Tolna Megyei Népújság, 1964. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-06 / 286. szám

1961. december 3. {TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 185 VELENCE KOCSI As általános és a megoldás A Szekszárdi Vasipari Vállalat idén fontos megbízatásokat kapott különböző vállalatoktól, kooperációs munkára. A VISZÉK szövet* kezeti vállalattól például a Velence típusú indítókocsik vázának elkészítésére kaptak megbízást. A kocsi vázát a vállalat lakatos­üzemében készítik, és a gépkocsiindító berendezés műszereit a rendelő vállalatnál szerelik be. Az idén elküldték már 145 kiváló minőségben készített műszerkocsivázat, hétfőn tíz kocsit indítanak útba és az év hátralevő részében még harmincat készítenek. A jö­vő évben négyszáz Velence típusú gépkocsiinditó kocsit gyártanak a vasipari műhelyében. Amikor elkezdődött az okta- tásügy reformja, pedagó­gusok és szülők egyaránt sokat vártak. Várakozásukban nem csalódtak: főként az általános is­kolákban hozott már eddig is szép eredményeket a reform. Ám, ha az oktatás egész szervezetét néz­zük, akkor is feltétlenül elmond­hatjuk: szakembereink jó úton járnak s az elképzelések, ame­lyek az élet az iskola kapcsolatát próbálják szorosabbra fűzni min­denként jók. Semmivel sem ér­téktelenebbek azok a kezdemé­nyezések, am®ly©k a fiatalkori ta­nítás lépcsőzetes és folyamatos rendszerét próbálják kialakítani. Ebben az utóbbiban már felfedez­hetünk bizonyos döccenőket. Olyan akadályokat, amelyek fő­ként a középiskolai Oktatás során jelentkeznek. Köztudomású, hogy az utóbbi néhány évben technikumok és gimnáziumok iránt igen megnőtt az érdeklődés. Amennyiben tíz évvel ezelőtti helyzetet nézünk, szinte meghökkentő eredmé­nyekről kell beszámolni. Ez alatt az aránylag rövid, s történelem­nek még egyáltalán nem számít­ható idő alatt Tolna megyében körülbelül négyszeresére emelke­dett a középiskolai hallgatók lét­száma. S ez határozottan jó. De az érdeklődés megnövekedése, il­letve a tanulólétszám rohamos emelkedése az oktatásnak csak az egyik oldala. A másikról Wu- kován Sándomé, dombóvári kö­zépiskolai tanár, de mások is úgy beszélnek, mint a fontosabb­ról, olyanról, ahol nem tartottunk lépést megfelelően a méltán tá­masztott igényekkel. Arról van szó, hogy a közép­iskolát megelőző általános adja meg a szükséges alapot a tanuló­nak. A képzésben tehát ez a fo­kozat játssza talán a legfontosabb szerepet. Képességet munkál ki, Mit tudunk már teljes bizton­sággal? A pártigazolvány ma már vi­tathatatlanná teszi a pártszerve­zet megalaku1 ásának pontos ide­jét. December 6-a előtt nem ala­kulhatott meg a legális pártszer­vezet. Egy hét feltétlenül kellett a szervezéshez, különösen, ha fi­gyelembe vesszük azt is, hogy a pártszervezet megalapítói közül többen kaptak időközben megbí­zatást közfunkció betöltésére is. Csaknem teljes biztonsággal mondhatjuk, hogy sikerült össze­állítani az alapitó tagok névsorát. Az alapító tagok között találunk 1919-es vöröskatonát (Ribling La­jos), az antifasiszta ellenállási mozgalom két vezetőjét (Senye Sándort és Dániel Bélát), ott volt az alapító tagok között az is, aki az ellenállási mozgalom vezetőit bújtatta (Szabó Ádám). Eddigi ismereteink szerint a szekszárdi pártszervezet alapítói­nak száma tíz volt. Névsoruk a következő: Dániel Béla, Horváth József, Klein Kálmán. Kohányi Szabelli Károly, Pekári István, Ribling Lajos, Scherer Sándor, Senye Sándor, Szabó Ádám es Tamás József. A pártszervezet megalakítása öntevékenyen, helyi kezdeménye­zésre történt. Felsőbb szervektől utasítást, útmutatást, irányítást nem kaptak. Dániel Béla vissza­emlékezése szerint több hét telt el, amíg a párt felsőbb szerveivel fel tudták venni a kapcsolatot. Hogyan dolgozott 1944 decem­berében a pártszervezet? A kis- létszámú pártszervezet a helyi vi­szonyoknak megfelelően, a szük­séglet által diktált feladatokat ol­dotta meg. ,.Hivatalos” ülésekre, titkári beszámolókra, taggyűlé­sekre, jegvzőköny készítésre nem fordítottak, de á tennivalók mi­att nem is. fordíthattak gondot Tennivaló bőven akadt, s ezek mindegyike sürgős cselekvést igé­nyelt. Annak ellenére, hogy a pártszervezet a felsőbb szervek­től függetlenül, a közlekedés hiá­nya miatt az első időben kissé elszigetelten dolgozott, mégis megegyezik a tevékenysége az országosan jelentkező igénnyel, feladattal: rendezni kellett a köz- igazgatást, él kellett kezdeni a hatalmi szervek megalakítását vagy újjászervezését, meg kellett szervezni a rend fenntartása ér­dekében a rendőrséget. Létre kel­lett hozni a politikai rendőrséget, biztosítani kellett — a viszonyok­nak megfelelően — a közellátást, stb. A feladatoknak megfelelően a pártszervezet tagjai közül hattagú pártbizottságot választottak. El­nök: Klein Kálmán; pártvezető: mag?aj? mm szzkssM». muTErnKM A kép a pártigazolvány címoldalát mutatja be. A csillag alatti orosz nyelvű feliratot később — a kiállítás után néhány nappal — írták rá az igazolványra. A hátlapon orosz nyelvű fordításban is megtalálhatók a párt­igazolvány adatai. A fontosabb ideig­lenes jellegű igazolványokat, a front­viszonyok miatt, általában két nyel­ven írták. fc» valószínűleg elnökhelyettesi funkciónak felelt meg — Horváth József; a párt adminisztrátora: — jegyzője — Dániel Béla lett. A többi pártbizottsági tag párt­funkciója ma még ismeretlen. (A pártbizottságnak tagja volt még Ribling Lajos, Senye Sándor és Kohányi Szabelli Károly). A pártfunkciók mellett más ve­zető tisztséget is betöltötték a pártbizottsági tagok. Klein Kál­mán főispán, Senye Sándor Szek- szárd város polgármestere, Dániel Béla a politikai rendőrség veze­tője lett. Tudunk arról is, hogy az ide­iglenes tagsági igazolványokat Szekszárdon a Molnár-féle nyom­dában készítették, mégpedig alig fél nap alatt. Erre vagy harma­dikén, de valószínűbb, hogy de­cember 4-én került sor. Nem tud­juk, hogy hány igazolvány ké­szült, de az alapitó tagok vélemé­nye szerint semmi körülmények között sem készülhetett belőle öt­vennél több. * Húsz esztendővel ezelőtt alakult meg a szekszárdi pártszervezet. Ribling Lajos, aki húsz esztendő­vel ezelőtt másodszor is meg­kezdte a harcot a magyar mun­kásosztály hatalmának megterem­téséért, már nem él. Mások. — bár idősek, és többen elérték a nyugdíjkorhatárt, — ma is aktív tagjai a pártnak, folytatják ma is a 20 évvel ezelőtt megkezdett harcot népünk felemelkedéséért. Ismét mások rövidebb. hosszabb idejű párttevékenység után idős korukra való tekintettel, vagy más személyi jellegű okok miatt, visszavonultak a politikai élettől. Az elmúlt két évtized azokat a harcosokat, kommunistákat iga­zolta, akik magukévá tették a mu.nkősosztálv álláspontját, cél­ját és készek voltak ’ a legnehe­zebb időben cselekedni. K. Balog János bevezet a tanulás mechanizmu­sába, s olyan ismerteket ad, ame­lyeknek birtokában a gyermek képes nagyobb tanulási felada­tok megoldására is. De vajon megadja-e maradéktalanul min­den általános iskola e_zt a nagyon szükséges készséget, annak a ta­nulónak, aki általános után gim­náziumba, avagy valamilyen tech­nikumba megy. Bizton mondhat­juk a következőt: városi, vagy a nagyobb községekben működő ál­talános iskolák megfelelő fel- készültséggel engedik ki a nyol­cadik osztály után a tanulókat. Az iskolák többsége azonban, s különösen nálunk, Tolna megyé­ben, falusi kisiskola. S ezekben bizony néha közepesnek is alig mondható a szaktanári ellátott­ság, a nagy osztálylétszámok kö­vetkeztében szinte megvalósítha­tatlan a korrepetálás, a tanulók­kal való egyéni foglalkozás. A hiányos felszerelés pedig alig en­gedi meg az oktatás megfelelő szemléltetéséti IVézzük azonban ezt a fon- tos problémát közelebbről. A bonyhádi járásban 42 általá­nos iskola működik. Ebből 16 osztott, 15 részben osztott és 11 olyan kis iskola, ahol együtt ta­nul az 1—4., illetve az 5—8. osz­tály. A 16 osztott rendszerrel dol­gozó iskola figyelmen kívül hagy­ható, ezeknél nem látszik különö­sebb probléma, a gyerekek nem esnek vissza a gimnáziumban, vagy technikumban, illetve az iparitanuló-iskolákban, csak any- nyira, amennyit az új anyag, vagy az újabb formájú tanítás következtében ideiglenesen nem lehet kikerülni. A fennmaradó 15 részben osztott és a 11 kisiskolá­nál már meglátszanak azok a ba­jok, amelyek az iskolai oktatás folyamatosságának megvalósít­hatóságát nehezítik, gátolják. Bajor László, a bonyhádi járási tanács művelődésügyi osztályá­nak