Tolna Megyei Népújság, 1964. november (14. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-26 / 277. szám

1964. november 26. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG Amire a télen számíthatunk... Nyilatkozat az ellátásról Különösen a háziasszonyokat le annyira, hogy csupán az ipar ány. Igaz, a 43 vagonnyi íelvá- foglalkoztatja, milyen lesz a té- tudja hasznosítani. Mindezek el- sárolt mennyiség nem biztosi tj; len a zöldségesboltok árukész­lete, mi kerül majd ezekben a hónapokban a bevásárlókosár­ba. Vajon minden megtalálható lesz az üzletekben, melyik áru­féleség az, amelyből esetleg ke­vesebb kerül piacra? A választ Csépi Páltól, a Szövetkezetek Tolna megyei Értékesítő Köz­pontjának értékesítési osztályve­zetőjétől kapjuk: biztosítja a fedezetet, azonban I más gyümölcstermelő vidé­kekről már eddig mintegy hatvan vagon kiegészítés ér­kezett. A fagyok beállta előtt még újabb 30 vagon alma kerül rak­lenére a megyei ellátásban előrelát­hatólag nem lesz zavar, a kiesett mennyiség az orszá­gos árualapból hiányzik majd. — Vöröshagymát más me­gyékből kell hozni. Mindössze j tározásra. 43 vagon felvásárlása sikerült, — Felvásárlási eredményeink .gy a megye a készletek kiege-. nem kielégítőek a lencséből. — A téli hónaDok áruellátását fzl^esenel a csongrádi vörös- mákból és dióból. Az időjárás az A ten nőnapok áruellátását hagyma-termelőkre számit. | első kettőnek ebben az évben az szabja meg, milyen ered- _ jö termés volt viszont fe- kettőnek epoen az evpen ménnyel zárult a felvásárlási ies káposztából még a kora ta-'"**” kedvezett Örvendetes azon- munka, hogyan sikerült a tarta- vaszi napokra is jut belőle ele- lékkéDzés, milyenek a raktáro- <rendő zási feltételek. Nem érdektelen Mintegy harminc vagonnvi savanyított káposzta is a vá­sárlók rendelkezésére áll majd. — Az eevéb zöldségfélékből 94 százalékos j — kelkáposzta, sárgarépa, cékla­vagonnal szállítót-| r-fDa —^nfíyan^ak elegendő^ ke tehát sorra venni a főbb áru­féleségeket, amelyeknek mennyi­sége már most elárulja, elegendő . lesz-e a vásárlóknak. — Burgonyából a felvásárlási ! tervteljesítés Mintegy 1500 tak a szerződők, de még így gyengébb minőségű vetősumók — hozzáiárult ennek a helyzet­ban. hogy a „babhiány” nem fe­nyeget bennünket A fajták kö­zött is bőséges válogatási lehe­tőség lesz, sőt a dombóvári ki- rendeltség exportigények kielé­gítésén is dolgozhat. Raktározási adottságaink saj­nos szűkösek. Egyetlen korszerű­nek nevezhető tárolöhelyúnk sincsen, ezen majd csak a terve­zett szekszárdi és nagydorogi __o ^ js ' rül a megye boltjaiba. Ezekből 5 00 vagonos terméskieséssel^szá- a lakosság semmiképp sem szén- ' raktárak megépítése segít néhány mólunk. Az ismert okokon ki- j vedhet hiányt, a több éves^ igé-, év múlva. A boltok ellátását, vül _ elégtelen agrotechnika, nyékét meghaladó mennyiségben .különösen a kiemelt helyeken — k erült felvásárlásra. | Szekszárd, Bonyhád, Dombóvár, — Sokan emlékeznek arra, i Tamási, Simontornya, Paks, nek a kialakulásához a munka- i hogy meggy cs cseresznye kevés, Tolna, Nasydorog — azonban a erőhiány is. A gyenge kezelés ivóit az idén boltjainkban. Téli jközponti készletek is szavatol- következtében jelentős mennyi-1 gyümölcsökből — elsősorban az jak. ségű burgonya minősége romlott almából — azonban nem lesz hi- • Y. M. Az éledő falu TULAJDONKÉPPEN senki sem ták, korszerűsítették, s egy átme- Ezen nemrégiben fejeződtek ítélte halálra Gyönköt — hivata- neti gyermekotthont helyeztek el munkálatok, s így a gimnázi iosan. De a közvélemény pálcát benne. Azok a gyermekek kap- új diákotthonnal gyarapodott. Rá­tört fölötte, méghozzá néhány év- nak itt