Tolna Megyei Népújság, 1964. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-06 / 286. szám

1964. december 6. TÖtJtA MEGYEI NEPŰ.TSAÖ 5 Szöveg: POZSONYI IGNÁCNÉ A munkaegységenkénti havi 10 torint előleg jól jön a tsz-tagoknak. Az idén a zárszámadásig már nem lesz előlegfizetés az Alkotmány Foto: BAKÓ JENŐ A váraljaiak nyelvjárása, ruha- viselete, népművészete a népraj­zosok szerint a Sárközhöz kapcso­lódik. Annyira azonos a tájjelleg, hogy csak a nagyon is szakava­tottak tudják megállapítani, hogy hímzéseik, szőttesmintáik miben különböznek a sárközi motívu­moktól. — Van különbség — ezt vallja Moldoványi Vilma nyu­galmazott tanárnő, aki a Néprajzi Múzeum meghirdetett pályázatá- t_, a váraljai hagyományok ösz- szegyűjtésével foglalkozik. A község népművészetéről, csil­logó viseletéről azelőtt többet hal­lott a megye, az ország. Valami­kor a falu lányai, legényei a Gyönigyösbokréta tagjaiként sze­repeltek, táncoltak Budapesten a mai Erkel Színház színpadán. Ma már az idősebbek emlékeznek a régi népszokásokra, s tanítják a fiatalokat. A felszabadulás után a fiatalok rövid néhány év lefor­nyákat, csillogó pruszlikokat, és a szekrénybe került a díszes fej­ék, a tornyos bársony. Egy ideig őrizgették, majd eladogatták, kezdtek megválni a régen féltve őrzött ruhadaraboktól. A minden szépért, jóért lelke­sedő Moldoványi Vilma családlá­togatások alkalmával figyelt fel a kallódó értékekre. Majdnem min­den háznál talált egy-egy szövő­széket, festett padot, asztalt, fir- hangos ágyat, keléngyés ládát, ró­zsás cseréptányérokat. A szekré­nyek mélyéről előkerültek a régi hímzések, szőttesek. Addig agitált, szervezett, míg végül is megala­kult a váraljai szövőszakkör. Az érdeklődés, a lelkesedés az asz- szonyok és lányok részéről olyan nagy volt, hogy a szakkör anya­gából és az összegyűjtött régi bú­tordarabokból kiállítást rendeztek Váralján. Évek óta ez volt az első nyilvános szereplésük, s követte a népviseleti bál. Azóta talán meg­;ása alatt levetették a rózsás «zok- nőtt a becsületük a régi ruháknak, népi hímzéseknek, szőtteseknek. Az idén Mihael Blaise francia filmrendező magyarországi láto­gatása alkalmával színes rövid- filmet készített a váraljai nép­szokásokról, hagyományokról, hímzésekről. A francia rendező filmre vette a komaebédet vivő | komasszonyt, a húsvéti tojásaján- I dékozást, a táncoló lányokat, le- , gényeket és a hagyományos öltö- ' zéket ma is viselő idősebb embe­reket, asszonyokat. Elbeszélgetett özvegy Tóth Sándoméval, aki nagyszülőkről fiúra, unokára szál­ló régi történeteket mesél, s emel­lett művésze a népviseleti babák öltöztetésének. Michael Blaise ré­szére is készített Tóth néni váral­jai babát, s a filmrendező magá­val vitte hazájába. Váralja hegyre kígyózó utcái­val, muskátlis tornácaival a régi Váralja életéről ad képet. Az új falurész a vasútállomás felé épül, modern kertes házaival, melyet bányászok, tsz-tagok építenek. A község Alkotmány nevet viselő termelőszövetkezete, ha lassan is, de fejlődik. Úgy számítják, az ál­lattenyésztés, a kertészet, a halas­tó és a juhászat többletbevétele pótolja a gabonatermés-kiesést. Az idén is biztosítják a tagok ré­szére azt a jövedelmet, amit ta­valy fizettek. Más vonatkozásban is fejlődik a falu. Központjában jövőre meg­kezdik a művelődési ház építésé^ Lesz egy szép színháztermük, klubszobájuk és könyvtár, olvasó­val. A lakosság 100 ezer forinl értékű társadalmi munkavállalás­ból 15 ezer forint értékű munkát már elvégzett. A kultúrigény, a népművészet felvirágoztatása iránti törekvés ösztönzi őket. Váralja népművészeti szakköré­vel és a néhány hagyományos népszokás felelevenítésével ismét hallatott magáról. A község lakos­sága a művészeti munkák, hagyo­mányok fellendítésében sokat vár az épülő művelődési háztól. Ab­ban reménykednek, hogy falai között, a művelődés mellett ott­hont kap a váraljai hagyományos népművészet is. A Várhegy alatt félkörben az erdőkoszorúzta Vár­alja hagyományos népművészeté­vel a tegnapból a holnap felé ha­lad. A régi vertfalú, tornácos házak között redőnyös ablakú sátortetős modern lakóházak épülnek. Csima Erzsébet népművelési ügy­vezető a szekrény­ben őrzi a hagyo­mányos ünneplő­ruhát. A „beöltö­zés” alkalomra történt, hogy a fel­vétel elkészülhes­sen. áraljai © J3 © Tsz-ben, A népviseletbe öltöztetett babán még a „bütykös kapca” is • ere­detien váraljai — mutatja Müller Józsefné vb-titkár. A babát ajándékba kapta, Az iskolanapköziben naponta 40 iskolást étkeztetnek, A 40 gyerek közül U térítés nélkül kap ebédeli

Next

/
Oldalképek
Tartalom