérdezik: Mi lenne, ha a földművesszövetkezet tojás- és baromfifelvásárlóját bíznák meg a zsiradék ösz- szegyűjtésével és a szappancsere lebonyolításával? A nyári időben a gyümölcsfelvásárlást is ezzel a módszerrel oldották meg. A zsiradékátvételt is ilyen formán meg lehetne szervezni. A javaslattal érdemes lenne foglalkozni Értényben is másutt is. Sok utánjárástól, felesleges utazgatástól mentesülnének a falusi asszonyok, PM.
