Tolna Megyei Népújság, 1964. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-10 / 289. szám

2 fÖLRÁ WBOTía Vffrf JSÁÖ 1964. december 1«. Lázár Kolisevszki és Veljko Vlahovics beszámolója Fehér Lajos üdvözlő beszéde az IKSZ kongresszusán Belgrád (MTI) Szerdán a JKSZ kongresszusának harmadik napján a délelőtti' ülésen Lazar-Kolisevsz- kd tartott beszámolót a párt szer­vezeti szabályzatának kiegészíté­séről és módosításáról. Az új tervezet leszögezi, hogy a vezetőségi tagok megválasztásá­hoz legalább kétharmados tobl> ség szükséges. A választások al­kalmával a vezetőségi tagoknak legalább egynegyedét fel kell újí­tani. A vezetőségi szervekbe leg­feljebb három tag kooptálható. Az alapszervezetek, pártbizottsá­gok, ellenőrző és felügyelő bizott­ságok vezetőségi tisztségeire egy­más után legfeljebb kétszer vá­lasztható meg a Kommunisták Szövetségének tagja. Ezután a testvérpártok újabb küldöttségei üdvözölték a kong­resszust. A Jugoszláv Kommunisták Szö­vetsége VIII. kongresszusának kedd délutáni ülésén ötödik napi­rendi pontként Veljko Vlahovics tartott beszámolót „Fejlődésünk jelenlegi szakaszának eszmei kér­dései és a JKSZ továbbá felada­tai” címmel. A párt mostani kongresszusát követő időszakról Vlahovics kifej­tette. hogy abban „csökkenni fog­nak az ingadozások alapvető irány­vonalunk tekintetében. Az állam és a politika elhalásáról szóló viták reálisabb keretet kapnak. Győzött az a felismerés, hogy ez hosszú folyamat. Ebben a vonat­kozásban reális talajon állunk és a gyakorlatban is megtaláljuk a helyes viszonyt az állam és az ön­igazgatás között. Az önigazgatás fejlesztésében nem tagadjuk azt a szerepet, amelyet a szocialista államnak szükségképpen be kell töltenie az átmeneti időszakban.” A következő időszakban a Kom­munista Szövetség eszmei tevé­kenysége a gazdaságban, a társa­dalomban, az önigazgatási és más Az SZKP Központi Bizottságának üdvözlete a IKSZ Vili. kongresszusához Moszkva (TASZSZ) A szerdai Pravda közölte az SZKP Központi Bizottságának üdvözletét a JKSZ VIII. kongresszusához, amely a többi között megállapítja: A szovjet emberek őszintén örülnek a szocializmust építő, szorgalmas és tehetséges jugoszláv nép eredményeinek. A Jugoszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság külpolitikájár (ban a különböző társadalmi be- - rendezkedésű államokkal való bé­kés együttélés elveihez hűen, a szocialista országokkal együtt te­vékenyen síkraszáll a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a fegyver­kezési hajsza beszüntetéséért, az általános és teljes leszerelésért, a gyarmati rendszer mielőbbi fel­számolásáért és a világbéke meg­szilárdításáért. Az atomfegyverek elterjedésének megakadályozása a fő téma az ENSZ-közgyűlés általános vitájában New York (MTI). Kedden dél­után folytatódott az ENSZ-köz- gyülés általános politikai vitája. A délutáni ülés fő témája az atomfegyverek továbbterjedésé­nek megakadályozása volt. A csehszlovák és kanadai külügymi­niszter után erről a témáról be­szélt Aiken ír külügyminiszter is. Beszédében nem utalt közvetle­nül az Egyesült Államok és Nyu- gat-Németország terveire, melyek célja létrehozni a sokoldalú NATO-atomütőerőt. Aiken beszé­de azonban nem hagy kétséget afelől, hogy Írország csakúgy, mint az ENSZ-tagok túlnyomó többsége, aggódik az atomfegyve­rek további terjedésének lehető­sége miatt. Az ír külügyminiszter hangsúlyozta: A nemzetközi fe­szültség további éleződésének megakadályozására mindenekelőtt meg kell gátolni az atomfegyve­rek további terjedését. Rámuta­tott, hogy jelenleg öt atomhata­lom van a világon és az egész emberiség érdekei megkövetelik, hogy ezek az államok megtartsák atommonopóliumukat. Az ír kül­ügyminiszter