Tolna Megyei Népújság, 1964. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-20 / 298. szám

4

TOLNA MEGYEI NEPÜJSÁG

1D84. december SO.

A csúcsforgalom

kiváló munkása

Másfél évtizede bújkál a vagonok között, fújja a csi- : csergő hangú sí- • pot, lobogtatja az ' olajos-vörös kam- ~pós nyelű kis zászlót . .. Most mérgelődik. Két kocsi közé szorítja a .munka. Valahol Záhony állomáson, ahol a szovjet DPW-kocsit átszerelték, csak bele- akásztótták a vonóhorgot, nem törődtek azzal, ki lehet-e majd venni... Félórája ko- cogtatja, feszegeti Koch Henrik kiváló vasutas a vo- hóhorgot...-— Ilyen a ha- -tiyag . munka — oktatja -a tolatás- VéXétő' ' beosztottjait. —; ;IJa az a .^eleta -.rótt' .Záhony állomáson • fordítva

akaszt, — a magyar kocsi kengyelét, az orosz kocsi horgába, — nem kellerte kínlódni a szétbogozással.

Közben előkerül a kocsivizsgáló lakatos, az is odanéz a győzködő munkára, hosszú nyelű kalapácsé-., val az ütközőn keresztül odanyül, rákoccint a kalapáccsal, s csak ■annyit- mond': , — Ezt ugyan kalapálhatod, nem jön szét soha —s azzal hóna alá kanyarítja a kalapácsot, elkocog, mert már rásipolt a komlói tehervonati amely már indulásra kész* A külsős forgalmi tiszt elindítja a .vonatot, eldöcögnek a nagy teherrel rakott kocsik a kapcsolóval Vesződő tolatásvezető mélleti. M ég ide sem ér a vonat vége, mire kiszabadítja Koch Henrik a horgot. Kibújik a két vagon kökül. olajos kezét pamutcsomóba törli. - .. — Ilyen is van — mutat befelé a vonóhorogra —. Nem jellemző a munkára,'de előfordul. Tizenöt év alatt talán két tucatszor kellett így vagonokat szétbogozni.

— Tizenöt éve itt dolgozik?

— Igen. Hiányzás nélkül. Úgy ismerem már az állomás pécsi oldalát, mint a tenyeremet. — mondja. — Amikor kezdtem a szakmát, nem is gondoltam, hogy a másfél évtizedet épségben, egészségesen megérem.

Itt a vágányok között veszélyes a munka; Naponta negyven-ötven vonat indításának előkészítése vár Koch Henrikre és brigádjára. - Az öt irányból érkező vonatokból a gurítóról ide a síktolatókhoz pmlesztjk a'tengertiyi vagont.

— Sokszor azt sem tudjuk, hol a fejünk. Egész nap száguldozunk.

a sínek kpzöu, vonatok százainak számát tartjuk fejünkben — este alig várjuk a váltást.

— Másnap aztán kezdődik mindéin élőiről. Itt a vasúton, ml aztán le tudjuk mérni, mit változik az ország. Annyi árut küldenek — sajnos azt is tapasztaljuk; hogy feleslegesen is, — hogy tizenöt évvel ezelőtt a fele sem volt. Most jön itt minden. Gép, termény, élő állat, cukorrépa, cukor, építőanyag. Az idén az . őszi forgalomban meg szinte elárasztottak bennünket. Nem volt egy szabad vágány napokon keresztül. Pedig a mi munkánk fokmérője az, ha üres az állomás. Akkor jól dolgoztunk, akkor tovább haladt minden Vonat, minden rakomány a cél felé tart. De ilyen vagonáradatban .. Itt jövés-menés van van éjjel-nappal. A vonatok szinte egymást érik ... Szóval azért nem dolgoztunk az idén rosszul.

És elnézést kér, felkapaszkodik a tolatómozdonyra, kihuzat a váltóig, ott meglengeti zászlóját a torony felé. A toronyban Vancsa bácsi átállítja a váltót, ésa411-es gép rááll a hosszú szerelvényre. Koch Henrik kocsirendezői ellepik a hosszú vonatot, összekapcsolják a kocsikat.. Fél óra sem telik el, ez a vonat is indulásra kész. Koch Henrik jelenti a vonatot a forgalmi tisztnek, az bejegyzi a_naplóba. Várják . a szabad utat, hogy újabb vagonsomak nyíljon meg a. vojiattg rendezés nagy munkája.

•r, . . i— Pi

Szép frizura az ünnepekre

JORZY edigey ___

....._IÍMi

Fordította: BÁBA MIHÁLY

2SL

A tapasztalt nyomozótiszt arra

számított, hogy az önmagában annyira biztos és ügyes „sápadt Niko” végül is olyan hibát követ el, amely leleplezi. Vagy talán egyszerűen a bűntény legnagyobb ellensége —a túlzott önbizalom — veszejti eL

Mindenesetre az őrnagy kitartóan nyomozott a „gyanúsítottjai” között, de nem hagyott abba más módszereket sem, amelyek esetleg célhoz vezethetik.

Néhányan, legügyesebb nyomozói közül állandóan figyelték a bíróság épületében Kur ügyész szobáját, hogy eldöntsék: ki áll legszorosabb kapcsolatban azzal a három emberrel, aki a „fehér gengszterek” ügyében folytatja a vizsgálatot? Nem azért, mintha Krzyzewski Jerzy Kurt, a barátját, vagy a rokonszenves titkárnőt gyanúsította volna. Nem! Egyszerűen meg volt győződve arról, hogy az egész csekk-affér kezdeményezője abból a körből került ki, amely az ügyészséghez közel áll, a 483-as számú szoba titkaihoz, a nagy bírósági épület negyedik emeletén.

Másképpen állt Zygmunt Kalin- kowski ügye. A nyomozást vezető tiszt számára Kalinkowski volt az egyik legfontosabb személy, akit a támadás megszervezésével gyanúsított. A joggyakornok minden lépését figyelték. A rendőrség két legjobb embere elválaszthatatlan árnyéka lett. Kalinkowski vagy nem vette észre, vagy legalább is úgy tett, mintha nem venné észre őrangyalait.

Az Express közvetítésével továbbra is folytatták a flörtöt a

„sápadt Nikóval”. Néhány naponként titkos tartalmú apróhirdetések jelentek meg. Az őrnagy alkudozott. A csekk megvásárlására első ízben javasolt összeghez, az egymillió zlotyhoz, még elég szűkkeblűén — száz, vagy kétszáz ezer zlotyt ígért.

A rövid válaszleveleket úgy írták, hogy egy fehér lapra szavakat, vagy betűket ragasztottak, amiket az Express címeiből vágtak ki. Ezekben a levelekben az őrnagy ellenfele is csökkentette az árat.

A leveleket általában a „Varsó- Sejm”, vagy a Swierczewski utcai postahivatalban adták fel, nem messze a bíróság épületétől. Ezek az alkudozások egymillió-hétszázezer zlotynál értek véget, ebbe mindkét fél beleegyezett. Az őrnagy kérte, hogy titokzatos ellenfele jelentkezzék a „Budex” igazgatójánál, a kifizetés helyének és módjának megállapítása végett. A válasz nagyon durva volt. Ezzel meg is szakadt az alkudozás.

A te „sápadt Nikód” nem jelentkezik többé? — kérdezte az ügyész az őrnagytól. — Mit jelent ez?

— Gondolom, hogy ez a beszélgetés időnyerésre kellett neki. Szerinte a pénzt már felveheti a Donaubanktól, ezért válaszolt legutóbb olyan durván, és ezért hallgat azóta.

— És most mi a teendő?

— Közeledünk az ügy megoldásához.

— Van valami konkrét javaslatod?

— Vannak különböző nyomok, ús különféle emberek, akik között biztos ott van ennek a nagy ügyiek a szervezője is.

Az ügyész, az őrnagy meg jegyeseiből nem tudta megállapítani, hogy mindez a rendőrtiszt blöffjee, aki nem akarja elismerni a vereséget; vagy az a játékos beszél belőle, akinek négy ász van a kezében.

Még két nap telt el látszólagos nyugalomban. Az őrnagy és az emberei fáradhatatlanul foglalkoztak a listán szereplők kiválasztásával. Az ügyészségen elkészítették a végső vádiratot „Li- sewski és társai” ügyében. Kalinkowski joggyakomok fél napot az ügyészségen töltött, majd záróráig a Légia medencéjében ült, két árnyékának nem nagy lelkesedésére, akik nem nagyon örültek a több órás lubickolásnak a hűvös vízben.

Harmadnap az- őrnagy szinte berobbant. 'Az ügyész szobájába, kivett egy • papírlapot táskájából és átadta Jerzy Kumak. A kerületi ügyészség döntés«; volt,, amely hatályon kívül helyezi a Kalinkowski nevére érkező posta levéltitkának megsértését.

— Jó orrom volt — mondta az őrnagy —, hogy igyekeztem megszerezni ezt a döntést. Nézd, mit kapott ma a te drágalátos joggyakornokod.

Az őrnagy az ügyésznek egy kék és osztrák bélyeggel ellátott borítékot adott át.

— Olvasd!

Az ügyész kivette a levélpapírt, amelyen éles, energikus írással ez állt:

Kedves Zygmunt!

Jót nevettem, amikor megkaptam leveled, amelyben leírod minden tortúrádat, amit átéltél. Ügy gondolom, hogy jól össze kellene szidnod azt a tehetetlent, hiszen megölhetett volna. Különben nem tudom, hogy én vállalnék-e hasonló kockázatot. Na, de minden jó, ha a vége jó! Nagyon kérlek, légy óvatos, és ne siess feleslegesen. Itt Bécsben mindent kedvezően elintéztem. Tudnak mindenről, és nyugodtan várnak. Egy hét, vagy egy hónap semmit sem számít. Egy szép kirándulás prospektusát kaptam meg. Utazás Gé- nuába Nápolyon, Barcelonán, Gibraltáron és Lisszabonon ét a Kanári szigetekre. Onnan a Bahama szigetekre, és a Panama csatornán át, Hawaiiba. Visszatérés Filippi, Singapur, India, Ceylon, Szuez, s Alexandrián át Olaszországba. Három hónapos körutazás a világon. És nagyon olcsó: Alig háromezer dollár. Hála Istennek, megengedhetjük magunknak. Rögtön két helyet foglaltam le számunkra. Jár neked ez a kis pihenés azok után, amit átéltél.

Szeretettel ölellek a mielőbbi viszontlátásig:

a Te...

(olvashatatlan aláírás)

Az ügyész nagyon csodálkozott; kétszer is elolvasta a levelet, és pontosan megnézte a borítékot. A hátlapján, ott, ahol rendszerint a feladó nevét írják rá, egy kis pecsét volt: „Alfacotex — Wien, Wipplingerstr. 111.”

Ezt a címet nagyon jól ismerte az ügyész. A „fehér gengszterek” aktáiban is szerepelt. Lisew- ski mérnök vallomásában részletesen leírta azt a céget, amelynek egy esztendőkkel ezelőtt Bécsbe szökött lengyel a tulajdonosa. „A szabadságot választotta”, és kicsi pincehelyiségben, egy mozgalmas kereskedelmi utcában „üzletet” nyitott, azzal a céllal, hogy kapcsolatot teremtsen lengyel turistákkal. Itt mindent el lehetett adni: lengyel pénzt is, s mindent lehetett vásárolni, ami a csempészeknek értéket jelent. Az

agyafúrt cégtulajdonos gyanús megbízásokat is elintézett — többek között ő volt a hivatalos ügynöke a „fehér gengszter”-eknek Ausztriában. Lisewski, mint igazgató, felhasználva a cementgyár pecsétjét, és cégjelzéses papírját, az „Alfacotex” cégből formális képviseletet csinált, amely lehetővé tette, hogy az Osztrák Köztársaság területén mindent lebonyolítson, ami az illegálisan kiszállított 404-es gyorsankötő cementtel összefüggött. <5 adott el cementet a Linz mellett gátat építő konzorciumnak is.

Lisewski vallomásában megmagyarázta azt is, hogy az „Alfacotex” kifizette a szállítmány fuvardíját, és a konzorciumtól bizonyos összeget inkasszált be. Az elküldött-összegből fizetett a mérnök a „fehér gengsztereknek, Lengyel- országban.

— Tudod, Stach! olvasom a levelet és nem hiszek a szememnek — mondta szomorúan az ügyész — Istenem, mennyire megbíztam a fiúban.

— Hol van most? —

— A második emeleten, a négyes teremben, egy tárgyaláson a jegyzőkönyvet vezeti — felelte Wilska kisasszony.

A három ember közül, akik az őrnaggyal együtt léptek be az ügyész szobájába, az egyik azonnal kiment. A bent lévők egyike azt javasolta':

— őrnagy úr, mi megszálljuk a folyosót és a lépcsőházat.

— Rendben van, egyezett bele az őrnagy, — de ne nyúljanak a joggyakornokhoz. Jöjjön ide ő maga. Ebben a szobában mindent elintézünk. Csendben, szenzáció nélkül.

— Parancsára őrnagy úr.’

Az ügyész szótlanul ült az íróasztal mellett.

— Ne bánkódj, Jerzy. Ennél nagyobb csalódások is érhetik az embert. Nyolcmillió, és világkörüli utazás, ez nagyon is csábító egy fiatalember számára, akinek csak Plockbán van ügyészi állásra kilátása.

— Még mindig nem tudom elhinni — mondta Wilska —, hogy Zygmunt ilyesmit tett. Nagyon jó barátságban voltunk. Persze, őrnagy úr, ne gondoljon semmi rosszra. Ez a fiú gyakran nekem beszélt a gondjairól és terveiről. Nem is régen, néhány nappal ezelőtt, említette, milyen rosszul esik neki, hogy nem hisznek benne, és figyelik.

— Tehát tudott róla?

— Igen! Még nevetett is, hogy nagy érdemei vannak, mert a fő- kapitányság két emberét úszni tanította. Állítólag az egyik nagy haladást ért el, különösen a „delfin” stílusban. Hangosan nevettem, amikor Zygmunt elmesélte, hogy mindketten reszketnek, amikor a hideg vízbe ugranak. Ártatlanul tréfálkozott.

— Ez a tréfa — mondta nyersen az őrnagy az íróasztalon lévő levélre mutatva — kevésbé ártatlan.

— Azonnal a helyszínen akarod kihallgatni? — kérdezte az ügyész.

— Igen. A legjobb lesz, ha rögtön feladok neki néhány kérdést. Tulajdonképen ez formalitás. de a törvényt szigorúan be kell tartanunk. Feltételeztem, hogy neked kellemetlen lesz aláírni a letartóztatási parancsot, ezért előre megszövegeztettem a kerületi ügyészségen.

(Folytatjuk)