Tolna Megyei Népújság, 1964. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-13 / 292. szám

4- TOLNA MEGY» NEPÜJ8ÄÖ

1964. december 13.

Kibírná-e minden ember űrutazást?

az

ér

Uj közlések a súlytalanság állapotáról

■ A „Voszhod” űrhajó legénysége nemrégen az APN-hírügynökség munkatársaival találkozott és válaszolt az elhangzott kérdésekre. V. Komarov, a „Voszhod” parancsnoka először a súlytalanság megszűnéséről szólott:

— A leszállás körülményeit sokkal nehezebb elviselni, mint a felszállásét, mert akkor jóval nagyobb a túlterhelés. Ehhez ugyan hozzászoktunk a centrifugákban végzett gyakorlatok során, de valahogy úgy éreztük, az űrhajóban sokkal erősebb és jóval tovább tart mindez. Ezt az érzést, minden bizonnyal, az okozta, hogy a súlytalanság állapota utón hirtelen lépett fel a túlterhelés.

Leszállás közben pirosas fényt észleltünk az űrhajó ablakán át. Először valami lángra gyanakodtunk, de Konsztantyin Petrovics megmagyarázta: ez csupán az izzásba jött külső légréteg fénye. Űrhajónk nagy sebessége ugyanis izzásba hozta a sűrű légrétegeket. Ekkor erősebben tapasztaljuk a túlterhelés hatását. Amikor ' ez a túlterhelés eléri a maximu- . mot, az ember erős nyomást érez a mellkasiban és a hasa tájékán, s nehezen kap levegőt. De a célszerű felkészülés következtében mindez semmilyen káros hatással nincs az emberi szervezetre.

„Ég" az űrhajó

Az űrhajó ablakán át észlelt pirosas fény később lángvörössé vált. Úgy éreztük, mintha égne az űrhajó. Valójában- azonban a2 (irháját borító külső hővédő réteg jzzása beletartozott a leszólf $*£

fétegeken, a túlterhelés is a minimumra csökkent. Aztán nagy csattanást hallottunk — még az ablak is beleremegett —, s kinyílt a fékező ejtőernyő. Kisebb zökkenést éreztünk, majd működésbe lépett a fékezőberendezés. Az űrhajó egyenletesen, lassan közeledett a földhöz. Közvetlenül a földreérés előtt működésbe lépett h „puha” leszállást biztosító berendezés. Figyelembe véve, hogy egy tarlón szálltunk le, méginkább elmondhatjuk, hogy ,,puhán” értünk földet.

Űrhajónk legénysége az űrrepülési feladat végrehajtása után is tovább dolgozik. Most összegezzük az utazás eredményeit, s ezt a munkát úgy szeretnénk elvégezni, hogy nagy segítséget nyújtsunk mindazoknak, akik az' űrhajózás valamely területén munkálkodnak.

Leghőbb vágyunk, hogy eljuthassunk a Holdra, s ott leszállhassunk.

Konsztantyin Feoktyisztov, az űrhajó tudományos munkatársa.

a siker feltételei-ről beszélt.

— Űrrepülésünket a hagyományos űrruha nélkül hajtottuk végre, de ez nem jelentett számunkra különösebb kockázatot. Az űrhajó sikeres felbocsátását, az űrrepülés végrehajtását és a földreérést gépek és berendezések egész rendszere, s egy sor fontos feltétel biztosítja. Ha ezek bármelyike is hiányzik, katasztrófa állhat elő*

Mit tesznek annak érdekében, hogy ne adódjék semmilyen za- • var? A rádiókapcsolat biztonsága érdekében, például, nem egy, hanem kettő, vagy három rádiót is felszerelnek az űrhajón. Továbbá a „Voszhod”-nak két fékező hajtóműve is volt. Ha az egyik nem működne, ott a másik.

Rendkívül fontos a kabin légmentes elzártsága. Meg kell jegyeznem, hogy nálunk már régóta készítenek légmentesen záró kabinokat, melyekben a légveszteséget a szó szoros értelmében molekulákban mérhetjük másodpercenként. Ezért nincs szükség

arra, hogy a kabin légmentes elzártságát még egy belső burkolattal, vagyis űrruhával növeljük. Egyébként, ha a légmentességet a kabinban növelnénk, ezzel felesleges súlytöbbletet okoznánk az űrhajón, ami más biztonsági berendezések rovására menne. Ezért történt az a döntés, hogy nincs szükség űrruhára. Az űrruha csak akkor kell, ha az űrhajós elhagyja a kabint, s mivel ez a mi programunkban nem szerepelt, nem vittünk magunkkal űrruhát.

Miután űrhajónk feljutott pályájára, rögtön „kikötöztük” magunkat a székből. így szabadon eljuthattunk az űrhajó valameny- nyi ablakához, és megfigyeléseinket semmi nem korlátozta. Ezzel magyarázható, hogy űrrepülésünk során mi sok olyan dolgot láttunk, amit az előző űrhajósok nem figyelhettek meg.

így például, több fényréteget figyeltünk meg a látóhatár fölött, a Föld megvilágított oldalán. Ez az újabb megfigyelések közé tartozik. Elsőként mi figyelhettük meg a sarki fényt is.

Lehet-e űrhajózás felkészülés nélkül?

JORZY EDIGEY

■ Fordította: BÁBA MIHÁLY

“4- MfftSfen' ä keretes.Indítóikét',

— válaszolta jókedvűen. W Az újságírók már régóta* et( settenkednek a hordozórakéták körül, abban reménykedve, hogy egyszer majd beosonhatnak az űrhajó

nem egy újságírót foglalkoztat hasonló gondolat. Ebből ered az előbbi kérdés is.

Természetesen bármely egészséges ember, minden különleges felkészülés nélkül kibírná az űrrepülést és a visszatérést. És életben maradna. Csak azt nem tudom, milyen állapotban lenne. Annak semmi értelme, hogy olyan embert küldjünk fel a világűrbe, aki onnan félig eszméletlen állapotban térne vissza a Földre. Márpedig ez könnyen elképzelhető. De az biztos, hogy életben maradna;

23. nekem, ezért ráncigólt ki a laká- — Rendben van, majd telefomásomból? lók a munkahelyére — ígérte

— Ebben képtelen vagyak hin- Kabátujj zavartalanul folytat- meg az őrnagy.

ni. Tévedsz, vaskosan tévedsz. ta. — Az őrnagy úr aranyember.

— No, majd meglátjuk — — Az őrnagy úr valóban Mindig ezt fogom mondani. Tehát

mondta az őrnagy — Tudom, hogy aranyember. Nem ismerte Kabát- megyek a bankhoz és keresem az most, amikor Macioszkával sem- ujjat és azonnal megbízott benne, én ficsúromat — ezt az utolsó mire sem mehetünk, Kalinkowski Tehát én azt a kupioát &z őrnagy szót Kabátujj teljes megvetéssel az egyetlen ember, aki kezünkbe úr egészségére ittam. Most laka- mondta —, de nem találtam, adhatja a merénvlet kulcsát.' Ál- tos vagyok Kasprzaknál. Engem Beszéltem néhány felhajtóval, landóan megfeledkezel arról, hogy többé nem fognak látni a bíró- mert az embernek mindenütt, itt nyolcmillió zlotyról van szó. ságon, ez fix. Mindezt pedig az vannak ismerősei. Ha egyszer az Ilyen magas összegnél komolyan őrnagy úrnak köszönhetem mert őmagyné asszonynak dollárra fontolóra kell venned jóhiszemű az őrnagy úr azonnal megbízott lenne szüksége, utazáshoz, vagy aggályaidat. Mindenesetre, ha bennem. Kabátujj tiszteli az ér- bármihez, csak szó'lni kell, Ka- Úgy tetszik, hivatalosan is köz- telmiséget, bátujjnak. Mit meg nem tennétlöm veled: ettől a pillanattól — Rendben van, Kabátujj, De én az őrnagy úr kedvéért, kezdve Kalinkowskit tartom a most mi szél hozta hozzám? — Köszönöm Kabátujj a nagyleginkább gyanúsított személy- — Ahogy engem kiengedtek... lelkűségét, de nincs semmire nek. Erős megfigyelés alatt fog- Az ördög vigye el azt a főhad- szükségem. Nos, mi volt a féljük tartani, ezenkívül engedélyt nagyot, éjszakáig bent tartott, bár Sajtókkal?

kérek, hogy az ő esetében oldják az őrnagy úr megparancsolta ne- — Ismerik ezt a sápadt fickót, fel a telefonbeszélgetésekről és ki, hogy két óra múlva engedjen valahogy úgy nevezik egymás- a levéltitok megsértéséről szóló ki. Látja, így bánt velem, annyi között — ekkor Kabátujj kissé

S 7^1 há 1 VTPn PtM btn i cmbrAtcÁcf ii+án Vi','7 o Vno7Ä_ GlfíOndolkOClott. “* MßffVEIl!

szabályrendeletet. évi ismeretség után. Ez a köszö- elgondolkodott. — Megvan!

— Én nem tudok ellenállni net azért a csillagért, amit A „sápadt Niko”, ez a neve a fel- annak az érzésemnek, hogy miattam kapott. Sajnos iiyen az hajtok között. De elmondták róla: Kalinkowski ártatlan — szólt emberi hála! néhány hete senki nem látta a

közbe Halinka. — Amikor eszme- Az őrnagy, látva,, hogy ha bank el°tt. Vagy a hekusok kap- letét visszanyerte, néhány órával közbevág, csak meghosszabbítja *Ák el, vagy elutazott valahová, később láttam a Hoza utcai kór- Kabátujj kedélyeskedését, szét- Állítólag ■ a Powisle negyedben házban. Ezután (s sokszor beszél- lapul várt. Kabátujj. f£hjt^^]y-rjp^k^ a^.^jektromos Művek

vagy Lipowa.

Borisz Jegorovnak, a világűrben járt első orvosinak az alábbi kérdést tették fel: „Kibírja-e a? űrrepülést egy egészséges ember minden különösebb felkészülés nélkül? És életben marad-e?” r,A kérdést kitörő kacagás kövét* te, s maga Borisz Jegorov is eb

BBHiL'' vj&a&tó :m *$., „ ... „ ______,

i

r—. * _p-A »«i^tettóKf-vele, Nagyon megréttdítet*tfáttá:

“ te ez az

hangsúlyozta

rierjének összeomlását _ . „ _ ___ _____

— Akkor miért hazudik? — rajta.'Áit ^Li'iápg.dtat .viszont n*jm -Yglútáti . Mindig ; azt mondta:

kérdezte az őrnagy. érdemes sajnjópi, Be akarta -harminc, százasra van szüksége

Erre sem tudott válaszolni, csapni a becsülélés.’ .embert,, a e£y nagy „ugrás”-hoz. Még köl- belsejébe is. Bár ilyen potyautas Mind a hárman komor hangulat- gézengúz, ő maga meg hyolcmil- csőn is akart kérni, de ki ad eddig még nem akadt, bizonyára ban hagyták el a bíróság épüle- liót vágott zsebre. Az ostoba kölcsönt egy ilyen nyamvadtnak?

tét. Kabátujjnak pedig, aki a bőrét —: Mi a neve tulajdonképen?

Azon a napon, amikor Krzy- vitte a vásárra, kiszúrta /a sze- — A név után a mi körünk- zewski őrnagy este hazatért, a mét tíz darab ezressel. ben, hogy úgy mondjam senki

felesége tájékoztatta: a nap folya- — No, no, a bőrét Kalinkowski ser(1 érdeklődik. A börtönben mán valamilyen Kabátujj nevű kockáztatta és a sápadt nem tíz, -tudtam az ipse nevét, de annak egyén legalább ötször telefonált, hanem tizenkétezret adott magá- csaknem négy esztendeje.

Az őrnagynak a csodálkozás- nak —. helyesbített az őrnagy. Azóta kiröppent a fejemből, tói kikerekedett a szeme. Szere- — Cöcö! Azt a kettőt ne szá- Olyun nem mindennapi neve van. tett volna valamit mondani, de mítsuk. Azt azért a boxleckéért Olyan furcsa végződésű, há, vagy éppen ismét megszólalt a telefon, kaptam, amit Mokoto'wón adtem ka van a végén. Nehéz volt meg- A felesége, aki a telefon közeié- neki. És a Kalinkowski fiatalúr jegyezni. Nem olyan, mint a ben volt, felvette a kagylót. fejét, mint már mondottam, csak Piorkowski név.

— Igen, a férjem már hazatért, azért találtam a kelleténél erő- Tehat azt mondja, hogy „h” Máris átadom neki a kagylót. sebben' megütni',' mért megcsú* va^p ■•k” betűre végződik a ne— Maga az, Kabátujj? Itt van szott a kezem. Én mindent sorba ve?

a Raclawicka és Wolowska utca akarók" élmondani, de az őrnagy , ~ Valami ilyesmi, őrnagy úr. sarkán?... Még ma?.;. Nos, úr ném engedi. de lehet, hogy tévedek,

hát, akkor várjon, rögtön lerne- — Már nem szólok közbe — , Az °fnagy hiába iparkodott, gyek. sóhajtott az őrnagy —, már hall- kiszedjen valamit KaAz őrnagy kissé elégedetlen gatok. mint a sír. batujjbol; az öreg tolvaj legjobb

vou . vfraU,n tí.Snhlvi. . - W* MMj. a mieink

A régebbi és a mai fantasztikus regények szerzői azt állítják, hogy a súlytalanság állapota rendkívül kényelmes az űrhajók legénysége számára. Gondoljunk csak arra, például, hogyan képzelik el ezek az írók az űrutasok pihenését. Szerintük ez roppant egyszerű dolog. Elég, ha az ember a kabin egyik sarkában, — hogy társait ne zavarja —, lógva marad a levegőben, karját a feje alá teszi és máris alszik. Kényelmes is, kellemes is: nincs, ami nyomja, szorítsa, igazán „puha” fekhelye van. A kabinban meleg van, még takaró sem kell. A valóságban azonban ez távolról sem így van.

Mi megpróbáltuk néhányszor kioldani magunkat a székből «és függő helyzetben maradni a kabinban. Meg kell mondanom, nem volt valami kellemes "érzés. Alvásról ilyen helyzetben szó sem lehet. Az ember szeretne neki- támaszkodni valaminek. A súlytalanság állapota a székbe bekötözve a legelviselhetőbb.

(APN)

miatt, min&mellett, keUeüenül között a sápadt út*j de senki Ä*

U.-.J1 . i

____t eKi»m ismeri mért Wolán ac-m sem supaat szemeiyieirasa is pontatú

jra kabátjába bújt és lement az ismeri még Wolán sem, sem ^^ .i^l'rőrm gy mekSte utcára. A kapu előtt néhány lé- Powazkm. Csak egy volt villa- őrnagy megköszönte

pésnyire várt rá Kabátujj. moskalauz.emlékezett rá hm™

„, ........ . ez a saoadt biztosan „diós”.

— Meg egyszer jiem jövök le _ h w,t

ri£»m ói*tnm f

mondta a rendőrtiszt, üdvoza híreket, majd

ünnepélyesen megígérte, hogy- „Diós." Ezt nem értem! kora reggel telefonál a gyárba- Hát „diós” - mggvarázta “ UJ szovetsegesenek

lés után - Ha van valmi dolga, türelmesen Kabátujj _*fgy hív_ tavollétet

mindig bejöhet a híva alomba, a jáfc azokat akik tankok előtt “ orna^ ur! Ksawera utcába, ne telefonálás- sétálgatnak a vidéki surmóktói búcsúzott Kabátujj. - Amint

son nekem a lukasomra. Kabát- vásárolnak fel dollárokat. ujj figyelem nélkül hagyva az _ Szóval ez fekete iae? _ őrnagy megleckezteto szavait, kérdeirte az őrnagy

merő szívélyesség és udvariasság volt.

— Na hiszen. ha ez lenne az igazi feketepiac! Az ilyen tökmegtudok valamit, megint telefonálok.

Az őrnagy, amikor végre visz- szatérhetett lakásába, egyáltalán nem volt vidám, lehetetlen volt nem gondolnia erre a titokzatos

ügyre,

A kéthetes nyomzás után, tu— Oda, őrnagy úr? — magya- magot a rendes „diósok” még rázta —■ a hivatalába? Oda eddig íélegzeni se hagyják. Egyszerű

még senki nem látta Kahátujjat felhajtó ez. A bank előtt áll és i.ijn„vinn. un * .- .

bemenni és nem is fogja. Csak állandóan azt hajtogatja: „dollárt, L’mmkTnov nim haW)? lu^tt- nem képzeli, hogy önszántamból valutát veszek. Jobban fizetek, wnf’

belépjek a rendőrség épületébe? mint bent.” És ha valamit felesi- aJd* nonthn? VISSzatért a kain' De hitemre, nem fogok sok időt Deget. azonnal viszi a bankáré- Macinszek nem vett „zc„t „ elrabolni az őrnagy úrtol, viszont hoz. Mondom, piti felhajtó, sem- csekk elfőni JbIS Fhhen twtet nnfívcm fontos közölnivalóm van. mi 4-nKK .. G Op S ^ blZtQS

nagyon fontos közölnivalóm van. mi több. Néhány óra hosszat vártam az — Tehát

meuanr uia nvaoee« ve*ra... — renat ma nem mentem l*. h . . ..

őrnagy úrra, a Parcellák kertje- dolgozni, hanem ott kerengtem vallott rnmden^őí Biztos vnH ben, a fűvön, de az őrnagy úr a bank ’előtt. De az őrnagy úr ban s hógf a^Lvl z mlr sem csak késlekedett Közben megit- telefonáljon ám „Kasprzakhoz”, mi többet nem szed W Macm* tam egy kupicát, de valóban mert a mester már megígérte. ^.ékből A íővádlott Lisewskl csak egy kupicát, nehogy reumát hogy kivág, mint a huszonegyet, mérnök sem igen tudhatia- kinek kapjak. Az őrnagy ur igazan amién állandóan hiányzóm. De a birtokában van most a ’ «ekk. aranyember. én most az őrnagy űrért csina<-r Ezért, hogy ezt megmondja lók mindent (Folytatjuk)

volt az őrnagy. Meggyőződött ar-