Tolna Megyei Népújság, 1964. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-20 / 298. szám
10 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1964. december 20. Másodpercek, centiméterek, gólok Londontól Tokióig AKIBEN MÉG FRISSEN él a tokiói küzdelmek — és a szinte váratlanul nagyszerű magyar sikerek emléke; az érmeket hordó, kimonóba öltözött lányok kecses meghajlása és a villogó Sayonara — Viszontlátásra — szó az eredményhirdető táblán, nehezen tud tárgyilagos lenni a többi olimpiákkal szemben. Pedig túl a másodpercek, centiméterek és gólok özönén, túl a győzelmeken és kudarcokon, minden olimpiának megvolt a maga karaktere. Ezt elsősorban az adott időpont légköre, s annak a népnek nemzeti jellemvonásai befolyásolták, amelynek fővárosa a olimpiát vendégül látta. Ha a felszabadulás utáni nyári játékokat vesszük szemügyre, Londonban még ott lebegett felettünk a második világháború füstje — és a kezdődő hidegháború köde is. Ezt az olimpiát, a háború utáni elsőt a hidegháború mezsgyéjén tartották meg. Az idő nagyon forró volt. Londont augusztusban néha elönti a pokoli hőség. Ingujjban és könnyű nyári ruhákban ültek a nézők a Wemb- ley-stadion tribünjein. Ezen az olimpián még nem vett részt a Szovjetunió, amely a háború fő terhét hordozta és el volt foglalva leggyötrőbb sebeinek begyógyításával. És nem vett részt Németország, amelynek ket- tészakításán éppen azokban a hónapokban dolgozott legnagyobb erővel a nyugati diplomácia. A közönségről kevés azt mondani, hogy angol volt. Több annál: „birodalmi”. Nem annyira a versenyek és a sportok — mint a birodalmi dicsőség érdekelte. A legcsodálatosabb sportteljesítményeket sem jutalmazta különösebb üdvrivalgás. Udvarias taps köszöntötte a belga Reiff káprázatos ötezerméteres futását, Zátopek eddig soha nem látott tízezerméterét, vagy a mi Né- methünk „betörését” a kalapács- vetésben. Az udvarias stadionon csak néha, a tapasztalatlan szemlélő számára megmagyarázhatatlan időpontban csapott keresztül a szenvedély vihara. Például akkor, amikor egy verseny finisében az angol versenyzőnek a hetedik helyről a hatodikra sikerült előretörnie. A vendéglátók önmaguknak akartak tapsolni. Az öröm legnagyobb kitörése 14 nap alatt akkor következett be, amikor 4x100 méteren győztes amerikai váltót „szabálytalan váltás” miatt diszkvalifikálták, s az angol futók léphettek a győzelmi emelvényre. Igaz, másnap a célfotó megmutatta, hogy az amerikaiak mégis szabályosan váltottak. Az angoloknak vissza kellett adniuk az érmet. De ez már csendben történt. Az örömujjongást nem lehetett elvenni a közönségtől. NEHÉZ ERŐTELJESEBB hangulatváltást elképzelni, mint London és Helsinki között. Ha Londonban érezni lehetett, hogy az olimpia egy elsősorban önmaga felé forduló sziget vendége .— Helsinki az emberi nyíltság és a sportszerűség ünnepe volt. Pedig .a hidegháború talán legnehezebb esztendejében, 1952-ben tartották. Mégis: ez az olimpia köszöntötte a világversenyek történetében először a szovjet válogatottat. S így a sport egyetemességének gondolatát is hirdette. Helsinki, ez a ragyogó kis város együtt élt az olimpiával, s a vadonatúj stadion lelátóin megannyi szakértő foglalt helyet. Itt a részidőket sem kellett bemondani egy-egy futóverseny közben: a közönség pontosan érzékelt és értékelt minden mozdulatot. S ezt a közönséget semmi más nem érdekelte csak a teljesítmény, s a jónak egyaránt örült, bármilyen trikó feszült is a győztesen. A helsinki olimpia az volt, amit a „sportember álmának” lehetne nevezni. Melbourne megint valami egészen mást adott. Azt lehetne mondani: „népünnepély a világ végén”. Ausztrália és Melbourne életének ritmusa különös és egyhangú. Európai ember számára monoton és unalmas. Mintha érezni lehetne, hogy a legközelebbi ország legközelebbi világvárosa is sok ezer kilométernyire van. Ezt törte meg „odalenn” az olimpia: a város ünneplőbe öltözött, s a felszabadult vidámság, a népünnepély-hangulat a versenypályákra is átcsapott, Melbourne után Róma: a szenvedély, az építészet és az eredmény olimpiája volt. Az olasz hőségben latin szenvedélyek dúltak: Davis, a 400 méteres síkfutás győztese indiántáncot járta Edzés salakon. Moens, a nagy belga távfutó százezer ember előtt térdre- roskadva, égre emelt karokkal gyászolta vereségét. Róma adta az olimpiáknak az eddigi legnagyszerűbb keretet: Nervinek, a „beton költőjének” stadionjai csodálatos összhangba olvadtak a klasz- szikus városképpel. S mintha évezredek nyújtották volna egymás felé kezüket, amikor a birkózás versenyzői szőnyegre léptek Diocletianus császár fürdőiben. Eredmények szempontjából Róma óriási ugrást jelentett. Joggal mondták a teljesítmények után: ha a többi olimpia postakocsi volt — a római express- vonat. Valóban: a megelőző olimpia legjobb eredményeivel Rómában csak elvétve lehetett vol- ,na a. döntőbe jutni; } TOKIÓ FURCSA MÓDON a betetőzése — és egyben az ellentéte is volt Rómának. Betetőzése építészetben és eredményekben. A japánok új stadionja, az olimpiai uszoda a Budokan-csarnok és a többiek a modern építkezés valóságos csodái és versenyre kelnek Nervi alkotásaival. Egy francia újságíró azt írta a záróünnepély után: „Éppen úgy érdemes elmenni Tokióba a stadion látványáért, mint Kairóba a piramisokért, vagy Athénbe az Akropo- lisért”. De Róma betetőzéseit jelentette Tokió a teljesítményekben is. Az olimpia idején adták át a forgalomnak a japánok a világ egyik leggyorsabb express- vonatát. S a tokiói sport-express is gyorsabb volt a rómainál. Tucatjával akadtak olyan számok, ahol a győztes római eredménynyel nem lehetett volna emelvényre kerülni; Az ellentét — a szenvedély hiánya. Voltak napok, amikor 80 ezer ember töltötte meg a nagystadiont — de nem „nyilatkoztak” hangosabban, mint nálunk egy jó vidéki labdarúgómérkőzés kétezer nézője. Tokiót a szervezés, a technikai felkészültség olimpiájának nevezhetjük — de nem a szenvedélyekének. Brun- dage, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke is valószínűleg Helsinkire gondolt, amikor egy fogadáson bizalmasan megjegyezte: „Nem kell sok milliós metropolisnak és nagyhatalomnak lenni ahhoz, hogy méltóképpen vendégül láthassák az olimpiát”; IGAZA VOLT. Ha választanom kell emlékeim közül én is Helsinkire szavazok. És természetesen Mexiko Cityre. Mert valahogy nincs szebb annál, amely éppen most következik. Lukács László Új szabályok a röplabdasportban A Magyar Röplabda Szövetség Tatán rendezte az edzők továbbképzését. Megyénket Nagy Árpád játékvezető, a megyei röplabdaszövetség tagja képviselte. A tatai továbbképzésen a feladat az új szabályok ismertetése és alkalmazása volt. A megjelent edzők, valamint a szövetség vezetői elmondták véleményüket, elképzeléseiket az új szabályokkal kapcsolatban, amelyek január elsején lépnek életbe. Az új szabály két lényeges pontja: 1. A sánc átnyúlhat, de csak akkor érhet labdához, ha az ellenfél már azt megütötte, 2. A sáncoló játékos másodszor is érintheti a labdát. — Mit jelentenek ezek az új szabályok a játékban és milyen változást várhatunk színvonalban? — ezt kérdeztük Nagy Árpádtól, aki a következőkben fejtette ki véleményét: — Három napon át folyt a vita az új szabályokról. Teljesen egységes álláspont az új játékstílusról nem alakulhatott, ki, mert ezt még a gyakorlatban alkalmazni kell és csak azt követően lehet a következtetést levonni. Az érte- kezeten lévő NB I-es edzők elmondották, hogy az új szabályokat a közelmúlt hetek edzésein már alkalmazták, s á következő vélemény alkuit ki: Az új játékstílusban főleg a testmagasság és ruganyosság dominál, hiszen az átnyúló sánc felett kell megütni a labdát. Ezt viszont csak egy jól képzett és fizikailag erős játékos képes úgy megoldani, hogy a labda a sáncról ne pattanjon vissza; Nagy feladat hárul a feladó játékosokra is, mert nekik kell irányítani úgy a labdát, hogy az ellenfél sáncát kikerülve, meg tudják téveszteni az ellenfelet. A háló közelében feladott labdákat az átnyulás miatt már nem lehet — úgy, mint eddig — megütni, ezért a támadó játék a hálótól, hátrább kerül. — Az átnyulásoknál egyes edzők szerint sok lesz a sérülés. A tatai bemutatón az egyik játékos teljes erővel ráütött a labdára, melyet az átnyúló sánc fogott, és mint a játékos később elmondotta, úgy érezte, mintha falba ütötte volna a kezét. Tehát ez is igazolja, hogy a játék a hálótól hátrább fog húzódni és az eddigieknél nagyobb feladatot ró a csapat hátsó játékosaira. — Játékvezető-szemszögből könnyebb lesz a bíráskodás? — Eddig a legtöbb vita az át- nyulásokból adódott, amit az új szabályok megengednek, tehát ebből következik, hogy a játékvezetőknek is megkönnyebbül a munkája. Az új szabályok alkalmazása természetesen a megyei röplabda-szövetségnek gondot okoz. Az egységes játékvezetés kialakítása . érdekében a közeli ; hetekben továbbképzést tartunk, rés 1965-ben csak olyan 'játékvezetők működhetnek megyénkben, akik a továbbképzésen részt vettek. Annyi bizonyos, hogy az új szabályok több lehetőséget adnak a csapatoknak a játékszínvonal emelkedéséhez. A játékvezetőknek sem kell annyiszor megállítani a játékot, mint eddig* — Csapataink mikor ismerkedhetnek az új szabályokkal? — Megyénkben az új szabályokat a január végétől kezdődő teremröplabda-bajnokságban alkalmazzuk, ahol nemcsak a csapatok, hanem a játékvezetők is, gyakorlatban is megismerhetik az új szabályokat* Nagy lendülettel dolgozik az új vezetőség Iregszemcsén I regszem csen a közelmúlt hetekben a lemondott Jankura Gyű. la helyett Csanszky Tamást választotta elnökké a tagság, ugyanakkor kiegészítette új vezetőkkel az elnökséget is, A sportkör új vezetői nagy lendülettel fogtak munkához. A szakosztályokon be. lül megteremtik az egységet, elkészítik a versenyprogramot, a részletes edzéstervet. A járási TS megbízásából Iregszemcse körzeti asztalitenisz-versenyt rendez, amelyen öt község asztaliteniszezői vesznek részt. A járási döntőre viszont nem a járási székhelyen, hanem Párában kerül sor. A kézilabda-szakosztály sorait még rendezni kell. Annyi már bizonyos, hogy a férficsapat a megyei II. osztályban indul, de a női csapat szerepeltetése még bizonytalan.- A vezetőség legnagyobb problémája: kevés a lány. Az idei bajnokságban is volt olyan mérkőzés, amikor mindösz- sze 4—5 lány jelent meg a mérkőzésen. A labdarúgócsapattól a vezetőség és a szurkolók 1965-ben már lényegesen jobb szereplést várnak. A közeli hetekben visszatér az egyesülethez Bati, Tóth, Kér-* sák, Ráksi, Kocsis, Varga és No- vák. így a csapat ismét ütőképes lesz, ez minden bizonnyal majd a mérkőzések eredményein, valamint a hazai mérkőzések látogatottságán is érezteti hatását. A vezetőség további terve a labdarúgópálya talajának megjavítása, a sportkörbe új tagok szervezése, s még a tél folyamán nagyszabású sportbál rendezése. Kupa-mérkőzések a tavaszi felkészülésre A Szekszárdi Dózsa kezdeményezésére előreláthatólag Labdarúgó Kupa-mérkőzésekre kerül sor a tavaszi idény felkészülésének szakában. A tervezet szerint két csoportban mérkőznek a Kupáért. Az egyik csoportban a Szekszárdi Dózsa, Szekszárdi Petőfi, Szekszárdi Honvéd, Szekszárdi Gépjavító, Tolna míg a másik csoportban a Dombóvári Spartacus, Dombóvári Vasút, Nagymá- nyoki Brikett, Máza-Szászvár és Bátaszék szerepelne. A tárgyalások már folynak, sőt befejezéshez közelednek a Kupa-mérkőzésekkel kapcsolatban. Amennyiben a fenti tervet az egyesületek elfogadják, úgy kétcsoportos lesz a küzdelem, és a két csoportgyőztes játszik egymással a Kupáért. Társasházmég jelentkezéseket elfogad 1965. évre Bonyhádon, Dombóváron és Tamásiban az Országos Takarékpénztár helyi fiókja. (112) Családi ház építését 1965. évben meg akarja valósítani, akkor már most intézze el a telekvásárlást, a terv kiválasztását és esetleges hitel igénylését. Bővebb felvilágosítást adnak az Országos Takarékpénztár | helyi fiókjai. (111)
