Tolna Megyei Népújság, 1964. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-25 / 302. szám

ejt* TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 1964. december 23 A MAROKNYI 0SZTA6 BEÁSSA MAGÁT A MAGASLATON. Bámulatos hajósás JORZY EDIGEY 33. — Ha elfáradsz, Durko, felvált­hatlak, ajánlkozott Krzyzewski. — Megleszek valahogy. Nem kockáztathatom négy ember éle­tét. — Ügy látszik, a kapitány nem sokra értékelte barátja ko­csivezetői tudományát. Az út kellemes volt. Az őrnagy jó kedve hatással volt mindenkire. A kapitány, mint autóversenyző, tökéletes biztonsággal vezette a kocsit, beszélt is az autóklub ver­senyeiről. A kocsi ablaka nyitva volt, senki sem szenvedett a hő­ségtől. Tomaszówot gyorsan el­hagyták. A kapitány néha zsör­tölődött a kissé rendetlen váro­si jelzések miatt. A „Volga” szá­guldott Szilézia felé. Katowicében a kapitány azt javasolta, hogy a Polónia étteremben ebédeljenek meg. — Éjszakai szállásról már gon­doskodtam Zebrzydowicéban, — mondta önkéntelenül az őrnagy. — Holnap, ha visszafelé me­gyünk Varsóba, meglátogatjuk Cieszynt, és beugrunk Wislába •— fűzte hozzá a kapitány —. Iszunk a három testvér: Lech, Cseh és Rusz kútjából és megfürdünk Lengyelország legszebb medencé­jében: a Visztulában. Az ügyész, aki elhatározta, hogy semmit sem kérdez, hallgatott. De attól a pillanattól kezdve, amikor felismerte a „speciális ügyek tiszt”-jét, már tudta: ennek a ki­rándulásnak nemcsak turisztikai célja van. Le kellett térniök a szép asz­falt országútról, hogy nem éppen egy eszményi bekötőúton halad­janak tovább a közeli Zebrzydo- wicébe. Késő este a Volga egy kis ba­rakképület előtt állt meg. Ez volt Lengyelország legmozgalma­sabb határállomása. Két egyenru­hás férfi lépett az autóhoz. Az egyik, akinek rendőrfőhadnagyi rangjelzése volt, megkérdezte: Krzyzewski őrnagyhoz van-e sze­rencséje? Majd hivatalosan jelen­tette: ő a helyi rendőrőrs pa­rancsnoka, megkapta a telefonér­tesítést Varsóból, és az utasítás szerint mindent előkészített. A vonat érkezéséig még két óránk van, — mondta —. Talán addig fáradjanak be hozzám. A feleségem vacsorával várja Önö­ket, kedves vendégeinket. Az őrnagy udvariasan elhárí­totta a meghívást, de a főhad­nagy kötötte magát a karóhoz. — Oly ritkán van varsói ven­dégünk, és még hozzá a rendőr­főkapitányságról, ne okozzanak csalódást nekünk. Nálunk lesz a vámhivatal vezetője és a határőr­ség parancsnoka is. Önök számá­ra, szálloda híján a vámhivatal­ban készítettünk elő szobát, a kisasszony pedig, lesz olyan ked­ves és elfogadja feleségem meg­hívását. Ilyen előzékenység után már nem lehetett nemet mondani, te­hát valamennyien átmentek a helybeli rendőrparancsnok laká­sára. Kényelmesen lakott eey csa­ládi házban, amely egyúttal ma­ga a rendőrőrs-parancsnokság volt. — Főhadnagy úr — fordult az őrnagy az őszes hajú, élénk te­kintetű, napbarnított arcú férfi­hoz — Önhöz és az embereihez van egy nagy kérésünk. — Mi is kaptunk telefonértesí­tést Koszykowáról, a vámhivatal­ból, — mondta a vámhivatal ve­zetője. — Kérték, hogy minden­ben őrnagy úr rendelkezésére álljunk. Az utóbbi napokban a posta nagyon sokat dolgozott. Egyik telefonhívás a másik után... i Fordította: BABA MIHÁLY — A mi kérésünk nagyon egy­szerű, — mondta az őrnagy. — A mai „Chopin”-nel megy egy turistacsoport.. — Milyen „Chopin”-nel? — vá­gott közbe az ügyész. — A „Chopin” — magyarázta a főhadnagy — egy gyorsvonat- járat, Varsóból Bécsbe. Zebrzy- dowicén át megy 23 óra 55 perc­kor. — Ügy van — helyeselt az őrnagy. — A turisták Jugoszláviá­ba mennek, hálókocsiban. Ez a kocsi a szerelvény utolsó vagon­jához van kapcsolva, és „D” fül­kéjében három úr utazik. L — A turistacsoportról tudunk. Már ki is adtam a rendelkezést, hogy estére több ember jöjjön be dolgozni, — mondta a vámhiva­tal vezetője. Az ilyen kirándu­lással mindig sok munka van, mert ez nem turisztika, hanem kereskedelem. írógépekkel, „Zor- ka” fényképezőgépekkel mennek bőrkabátokért, nylonkesztyűkért, és elnézést kisasszony, — haris­nyatartó bugyiért. Jól ismerjük ezt; már várjuk ezeket a turistá­kat. (Folytatjuk) A 14. század elején a mohámé- én az állam korlátlan fejedelme” dánok szent városa, Mekka felé — fejezte be elbeszélését Mali tartva Kairóban megszállt a ha- szultánja. talmas afrikai állam. Mali feje­delme. A fejedelem egy csodála­Valóban érdekes történet... Vajon mivel ért véget a vállalko­tos történetet mondott el, amelyet zás? Vajon elérte-e a szultán a lbn Fadlallah al-Omari kairói tu­dós gondosan feljegyzett. íme a történet... túlsó partot, vagyis Amerikát? Avagy társaival együtt elpusz­tult? Mert az a tény, hogy nem tért vissza, még nem arról tanús­r,..~ íalí Vissza, meg nem arról lanus „Elodom elhatározta, meggyo beülik hoair az exnedicin plwsz äj,l. -aw, a7 Muhit ten- K,JalK. nogy az expeaicio etpusz­ződik róla. hoou az Al Muhit ten- ..... _ ... , ­, tuít; a szultán hajóit a deli pasz­szultánja. - Megparancsolta, Mte Del-Amerika partjához, hogy szereljenek fel néhány ha- Visszatérni azonban mar nem ín­ját, osszanak be a hajókra válo­gatott legénységet és sok más ha­jón tartalékoljanak élelmiszere­ket és vizet olyan bőségben, hogy hosszú éveken át ki tudja elégí­teni a legénység szükségleteit. „Vajon megkockáztatható-e az a feltevés, hogy e bátor kutatók közül, akiket a hullámok maguk­kal sodortak, egyesek elérhették Amerikát, majd beleolvadtak az Telt múlt az idő'.Vvégiil az ottani lakosságba, vagy megalapí- egyik hajó visszatért. „Uram — tolták az új világ első fekete jelentette a kormányos — sokáig gyarmatot. teszi fel a kérdést hajóztunk, amíg egy folyóhoz ha- Ahmed Zeki pasa, egyiptomi tu­sonló hatalmas áramlattal nem ta­lálkoztunk. Az én haióm haladt a karaván végén. Láttam, hogy az áramlathoz érve a hajók sorra kezdtek eltűnni, s mi nem is dós. Számos európai tudós tá­mogatja ezt a feltevést. A geográfusok többsége mégis úgy véli, hogy Mali szultánjának expedícióját tragikus sors érte. A tropikus Afrika népeinek nem tudtuk meg, valójában mi tör- voltak tapasztalatai a hajózásban. tént velük. Én pedig nem akar- A nyugat-afrikai népeknek még tam az örvény hatalmába kerül- vitorlás hajóik sem voltak, ha­nem csak evezős hajókon jártak. Meg aztán ezek is inkább csóna­kok voltak. itt ezért visszatértem”. A szultán nem hitt e jelentés­nek és helytelenítette a kormá­nyos gyávaságát. Megparancsol­ta, hogy szereljenek fel kétezer hajót, s minden másodikon kizá- szerű folyami rólag vizet és élelmiszert tárolja­Ezért az amerikai partok felé aligha küldtek hatalmas flottát. Még ha a számok nem is túlzot­tak. akkor is inkább csak egy- csónakokról van szó. Vajon milyen messzire jut­nak. Ezután a szultán engem bt- ka£°£í « ™?uk ? «W* h^ , zásban jaratlan szultán es alatt­eott meg az uralkodással, o ma- Valói? Ezt legfeljebb csak sejtjük, ga pedig a hajókon utitársaival De talán néhány csónak mégis együtt kifutott Al Muhit tengerre. Ekkor láttuk utoljára. így lettem mmm DOKUMENTUMSOROZAT SZÖVEG-RATJZ : KOVÁCS SÁNDOR elérte Dél-Amerika partjait? Még akkor is, ha hosszú hónapokig hajóztak? Hiszen eleséget és vi­tézét esztendőkre tároltak. Ha az < afrikaiak hajói vitorlások voltak, iákkor a passzát szelek elvihették 4 őket „az óceán túlsó partjára". *Evezős csónakokon viszont ezt * csaknem lehetetlen megtenni. f Azt mondtuk, hogy „csaknem”. 4Elenvészően kis esély mégis csak ' fennáll. S ha Amerika evezős­csónakon való elérésének való­színűsége mindössze csak egy a millióhoz, akkor sem szabad meg­feledkeznünk róla, hogy nem egy, hanem kétezer csónakról volt szó! Egyes mai történészek és régé­szek.. néger kultúra nyomaira buk­kannak az amerikai partokon. Igaz, hogy más tudósoknak ko­moly ellenvetései vannak... A kérdést véglegesen csupán a to­vábbi kutatások fogják megol- daiii. Mert ma még nagyon keve­set tudunk a hatalmas dél-ame­rikai kontinensről és titkairól. (Ford: DOSEK LAJOS)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom