Tolna Megyei Népújság, 1965. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-26 / 21. szám
1963. január 26. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 EMBEREK KÖZÖTT fejlődés megtestesítői (Húsz évvel ezelőtt Magyarországon a kemizálás csupán az elmélet szféráiban mozgott. A mezőgazdasági gyakorlatban alig. vagy egyáltalán nem alkalmazták. Ma viszont már minden valamirevaló szakmunkásnak tudföldeken használnak, ültetés után. de még kelés előtt.) A derékfájós Kovács Istvánt a várongi Petőfi Tsz küldte a tanfolyamra. Ha minden jól megy, tavaszra már növényvédelmi szakmunkásként dolgozik majd a közös gazdaság földterületén. A fejlődés, a kor parancsa kényszerítette a tsz-t, hogy Kovács István 56 éves korában nekilásson megtanulni a rengeteg ismeretlen fogalmat, nevet és módszert, ó is, mint a tanfolyam többi hallgatója, még mindezeken túlmenően, a korszerű növényvédelmi gépekkel és munkaeszközökkel is megismerkednek. Kovács István szívja a cigarettát és nyilatkozik. — Nem mondom, nehéz. Huszonegy tsz-tag van a tanfolyamon, de egyiknek sem könnyű. Ellenben amit tanulunk, az kiKovács István, a várongi Petőfi Tsz tagja. nia kell, ha például a kémiai növényápolásról beszélünk, hogy mi fán terem az Aretit, a Kuszkután, a Krezonit E, a Sevtox, a Diko- tex, a Hungazinról, a Dikonirtról nem. is beszélve. „Felhasználtam A. 111,4-ből holdanként két és fél kilogrammot, mert középkötött a talaj” — egy ilyen mondat a laikusnak olyan, mintha.arabus. lenne: nem éi’t belőle jóformán semmit. A növényvédelmi szakmunkás viszont tudja, hogy az A. 1114 egy gyomirtó vegyszer megnevezése, amit a burgonyaTakács István Magyarkesziből. háromtól fél ötig tűzhelyesek meg eldobálják a lemezcsíkokat. Nem kell nekünk tábla, jó a kocsihoz a lemezcsík is. azt adjanak. Akkor lehet takarékoskodni. Nocsak, mégis lesz termelési tanácskozás? Megélénkül a nagyműhely. kíváncsi fejek fordulnak Komáromi felé, mintha bíztatnák, mond csak, igazad van ... Baksics Ernő áll fel. Leveszi fejéről sapkáját, úgy mondja: — Tisztelt szaktársak! Finomlemezmunka indult nálunk, de a külső műhelyben csak egy hajlító van, az is rossz, így nem lehet jól dolgozni. Tőlünk egy milliméteres tűrést fogadnak el, most öt milliméternél is nagyobbal adjuk a munkát... Köszönöm, én csak ezt akartam ... Leül, fejére teszi a sapkát, ránéz szomszédjára, várja a helyeslő fejbólintást. Még a háta mögül is odasúgnak: „Igaza van.” Koncz József kezében paPir, úgy beszél: — Amíg öltöztem, feljegyeztem egy-két dolgot, elmondom. Itt van mindjárt az első, az áutójavítónál egy lemezollót tizenkét munkás használ. Igaza van Komáromi szaktársnak, nem kell nekünk táblalemez, jó a csík is. Olyan csavart kaptunk, amelynek négyzetes a feje, az autójavító ipar soha nem használt ilyen csavart, meg azután mindegyikből el is kellett vágni. Nincs megfelelő választékban alátét. A tanulók nem söprik a műhelyeket, akkora urak, hogy... No azután itt van a javítófészerünk esete, hogy a fenébe nézhetik el, hogy ott fa- gyoskodunk most már a második télen, amikor csak egy falat kellene felhúzni szélvédőnek... A mi ügyünk a termelés, mondjuk el problémáinkat... Ő elmondta, leült, megtapsolják. Csak úgy zeng a műhely. Az első taps a termelési tanácskozáson. Kocsmáros László, a fal mellett támaszkodik egy gépen, elengedi a gépet és jelentkezés nélkül „beleszól” a tanácskozásba: — Kiadták a munkát a bonyhádi maszeknak. Mi is megcsináltuk volna, jobban, szebben, nem úgy, mint ahogy Bonyhádról visszajött. Mi szégyenkeztünk miatta. Nincs több hozzászólás. Héjus elvtárs bezárja a gyűlést, a jegyzőkönyv elkészült, nyolc napon belül választ kapnak a munkások kérdéseikre ... Kár, hogy a délutáni vonatok hamar indulnak, így sietni kell a vasútra, sietni kell az értekezletről, pedig még sok embernek lett volna mondanivalója .. . Amint tapossuk a város felé a latyakos utat, folytatják a munkások az értekezletet, bizonyára holnap. amikor ismét a munka mellé állnak, szóba kerül sok javaslat, vélemény a termelésről, és ezek eljutnak majd a vezetőkhöz, azok meg figyelembe veszik, megvalósítják a jó ötleteket, munkaszervezési javaslatokat, mert évek óta így szokás a Szekszárdi Vasipari Vállalatnál.