Tolna Megyei Népújság, 1964. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-11 / 290. szám

2 fÖÉNA flfEGYTÍ tff!PT?.T§7Rl 196-1. december II. „Születésnapi” mászás 1964. május harmadikára ritka 'látványosságot ígért a francia tv műsora. Hat viharedzett, kipró­bált hegymászó határozta el, hogy szabályos túrafelszerelésben meg­mássza kívül, vasváza merede­kén az Eiffel-tornyot. Legidősebb­jük, a 47 éves vezető: Guido Magnón. Az utolsó órákban még a csoporthoz szegődött négy „ön­kéntes”. Közülük kettő — nem­hivatásos vállalkozó. „Vonzóbb dolog — magyarázta meg a fel­tett „miért?”-re egyikük — meg­mászni ezt a tornyot, a legmaga­súlyozva ment végig, föl, a leg­magasabb emeletig, egyelőre még belül, a csigalépcsőn. Aztán vol­tak, akik négykézláb tették meg ugyanezt az utat. Volt, aki hat­van méternyi magasból rozoga biciklin döcögött le a torony tö­véig. S a máig 45 milliónál több látogató között tucatnyian is, akik — rendőri engedély nélkül ter­mészetesen —, kívülről kísérelték meg a feljutást. Most, az első „hivatalos” meg­mászás résztvevői végül aláírtak egy-egy nyilatkozatot. Hogy tör­Guido Magnón, az „expedíció” vezetője, gyakorlott hegymászó, a vál­lalkozás megkezdése előtt felesége és édesanyja társaságában. sabb hegynél. Ha onnét leesem, senki se lát De hogyha itt, — ez látványos, bátrakhoz méltó nyilvános halál lesz.:.” Ebben a borús hangban persze volt túlzás. No, nem ami a ve­szély valóságosságát illeti. Hiszen az idő aznap kora reggel igazá­ban borús volt. S amikor a dél­után, a tv-ernyőkön megjelent a torony távlati képe, hogy az adás kezdetét jelezze, — jócskán meg­eredt az eső.. i A torony lábai körül másfajta ernyők: esernyők nyíltak ki az összegyülekezett tízezrek feje fölött. S a tíz állha­tatos hegymászó hátára meg ejtő­ernyőt kívánt volna legszíveseb­ben az ember. A torony csúszós lett a víztől. A heves szél állandó lesodrással fenyegette a vasakhoz tapadva kúszó, tíz sárga kabátos férfit. Már-már úgy látszott: az ered­mény elmarad. A párizsi rendőr­ség, amely különben erős rend- fenntartó kordont küldött a térre, | ■— az esőben meggondolta magát. Elhatározta, mégsem engedélyezi a tíz vállalkozó vélt „öngyilkos- sági” kísérletét. Az Eiffel-torony idén ünnepelte 75. születésnapját. Az esztendő — a torony ünnepi éve. Kinyíltak tiszteltére a furcsa krónikák, töb­bek között mindazoké is, akik­nek nevét a torony történelme a mászások fejezetében őrizte njeg. A torony kétéves korában pél­dául egy Dornon nevű párizsi pékmester rájött, hogy a sütő- lapát keveseket avathat halhatat­lanná. Ezért két gólyalábon egyen­ténik, ami történik, a felelősséget maguk viselik. És folytatódhatott az ünnepi mászás, Odalent drótok, tükrös anten­nák, folyton növekvő tömeg, szo­ros gyűrűben az autóik mellett vei és édesanyjával kijön a kor­donon túlra, a közönség közé — fagylaltot vesz, megilletődött taps; megigazítja őszes, rövid fri- zurás, csontos arcán a dioptriás napszemüveget. Áll készségesen néhány percig előttünk, sok száz igyekvő fényképezőgép izgatott lencséje előtt Aztán esik megint. Délután ötre jár. A második terasz 100 méter magasán már elkeskenye­dik, s merdekebb a torony. A tv-n hallani; a mászók kiáltó hangját elnyomva üvöltöz a szél; lentről látni' — a szöges hegy­mászócipők talpa hosszasan tapo­gat minden újabb lépésnyi biztos hely után. S az utolsó szakasz: a legszoron- gatóbb veszélyeké, s a legvégső megkönnyebbülésé. A felső har­madon a párkányszerű „árboc­kosár” (274 méteres magasban) úgy hajlik a torony karcsú nyaka fölé, hogy a mászás itt hason fekve, háttal a földnek, homo- rúan kifelé fordult helyzetben halad. Képről nézve is szédítő. Este 7 órára mind a tíz mászó biztonságban van. A közvetítés is már véget ért. És „biztonságban” van a tizen­egyedik is. Akit a televízió már nem mutatott. A mászás középső etapján egy civilruhás fiatalem­ber ugrott ki a szemlélők közül. Nagy gyorsasággal kúszni kezdett a „hivatalos” alpinisták után. Néhány perc alatt elhagyta őket, ügyet sem vetve az alatta „őrült­et és „részeg”-et kiáltozó tö­megre, s a liften üldözésére in­dult rendőrökre. Akik, ha nehe­zen is, de elfogták, még a csúcs előtt. Másnap derült ká: mázoló, aki a hétévenkénti átfestések egyikén már dolgozott a tornyon. Hárs György Az egyik versenyző a várakozás izgalmas óráiban előtt) indulásra készen. még' egyszer nekikészülődő má­szók; újságírók, fotóriporterek és ezernyi „maszek” fényképezőgép mindenütt a tömegben. Az első cél, az 57 méteres első emelet — simán vett akadály. Pihenő, az alpinisták nylon­kötélen visszaereszkednek a föld­re. A nap egy pillanatra kisüt. Magnón, a legidősebb, feleségé­(a fehér autó Á Béke-világtanács Elnökségének dokumentumai Berlin (TASZSZ). Véget ért Berlinben a Béke-világtanács El­nökségének ülése. Az elnökség számos dokumentumot fogadott el. Mint az általános nyilatkozat megállapítja, a világ több körzete az imperialista gyarmattartó erők, elsősorban az Egyesült Államok neokolonialista erői fegyveres ag­ressziójának áldozatává vált. A Béke-világtanács Elnöksége el­ítélte a Dél-Vietnam, Kuba. Kon­gó és Ciprus, valamint a szuve­renitásukat védelmező más népek ellen elkövetett agressziót. A tar­tós békére törekvő haladó erőknek világszerte ki kell fejezniük szo­lidaritásukat a nemzeti felszaba­dulásukért küzdő népek harcá­val — hangsúlyozza a nyilatkozat. Az elnökség által elfogadott másik okmány, a sokoldalú atom­haderő megteremtésének tervét a nemzetközi biztonságot fenyegető súlyos veszélynek minősíti. E terv megvalósítása olyan kö­rülmények között, amikor a nyu­gatnémet kormány kitartóan han­goztatja területi követeléseit, az­zal fenyeget, hogy egy nukleáris háború elindítójává válhat. — mondja a dokumentum. — Béke­világtanács Elnöksége üdvözli a sokoldalú atomhaderőt elutasító erők akcióit és ezeknek az ak­cióknak a még nagyobb arányú kibontakoztatására buzdít. Euró­pa és a világ biztonságának meg­szilárdítása megköveteli: tiltsák meg a nukleáris fegyver további elterjesztését, a két Németország mondjon le az atomfegyverkezés­ről, kössék meg a NATO és a Varsód Szerződés tagállamainak megnemtámadási egyezményét, csökkentsék a katonai kiadásokat, létesítsenek atomfegyvermentes övezeteket és számolják fel a kül­földi katonai támaszpontokat, kü­lönösen a Polaris rakéta-támasz­pontokat. A Béke-világtanács Elnöksége egy másik határozatában tiltako­zik az ellen a nyugatnémet terv ellen, mely szerint 1965. május 8- tól elévültnek tekintik a náci bűn­tetteket. A határozat követeli, hogy a nemzetközi jognak meg­felelően tartóztassák le, és bün­tessék meg azokat a személyeket, akik bűntényeket követtek el a béke és az emberiség ellen. Ilja Ehrenburg, a Béke-világ- tanács Elnökségének tagja a TASZSZ tudósítójával folytatott beszélgetése során aláhúzta az el­fogadott dokumentumok nagy je­lentőségét. Az objektív feltételek — mon­dotta Ehrenburg — elősegítik a nemzetközi feszültség enyhülését. A nukleáris fegyverkezési ver­seny és az imperialista hatalmak által szervezett és támogatott ka­tonai konfliktusok azonban ag­godalmat keltenek. Ezért a Béke­világtanács elengedhetetlenül szükségesnek tartja, hogy megszi­lárduljon mindazon erők egysége, amelyek síkraszállnak a békéért, az általános leszerelésért és a né­pek függetlenségéért. Ezt a célt. kell, hogy szolgálja a Béke-vi­lágkongresszus, amelyen széles körű képviseletet kapnak majd a béke erői. Napirenden: az ifjúság egészségügyi nevelése Csütörtökön a Semmelweds-te- remben megkezdődött az egész­ségügyi felvilágosítás 3. országos értekezlete, amelyen egészségügyi dolgozókon és pedagógusokon, va­lamint az érdekelt tömegszerve­zetek képviselőin kívül csehszlo­vák, jugoszláv és lengyel vendé­gek is részt vettek. Az értekezleten az egészségügyi dolgozók és a társadalom felada­tait vitaitták meg az ifjúság egész­ségügyi nevelésében. A szülőket és a tanulókat párhuzamosan kell a helyes egészségügyi magatartás­ról felvilágosítani. Fontos feladat például a gyermekek részére he­lyes napirend kialakítása és kö­vetkezetes megtartása. Nagy fi­gyelmet kell szentelni a tanulók pihenésének, főleg alvásának. Az egészségügyi felvilágosításnak fontos része a pályaválasztási ta­nácsadás is. Dr. Székely Lajos, az egészség- ügyi felvilágosító központ vezető­je adatokat ismertetett a tanuló­ifjúság egészségügyi kulturáltsá­gára vonatkozó vizsgálatokból. Ezek egyrészt azt mutatják, hogy a fiatalok túlnyomó többsége is­meri ugyan a higiénia szabályait, de nem tartja meg őket Szomorú a diákbalese­tek nagy száma. Az elmúlt két évben 25 783 tanuló szenvedett balesetet, közülük 150 életét vesz­tette. A legtöbb halálos szeren­csétlenség — 43 — a figyelmetlen közlekedés miatt történt. A vízi­sportok 16, a különböző játékok 22 életet követeltek. Délután Márté Mihály, a Ma­gyar Vöröskereszt csoportvezető­je ismertette a KISZ és az úttörő­szövetség irányításával folyó if­júsági vöröskeresztes munka idő­szerű feladatait. Pénteken az oktató-nevelő mun­ka egészségügyi feladatairól ta­nácskoznak. Tktó Stel &0ka&60$a Guido Magnón és társainak „produkciójáról” a párizsi tv helysz, közvetítést adott. A tv kocsiját sokan veszik körül, köztük a résztvevők egyikének felesége (a kép jobboldalán). Meglepett, szomorú, ráncokba szaladó arca. Egymás mellé szo­rultunk a zsúfolt reggeli autóbu­szon, s az ilyenkor sűrűn hangzó bocsánatkérésekre alig vetette fel szürke szemét. Ahogy figyeltem, akaratlanul is az jutott az eszem­be, olyan, mintha reggel lépett volna ki a börtönkapun, s most sehogy sem találja a börtönévek előtti biztonságot. Utaztunk már vagy három falu­hosszat, amikor először megszó­lalt: — Fűthetnék jobban is ezeket a kocsikat — húzta össze magán a vékony, zöldesszürke kabátot. — Az emberből a lélek is kifagy. Majdnem megkérdeztem tőle, vajon van-e neki lelke valójában, amelyik kifagyhat a hideg kocsi­ban, de a hangsúlytalan, közönyös megjegyzés kizárta a kérdezés le­hetőségét. Később néhány percig szótlanul, rebbenéstelen szemmel nézett, aztán váratlanul nekem szegezte a kérdést: — Mintha ismerném magát va­lahonnan? Úgy rémlik, láttam már máskor is... Nem tudtam hova tenni. Hirte- lenében elsuttogott neve nem' mondott semmit. Csak majd ak­kor állt elém régebbi, és valóban ismerős alakja, amikor megismé­telte: — Én vagyok, az Etel... Etel, Etel? Igen, igen. Három éve talán, hogy először találkoz­tunk a gyámügyi előadó hivatalá­ban. De az az Etel egészen más volt. Arca pirosán, vagy inkább egészséges-barnán ragyogott, és biztonságos volt minden szava. Úgy tudott a boldogságról beszél­ni. hogy az ember csodálkozott: Miként szorulhatott ekkora érett­ség ebbe a gyereklányba? Túlbe- 6zélte még az apját is, pedig az aztán igazán hangoskodott; — Ennek a házasságnak pedig nem szabad útját állni. Értsék meg, ez a két fiatal szereti egy­mást. Ha itt megtagadják az en­gedélyt, megyek feljebb! Etel bólogatott, erősítgette apja igazát. Mostani helyzetünk nagyon ké­nyelmetlen volt. Nehéz volt kér­dezni. beszélgetni. Különösen az első kérdés volt mázsás súlyú. A válasz: Kifejezéstelen szemvilla­nás, mélyből felszakadó sóhaj, fá­radt legyintés, akadozva előbugy- gyanó, keserű szavak. — Abból nem lett semmi. Egy évig voltunk együtt, aztán eljöt­tem. Most Pesten élek. Fáradt va­gyok, nem érdekel semmi. Az öre­gekkel is összeharagudtam, nem járok haza. Egy barátnőmhöz mennék vendégségbe, de könnyen lehet, hogy végül visszafordulok... Tizenkilenc éves, fáradt, öreg­nek érzi magát, és mintha egy ki­csit az életet is unná.

Next

/
Oldalképek
Tartalom