Tolna Megyei Népújság, 1964. november (14. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-04 / 259. szám

TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1984. november 4. fi forradalmi munkásmozgalom válogatott dokumentumai (II. kötet 1929—1935) Minden megelőzőt felülmúló túltermelési válság, 30 milliómun kanélküli a világon, tengerbe ön­tött kávé, kazánban elégetett bú­za: ez az a világkép, amelynek fényénél a Kossuth Könyvkiadó­nál megjelent kötet eseményei le­játszódnak. Németországban ha­talomra jut a barnainges horda: a Reichstag lángjai a nagy euró­pai tűzvész kezdetét jelzik. Bécs- ben munkásvér folyik. A francia és spanyol munkások „megállj”-t parancsolnak a fasizmusnak. És Magyarországon? „Nő a bú­za, nő az ínség, fegyverkezik az ellenség, csöndet kíván a fasiz­mus...” írja ebben az időben Jó­zsef Attila. Pereg a dob az elár­verezett kisparaszti földeken. Re­ményt vesztett munkanélküliek a Ferenc József-híd turulmada­ráról ugranak a Dunába. A „Si- pőcz-konyhák” előtt ezrek állnak sorban egy tányér levesért. A salgótarjáni bányászok négy hétig sztrájkolnak a kommunis­ták vezetésével. Budapesten, Sze­geden, Debrecenben, Győrött és az ország szinte minden munkás­városában egymást érik a mun­kanélküliek tüntetései. „Munkát! Kenyeret!” harsogja százezer pro­letár 1930 szeptember elején a budapesti városligetben és hang­jukra visszazúg Békéscsaba, Gyu­la, Szentes, Orosháza. A pécsi bá­nyák mélyén több száz munkás éhségsztrájkkal vívja ki jogos Kétszázéves lúdtollak Szekszárdon Két jó állapotban lévő lúdtol-' lat találtak a Szekszárdi Állami Levéltárban átnézett, 'fél asztal­lap nagyságú egykori vármegyei közgyűlési jegyzőkönyvekben. I Az egyik vaskos indexben 1760- ban, a másikban 1766-ban felej-: telte benn a lúdpennát a hajdani íródeák. A toliakra rászáradt tus ' olyan, mintha csak nemrég tét-1 ték volna le egy pillanatra a literátorok. A mai íróeszköz • ősei múzeumi tárgyként bekere-1 tezve a levéltár falán láthatók. követeléseit. A cipészek, vasasok, építőmunkások sztrájkjai meg­rázzák az egész fasiszta rend­szert. Ezeket a harcokat a hősök pártja, a statáriumtól, haláltól meg nem rettenő Kommunisták Magyarországi Pártja vezeti. Bár a vezetők közül sokan kerülnek a fasiszta vérbíróság elé, az elfogot- tak helyét azonban mindig betölti valaki, mert a párt kiirthatatlan, mint maga a munkásosztály. A munkásosztályban gyökerezik — a szociáldemokrata és párton kívü­li munkások széles tömegei hall­gatnak szavára, ha el tud jutni hozzájuk. És hogy eljusson, az nagyrészt a szigorú, állhatatos, forradalmi „aprómunkán” múlik. Az eseményekben bővelkedő évekről igyekszik képet adni az olvasónak a dokumentumgyűj­temény. A kötet korabeli rend­őrségi jelentések, sajtószemelvé­nyek, valamint pártdokumentu­mok közlésével ábrázolja ezek’et a harcokat. Közli a fasiszta igaz­ságügy-minisztérium jelentéseit is a kommunista foglyok éhség- sztrájkjairól. A rendőrség és csendőrség „szigorúan bizalmas” anyagai a sztrájkok, munkanél­küli-mozgalmak eseményeit érzé­keltetik. A mű részletesen dokumentál­ja a pártélet nagy eseményeit: a KMP II. kongresszusát, az 1932 es májusi plénumot, a KMP egy­ségfront-javaslatait a szociálde­mokrata párthoz. Gazdag