vezetője egy beszélgetés al­kalmával azt mondta: „A nehe­zebb helyzetben lévő iskolákban rengeteget dolgoznak a nevelők. Nagy hiba lenne őket elmarasz­talni, mert a helyzet kényszerít gyakran félmegoldásokra”. Mi­lyen is a helyzet? Elöljáróban annyit: módfelett hátrányos, mert ezekben az iskolákban még min­dig a régi tanítói módszerrel fo­lyik az oktatás, mivel nincs szak­tanár, vagy csak nagyon kevés. A szemléltetés csak abban az eset­ben valósitható meg többször, ha a nevelő magánszorgalomból ké­szít szemléltető eszközt. De még az sem bizonyos, hogy ezt alkal­mazhatja, hiszen gyakran egy tanteremben négy, különböző korú gyermekekből álló osztály tanul. S ha mondjuk a harmadi­kat kísérli meg szemléltetés se­gítségével tanítani, lehetséges, hogy a másodikosok, vagy a ne­gyedikesek figyelmét vonja el a más természetű tanulástól. Hát­rányban vannak ezek a kis is­kolák akkor is, ha az óraszámot tekintjük. Itt a következőkkel kell számolni: ha felsőtagozatos osztályokról van szó, akkor egy nevelő tanítja a matematikát, a fizikát és minden egyéb szaktár­gyat Namármost, az, a mondjuk két óra, ami osztott iskolában elégséges egy anyagrész átvéte­léhez, itt a létszám, a különböző életkori sajátosságok, a korábbi felkészítés hézagai miatt nem ke­vés, hanem szinte semmi. S mindehhez számoljuk hozzá, hogy gyakran képesítés nélküli neve­lők végzik a tanítást, tehát olyan embereK, akikben minden jó szándék megtalálható, viszont hiányzik a pedagógiai gyakorla­tuk, sőt néha a szakmai ismeret sem olyan, amilyennek szeret­nénk. jVfigyot léptünk előre az ok­1 ” tatása reform megvalósítá­sában, de mint a tapasztalat tanú­sítja nem eleget. Az irányelvek maradéktalan megvalósulása, nagy részben attól függ, mennyire- si­kerül javítani az általános iskola^ e nagyon fontos típus színvona­lán. A körzetesítés, kisebb na­gyobb körzeti iskolák megszerve­zése határozottan jelentős, főleg a szaktárgyak oktatásához nyújt a korábbiaknál alaposabb lehető­ségeket. Ez azonban úgy - látszik, csak indulásnak jó. A jó megol­dást hatnapos általános iskolai kollégiumok jelentenék, meg a szaktanári ellátottság javítása. Tolna megyében egy kollégium már működik, s remélhető, hogy a közeljövőben a második is meg­kezdi működését. Sok előítélettel kell még majd megküzdeni, ami­re minden akadály elhárul, s a kollégiumokban kialakulnak az új helyzet új módszerei. Ám ezeket feltétlenül szervezni szükséges, mert különben a kis iskolákban tanuló mai gyerekek nem képesek lépést tartani a középiskolában jelentkező követelményekkel, s ebből eredően csorbát szenved az oktatás folyamatosságát célzó el­képzelés. SZOLNOKI ISTVÁN Külföldiek szekszárdi nyeregben Háromszázezer kerékpárnyerget és szerszám táskát készítenek eb­ben az évben a Rákospalotai Bör- és Műanyagfeldolgozó Vállalat szekszárdi telepén a Csepel gyár részére. Köztük mintegy százezer úgynevezett „hollandi nyerget” gyártanak műbőrhuzattal piros. zöld, fehér és kék színben, Ezek a színes nyergek és szerszámtáskák a külföldre jutó magyar kerékpá­roknak kényelmes és tetszetős tartozékai. A szekszárdi üzemből ezen a héten ötezer darabot küld­tek a szép kerékpár-felszerelésből Csepelre. Játékkiállítás helyett, játék a vásárlókkal A Tolna megyei Népbolt Vállalat az elmúlt napokban já­tékkiállítást hirdetett a nagyáruház emele­tén. Színes plakáto­kon ígérték, hogy ezer féle különböző gyermekjáték között válogathatnak majd a vásárlók. A kiállítás valóban nagyon megkönnyí­tette volna az ünnepi vásárlást, csökkenteni tudták volna a nagy forgalmat is, ha min­denki könnyen válo­gathatott volna a ki­állított játékok közül. A terv meghiúsult, mert a Gabonafelvá­sárló Vállalat későn ürítette ki a terme­ket. Ez így rétidben is lett volna, elismer­jük, hogy a megvaló­sítás nem a Tolna megyei Népbolt Vál­lalaton múlott. De azt joggal várta volna el a plakátokkal felaj- zott közönség, hogy erről a változásról legalább egy — az épület kapujában el­helyezett — felirattal a tudomásukra hoz­zák. így ugyanis az történt, hogy minden­ki kereste, várta aki­állítást és csak: ho'sz- szú idegesítő után­járással tudta meg, hogy ebben az eset­ben velük játszottak...

Next

/
Oldalképek
Tartalom