véleménye szerint a nem nukleáris hatalmaknak le kell mondaniok az atomfegyverekről, az atomhatalmaknak pedig kö­telezettséget kell vállalniok, hogy nem adják tovább az atomfegy­verek gyártására vonatkozó Infor­mációt. Aiken hangsúlyozta, hogy most, miután a Kínai Népköztár­saság atomhatalom lett, különösen sürgős, hogy elfoglalja helyét a Biztonsági Tanácsban. Ugyanak­kor azonban megjegyezte, hogy a Csang Kaj-sek klikket nem kell kiűzni az ENSZ-ből, hanem he­lyet kell neki biztosítani a köz­gyűlésben. Sztavrosz Okosztopulosz görög külügyminiszter felszólalásában főként a ciprusi kérdéssel foglal­kozott és emlékeztetett arra, hogy még korántsem múlt el a török invázió veszélye. Méltatta az ENSZ által tett intézkedéseket és hangoztatta, hogy a görög kor­mány nem akarja erőszakkal egyesíteni Ciprust Görögországgal, de támogatja a szigetország la­kosságát jogai védelmében. A külügyminiszter méltatta egyfe­lől Görögország, másfelöl Jugo­szlávia, Románia és Bulgária kapcsolatainak javulását és han­goztatta, hogy ez elősegíti a bal­káni helyzet megszilárdulását. A görög külügyminiszter elismerő­leg szólt Afrika atomfegyver­mentes övezetté nyilvánításáról, ugyanakkor azonban egy sor kifo­gást emelt az ellen, hogy más területeket is atomfegyvermentes övezetté nyilvánítsanak. Koszto- pulosz minden bizonnyal a Bal­kán félszigetre célzott, hangoztat­va, hogy az atomfegyvermentes övezetek megteremtésének kérdé­sét a már kialakult kényes stra­tégiai erőegyensúly fényében kell megvizsgálni. E kérdés szerinte tulajdonképpen csak az általános és teljes leszerelés keretében va­lósítható meg. Gromiko Törökországba utazik Moszkva (TASZSZ) Moszkvá­ban bejelentették: hogy Andrej Gromiko szovjet külügyminisz­ter hivatalos látogatást tesz Tö­rökországban. Gromikot Erkin török külügyminiszter hívta meg legutóbbi moszkvai látogatás^ idején. A szovjet külügyminiszter tö­rökországi útjának időpontját később teszik közzé. szervezetekben méginkább a tár­sadalmi—gazdasági rendszer sza­kadatlan tökéletesítésére, a ter­melési és elosztási viszonyok to­vábbfejlesztésére és a közvetlen termelők — a bővített újraterme­lés hordozói — szerepének továb­bi erősítésére fog irányulni. A nemzeti kérdésről szólva a beszámoló utalt arra. hogy a két kongresszus közötti időszakban viták indultak a nemzetiségek vi­szonyának különféle vetületeiről. Felszínre jutott az az állítás, hogy a nemzeteiknek miinél előbb el kell halmok, hogy a nemzeti kér­dés „burzsoá előítélet”. Az ilyesmi lényegében bürokratikus nézete­ket tükröz, ez pedig soviniszta és szűkkeblű nacionalista jelensé­gekre vezet. A szocializimus valójában tel­jességgel érvényre juttatja a nem­zeteket, megnyitja az egyes né­pek érvényesülésiének folyamatát szocialista társadalmi alapokon, .egyszersmind előmozdítja a nem­zeti korlátoltság és szűkkeblűség túlhaladását, a nemzetek mielőbbi és minél teljesebb bekapcsolódá­sát a haladó társadalmi fejlődés­be. Az Ifjúság problémáit elemezve az előadó rámutatott, hogy a Kommunista Szövetségnek az esz­mei képzésben és tevékenységben a jövőben még jobban a fiatal nemzedék felé kell fordulnia, majd hangoztatta: „A demokratikus centralizmus elvének feladása — a JKSZ kü­lönböző nézetű és felfogású frak­ciókra való bomlásával — volta­képpen a Kommunista Szövetség felszámolását jelentené, ezáltal pedig átengedné a szocialista tár­sadalmi fejlődést a véletlenszerű­ségnek. A Kommunista Szövetsé­get nem lehet céhekre és csopor­tokra osztani. Ez a cél egységének és a cselekvés egységének magas fokán álló politikai szervezet” Vlahovics beszámolójában vé­gezetül megállapította, hogy „tár­sadalmi gyakorlatunk kizárólag akkor lehet valóban forradalmi és