anyag ismerteti az Egyesült Szakszer­vezeti Ellenzék tevékenységét. És elvezet bennünket a pártélet olyan területeire is, amelyekét a konspiráció szigorú szabályai zártak el a nagy nyilvánosság elől. Megismerhetjük például a Központi Bizottság utasítását a Sallai—Fürst-per .vádlottjai­hoz a statáriális tárgyaláson foly­tatandó magatartásra, a KB le­velét a földmunkásszövetségben dolgozó kommunistákhoz és, más belső pártdokumentumokat. A gazdag gyűjteményt időren­di táblázat, névmutató és a fel­használt sajtóanyag mutatója egé­szíti ki. <B. Gy.) Pálinkás György: R TIZENHETEDIK VI. — Mégis csak küldöttségben megyünk... — Nem!... most az egyszer ne szóljon senki közbe! Csapó is egyedül jött. és fegyver­telenül... — Hátha!... hátha lehet mégis tárgyalni velük... — Én is egyedül megyek... Még te sem jö­hetsz velem, Pista... Ha már ve­zetőnek választottatok, hát meg­parancsolom; Dómján István fe­lelni fogsz, ha mégis utánam jön­nétek!... — Ha együtt megyünk, abból emberhalái lesz... Hallottátok, mit mondott Csapó... Engem ne féltse­tek... Én nem bántottam Csapót, ők sem bántanak engem... Dómján Pista lesunyt fejjel hallgatott... Csak a sor közepéről szólalt meg az öreg, rokkant Benkő | Ádám. — Menj hát Bander fiam, menj | és ne feledd, miért várunk rád I a kápolnánál... j A kanyarnál, ahol véget ért a gesztenyesor, ott ágaskodott előt­te a két kőoroszlán. — Még tíz lépés, és eldől, mit tudok... A kapu tölgyfaszárnyai nyi­korogva csapódtak szét, és ott állt pisztollyal a kezében, az elébb még fegyvertelen parlamenter, Csapó Ignác. És mögötte a parkban feltűzött szuronnyal lapított egy szakasz csendőr. — Egy lépést sem tovább Szá­lai!... Asztmásán, hájasán lépett ki a kapu elé a bányatanácsos. Csapó udvariasan adott neki utat. — Egyedül jött, fiatalember? De nem úgy kérdezett, mintha választ is várna rá. — Szóval alkudozni jöttünk, ba­rátom?... — Hát tudja meg. hogy ebben a házban már volt olyan küldöttség, aki békével távozha­tott. de áruló, ide még be nem tette a lábát... — Magában még zsiványbecsület sincs, mert ha lenne, akkor nem egyedül jön... Miután elárult bennünket, maga sem hitte volna, hogy idáig jut­nak a fejlemények... Most még jó lenne mi, eg,y kis alkudozás, a saját irhája érdekében... Még szerencse, hogy előrelátób­bak voltunk, és Ferit, a sofőrt... Szálaiból előtört az indulat... — Nem alkudozni jöttem én, tanácsos úr!... Követelni jöttem!... Elégtételért a tizenhat miatt... Ki­hez jöttem volna hát. mint a gyil­kosukhoz!... és ide. a zsiványta- nyára, ha már zsi vány becsület­ről beszelt az imént... — És ami ma délelőtt történt, azért felelek is..., de nem maguk <előtt. hanem azoknak, akik a ká­polnánál várnak rám... Tudom, hogy elhamarkodtok a dolgot, én csak azért érzem bűnösnek ma­gamat... Előttük!... Mert ők nem akartak küldöttséget, nem akar­tak felvonulást. Én, egyedül én voltam a türelmetlen... és ha már alkuról is esett szó, akkor... Nos,- akkor csak engem fogjanak el... Én nem félek maguktól... Féltsék maguk, féltse maga az irháját ta­nácsos úr. hiszen maga mondta, hogy az oroszok már átlépték a Tiszát... Csak a villanást látta Bander, a hangját mór nem is hallotta, amikor Csapó Ignác kezében el­dördült a revolver. Az a kis