Tolna Megyei Népújság, 1965. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-21 / 17. szám
191T3. január 21. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG s Túl a megyehatáron A sokarcú Fejér megye Alba Regia — mondták régente. ■ Székesfehérvár — mondjuk századok óta, az avult német térképeken pedig Stuhlweissenburg néven szerepel. Egy bizonyos, ősi ez a város, sok-sok évszázad ezernyi jelentős emléke tapad hozzá. Itt országolt egykoron István király, s megfordult falad között Mátyás is, az igazságos. A viharos idők más-más szakaszában keresztek és török félholdak váltogatták egymást a tornyokon. A második világháború végén, húsz esztendővel ezelőtt kétszer cserélt gazdát ez a város. Akkor Budapestért folyit a küzdelem és — Székesfehérvár szörnyű napokat élt át. 1945. januárjában, az ádáz tankcsaták és légiharcok múltán csupa romhalmaz, vigasztalan sivárság tárult a megdöbbent fehérváriak elé. Első képünk a József Attila utca akkori képét mutatja. Sokan azt mondták, évtizedek múltán sem lesz itt élet többé. Második képünk ugyanazt a József Attila utcát ábrázolja — 1964-ben. A két képről áradó ellentét oly beszédes, hogy feleslegessé tesz minden szót. Lett újjászületés — hamarább és csodálatosabb mint azt annak idején a legoptimistábbak hinni merték volna. De az új Fehérvár mellett megmaradt a régi is. Ezit — elbűvölő szépségével — gondosan őrzik. A belváros ódon utcái vonzzák a belföldi és külföldi turistákat. Harmadik képünk a Szabadságtér egyik részletét mutatja be. Itt állott valamikor István király palotája. E helyen vívtak véres küzdelmet a” törökökkel. Nevezetes tömeggyűlések zajlottak - le ezen a téren 1919-ben és itt találkoztak a város lakói a felszabadító szovjet katonákkal. De nemcsak a megye székhelye szépült, fejlődött. Fejér megye a maga sokrétű gazdagságával sokféle eredménnyel dicsekedhet. Megváltozott, például, és állandóan változik a falvak képe. Modem faluközpontok alakulnak ki, s ezek már a kulturált városiasság első fecskéi. Negyedik felvételünk ennek a változásnak példája. A kép Seregélyes központját ábrázolja a művelődési házzal, és az építkezés, a csatornázás még mindig folyik. Lassanként örökre eltűnik a téli sár és a nyári por — a „város” és a „falu” közelebb kerül egymáshoz szolgáltatásokban, Dunaújváros vasműjéről mér nem igen kell „tudósításokat” írni. Uj fejezeteket persze maga a rohanó élet, a szorgalmas munka ír, a nagy nemzeti létesí tményünkről, amelyet a szocializmust építő ember varázsolt az egykori kukoricások helyére. Ott, ahol egykoron csak a szelek dúdolgattak a szeszélyes lösztalajon — most vasat olvasztanak, acélt öntenek. Ötödik képünk egy pillanatát örökíti meg a Dunai Vasmű életének. Fejér megye szeEd lankái, mosolygó tájai mindig elragadják a látogatót. A híres móri szőlők sem veszítették ed jóhírüket. A Móri Ezerjó változatlanul épp oly kitűnő ital minit amilyen eddig volt. Mindössze az a különbség, hogy ezit a nemes italt most már azok is megkóstolhatják, akik régente — csak a híréit hallották. Vajon, aem erre gondol-e a záró képünkön látható szüretelő kislány? Bármire gondol is — egy újfajta, szabad ifjúság derűjét lopja a szívünkbe... (Kabá-czi felvételei) A K.