szocialista, ha egyben kritikus is, ha saját gyakorlatunkat egybe­veti a kitűzött célokkal. A bírálat tehát nemcsak módszere, hanem alapvető jellemvonása is a JKSZ tevékenységének.” A délutáni ülésen is több kül­földi testvérpárt küldöttsége üd­vözölte a kongresszust, köztük a csehszlovák és az olasz párt dele­gációja. Belgrád (MTI). Fehér Lajos, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a JKSZ VIII. kongresszusán mon­dott üdvözlő beszédének beveze­tőjében tolmácsolta az MSZMP, a magyar nép forró testvéri üd­vözletét és jókívánságait a kong­resszusnak és rajta keresztül az egész jugoszláv népnek, majd hangoztatta: — Nagy érdeklődéssel hallgat­tuk meg Tito elvtárs beszámoló­ját és a fő referátumokat. Tőlünk nem idegenek az itt felvetett és tárgyalt kérdések. Olyan közös problémáit ezek, amelyek bennün­ket is foglalkoztatnak és amelye­ket, ha országaink sajátos helyze­téből kiindulva, más és más mód­szerekkel oldunk is meg, meg­oldásukkal ugyanazt az ügyet szolgáljuk: népeink jólétét, a szocializmus győzelmét és hatá­sának kiterjesztését, az elnyomás, a kizsákmányolás elleni összefo­gás erősítését és a béke megőrzé­sét. — Közös erőfeszítéseink ered­ményeként — folytatta Fehér La­jos —, barátságunk ma már nem egyszerűen jószomszédi, hanem a szocialista szellemű egyetértés, a kölcsönös bizalom és hasznos, egyre jobban kibontakozó együtt­működés jegyében erősödik. — Politikai kapcsolatainkban kedvező előrelépést jelentettek azok a tárgyalások, amelyek Tito és Kádár elvtórsak vezetésével 1963. szeptemberében Karagyor- gyevóban, az idén szeptemberben pedig Tito elvtárs hivatalos láto­gatásakor Budapesten lefolytak. Ezek eredményeként társadalmi, politikai és kulturális téren — a realitásoknak megfelelően — lé­pésről lépésre mind szorosabbra fonjuk kapcsolatainkat és tovább mélyítjük az utóbbi években egészséges fejlődésnek indult gazdasági együttműködésünket. — Népeink alapvető érdekei közösek. Egy a célunk: A szocia­lizmus teljes győzelme, a kom­munista társadalom felépítése. A mi felfogásunk szerint is a szo­cialista építőmunka konkrét kér­déseiben, módszereiben jelent­kező eltérések mellett a döntő az, hogy egyetértés legyen közöttünk, a mindenkire kötelező alapelvek­ben és tegyünk meg mindent or­szágainkban azért, hogy meggyor­suljon a szocialista irányú fejlő­dés és segítsük egymást ebben a munkában, — A jugoszláv és magyar kom­munisták, a jugoszláv és magyar nép erősödő kapcsolatai nemcsak a két ország, hanem a béke és a szocializmus világméretű erőinek érdekeit is szolgálják. — Nézeteink a nemzetközi élet, az emberiség sorsát érintő alap­vető külpolitikai kérdésekben azonosak, vagy közel állnak egy­máshoz. Megvan tehát az egyet­értés, a jó szándékú készség ah­hoz, hogy országaink hatékonyan együttműködjenek, a nemzetközi fórumokon, együttesen álljanak ki mindenütt a béke védelmében, a népek szabadságának és füg­getlenségének érdekében, s tá­mogassunk minden olyan nem­zetközi kezdeményezést, amely a feszültség további csökkentését, az általános biztonságot szolgálja^ — A kommunista világmozga­lom napjainkban már a világ tár­sadalmi megújhodásának hatal­mas mozgató ereje. A nemzet­közi munkásosztály legnagyobb történelmi vívmánya a szocialista világrendszer létrehozása, annak elsőszülöttével, a nagy Szovjet­unióval az élen. Az emberiség ér­deke, a társadalmi haladás ügye, a jelenlegi világhelyzet azt köve­teli tőlünk, hogy tömörítsük a szo­cialista országok erejét, erősítsük a kommunista és munkáspártok egységét, hogy ezt a hatalmas erőt szegezhessük szembe a há­borús provokációkkal, az impe­rialista törekvésekkel. Napjaink sürgető parancsa, hogy minden kommunista és munkáspárt, min­den szocialista ország a maga ré­széről teljes erejével és felelős­séggel járuljon hozzá a nemzet­közi munkásmozgalomban kelet­kezett nehézségek leküzdéséhez. A Magyar Szocialista Munkás­párt ennek szellemében interna­cionalista kötelességének tartja, hogy elősegítse azokat az erő­feszítéseket, amelyek a nemzet­közi kommunista mozgalom mar­xista—leninista egységének hely­reállítására irányulnak. Fehér Lajos végül hangoztatta; „Meggyőződésünk, hogy a kong­resszuson elfogadott tervek meg­valósítása tovább erősíti a Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köz­társaságot és hozzá fog járulni az egész szocialista közösség, a béke és haladás ügyének erősítéséhez is”. A mestergerenda alatt Egyedit szerettem volna felfe­dezni rajta, valamit, ami meg­különbözteti mindenki mástól. Ezért szinte négyzetcentiméteren­ként pásztáztam végig, s valóság­gal leltárt készítettem róla. Azt mondták, óvatosan közeledjek hozzá, mert megkeseredett em­ber, és mint régi harcos, nem mindent ért meg és nem mindent fogad el a körülötte zajló élet­ből, eseményekből, szóval kicsit balos. Nem volt az óvatoskodásra semmi szükség: van ugyan sérel­me, de nincs megkeseredve. S ami fáj neki, azt el is mondta: a járás egyik vezető emberét emle­geti, aki valamikor ha meglátta, nyomban megállította a gépkocsit, kiszállt belőle és beszélgetett vele. Ez az elvtárs, úgy érzi, évek óta valósággal kerüli. Egyszer meg egy újságíró azt írta róla, hogy rendes, derék ember, de a lenini elvhez annyit ért, hogy pont Csehszlovákiában tartózkodott, ott nyomták a kezébe az újságot, hogy nézd Tóth József, cikket ír­tak rólad. Elolvasta, és nem lá­tott, nem értett belőle mást, csu­pán egy mondatot: a lenini elv­hez annyit ért, hogy pont Felszállt az első vonatra, haza­utazott de jóvátételt még ma sem kaphatott. Megismerkedtem vele, s éppen ezért le merem, le kell írnom, hogy ez a megálla­pítás téves. Hatásos lehetett ugyan, de nem helytálló. Negy­ven esztendeje párttag. Ezért nem helytálló. A kocsolai Tóth Józse­fet inkább következetesnek tar­tom. Mindenben az. Amíg beszél­gettünk, körülöttünk tett-vett a felesége. Kicsi, kedves paraszt­asszony. Korbély Jánosnéra emlé, keztet, akire a 39-es dandár cí­mű filmből még bizonyára sokan visszaemlékeznek: arra a jelenet­re, amikor hazaérkezett Korbély János, a vöröskatona... Tóth Jó- zsefné szótlanul tett-vett, nem akarta zavarni sem az urát, sem a vendéget. Megkérdeztem tőle: — Tóth néni, kibírta? Nehéz lehetett Tóth József mellett az élet. Sok lehetett a rossz és ke­vés a jó. — Voltak azért nekünk szép napjaink is és én úgy mentem hozzá, hogy jóban, rosszban együtt maradunk. — Mi volt- az életben a legna­gyobb örömük eddig? — A család. És az unokák. Negyven észtén ieje házastár­sak. Tóth József abban az esz­tendőben lett párttag, 1924-ben, amelyikben megházasodott Szol­galegényként indult az életbe, de kommunista meggyőződése miatt sokáig sehol nem volt maradása. Hat évig alkalmi munkákból ten­gődött ő is, a család is. Később beállt hajófűtőnek, onnét is men­nie kellett, vasútépítő lett. Ami­kor egy-egy alkalommal lefogták, a család gondja, eltartása a fele­ségre maradt. 1947 nyarán költöz­tek Kocsolára. Tóth József ott folytatta a mozgalmi munkát, ahol abbahagyta. Volt párttitkár, községi bíró, újból párttitkár, ta­nácselnök, jelenleg is önkéntes rendőr, ö így mondja. — Csak harangozó nem voltam, más minden. A szobában, ahol ültünk, aka­ratlanul körülnéztem: a ház régi, látszik a mestergerenda. A be­rendezés aszkétikusan egyszerű. Az asztalon újságok, befőttesüveg, vizespohár, ébresztőóra, sótartó, szemüveg, az ajtófélfán, szegen lóg a törölköző. A tűzhely, a rá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom