Tolna Megyei Népújság, 1964. november (14. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-28 / 279. szám

1964. november 28.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

3

Elsőben kitűnő

Miért nem füstöl a

EGY HÓNAPPAL EZELŐTT jártunk az épülő szekszárdi műszergyárban. a gyáriakkal együtt örültünk annak, hogy begyújtották az első — a Ill-as — kazánba, füstöl a gyárikémény. Egyelőre fával tüzeltek, hogy kiszárítsák a kazánt. Akkor még abban reménykedtek, hogy három hét múlva már szénfüstöt bocsát ki a kémény, megindul a gőzszolgáltatás, fűthetik vele a már termelő üzemrészeket, irodákat, öltözőket.

Ma hiába nézzük a kéményt, keressük a füstöt A kémény „néma”. A kazán kihűlt.

Lángék — a Láng Gépgyár szerelői — megtettek mindent, felőlük már próbaüzsemelhetne az új kazán — mondja Selmeczi Sándor főmérnök — de maga a kazán nem elég. Ha nincs készen a vízlágyító, a kazánt vízzel tápláló berendezés, a szénszállító pálya, nem lehet begyújtani. A Csőszerelőipari Vállalat késlekedik.

De nézzünk kicsit körül az új kazánházban. Nagy a zaj, nagy a sürgés-forgás. Overallos munkások dolgoznak a kazánokon, itt viUainnyal, amott gázzal hegeszte- nek. a kettes kazás lengyel gyártmányú rostélyát emelővel mozgatják, centiméterenként jut tovább, hogy egy pár óra múlva már a végleges helyén legyen. Mindenkinek megvan a munkája, huszonöt—harminc munkás úgy dolgozik, mint egy óramű.

. „ , , „ . , , . ......................... Mégsem egészen. Amott fenn. a

A Tolna megyei Mezogazdasagi Gépjavító Vállalatnál dolgozik és táptartályoknál serceg a hegesztőtanul az első éves Bogosi Zoltán esztergályos ipari tanuló. Mun- pisztoly. Ketten dolgoznak, a má- káját felettesei is elismerik, és mint mondják, fontosabb feladatok ák három beszélget. Egyikük is rábízhatok. Felvételünkön éppen a P—45 típusú szórófejhez élénken gesztikulál, hangjuk nem

i hallatszik ide a nagy zaj tol. de I próbálgatjuk kitalálni, hogy a (Foto: Bakó.) vasárnapi meccsről volt-e szó, ___________ vagy kocsmai élményekről. Adisk

észít alkatrészt.

kurálás vagy húsz perce tart, amikor a csőszerelők vezetője felmászik a létrán, valamit mondhatott nékik, mert szétoszlott a társaság.

— Mikorra készülnek el? — tesszük fel a kérdést Vajda István főszerelőnek.

— Kérem, én azt pontosan megmondani nem tudom, mert még mindig nem kaptuk meg az ösz- szes szerelvényt...

HA NINCS ITT MINDEN alkatrész, akkor talán nem is lehet megróni az iménti beszélgetőket. Lehet, hogy nem is csinálhattak volna mást.

De nemcsak alkatrészek hiányoznak a csőszerelőknél. Miközben Antal Sándorral, a Láng Gépgyár főszerelőjével beszélgetünk, egy fiatalember jöin a csőszerelőktől.

— Szaki bácsi, tudnának adni egy racsnit?

— Menjen a raktárunkba, biztosan kap egyet.

Csak helyeselni lehet, hogy kisegítik egymást — jegyzem meg. De kiderül, hogy itt nem is any- nyira kölcsönös segítségről van szó. A segítség egyoldalú. Lángék alaposan felkészültek erre a munkára, minden hozzávalót elhoztak, és az alkatrészek is folyamatosan érkeztek. A csőszerelők azonban gyakran szorulnak segítségre. Ha drótkötél, emelő, csiga kell. akkor a kazánszerelőkhöz fordulnak. Még szerencse, hogy le?,többnyire megkapják, ami kell. Jobb munkaszervezést azonban nem lehet kölcsönkém' ..

— Amikor Pesten a főmérnök megbízott ezzel a munkával — mondja Antal Sándor, lelkemre kötötte, hogy ez nagyon sürgős. A

kémény ?

gyár becsülete forog kockán. Azt mondta, hogy ha valami hiányunk van, szóljak néki. Szerencsére, még nem kellett közvetlenül a főmérnökhöz fordulnom. Pedig nem könnyű dolog itt harminc ember munkáját úgy ellrányítar.i, hogy mindig mindenkinek legyen tennivalója, gyorsan haladjon a szerelés. Akkor mennek jól a dolgok, ha most sürgetem azt az anyagot, ami a jövő hét elején kell. nem akkor veszem észre, hogy valami hiányzik, amikor már munkába kellene venni.

Mintha ezt a másik „társulatnál” nem tudnák. Egy hosszú vasgerenda már egy hét óta ott függ a magasban. A szénszállító darupálya. Az I-vas több helyen elgörbült (hogyan egyengetik majd bi?). Egy hete húzták fel, és amikor már fennt volt, derült ki, hogy valami miatt nem tudják felszerelni. Pedig ezt az akadályt előre is lehetett volna látni és kiküszöbölni. Még rágondolni is rossz, mi történik. ha az egyik drótkötél elszakad

A LÁNG-GYÁRIAK a közelebbi Dunaföldvárról hozzák a gázt és az oxigént, a csőszerelők Budapestről. Az előbbi megoldás olcsóbb és gyorsabb, és bizonyára kevesebb zökkenővel jár. Lángék elkészültek az első kazánnal, hamarosan a másodiknak a nyomáspróbájára is sor kerül, és már előrehaladott állapotban van a harmadik is. A csőszerelők már eddig is túllépték a határidőt, és biztosat még ma sem tudnak mondani, mikor lesznek készen a munkával. Pedig most már rajtuk múlik, mikor gyújthatnak be a kazánba, mikor kaphat gőzt a műszergyár.

J. J.

Kezdődik a tsz-elnökök tanácskozása

(Tudósítónktól)

Jövő héten hétfőn kezdődik a téli szakoktatási program keretein belül a Tolna megyei tsz- elnökök dunaújvárosi tanácskozása. Két hétig tart. s ott lesznek végig a járási tanácsok vb. mezőgazdasági osztályvezetői is. A tanácskozást Szabópál Antal, a megyei tanács vb-elnöke nyitja meg. A közös gazdaságok elnökeinek december 10-ig tartó tanácskozásán az ország legjobb szakemberei tartanak előadásokat. A termelőszövetkezetek helyzetéről, és az üzemszervezési tanasztala- tokról például Valter János, a Földművelésügyi Minisztérium főosztályvezetője tájékoztatja a tanácskozás résztvevőit.

Sárpilisen 10 nap múlva a mélyszántást is befejezik

(Tudósítóiaktól)

A sárpiiisi Uj Március Tsz gazdái megbirkóztak az időjárás nehézségeivel. A vetéstervet teljesítették, az őszi terményeket he- takaríiották. Kiválóan. példamutató szorgalommal dolgozlak már a kukoricaszár hazahordásával is végeztek. Eddig 58r' holdon végeztek nyári, valamint őszi mélyszántást. Móricz József, Für- gedi János. Kovács István traktorosok az őszi idényben valósággal remekeltek. A traktorvezetők elhatározták, hogy 10 nap múlva a hátralévő 191 holdon is elvégzik a mélyszántást, és ezzel minden munkával rendben lesznek.

rüljön, hogy szinte almozni lehet vele. Ilyet nem ismerünk. A mennyiségeket mérjük és beosztjuk. Ezenkívül a répafej nagy részét szintén felhasználjuk. Hetek óta csináljuk ezt, és ezzel is sokat nyerünk.

— A másik dolog, amire gondolni kell és ami szintén feltétele a veszteségmentes áttelelte- tésnek — az ólak, az istállók állapota. Túlságosan mi sem dicsekedhetünk. Bár nem is panaszkodhatunk. E dolgot kissé részletezném: Van egy szabadtartásos szarvasmarha-istállónk, amelynek az a baja, hogy télen hideg. Még a nagyobb hidegek beállta előtt gondoskodunk arról, hogy a jószág ne fázzon benne. Tesszük ezt elsősorban a légtér szűkítésével. Műanyaglapokat vásárolunk és néhány napon belül egy úgynevezett álmennyezetet készítünk, ezeknek a műanyaglapoknak a felhasználásával. Ebben a szabadtartásos istállóban egyébként hízó és növendékállatok vannak. A jószágot még egy jászol beállításával úgy helyeztük el, hoffv egy soron vannak a hízó marhák és mögöttük egv soron a növendékbikák. A 30 férőhelyes istállóba 55 állatot helyeztünk el.

Tehát a lehetőségekhez képest gondoskodunk arról, hogy az állomány ne szenvedjen a hidegtől. Majd arra is gondot fordítunk természetesen, hogy kielégítő módon történjék a szellőztetés. Mindez nagyon fontos.

— Erőnkből telhetőén mi már augusztusban, illetőleg még a nyáron hozzákezdtünk az ólak és az istállók rendbehozásához, tehát azoknak a munkálatoknak az elvégzéséhez, amelyek óhatatlanul szükségesek.

— Én is azt vallom, hogy legtöbb az emberek szorgalmán, ál- latszeretetén és helytállásán múlik. A közös állatállomány átte- leltetése csak akkor sikerül a lehető legkevesebb veszteséggel, ha arra alkalmas emberek a jószággondozók. Nem dicsekvésből mondom, de nálunk a jószággondozók többsége nagyon rendes ember. A tehenészek közül Csobot Lázárt, ifjú Kajtár Istvánt, Várszegi Antalt említeném a legjobbak között. Szorgalmas és lelkiismeretes a hízó bikák két gondozója: Ladies György és K. Nagy László. Az anyakocák egyik gondozója, Győrfi Gergely szintén olyan ember, hogy rá mindig számíthatunk.

Á tanácselnök fogadónapja

Schalli Pálné községi tanácstag vagyok — mutatkozik be a fiatalasszony, bár a bemutatkozásra nem is nagyon volt szükség.

Régóta ismerik egymást. A megyei tanács elnökét, Szabópal Antal elvtársat évekkel ezelőtt a gyáriak választották meg járási tanácstagjuknak. Később mint a járási pártbizottság titkára többször megfordult az üzemben. Megyei tanácstaggá, majd elnökké választása alkalmával ígéretet tett az üzemieknek, hogy időközönként meglátogatja őket. A megyei tanácselnök,

— Mint régi gyakorlati gazda, jól tudom, hogy télen nehéz munka a takarmányozás. A jószág nem kérdezi, mekkorák a hófúvások, nem kérdezi milyen az időjárás; amikor elérkezik az ideje, a jószág enni kér. S télen kimondottan fontos, idejében és jó minőségben előkészíteni a különféle takarmányokat. Éppen ezért sok múlik a takarmányosokon. Én amikor azt mondtam, hogy nem félek az átteleltetéstől, azért állítottam oly határozottan, mert bízom takarmányosainkban is. Jobbágy Elemér az egyik, Kertész Tóbiás a másik. Idős emberek mindketten. Idős emberek, de állítom, kevés a hozzájuk hasonló, lelkiismeretes ember. Már három éve ők csinálják télen-nyáron a takarmányozást. Kenyerük a pontosság. Olyan még soha nem fordult elő, hogy késve jelentek volna meg a munkahelyen, vagy hogy elmulasztották volna az alom, vagy a takarmány szállítását. Úgy érzem, velük és a jószággondozókkal sikerül ismét veszteségmentesen lebonyolítani az át- teleltetést — mondta Tóth Gyula, a bonyhádi Ezüstkalász Tsz állattenyésztési brigádvezetője.

ígéretének tett eleget az üzemi fogadónap tartásával.

A beszélgetés — lehet, hogy a régi ismeretség tette — fesztelen volt. Schalliné választói megbízásából a rétisoriak panaszát továbbította:

„Azt szeretnénk, ha már van vízvezeték, minél előbb élvezhessük áldásait is. A munkák sürgetésében kérjük az elnök élvtárs segítségét.”

Egymás után jöttek a községbeliek, az üzemiek. A tanács- elnöki fogadónapon huszonegyen keresték meg, többségük közérdekű ügyekkel. Az újtelepi lakosok járdát és a villanyvilágítás jobbá tételét kérték. A kérések között szerer>elt a telepi óvoda építése is. Az üzemi dolgozók közül néhányan a közlekedési nehézségekről panaszkodtak. A Faddról bejárók este a tízórai műszak után alig, vagy csak nagyon nehezen tudnak hazajutni — mondták.

Személyes kérés — gáz- olaj- kályha-kiutalás iránti kérelem is volt egy-kettő a sok között. És voltak, akik egyéni panaszaikkal hozakodtak elő, de ezek csaknem eltörpültek a közérdekű kérések, kívánságok mellett.

A közvetlen beszélgetés alapján Szabópál elvtárs megismerte azokat a gondokat, amelyek Tolnán a lakosságot foglalkoztatják. A fogadónap kérelmezőinek figyelme sok kérdésre kiterjedt. Köztük az egészségügyre is.

— Szeretnénk, ha Tolna gyermekgyógyászt kapna, és lenne még egy kérésünk. Tegyék lehetővé, hogy hetenként egyszer tartsanak szemészeti szakrendelést — mondták,

Szóvá tették a gimnázium építésével kapcsolatos problémákat is. Sok volt a kérés, az óhaj, és a tanácselnöknek igen megfontolt válaszokat kellett adnia, hogy no tápláljon hamis illúziókat.

— Tolnán kívül 105 községe, és egy városa van a megyének. A megyei költségvetés elkészítésénél a népgazdasági érdekeket egybe kell hangolni a lehetőségekkel, és a közérdekkel — mondta, de nem zárkózott el az elől, hogy a kérések megoldásában segítséget adjon.

A kívánságok tolmócsolói kérték Szabópál elvtársat, hogv a megyei beruházások elosztásánál vegyék figyelembe Tolna lakosságának erőfeszítéseit, amelyet községük fejlesztéséért, szépítéséért tesznek.

— Vegyék figyelembe, hogy mi nemcsak kérünk, hanem cselekszünk is. A gimnázium fennállása óta sok szülő kezemunká- ját viseli magán. A’ közelmúltban a tetőfedésnél 80 szülő dolgozott. A társadalmi összefogást bizonyítja az évről evre növekvő társadalmi munka értéke is.

A megyei tanácselnök a gyárban tartott fogadónap tapasztalatait megbeszélte a községi tanácsvezetőkkel. Javasolta, hogy a községpolitikai terv kialakításánál vegyék figyelembe a helyileg is megoldható kéréseket. — Sorrendben azokkal foglalkozzanak először, amelyek közérdekből a legsürgetőbbek, és ahol úgymond, az igények növekedésével együtt a lakosság aktivitása társadalmi munkavállalása is eredményesebb.

P. M.

\