Tolna Megyei Népújság, 1965. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-06 / 4. szám

1965. január 6.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

J

Az ököljog és az esti iskola

Izmény

kiCSi község . és hírhedt község. Lakói az egyik tényt tudomásul ve szik, a másik körülményt restellik, mert izgága verekedőiről hírhedt a falu. Kocsmárosnak lenni kimondottan bátor vállalkozás, főleg akkor, amikor az italbolt vezetője zárórát akar elrendelni. Ebben az esetben lelkileg néhány rúgásra, vagy pofonra fel kell készülnie. A nevezetesebb ünnepek még ma is veszélygócok, s a békés, jámbor természetű emberek ilyenkor távoltartják magukat az italbolttól, mert soha nem lehet tudni. Vannak ugyanis néhányan, akik amikor felhajtják a féldeciket, akkor nem bírnak az „elvükkel”: Disznóölő késsel, vagy bicskával hősködnek. Az új év első napjainak egyikén jártam ismét Iz- ményben, és a havat ígérő felhők alatt oly nagy békesség honolt az utcákon, hogy még elképzelni is bajos volt, hogy néha, esténként ezeken az utcákon hírhedt verekedők randalíroznak. Megszelídültek volna talán, vagy elöregedtek? De aztán megtudtam, szó sincs erről, hiszen az új esztendő is verekedéssel kezdődött.

Ketten estek neki a kocsmárosnak, a haját tépték, beleharaptak az oldalába, s utána, mint akik jól végezték dolgukat, hazaténfe- regtek. Másnap szánták-bánták bűneiket. így szokták mindig. A kocsmáros, ahogyan mondják, nem szeretné, ha ügy lenne a dologból. Ki tudja, miért, talán fél az izgágák bosszújától? Volt rá eset, hogy egy izményi polgár fejszével kergette a másik izményi polgárt. Sokan látták, de tanúvallomást senki nem mert tenni. „Nem láttuk, nem tudunk semmit” — így vallottak a szemtanúk. Félnek. És lehet, hogy ez a néhány izgága ettől még jobban vérszemet kap. Az egyik póruljárt. Éppen most, az új esztendő küszöbén. Átment szilveszterezni a szomszéd községbe, és ott nagykéssel hadonászott. Amikor alaposan helybenhagyták, rögtön megértette, hogy mi a helyzet, mert minden átmenet nélkül megszelídült.

Mélységesen megrendítő és elgondolkodtató, hogy ezek az izményi izgágák úgy tesznek, mintha még mindig az ököljog törvényei uralkodnának. Legtöbbjük bányász, nős, családos ember, körülöttük egy új világ, új életforma épül, alakul, ők viszont szán- nivaló elkülönüléssel, saját magukat rekesztik ki mindabból a szépből és jóból, amit a falu társadalmával együtt élvezhetnének. Még pontosabban: a teljességből. Mert azért sok szépben és jóban nekik is részük van. Igen, itt kezdődik a meglepő, ám jóleső ellentmondás: egyik oldalon még dívik az ököljog, de a másik oldalon szembetűnő módon jelentkezik a szépre és a jóra való éhség. Amikor az izgágák viselt dolgait a községben összegyűjtöttem, felkerestem a tanácselnököt is. Arra gondoltam, tőle megtudom majd az okokat. Az ember hajlamos arra. hogy kész sémák szerint gondolkodjon, valahogy úgy, hogy aki például kötekedő, az primitív, alacsony műveltségű ember, és ahol gyakori a verekedés, ott nem elég színvonalas a népművelő munka, nincsenek ismeretterjesztő előadások, nem keltik fel az emberekben a közügyek iránt az érdeklődést és így tovább, és így tovább.

Valóban eljött a sémák, a kész receptek alkonya, mert Izmény szinte hivalkodóan cáfolta meg az okok keresésénél az előre megalkotott elképzeléseket. Mondom az elnöknek:

— Úgy hallottam, újév napján...

Be sem fejezhettem, már válaszolt.

— Sajnos igen.

— És kik ezek, elnök elvtárs? Úgy értem, bizonyára alacsony műveltségű emberek, akiket nem érdekel semmi olyan, ami a kulI turáltsággal összefüggésbe hozható?

I — Ne higgye. Az egyik újévi , verekedő például esti iskolába jár.

— Esti iskolába? Nos ezek után joggal eshet le az ember álla.

Miként fér össze az ököljog az esti iskolával? Ez olyan, mintha a szabálytalanra ráfogná az ember, hogy márpedig éppen a szabálytalan a szabályos. A tanácselnök viszont meg sem rezdült, tényekkel, érvekkel és adatokkal szolgált, nem fűzött azokhoz kommentárt, viszont rá kellett jönnöm, éppen itt Izményben, hogy az emberi tudat változása nem egysíkú. Nemcsak a termelésben való helytállásra korlátozódik, hanem az élni tudásra is és a tudat nem egyszerre változik, hanem szinte lépésről lépésre, mint amikor egy ablaküvegről kockánként tépik le a sötét papírt. Esetenként a jó szorítja már a rosszat, de a kettő még együtt jelentkezik: A sötétség a világossággal. Különös vetülete ennek az a körülmény, hogy egyik izgága kocsmai verekedő hétköznap esti iskolába jár, a másik lelkes társadalmi munkás. Tudnak a községben olyan emberről, név szerint Ömböli Jánosról, aki ennél is tovább jutott. Nemrég még hírhedt kötekedőként tartották őt számon, ma azt mondják róla, teljesen megváltozott. Évekkel ezelőtt nem volt olyan hét, hogy a bíróság ne tárgyalt volna legalább egy izményi becsületsértést, könnyű, vagy súlyos testi sértést.

| Ezek a perek ma már gyérül■--------------------- nek es a volt

f

enegyerekek apránként szelídülnek. Van aki már a 90 százaléknál tart, van aki még csak a 25 százaléknál. S ebből adódik az ellentmondások tömkelegé, amely összességében nem pesszimizmusra, inkább optimizmusra ad okot, hiszen a falu egészét nézve, látni kell, hogy az izményi emberekre általában ma már nem a bicskázás, hanem elsősorban a pozitív előjelű változás a jellemző, illetőleg a pozitív előjelű változásra való törekvés. A falu arculatán egyre élesebben rajzolódnak ki a szocialista életforma vonásai, bár megvannak még a régi csúf ráncok is. Ilyenek például az ellenkezni szeretés a szabályokkal, az együttélés írott és íratlan törvényeivel. Sokszor eladják a jószágot, de a járlatlevél átadásával nem törődnek. Az adófizetést elhanyagolják. Amikor két szomszéd összepofozkodik, másnap ki- békülnek, elkönyvelik az ügyet,

lezárják és úgy vélik, ahhoz sem mi köze a törvénynek. Nehezen értik meg, hogy van hozzá köze. Mindezek mellett viszont 1963- ban 25 forint, tavaly már 38 fo rint érő társadalmi munka jutott a község egy-egy lakosára. Arra az izményi polgárra is, akit szilveszterkor a szomszéd községben megleckéztettek. Mindezek mellett jelenleg 27-en tanulnak az esti iskolán és fejezik be az idén a nyolcadik osztályt. A tanerőka község vezetőivel együtt már tudják, hogy jövőre ismét kezden kell a felnőtt esti iskola ötödik, hatodik osztályát. A lakosság részéről ilyen irányban már tavaly nyáron nagy volt a nyomás. És az ötödik, hatodik osztályt csak azért nem tudták beindítani 1964-ben, mert nem futotta a tanerők idejéből, erejéből. Az ismeretterjesztő előadásokon gyakran annyian vannak, hogy nem férnek a terembe. De az is van még, hogy Fábián Péter tsz-tag megy este hazafelé, és Palkó Gergely, csak úgy, se szó, se beszéd, megtámadja. Az is van, hogy Palkó Gergellyel együtt fegyelmi ha tározattal nyolc izgága tsz-tagot ki fognak zárni a tsz-ből, mert rajtuk már egyedül a kizárás segít. S amíg ez van, addig sok bányász öntudatban már ott tart, hogy műszak után megy a tanácselnökhöz társadalmi munkát kérni. Sokan vannak: Bálint Antal, Zsók József, Latosinszki Henrik, Mezei Endre, László György... Kár, hogy nincs mód ideírni mindannyiójuk nevét. Amikor viszont ők társadalmi munkába mentek, J. A. hazaindult, s otthon kezdte széjjelverni a lakás- berendezést, utána átment a szomszédba beverni az ablakokat. Ö így hős. Pedig néha éppen az a gyáva, aki hősnek hiszi magát.

| fl januári íehérségben

valami nagy-nagy nyugalom honolt a község utcáin. Valahol disznót vágtak, érezni lehetett a hurka szagát. A szövetkezeti házban a lányok a kukoricát morzsolták. Még egyszer visszanéztem és magamban igen szívesen hídhoz hasonlítottam Izményt. Olyanhoz, amelyiken a falu népe átmegy az egyik életformából a másikba. Vannak, akik ezen a hídon még csak az első lépéseket tették meg, sokan viszont már jól elöl járnak. Mindenki nem érhet át egyszerre, de akik az első lépéseket teszik, azok is átérnek majd rajta.

Szekulíty Péter

A munkán a sor9 a tetteké a hzó

A Bonyhádi Cipőgyár pártalap- szervezete tartalmas útravalót kapott a másfél hónappal ezelőtt megtartott vezetőségválasztó párttaggyűlésen. A határozatok és a vitában elhangzott javaslatok sürgősségi sorrendben, közeli és távoli célokat szabtak rrjeg. Az azonnali feladaton — amely az éves terv sikeres befejezésére irányult — szerencsésen túljutottak. A cipőgyár

adósság nélkül

kezdte az új évet.

A taggyűlésen szakszerűen és hozzáértéssel beszéltek a tennivalókról. „Az 1964-ben eredményesen végzett pártépítő munkát tovább kell fejleszteni. Fel kell lendíteni a pártcsoportok munkáját. A termelés pártellenőrzését hatásosabbá kell tenni. A jövőben nagyobb segítséget adunk a tömegszervezeteknek. Javítjuk a pártszervezet ideológiai nevelőmunkáját” — javasolták többen.

Alig múlt el néhány hét, a Bonyhádi Cipőgyár vezetőségválasztó taggyűlése óta, de a pártvezetőség ez alatt az idő alatt sem tétlenkedett. A második ötéves terv negyedik évében emelték a termelékenységet, méghozzá létszámemelés nélkül. És amellett, hogy exportkötelességüknek rendre eleget tettek, 1 600 000 forint megtakarítást értek el. A gyári kollektíva derekasan dolgozott.

A Bonyhádi Cipőgyár terméke most már országos hírű. Jó hírnevét nemcsak tartani, hanem fokozni kell — állapították meg. A termelékenységet, a minőségi követelmények betartása mellett kell növelni. A szalagrendszer mellett az Intenzitás növeléséről már nemigen beszélhetnek, de mégis van lehetőség a termelékenység további emelésére. Ezt pedig az üzemrészek közötti jobb munkaszervezéssel, a műszaki fejlesztéssel, a gépi munkához kapcsolódó újításokkal és a helyenként jelentkező munkafegyelem javításával lehet elérni.

A termelés siártelíenőrzését

a taggyűlésen elfogadott határozat szerint végzik. Az elmúlt években a páx-tszervezet termelést ellenőrző munkája csupán a gazdasági vezetők beszámoltatására szorítkozott. Ez bizonyos tekintetben formálissá vált. A taggyűlési határozat szerint ezután egy-egy üzemrész vizsgálatával elsősorban az olyan üzemrész munkáiéval fosrlHWwjv a nárfvezetőség, ahol javítanivaló akad. A taggyűlés ehhez a munkához is szakszerű útmutatást adott. Alkalmanként alakítanak háromnégytagú brigádot, olyan megbízatással, hogy az adott munka- területet vizsgálják meg. A brigád munkájába az üzemrészt politikailag, szakmailag és más szempontból is jól ismerő műszaki és fizikai dolgozókat választanak, akik a valóságnak megfelelően tájékoztatják a pártvezetőséget A módszer több szempontból is hasznosnak látszik. A párt- és gazdaságvezetők elsősorban arra számítanak, hogy a dolgozókkal való közvetlen beszélgetés során azok a jó javaslatok is felszínre kerülnek, amelyek ha kismértékben is, de a termelés akadályaként jelentkező hibákat kiküszöbölik.

A megvalósulás útján

van a pártcsoportok életének fellendítése is. A nemrég megtartott pártvezetőségi ülésen üzemrészenként felmérést végeztek, hol, hány párttag, tagjelölt dolgozik, s eszerint alakítanak pártcsoportot. A gyári pártszervezetnek eddig 12 pártcsoportja volt. Ezután 19 lesz és minden pártcsoporthoz hatnyolc párttag tartozik. Az átszervezést folyamatosan végzik. Az év elején kerül sor a pártcsoport- bizalmiak megválasztására.

A taggyűlési vitában többen foglalkoztak a politikai és szakmai képzéssel, a gyár művelődési otthonának munkájával, az évről évre szaporodó

cipögvári nyugdíjasok problémáival

Javasolták, a velük való törődést. Ez a javaslat — ahogy a többi is, — élénk visszhangra talált. Azóta az üzemi művelődési otthon klubjában hetenként egyszer a gyári nyugdíjasok jönnek össze. Időközönként a nyugdíjasok és a KISZ-fiatalok találkozóját is megrendezik, miután az első közös rendezvény, amelyet két héttel ezelőtt tartottak, a vártnál jobban sikerült.

A Bonyhádi Cipőgyár pártvezetősége jól indult el. Gondosan rendezi és feldolgozza a vezetőségválasztó taggyűlésen kapott javaslatokat, útravalókat. Fontossági sorrendben hasznosítják a tettekre buzdító javaslatokat. Azt vallják, a munkán a sor, a tetteké a szó.

P. M.

A Vörös Hadsereg csapósaitól megtizedelt fasiszta csapatok 1944. december első napjaiban a felszabadító seregektől üldözve „rugalmas elszakadó mozdulatot” hajtottak végre, visszaszorultak a sokszorosan megerősített balatoni állásokba. Tolna megye — Simontornyát és közvetlen környékét kivéve — december első hetében felszabadult. Azonnal megkezdődött a munka az új élet megteremtésére: rendezni kellett a közigazgatást, biztosítani kellett a közellátást, a rend fenntartását stb. Tennivaló akadt bőven. S a frontviszonyok miatt a megyében számos helyen ideiglenes kórházat is be kellett rendezni. A megyeszékhely, amely stratégiailag fontos útkereszteződés központjában fekszik, jól megközelíthető és ugyanakkor viszonylag távol volt a frontoktól, igen alkalmas hely volt tábori kórházak telepítésére. Az épületek is adva voltak: itt volt a kaszárnya, a régi kórház, a vármegyeháza, a szálloda, a gimnázium, és a Szent István tér nagy épületei. A szovjet katonai parancsnokság valamennyiben kórházat rendezett be.

A kórházak ágyneművel való ellátása a lakosságra hárult. Minden kórház felállításakor gyűjtőivet bocsátottak ki, $ azon az adakozó nevén és pontos címén kívül feltüntették azt is, hogy

Húsz esztendővel ezelőtt

Ötszáz kórházi ágy felszereléséről intézkedik a rendőrkapitánynő

mit adott. Adtak dunnát, párnát, lepedőt, törülközőt, paplant, pokrócot, matracot, szalmazsákot, férfiinget és alsónadrágot. A megyei pártbizottság archívuma birtokába jutott a közelmúltban egy ilyen gyűjtőív, 215 adakozó pontos adataival.

A gyűjtést elsősorban a hivatalos közigazgatás emberei, társadalmi aktívák végezték, de segített ebben az alig néhány héttel előbb megalakult MKP helyi szervezete is. A szükséges holmikat minden esetben készséggel adta a város lakossága, hogy ezzel is enyhítse a szenvedő sebesültek fájdalmát.

Egy alkalommal azonban olyan nagy mennyiségről és oly gyorsan kellett gondoskodni ágyneműről, hogy szó sem lehetett azt gyűjtés útján megszerezni. S ekkor egy elvtársnő, Chmelár Károly- né. a polgári rendőrség parancsnoka vette kézbe az ügyek intézését. Erre az akcióra a város első kommunista polgármestere így emlékszik vissza;

„Egy este tíz óra körül a hivatalomban felkeresett három szovjet tiszt, és közölték velem, hogy sebesültjeik teherautókon, szalmán fekszenek. Másnap reggel nyolc órára teremtsek elő és bocsássák rendelkezésükre ötszáz komplett ágyat, amely darabonként egy lepedőből, egy dunnából, egy párnából, törölközőből áll. Meg kell említenem, hogy a város lakossága mindenkor becsülettel és odaadással állott rendelkezésemre hasonló kérelem esetén, de ez adott esetben magam is elképzelhetetlennek tartottam, hogy e kívánságnak eleget tudjak tenni. Mégis megígértem, hogy az ötszáz ágy reggel nyolc órakor rendelkezésre fog állni... Tanácstalanságomban felhívtam a polgári rendőrséget. A kagylónál egy női hang jelentkezett, s Chmelárné néven mutatkozott be”.

A visszaemlékezésből ezután megtudjuk, hogy e polgármester és a rendőrkapitánynő rövid tanácskozást tartott, utána Chmelámé a kapitányságon levelet írt.

„Chmelárné kijelentette: reggelre meglesz az 500 ágy. A levelek, amelyeket a kapitányságon írt, a környező községek főjegyzőinek szóltak, és utasításban azt tartalmazták, hogy előfogattal reggelre az elhagyott javakból meghatározott mennyiségű ágyneműt hozzanak be Szekszárdra.”

A leveleket fiatalok vitték a címzettekhez: Mözsre, Kakasdra, Alsónánára, Szálkára,'stb. S másnap reggel „fél nyolc lehetett, amikor Chmelárné benyitott a dolgozószobámba — emlékezik vissza a polgármester — és karonfogva az ablakhoz vezetett, ahonnan végig lehetett látni a Bezerédj utcán. Az utca tele volt ökrös és lovas szekerekkel, emeletmagasan megrakodva dunnákkal. párnákkal. Az örömre időm se maradt, mert pillanatok múlva már jelentkeztek a szovjet tisztek, és átölelve mindkettőnket köszönték meg a gyors segítséget.”

A háború forgatagában, amikor úgyszólván naponta történtek világra szóló események, néhány kórház felszerelésének összegyűjtése, megszerzése szóra sem volt érdemes. Mégis, amikor a fel- szabadulás 20. évfordulójára készülünk. jól esik látni: az adott viszonyokhoz mérten ott segített a város a megye, ahol akkor erőnkből. embers*"'"’n>'b"i '‘ellett;

K, Balog János