Tolna Megyei Népújság, 1965. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-31 / 26. szám

1965. január 31.

TOLNA MEGYEI NEPOJSÄG

3

Miért kisváros Szekszárd ?

A közvélemény szempontjából rendszerint teljesen mellékes a lé- lekszám akkor, amikor egy várost ;,kis”, vagy „nagy” jelzővel illet. ■ Ilyen szempontból, elsősorban a következők játszanak szerepet: a szóban forgó város mennyire ad magára, mennyire kellemes a benne való élés, szóval ami általában mindenütt megvan, azt miként tálalja a város a lakóinak és a vendégeinek. S éppen a tálalás, a körítés kulturáltsága, nagyvonalúsága, finomsága, stb. tehet egy 22 ezer lakosú várost is naggyá, viszont mindezek hiánya kicsivé degradálhatja az 50 ezer lélekszámú települést is. Gyorsan hozzá kell tenni ehhez, hogy az ízlés a kulturáltság, a pontosság, a színvonalasság nem igényel pénzbefektetést, mindössze szélesebb látókört és a beszűkülő, a negatív előjelű provincializmus helyett a kor követelményeinek megfelelő modernséget.

A távlati tervek szerint

I

a megyeszékhely lakossága megduplázódik.

Ez a folyamat megfelelő ütemben történik, és mindez szükségszerűen írja elő, hogy máris jobban kell törődni és többet kell foglalkozni azokkal a kérdésekkel, amelyek a nagyváros kritériumai. Ahogyan nő a lélekszám, úgy van szükség több orvosra, mérnökre, tanárra, s ahogyan nő az iparosodás üteme, úgy sokasodik a bérből és a fizetésből élő, a nem önellátó munkások száma: tehát azoknak a

családoknak a száma, akik a piacról élnek, és akiknél rendszerint a férj is, a feleség is dolgozik. Ha azonban a szolgáltatások színvonala megmarad a jelenlegi állapotban, akkor ebben a városban ezeknek az embereknek a számára nehéz lesz az élés, mint ahogyan a bérből és fizetésből élőknek, a nem önellátóknak máris nehéz. Szekszárd nem másért, elsősorban ezért kisváros.

Az élet apró, de szinte elviselhetetlen bosszúságai ott kezdődnek, ahol ez a mi nyújtózkodó, fiatalodni akaró megyeszékhelyünk évek óta, és makacsul ragaszkodik a kétes értékű kisvárosi ranghoz. Fontossági sorrend és teljesség nélkül nézzünk meg a kisváros jellemzői közül egy csokorra valót, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy hátha végre elindulhatunk azon az úton, amelyen Szekszárd nagyváros lesz, lélekszámától és anyagi erőforrásaitól függetlenül.

Tehát:

I

ván taxi és még sincs.

Speciális szekszárdi jelenség, hogy a taxik eltűnnek, pontosabban nem ott parkolnak, ahol utaslogikával természetes lenne, hanem talányos rejtekhelyeken. Ahol a közlekedés vezetői törődnek városuk nevével és hírével, ott minden egyéb szempont mellékes, ott vonatérkezéskor egy, vagy több taxi odaáll a vasútállomás épülete elé és várja az utasokat. Nincs ebben semmi földöntúli óhaj. Ez is kritériuma egyebek között a kulturáltságnak. Szek- szárdon viszont ilyen nem létezik. Az azonban előfordult, hogy egy orvost súlyos beteghez hívtak a Bartina utcába. A doktor gyorsan felöltözött és elsietett a Garay térre: gondolta, taxival fog menni, hogy gyorsabban odaérjen a nagy beteghez. Úgy hitte, a Garay térre majd csak befut egy fuvarral végző taxi. Tévedett.

Baja nem megyeszékhely, de egyebek között azért is nagyváros, mert a Béke téren — esetleg kell néhány percig várakozni —, de mindig kap az ember kocsit, és vonatérkezéskor mindig áll a vasútállomás kijárójánál két- három taxi. Számtalanszor előfordulhat a megyeszékhelyen, hogy fontos magánügyben el kellene valahová sietni. De sajnos, Tolna megye székhelyén mindez óhaj csupán, Meddig? Ha már a közlekedésnél tartunk, ne hallgassuk el a superbenzint. A város központjában ott a benzinkút, de ha az átutazó külföldi turista például superbenzint kér, kénytelenek őt elküldeni. Ninos. Illetőleg van, 'de a várost nem ismerő ember számára rejtekhelyen, a. forgalomtól félreeső ÁFOR-telepen. Miért?

I

A boltok zárása és nyitvatartása

teljesen figyelmen kívül hagyja azt a körülményt, hogy Szekszár- don több ezer munkás és alkalmazott is él, ezekben a családokban általában reggel 8-tól délután 5-ig a férj és a feleség is dolgozik. Ez a bevásárlásnál máris sok bosszúság eredője, de mi lesz akkor, ha a munkáslétszám a jelenleginek kétszeresére növekedik. Jelenleg a dolgozó családok több, napi közszükségleti cikket beszerezni kétféleképpen tudnak: szabadságot kérnek, vagy napközben meglépnek a munkahelyről. E kérdésben feltehetően a szemlélet körül sincs minden rendben: vannak kisstílű emberek, akik a kereskedelemben dolgoznak, de úgy látszik, képtelenek észrevenni, hogy ez a város a lakosság összetételét tekintve már nem a régi, hanem iparosodó, új városrészekkel, lakótelepekkel gazdagodó helység, amelynek természetes igényeit kötelező kielégíteni. Ha végre ezt észrevennék, akkor például az új bérházak tövében lévő kertvárosi boltban is lehetne tojást vásárolni és nem a boltvezető határozná meg egyetlen üzletben sem, hogy árusít-e tojást, avagy nem. A városban pedig nemcsak délelőtt, este is lehetne tejhez jutni, a külterületi boltokban nagyobb lenne az apróbb közszükségleti cikkekből a választék és így tovább, és így tovább.

Eléggé

I „foghíjas“ a Kőtelező udvariasság

és a figyelmesség. A szolgáltatásokat végző alkalmazottaknak — tisztelet a kivételnek —, helyenként méla undor telepszik az arcára, ha az ember olyat talál kérni tőlük, amivel szerintük minden rendes családnak rendelkeznie kell. Ez esetenként a kétlaki alkalmazottakra vonatkozik, akik közül néhányan valami buta gőggel úgy vélik, hogy nem teljes értékű az a család, akinek se szőlője, se tehene, de még egy árva tyúkja sincs. A primitív lenézésnek ez a fajtája megmosolyogni való, és végeredményben már nem is jellemző úgy erre a városra, ahogyan volt régebben, amikor lehetett bármilyen értékes és nagytudású az ide települő ember, mégis jöttmentnek számított. Mindenesetre a múltnak ez a csöke- vénye bosszantó, mert aki lenézi a bérből és a fizetésből élő vásárlókat, az végeredményben nehezíti ennek a városnak a fejlődését. S e téren nem ártana némi fejtágítás a szolgáltatást végző alkalmazottak körében.

Az udvariatlanság egyik különös fajtája éppen a postahivatalban

burjánzik. Állhatnak, topoghatnak akár húszán is az ablak előtt. Lehet bármekkora a csúcsforgalom, ha valmelyik alkalmazottnak valami maszek dolga van, akkor odamegy az ablak mögött ülő kartársnőhöz és az' ablák möt gött ülő kartársnő félretesz mindent és végzi a kolléga dolgát. Az ügyfelek pedig várhatnak. Gyakran úgy tűnik, az is teljesen esetleges, hogy mikor ül a helyén az ablak mögött a kartársnő, vagy mikor nem. Úgy tűnik, ez kizárólag saját belátásán múlik, mert tekintet nélkül a várakozók számára, akkor húzza össze a kintiek orra előtt a függönyt, amikor akarja. S még valamit: Szekszárd az a város, ahol lakásbejelentő kizárólag a postán kapható, trafikban nem. A megyeszékhely az a város, amelynek a központjában a hírlap-pavilonra kiírták ugyan, hogy este hatig nyitva, de négy és öt óra között bezárják. De hát törődik ezzel valaki?

I Mindez

kívánságlista lenne,

ha a megoldás forintok özönébe kerülne. De így csupán nosztalgia, hogy sajnos Szekszárd bizony kisváros — és kár, hogy ezen sajnos nehezebb változtatni, mint új lakótelepet felépíteni. Ebben a városban a tv sok ok miatt valóban közszükségleti cikk. A reléállomás elkészült, mert a nagy feladatokkal általában meg tudunk birkózni. Ha azonban a tv- készülék elromlik, a boldogtalan tulajdonos hetekig könyöröghet, míg végre a javításban sorra kerül. Más városokban hirdetik: házhoz megyünk, készülékét ügyeleti szolgálatunk azonnal megjavítja. Jogos a kérdés. Ha a GELKA nem győzi, miért nem kaphat működési engedélyt néhány kisiparos? A szolgáltatásokhoz tartozik a Tempó Ktsz: szolgáltatásokat végez, segédmunkásokat biztosít, a háztartások számára. Szekszárdon nincs. Uj, korszerű bérházak épülnek, a régi lakások egy részét lebontják. Do mi történjék a régi, nagyméretű bútorokkal? Bizományi áruház, ahol e bútorokat értékesíteni lehetne, nincs. Más meggondolásokból is szükség lenne rá. Vagy. nézzük a háztartási kisgépkölcsönzést. Van valahol a Bartina utca végén és az újváros végén. Egy, a város sokfajta igényeit kielégítő kölcsönző sehol. Ugyanakkor más városokban már a gitártól kezdve a gyerekkocsiig mindent kölcsönöznek. Meg kellene említeni a köztisztaságot, meg kellene említeni.:; De hagyjuk a felsorolást;

Azok az emberek, akik szívvel- lélekkel „hajtják” a megyeszékhely iparosítását, pezsgést, nagyobb elevenséget akarnak belevinni Szekszárd életébe, gyakran tapasztalják, hogy szakembereket Szekszárdra hozni, itt letelepíteni nagyon nehéz. Miért? Úgy véljük, elsősorban azért, mert a szolgáltatásokat végző intézmények nagyon elmaradtak, nem tudnak lépést tartani a követelményekkel.

Szekulity Péter

GAZDAGODOTT AZ ORSZÁG

Tovább fejlődött hazánk egészségügyi ellátottsága. Üj orvosi kutatók, rendelőintézetek létesültek. 3570 kórházi ágyat adtak át az országban. Képünk az új harkányi gyógyszállót ábrázolja.

„SZÜLŐ: Zsúfolt a Babits Mihály Általános Iskola napközije.”

„IGAZGATÓ: Minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy normális körülményeket teremtsünk.”

A Babits Mihály Általános Iskola napközi otthonában zsúfolt körülmények között töltik tanítás utáni idejüket a tanulók. Az ebédeltetés sem halad zökkenőmentesen, mert kicsi az étkezde, néhányszor pedig a szülőik panaszkodtak, hogy az ebéd minősége nem minden esetben megfelelő.

Berta Cyuláné szülő:

— Két fiam jár a Babits Mihály Általános Iskolába. A kisebbik harmadikos, a nagyobbik nyolcadik osztályos. Az idősebb fiút kivettem a napközi- otthoniból, mivel a felsősökre csak délután fél három körül kerül sor az ebédeltetésnél. Az ilyen kamaszkorban lévő fiú pedig nehezen bírja, hogy ilyenkor ebédeljen. Most a vendéglátótól hozzuk az ebédet és így ez a probléma elintéződött. A kisebbik fiammal nincs különösebb baj, ők sokkal előbb ebédelnek, mint a felsősök.

Kedves Henrik igazgató:

— A panasz jogű6, de sajnos egyelőre semmit sem tudunk tenni. Az iskola étkezdéjét és konyháját 150—300 főre tervezték, jelenleg pedig 700 főre főzünk és étkezdénkben 530-an ebédelnek. Az étkezdénk befogadóiképessége 96 fő. így kénytelenek vagyunk turnusokra osztani az étkeztetést. Igaz, a félóra ebédidő is kevés, de így is az utolsó turnus, a nyolcadik osztályosok, fél háromkor ebédelnek.

— Az elmúlt héten itt járt a Népi Ellenőrző Bizottság is és megállapította, hogy napköziotthonunk túlzsúfolt, de hiába, nem tehetünk mást a legjobb jóindulattal sem. A napközis csoportok az év beindulásakor még normálisak, de évközben

az idegen városokból idehelyezett szülők gyermekeinek is helyet kell biztosítani. Ez az oka, hogy a csoportok átlaga félévben eléri a negyvenhatot. A másik panasz már nem ilyen jogos. Az ebéd minősége kielégítő. Természetesen itt is akadnak eltérések a kiírt étrendtől, de ezek nem a mi hibánkból származnak. Előfordul néhány esetben, hogy a húst, vagy a kenyeret 10 óra után, kapjuk meg és ilyenkor fő a fejünk, vajon mit is csináljunk, hogy ne csússzunk az ebéddel túl sokat. Ezekben az esetekben úgy oldjuk meg a nehézséget. hogy a raktárban tartalékolt árukból állítjuk össze aznapi ebédünket, ami általában tésztaféle és többen nem szeretik. Megesik olyan eset is, amikor a hús nem fő meg idejében, ilyenkor ugyancsak késünk az ebéddel.

— Mi igyekszünk mindent megtenni annak érdekében, hogy ezeket a hiányosságokat a legkisebbre csökkentsük, de a szülőknek is megértőéinek kell lenni. Az étkezdénkén kívül napköziotthonunkban nincs különösebb hiányosság, mert más helységünk bőven akad és a napközis csoportoknak a kultúrált tanulását és szórakozását biztosítani tudjuk és ezt minden körülmények között végre is hajtjuk.

Szerkesztőség véleménye:

Minden szülő örül, ha tudja, hogy míg ő dolgozik, a gyermeke jó kezekben van. Márpedig a Babits Mihály Általános Iskolában ez így van. Az étkezdéi túlzsúfoltságról pedig csak annyit, a két új általános iskola felépülésével minden nehézség megszűnik!

(FERTŐI)

Több mint hatmillió tojást yásároltak fel a szekszárdi járásban

Az első helyezett Keresztes Józsefné, moszkvai utazást nyert

A baromfihús- és tojástermelési verseny eredményeit értékelte a Földművesszövetkezetek Szekszárdi Járási Központja és a Nőtanács. Az egybegyűltek előtt Győrffy László, a szekszárdi járás FMSZ-elnöke tartott tájékoztatót. Bevezetőben a Központi Bizottság december 10-i határozatát ismertette. Ezen belül foglalkozott a felvásárlással, amely a szekszárdi járásban az elmúlt évihez viszonyítva 5—6 százalékkal növekszik.

A baromfihús- és tojástermelési versenyeredmények ismertetésénél elmondta, hogy a járás valamennyi földművesszövetkezete magasan túlteljesítette tojásfelvásárlási tervét.

Felvásárlásra került hatmillió

975 ezer tojás, ebből szerződésre 2 millió 280 ezer.

A számokat egybevetve, 1964-ben 3 millióval több tojást vettek át a termelőktől, mint 1963-ban. Csirkéből 303 mázsát, libából 4263-at, kacsából 2913-at szállítottak el a járásból.

A földművesszövetkezetek gondoskodtak a háztáji gazdaságok naposcsibe-ellátásáról is. 1964-ben 518 282 naposcsibét adtak át a háztáji gazdaságoknak.

A baromfihús- és tojástermelési versenybe benevezők becsülettel eleget tettek szerződésben vállalt kötelezettségüknek, s ebben nem kis része volt a nőtanácsnak. Minden községben lelkes hirdetői, terjesztői voltak a versenymozga-i lomnak.

A versenybizottság értékelése szerint az első helyezett Keresztes Józsefné Tolna-szigeti lakos, aki 11 ezer tojást, 55 kiló csirkét 50 libát és 71 pulykát értékesített.

A második helyezést Halász Má- tyásné decsi háziasszonynak sikerült elnyerni. Halászná 6 ezer tojással, 200 kiló csirkével, 60 libával, 36 kacsával és 22 pulykával lett a második helyezett. A harmadik helyezett Kajtár Ferenc- né bátaszéki termelő, aki 11 ezer tojást, és 430 kiló csirkét értékesített.

A községek közötti vetélkedésben az első Báta, második Kistormás, harmadik Öcsény.

A tanácskozáson az eredmények értékelése mellett beindították az idei évre szóló versenymozgalmat. A községekben a tanácsok, a földművesszövetkezeti tagok, valamint a nőtanács-ta- gok bevonásával február 15-én megbeszéléseket tartanak, az idei évi szerződéskötések ismertetésére.

Az értekezlet végén a verseny három helyezettje között kiosztották a jól megérdemelt jutalmat. Az első helve7ett Keresztes Józsefné egy moszkvai utazást, Halász Mátyásné belföldi üdülést, Kajtár Ferencné háztartási- felszereléseket kapott jutalmul.

P. M.