- Pj mondottan érdekes. November 30-án kezdtük, mire megkezdődik a dolog, otthon leszünk. Mellette ül Takács István, a magyarkeszi tsz tagja. Nem mai gyerek ő sem: ötvenöt éves. Úgy került a tanfolyamra, hogy tavaly hosszabb ideig dolgozott a növényvédelemben és ez a foglalkozás megtetszett neki. — Érdekel — bizonygatja. Állításában felesleges kételkedni, mert nem lenne itt, ha nem érdekelné mindaz, ami a kemizálás, a növényvédelem fogalomkörébe tartozik. Persze a tanfolyam mindegyik előadása lebilincselő, mert egy olyan világba nyernek betekintést a hallgatók, amilyet eddig nem ismertek, és ami eddig számukra kicsit titokzatos volt. Láthatták, megfigyelhették a cserebogarakat, a pattanóbogarakat, a futrinkákat, a poloskákat és éppen ezért nagy élmény most már azt is tudni, hogy a kártevők sokasága hogyan szaporodik, miként károsít, melyik nemzedék hol és mikor károsít, sőt ami a leglényegesebb, miként lehet védekezni ellenük? Béres Sándor, a döbröközi Zöld Mező Tsz tagja meg is jegyzi: — Őszintén mondom, nem bántam meg, hogy idejöttem. A növényvédelemben a kemizálás fontos helyet foglal el. Napjainkban hazánk mezőgázdaságá- ban gyakorlatban alkalmazott tudomány. Ennek megfelelően tervszerűen folyik a szakemberképzés. Tolna megyében Fácánkert a növényvédelmi szakmunkásképzés fellegvára. Pékár Imre szakmérnök, a tanfolyam vezetője. A hallgatók pedig valóban egy fiatal tudomány fejlődésének megtestesítői. A fejlődés egyébként azon is lemérhető, hogy a megye mezőgazdasága 1956-ban még csak 4 millió 502 ezer forintot fordított növényvédő szerekre, s ez az összeg 1962-ben már meghaladta a húszmillió forintot. Senki sem vonhatja tehát kétségbe, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesztésében, korszerűsítésében egyre jelentősebb szerepet töltenek be a kémiai anyagok és ennek megfelelően az üzemekben, az első emberek közé tartoznak azok a szakmunkások, akik a kémiai anyagokkal, szerekkel bánni tudnak. Sz. P. „Próbakenyér' Konyhádon Január első napjaiban kezdte meg a próbaüzemelést a Bony- hád Körzeti Sütőipari Vállalat új üzeme. Gondosan vezetett napló tanúskodik arról, hogyan működnek a kemencék, hogy viselkednek a műszerek. Gász András, az üzem igazgatója mindent feljegyez, hogy könnyebb legyen a korrigáció. Az új gépek kezelésére meg kell tanítani a régi szakembereket. A pékek nehéz munkája lassan irányító munkává alakul. Gépesített a dagasztás, a formázás, olajtüzelésű, kemencékben sül a kenyér. Fel-felemelkedik a kar, megmozgatja a tésztatömeget, mintha súlytalan lenne. Farkas György szakmunkás ellenőrzi, segíti a gép munkáját. Ezek már megsültek. György Ambrus betanított munkás a „kész” kenyeret szedi ki a kemencéből. A bonyhádi új üzem „barna” kenyere ritkaságnak számít: egy kilósakat sütnek belőle. (Túri, Kónya) Szüret Kismórágyon A"* i i -VííA'"' £ >' ^ Béres Sándor, döbröközi szövetkezeti gazda. Az Ültetvénytervező és Kivitelező Vállalat Mórágyi Telepén a tél a termés betakarításának, a szüretnek az ideje. Ezen a telepen ugyanis oltványvessző előállításával, termelésével és feldolgozásával foglalkoznak. Január 10-én kezdődött a 67 holdas különleges rendeltetésű szőlészetben a „le- 1 termelés”. Az oltványok feldolgozását sóik éves tapasztalattal 'rendelkező nők végzik. Március 110-ig eltart majd a munkájuk és termelési eredményként körülbelül ötmillió oltvány vesszőre szá- jmítanak. A siklósvári, a balaton- szárszói, á nagyrédei, az abasári közös gazdaságok az új termésből már sz/’lí'ottak is el bizonyos mennyiségű oltványvesszőt.