hamvadó szikra, ami még megvilágítja az innenső ol­dalt, ott sziporkázott még Ban­der szemében... Csodálatos dolgokat látott. Tizenhatan állták körül, és ott volt közöttük Antal bácsi is... — Ilonka kezét fogta... É® Ilonka hó­fehér volt, gyönyörű menyasz- szony, fehér ruhában, fehér gyöngyfüzérrel... Aztán sötétedni kezdett, és Dómján Pista borzas feje hajolt föléje... mint akkor este, a szal­mavackon... — Pistám... Hát te még mindig nem alszol?... Persze... sok a po­loska... De..., ha majd... felépül... a kis kertes házunk, ugye, estén­ként te is átjössz hozzánk... Aztán Csapót látta... Mintha dulakodnának Pistával... Felkapta a fejét, de a kerekre nyílt szeme csak a sötétedő eget látta már. és zengett, zúgott egy kerge harang, a kápolna felől... (Vége.) , r Uj magyar izotópos műszerek a betegségek megállapítására Szcintigráf, radiócirkulográf FfiPI CSILLAGOK • Feldolgozta : Márk üss Lásxló Rajzolta: Zórád Ernő A tudományok segítik egymást. A fizika például sokat tesz nap­jainkban az orvostudományért. A Gamma-gyár már sorozatban gyártja a szcintigráf elnevezésű műszert. A műszerre talán az „izotópos térképező” a legjobb magyar kifejezés. Kitartó munka gyümölcse ez a berendezés. Dr. Nagy János ad­junktus, az Orvos-Fizikai Intézet munkatársa nevéhez fűződik a ta­lálmány. Szerény ember. Legjob­ban annak örülne, ha a nevét sem írnák ki, pedig eredménye világ­raszóló. A szcintigráf, elsősorban olyan f megbetegedések felismerésénél k szolgál segítségül, amelyeknél a 'szervezet egyes szövetféleségei bi- kzonyos radioaktív izotópok hatá- 'sára rendellenesen viselkednek. Hogy működik a szcintigráf? Egy tapintófej, — különleges műszerekkel felszerelve — né­hány cm-re a testtől szinte milli­méterről milliméterre letérképezi a test felületét. A regisztráló be­rendezés jelzi, hogy a szervezet­be vitt radioaktív izotóp hogyan helyezkedik el, hol dúsítódott, il­letve ritkult a legjobban. Ahol a normálistól eltérő sűrűbb, vagy ritkább vonalkák jelzik a sugár­zást, elsősorban ott keresendő a megbetegedés. Ebből aztán a szakorvosok könnyen következtet­nek a daganatok elhelyezkedésé­re, kiterjedésére, sőt formájára... Uj felfedezés a rádiócirkulográf is. Hosszas s elég fájdalmas vizs­gálat előzte meg a közelmúltban is a vérkeringés ellenőrzését. Ma az új módszerrel a keringési za­varok — fájdalom nélkül — pon­tosan megállapíthatók. A ha­gyományos eljárásnál a vénán keresztül festékanyagot fecsken­deztek a véráramba. A másik karon megnyitották az ütőeret; sorozatosan vérmintát vettek és a festékanyag dugulásából állapítot­ták meg, hogy egy perc alatt mennyi vér haladt át a szíven. Az új műszer segítségével az egész vizsgálat lényegesen leegy­szerűsödött és ami szintén nem lebecsülendő, a fájdalmas ütőér­nyitás is elmarad. A vénán át be­juttatott radioaktív izotóp a szív­be kerül s a fölé helyezett szám­láló pontosan megmutatja, per­cenként milyen mennyiségű vért bocsát keresztül a szív. Az effajta vizsgálatok teljesen veszélytelenek, mert a radioaktív izotópok rövidesen távoznak a szervezetből. — regős — VILÁGOT RENDÍTŐ DÖRDÜLÍS £5 POKOLIM mm, VAKÍT EL MINDENT ÉS VÖRÖS MKTOmV LÖVÖDlK FEL A TEMPL0MBÁ5 tyábol

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom