Tolna Megyei Népújság, 1964. november (14. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-05 / 260. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1964. november Szalui János: TÉLETIDŐ i. Szakadt az eső. Vakítóan cikázott az ég, és amint elérte a legelőn magányosan álló öreg tölgyfát az isten ostora, olybá tűnt a nagy csattanás, mint egy mesebeli óriás hatalmas, fájdalmas ordítása. A lángok belemarkoltak a fa üstökébe, és mohón nyelték az ágakat. Az ember, akit a vihar útközben ért, megállt egy pillanatra. Belebámult az ázott végtelenbe. Végignézett ázott ruháján. valami förtelmeset mormogott magában és elindult a fa felé. Fekete, lomha nehéz felhők úsztak el felette, és mint a vajúdó asszony kínjában, nagyokat nyögött az ég. Lassú szél kerekedett, majd mind vadabbul száguldott keresztül az elhagyatott mezőn. Láthatatlan kezével belekotort a keresztekbe, és mint a polyvát. szórta szét a teltka- lászú kévéket. — ítéletidő! — sziszegte az ember. Az ember fázósan összébbhúzta kabátját, köpött egy nagyot, ezzel is jelezve, hogy számára ennyit ér most minden, és dühtől fűtötten ment tovább, haza a tanyára. Az eső szűnni kezdett, és mind hidegebb lett. Egyszer csak bekövetkezett az, amire Tóth István számított. Először néhány szem pattogott ázott kalapján, aztán mind több, és mind nagyobb. Most már nemcsak a hidegtől és attól a belső felindult- ságtól, — ami ma déltől benne lakozik — borzongott a háta, hanem attól, a gazda fülének borzalmas sírástól is, amit a jég okozott. Mert a tudományok emberei beszélhetnek akármit: az állat; a növény is tud örülni, sírni, érez- És most borzasztóan sírnak, l atinak a nemrég még névéig üde zöld kukoricatövek megtépázva. címer nélkül. Némelyiküket még a földbe is beletaposta a vad természet. Állnak és sírnak, mint az ember. Épp olyan tehetetlenek most ők is a vad viharral szemben, mint Tóth István, az ember. — Pusztulj! Pusztulj! — rázta az öklét Tóth, és hogy halálát ne okozhassa a jég, összekunkorodva lefeküdt a fénylő, lucskos gyepre. Késő délután volt, amikor Tóth István ázottan betért a tanyára. Bodri, a jó öreg komondor is csak vackából üdvözölte. A ház most még elhagyatottabbnak tűnt. A felesége nem jött elébe, és amikor benyitott, akkor is így fogadta: — Hát megjöttél? — Meg! Miért, talán aggatok? — Nem! — Nem? — Mi van veled? Mi történt? — Semmi! Fázom! Hozz inkább száraz ruhát! Az ember átöltözött és leült az asztalhoz. Az asszony odarakta eléje a párolgó, illatos csirke- paprikást. Az ember utánanyúlt, de félúton megállt a keze. — Ez is neki készült, mi? — Kinek? — Neki a hétszentségit! Neki, aki miatt levágtad a csirkét... — A csirkét? A csirkét megfogta a Bodri, a kutyád, azért kellett levágni... — Megfogta a kutyád, a Bodri... azért kellett levágni. Értitek ti asszonyok a csíziót. Neked meg talán azért kellett lefeküdni vele, a Háttá Danival, mert elfáradtál, nemde? Elég volt a hazudozás- ból, elég! Mindent megtudtam. Nekem többé nem hazudhatsz! Érted?! Bodri vinnyogni kezdett az ajtó előtt, és kint, farkával nagyot csattantva tűzkígyó szaladt az égen. Az asszony odaszaladt az ablakhoz, és amint meglátta a közelben égő szalmakazlat, fel- sikoltott. — Ég a Gyopárék szalmakazla! — Na és? Mit csináljak? Úgy sem lehet eloltani ebben a megveszekedett időben. Ismét vad szél kerekedett. Megrázta a rozzant ablakkeretet, mint tyúk a szemétben, úgy fötört az égő kazalban, melynek feketeEGRI CSILLAGOK • Feldolgozta : Márkusz László Rajzolta: Zórád Ernő vörös lángjai a sáros földet szá- rogatták. — Félek! — mondta az asz- szony — nagyon félek ettől az éjszakától. Borzalmas idő van kint. Az ember ügyet sem vetett az asszonyra, csak akkor ordított, amikor látta, hogy még nem kész az ágy. 2. Kányáné behúzta maga mögött az ajtót. Bement a szobába és megállt a tükör előtt. — Na, ezt is elintéztem! — mondta magának, miközben megigazította a haját. Sokáig állt a tükör előtt. Danira gondolt. Sokszor ő maga sem tudta megérteni: miért jár mindig, az észében Dani, de mostanában egyre világosabban látja. Szereti Danit. Ezt abból is következteti, ha hozzányúl a férje, amikor ő Danira gondol, akkor úgy érzi: utálja az urát, és azt a másikat, az elérhetetlent szereti. A konyhában csörömpölés hallatszott. Kányáné összerezzent. Arca halottsápadt lett, és szíve a torkában dobogott: — Jaj, csak nem az uram! A macskanyávogás megnyugtatta. Az uráról most ismét eszébe jutott Dani, meg Tóth. A tanyai Tóth István, akinek a fejébe szökött a vér, amikor megmondta neki a nagy újságot. Az ő ura biztosan legyintene az ilyesmire és azt mondaná: — Asszonypletyka! Áh, teszefosza egy ember az ő férje. Dani, az más! Csak az meg nem akarja észrevenni. Tavaly csépléskor is mi történt? Dániáknál csépeltek. Ebédszünet volt. Ott feküdt ő is az almafa alatt. Úgy tett, mintha aludna, pedig nem aludt. Danit figyelte, aki a gép körül szöszmötölt valamivel. Úgy emlékszik mindenre, mintha ma lett volna. Dani az alvókat’ nézte, és ő rafináltan megfordult. Úgy fordult, hogy a fél combja kilátszott. Dani nem figyelt. Még egyszer megfordult, és most még feljebb csúszott a szoknya. Dani elment. — Pedig milyen közel volt a polyvás! — sóhajtott Kányáné. Tegnap itt volt nála Kissné. Elbeszélgettek erről is, arról is. Egyszercsak azt mondja Kissné: — Te, ez a Kovács örzse biztosan szerelmes a Daniba? Mintha vilLám csapott volna belé. — Miből gondolod? (Folytatjuk) Esküt tettek a tizennyolc évesek Nagyjelentőségű esemény színtere volt vasárnap délelőtt a laktanya alakulótere. A Magyar Népköztársaság minden külső és belső ellensége ellen, hazánk fegyveres védelmére tettek esküt tizennyolc éves fiaink. Az ország különböző részéből, de legtöbben a fővárosból érkeztek a látogatók, szülők, testvérek, hozzátartozók, — eleget téve a parancsnokság meghívásának —, az ünnepélyes katonai eskütételre. Az ünnepi eseménynek főleg az adta meg jelentőségét, hogy a gyakorlatban megvalósult a honvédelmi miniszter elvtárs parancsa, a tizennyolc éves korosztály behívása. Több szempont igazolja ennek a parancsnak helyességét: a középiskolát végzett fiataloknak, akik a különböző üzemeknél, vállalatoknál, mint szakmunkások, fiatal technikusok dolgoztak, rövid idő alatt megszerzett tapasztalatai. gyakorlati munkájuk megszakítását jelentette a húszéves korban való behívás. A miniszteri parancs felszámolja ezt az állapotot. Nagyon sok problémát jelentettek a hadsereg parancsnokainak. pártpolitikai apparátusának, a fiatalon, tizenkilenc-húszéves korban kötött házasságok. Az egyedül maradt család sok esetben párhónapos csecsemővel, rendszerint szociális problémákkal küszködött, ezen áldatlan helyzetnek pedig számtalan leszerelési kérelem volt az eredménye. Gondolatainkat pontosan tiz órakor a zenekar fogadási indulója szakítja meg. Az alakulat parancsnoka üdvözli a személyi állományt az ünnepélyes katonai eskütétel alkalmából, majd a politikai helyettes elvtárs szól az eskü előtt a fiatal katonákhoz: „Rövid idő múlva, önök igazi katonává, hazánk fegyveres védelmezőivé válnak. Nemcsak arra az időre, amíg a hadseregben rendes szolgálati idejüket töltik, hanem egész életre szólóan fogadják az esküben foglalt kötelez:ttségek betartását. Szabadságharcos elődeink ragyogó példát mutattak nekünk arra, hogyan kelL védelmezni drága hazánkat”. Ezeknek a gondolatoknak szellemében került sor az ünnepélyes eskütételre. Elsőnek, az egész személyi állomány, parancsnokság és hozzátartozók előtt Madai Gyula növendék tett esküt, majd azt követően a fiatal katonák a parancsnokaik. hozzátartozóik jelenlétében esküdtek.. Mélyen átérezve, keményen és férfiasán hangzott a magasztos fogadalom: Én... a dolgozó magyar nép fia, esküszöm, hogy hazámat, a Magyar Népköztársaságot minden külső és belső ellenség ellen, életem feláldozásával is megvédem. .. Ha pedig a haditörvényeket megsértem, eskümet megszegem, sújtson Népköztársaságunk törvénye, dolgozó népünk megvetése”. A katonafiúk mellett állva, bizony könny csillog néhány mamának a szemében. És mégis büszkeséggel voltak tele. Az Ö fiuk már katona, erős, bátor daliává serdült, szinte észre sem vették, és lám, most esküt tesz arra, hogy fegyveresen is megvédi hazáját, a várost, a falut, szüleit, testvéreit. Az eskütétel után a parancsnok elvtárs szólt a katonákhoz: „Az önök kezébe a mai napp>al modem, korszerű fegyvert adott dolgozó népünk. Tanuljanak meg ezzel a fegyverrel becsületesen bánni, váljanak technikánk mesteri kezelőivé, és bármikor legyenek készek minden áldozatra, ha szocialista hazánk fegyveres védelméről van szó. Mindannyiunknak van mit és van kit megvédeni”. Trentin Lajos növendék válaszolt társai nevében a parancsnok szavasa. „Szolgálati időnk alatt igyekszünk úgy tanulni, dolgozni, hogy jól elsajátítsuk a katonai ismereteket. A későbbiekben is bármikor készek leszünk eleget tenni eskünkben foglalt, szent kötelezettségeinknek” — mondotta. Felhangzott a Himnusz, majd a zenekar menetindulójára díszmenetben vonultak el a katonák a tribün előtt. Erő és akarat tükröződött a kemény léptekben, bizonyítva azt, hogy lesznek olyan katonák, tizennyolc éves létükre, mint az „öregek”; Az ünnepség befejeződése után találkoztak a fiúk szüleikkel, hozzátartozóikkal. Ott voltak a találkozásnál a parancsnokok, és szinte rögtönzött szülői értekezletnek is beillett, annyi kérdés merült fel, az első ilyen jellegű találkozásnál. „Két hónappal ezelőtt vonult be a fiam, de még azóta sem írt semmi rosszat ha a a hadseregről” — mondja Schubert András növendék édesanyja. „Mint szülő, a fiamon keresztül győződök meg arról, hogy milyen más a mai hadsereg, mint a másik, amelyben még a férjem volt katona.” Ilyen véleményeket hallottunk a szülőktől. Másként foglalkoznak a parancsnokok is ma már a fiatal katonákkal, és ez egyre újabb és nagyobb követelményeket ró rájuk. Pedagógusnak, nevelőnek kell lenniök. Ezt bizonyítja az is, hogy a rövid találkozás alkalmával szülők és parancsnokok közösen határozták el, hogy a jövőben célszerű lesz rendszeresen szülői értekezleteket tartani, amelyeken a parancsnokok tájékoztatást adnak a fiúk viselkedéséről, elért eredményeiről, a felmerült problémákról, és közösen egy cél irányában nevelik őket. Mi további erőt, egészséget, és sok sikert kívánunk felelősségteljes munkájukhoz. Sipőcz István — Radványi Lajos MÁSNAP HANGOS ALLAH ~ * < ÉVA A TEMETŐ ALAGUTJAH JUTOTT BEA YÁRBA. , .....----------■} KIÁLTOZÁSSAL ISMÉT MEGINDULTA J ANICSÁROK ES A SZ PANIK TAM ADÁSA. /J//GGYE MEG X / KEGYELMED, X MÉM AZÉRT JÖTTEM, HOGY AZ URAMAT A HARCTÓL EZ JAJGASSAM. JUMURDSÁK ELRABOLJA \ A GYERMEKEMET —« SS A TÉLSZEMŰ EEHEYAD ^■'MEGÖLT, HA HEMWj$> f KAPJA Y ISSZA A bral1 (GYŰRŰJÉT... „ HE FEJJEM, ÉM MAGYAR VAGYOK, YARSÁMY/ ,. A ME VEM. m FOGJA, HUGÓM, Mi E/TJ ' Á »GYERTYÁT .Hl. GERGELYMER / MEM SZABAP TUOM/A, ÍW HOGY KEGYELMEZ) ITT VAR. |*i> GERGELY A, VARKAK AZ ESZE, M AZ ŐE/MEJET MÉM SZABAD ' y^tlS/VOMM/A VAR VÉDELMÉTŐL, / ' EGY PERCRE SEM. /GEREM, HOGY A cRMEKE ELŐKERÍTÉSÉRE fti M/MDFMT jM MEGTESZEK í’HALÁLRA m Ft’VtObjmarad; miiiémÁz ríA ■
