Tolna Megyei Népújság, 1965. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-04 / 2. szám

1365. január 4. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG s Tanuló borászok a pincében A Biritói Állami Gazdaság borospincéjében fiúk, lányok dolgoznak, lehetnek vagy 35-en. A fiúk valamivel többen van­nak, mint a lányok. Középisko­lások, a paksi Vak Bottyán Gimnázium negyedikes tanulói. A gimnazisták Vajnai János tanár felügyelete mellett he­tenként gyakorlati munkát vé­geznek a gazdaság borospincé­jében. A fiatal tanár maga is mun­kásruhába öltözve, együtt dol­gozik a tanulókkal. Ez a fia­talokban is növeli a felelősség- érzetet, s komolyabban veszik a munkát. — Az elmúlt évben 5+1-es rendszerben tanulták növendé­keink a szőlőtermelést, a bor­kezelést. Az idei tanévtől kezdve már szőlészeti-borászati szak­iskola jelleggel dolgozunk. A szakközépiskola a tanulóknak az érettségivel együtt szakmát is biztosít — adja meg a felvilá­gosítást a tanár; — Komolyan veszik-e a kö­zépiskolások a munkát, és a szakma megismerése befolyá­solja-e a pályaválasztást? — Diákjaink negyedikesek, s ahogy ez lenni szokott, ilyen­kor már élénken foglalkoztatja őket jövőjük alakulása. Van­nak, akik esetleges kiegészítő foglalkozásnak tekintik a sző­lész-borász szakmát. Ezek han­goztatják is, hogy orvosnak, mérnöknek, tanárnak készül­nek. Viszont vannak, akik ezen a munkaterületen akarnak ma­radni, illetve a mezőgazdaság valamely más területén szán­dékoznak tovább tanulni. Haág József szőlész-borásznak készül, de a fiúk közül többen az itt végzett gyakorlati munka alap­ján választanak maguknak pá­lyát. Egyik a villamossággal, a másik a mezőgazdasági gép­szereléssel barátkozott meg. A lányok között öan, aki kerté­szeti főiskolára, felsőfokú mező- gazdasági technikumba, vagy vegyésznek készül, és van, aki a szőlészet-borászat iránt ér­deklődik komolyan. A második kérdést Mészáros György pincemesterhez intéz­tük. — Nem nehezíti, vagy za­varja Mészáros elvtárs munká­ját a fiatalok jelenléte? — A mi munkánkat nem za­varják. Sőt, azt mondhatom, so­kat segítenek. Kezdjük azzal, i • •' • l I ** u >»'•'■* '-vH' I-'Jí'.w'L'i Xf>i fc> Íjfí&í-PCKC * t Weisz Julianna és Vábró Magdolna a 13 fokos zöldszílváni só­tartalmát vizsgálják. hogy a paksi negyedikesek már komoly munkának tekintik a pincében való tanulást, s ami a legfontosabb, nem felesleges időtöltésnek fogják fel. Jóked- vűek, és szívesen dolgoznak akár borfejtésről, hordómosás­ról, vagy más munkáról legyen szó. Mészáros György pincemes­tertől szakmai segítséget kap­nak a tanulók azzal, hogy ré­szükre mindig gondoskodik va­lamilyen hasznos munkáról. Bort fejtenek, hordót készíte­nek elő a bor tárolására, sav­tartalmat mérnek, és a borok szesztartalmát fökolják, segíte­nek a borok javításában, „össze­házasításában”. A szakmát ta­nulóknak alkalmuk van meg­ismerni a nagyüzemben hasz­nált szőlőfeldolgozó és borfejtő gépeket. A borfejtést a fiúk kü­lön izgalmas dolognak tartják. ,A paksi gimnázium negye­dikesei ismerkednek a Szőlé­szettel, borászattal, s vannak, akik már arról is döntöttek, hogy ezen a területen marad­nak. A gyakorlati munka meg­mutatta, hogy a szőlészetnek, Nagy István és Péter József az olaszrizlinget fejtik. A villany- meghajtású boríejtő gép teljesítménye óránként 80 hektoliter. borászatnak nemcsak jövője, de szüksége is van a jól képzett szakemberekre. Szöveg: Pozsonyi Ignácné Foto: Túri Mária Az új évet kezdje szerencsével! Vegyen SZERENCSE­SORSJEGYET 4,— forintért. Főbb nyeremények: Családi ház garázzsal, gép­kocsival. Különböző személyautók, Külföldi utazások stb. Az idegenforgalom T avaly már bevonult a sta­tisztikai közleményekbe is. Az év végén kiadott jelentések­ben. a népgazdaság egyéb ágai mellett már megtaláljuk a bel­földi és a külföldről jövő idegen- forgalom értékelését is. Az 1965. évi népgazdasági tervről szóló közleményben olvashattuk, hogy az idegenforgalom jelentős növe­kedését várják. Számíthatunk ar­ra, hogy az ország lakosságának egyhatodát kitevő külföldi ven- ! dégsereg fogadása, elhelyezése nagy gondot jelent. Az elmúlt évben s az idén be- ! vezetett vízumkönnyítések, mind a baráti, mind a nyugati orszá­gokkal, mind pedig a fizetési el- j járásokban bevezetett könnyíté­sek az idegenforgalom növekedé­sét eredményezi. De ehhez fel kell készülni. Országos szervek I foglalkoznak ezzel az immár j iparági jelentőségű tényezővel, okos terveket készítettek és ezek megvalósításához már az elmúlt 1 évben hozzáfogtak. Uj szállodák épülnek, bővítik a balatoni eam- pingeket, és az üzlethálózat gya- [ rapítása, az áruválaszték és bő­ség biztosítása az üdülési köz­pontokban hozzájárul ahhoz, hogy a fogyasztót importáljuk, ne pe­dig a hazai árut exportáljuk. Mert e két lényeges dolog adja meg az idegenforgalom jelentőségét, ki­emelkedő helyét az ipar és a me­zőgazdaság produktuma mellett, i Az utazási vágy ma már ténnyé ! vált az egész világon. Hazánk két- három éve — amióta „felfedez- , ték” a nyugati és szocialista or­szágbeli látogatók, az érdeklődés 1 középpontjában áll. Idén mint­egy másfélszeresére nőtt a kül­földi látogatók száma, 1983-hoz viszonyítva. Az 1965-ös évben a 'zámítások szerint az 1964-es ev tényénél mintegy tizenöt száza­lékkal több látogatót fogadha­tunk, de nyilván ennél sokkal nagyobb emelkedésről számolha- j tunk majd be az 1965. év zárása­kor. Az idegenforgalom azonban nemcsak országos szervek ügye. A népgazdasági tervről szóló közleményben felhívják a figyel­met a helyi lehetőségekre, az idegenforgalom kiterjesztésére, a tömegek elvonására a zsúfolt ba­latoni és a főváros környéki te­rületekről. Mit tehetünk, mi Tol­na megyeiek, hogy az idegenfor­galom növekedéséhez hozzájárul­junk? Tetteinkről már bizonysá­got ad a szárnyát bontogató me­gyei idegenforgalmi hivatal, e szerv okos és előrelátó tervei. De ezen túlmenően is még seregnyi lehetőség. Gondoljunk csak arra, hogy a Duna-menti községek mi­lyen lehetőségét Kínálják az Ide­genforgalomnak. Sajnos, ezt még nem ismerték fel magukban a községekben sem. Báta és Paks. hogy csak e két községet említ­sük, jó szívóhatást váltana ki az idegenforgalom áradatából. Ven­dégek százait, ezreit tudnánk el­látni, szórakoztatni, étkeztetni, és érdekességet mutatni számukra. Szekszárd város maga is idegen- forgalmi kuriózum, mégha sokan nem is tartják annak. Igaz, a le­hetőségekkel eleddig rosszul sá- rárkodtunk. A gemenci vadrezervátum, a ” népviselet, a népszokások, a szekszárdi bor, mind-mind von­zója a külföldinek, aki itt bőveb­ben találhat minden, számára ér­dekességet, mint a Balaton kör­nyékén. Persze, hogy meg tudja vásárolni, kell vasárnap is nyit­va tartó ajándéküzlet. Szüksé­geltetik sok és nívós szekszárdi képeslap — a nyáron hárommillió forint értékűt adtak el a Baia- ton-környéki üdülőtelepeken —, jellegzetes, de nem giecs ajándék- tárgy... És végre egy borkóstoló, ahol az IBUSZ-turista meg tud inni pihenő idő alatt, egy-két deci szekszárdi vörös bort... Az idegenforgalom egyes nyu­gati országokban már tudom., ny- nyá nőtt. Tudományos módon mé­rik fel, hozzáértő szakemberek, mit kér, mi nincs, mit kell adni az utasnak. Mi is megtehetjük ezt. Tolna megyei lehetőségeink ugyan szűkösek, de nem lehetetlenek. És elsősorban csak akkor várha­tunk a megyében fellendülést az idegenforgalomban, ha mind töb­ben tesszük szívügyünkké a ven­dégek fogadását. A külföldit ven­dégként kell fogadni, úgy termé­szetesen, mint aki hasznot is hoz az országnak. Hasznot hoz a me­gyének is. Mert ha egyszer felfe­dezik Tolna megyét is a külföl­diek — és ezért mi szekszárdiak tehetünk talán a legtöbbet — ak­kor nyilván a túrisztikai, idegen- forgalmi beruházások is bővebb csatornán jönnek a megyébe... Az idegenforgalom a gazda- ** sági életben is, nemcsak a statisztikai közleményekben kért helyet. A jövő években még na­gyobb forgalomra számíthatunk, a felkészülést a vendégek foga­dására már most, az új év ele­jén meg kell kezdeni.- Pj. ­Alsónánai örömök Az ünnepek előtt vásárlási láz volt Alsónánán. A helyi vegyes­boltban eladásra került a mosó­gép. gazdát talált 30 000 forint értékű ruhanemű, de sok nya­lánkságot és élelmiszert is rejte­gettek a dagadó szatyrok. Sokan Bátaszékre, Szekszárdra utaztak bútorért, szőnyegekért. Nánán igazán ünnep volt az ünnep, — írja Szalai Istvánné levelezőnk. Épül a decsi 8 tantermes iskola Kilenc napi munka után decem­ber 29-én lerakták az új iskola alapjait, — írja Sotkó János. A községet egyetlen boldog segíteni- akarás irányítja. A helyi tanács 100 mázsa cementet biztosított, a szülők már eddig 3000 forint ér­tékű társadalmi munkát végez­tek. Naponta jelentkeznek segíte­ni. A Komlói Építőipari Vállalat autóját az Uj Élet Tsz vontatója segíti a ragadós sárban, hogy minden szükséges anyagot hely­színre szállíthasson. Mándi Zol­tán tsz-főkönyvelő szétszedette kerítését, hogy a szomszédságá­ban levő építkezéshez kútjából vizet használhassanak. 600 személyes üzemi konyha Dalmandon Hatszáz személyes, korszerű üzemi konyha nyílt december 29-én a Dalmandi Állami Gaz­daságban, gőz. és villanyfőző-be- rendezéssel, központi fűtésű, mo­dem étkezőteremmel, — tudósít Szabó Mátyás. János-napi köszöntő Hatvanadik névnapjára kedves meglepetésben részesítette Novak Jánost, a járási művelődési ház gondnokát a dombóvári szakszer­vezeti bizottság. Küldi a hírt Szabotin János. A szórakozó if­júság fáradhatatlan János bácsi­ját kéthetes üdülési beutalóval köszöntötték.

Next

/
Oldalképek
Tartalom