átmeneti otthont, akik va- gi, neves gimnázium működik vei ezelőtt, amikor megjelent az lamilyen oknál fogva állami gon- Gyönkön, de évről évre nyomasz- Elnüki Tanács határozata a gyön- dozásba kerültek. Az otthon je- tó problémaként jelentkezett a kijárás megszüntetéséről. A hely- lentőségét mi sem mutatja1 job- megfelelő diákotthon hiánya. A beliek mindjárt kongatni kezdték ban, mint hogy korábban ilyen régi, elavult, korszerűtlen volt, a vészharangot: nem volt Tolna megyében és így nem kétséges, hogy az át­— Gyönk,°mint járási székhely rengeteg gonddal, fáradsággal járt'szervezés e tekintetben is fejlő­nem sokat fejlődött, most aztán a gyermekek elhelyezése. Most dést hozott. ebben az otthonban látják el végképp kilátástalan a jövője. — A határozat felér Gyönk ha­lálra ítélésével, mert ha egyszer megszűnik járási székhely lenni, kihal ott minden. — A község szélén lévő névtáb­lára akár ki lehetne akasztani a koszorút. A pesszimista hangulat nem­a megyében lévő állami gondozott gyermekeket ruhával, az itteni pedagógusok intézik sorsukat, egyengetik útjukat az életbe, s kísérik figyelemmel őket még ak­kor is, amikor már nevelőszülő­nél vannak. Tehát Gyönkre fut­nak össze az egész megyéből az hanem másban is. Például olyan dolgokban, hogy mind többen próbáltak elköltözni a községből — legalább egy járási székhelyre, és nem is csak olyanok, akiket hivatalból máshová helyeztek. Az egyik gyönki ismerősömmel akko- í iban Pécsett hozott össze a vé­letlen, ott keresett lakást. A má­sik Szekszárdon, a harmadik Dombóváron, a negyedik Tamási­ban járt hasonló ügyben, de Bonyhád és Paks sem volt kivé­tel. Az ember kezdte elhinni, hogy egyszer, s mindenkorra megpe­csételődött Gyönknek a sorsa. Korábban valóban látnivaló volt, hogy Gyönkön az élet lükte­tése elsősorban a járási székhely jellegéhez kapcsolódott. Itt nem volt semmi üzem, a falu külseje semmiben sem különbözött a többi községtől, ha nincsenek ott a járási hivatalok, nem sok em­bernek akadt volna ott dolga. Az emberek pesszimizmusa sze­rencsére nem bizonyult megala­pozottnak. AMINT AZ EMBER a falu felé közeledik, akár Kölesd, akár Ke- szőhidegkút felől, örömmel ta­pasztalja, hogy már nem ráz any- nyira a kocsi, vagy legalábbis ilyen reményekkel kecsegtetnek az útépítők: ha lassan is, de ké­szül az új út, méghozzá nem is akármilyen. Korszerűbb lesz, mint amilyen valaha is vezetett e falu felé. Ez Észtén megváltoztatja fo­kozatosan az utca képét is, barát­ságosabbá teszi, a régi zötyögős útra még ránézni is rossz volt. Megszűnt a falu közigazgatási centrum jellege, de nem sokkal utána gyarapodhatott éppen az e]"'-bi megszűnése által. A régi pái (bizottsági épületet átalakítot­ITT VAN A TÜSZELEPÜZEM. * Valahonnan az ország másik felé­ből telepítették ide az üzemet, s ezzel Gyönkön olyan terméket ál­lítanak elő, ami ha értékben nem * is feltűnően nagy, de országos jelentőségű. Közben fejlődött a falu kereskedelmi hálózata, most pedig formálódnak, alakulnak az építésére A volt járási tanács nagy épü- szépítésére. Vagyis a halálra ítél* letét ugyancsak átalakították, község él, virágzik. B. F. | íMrk csak szavakban jutott kifejezésre, állami gondozott gyerekek ügyei. tervek a falu __ fr» L)ál rl Al 11 r\l 170 n A ...................... - - ..... _ I Feketébe öltözött a fűtőház. Fe­keték a gépek, a falak, az embe­rek. A korom, az olaj. a bőr pó­rusaiban örökös nyomot hagy. Az . emberek már megszokták, ott- i honosán érzik magukat a torkot kaparó, fojtó széngázas, nagy csarnokban. Ha csak egy gépet is tűz alatt tartanak, valamennyi mozdonyállás megtelik gázzal. Itt dolgozik Laci bácsi. A nyugdíj előtt áll, de sem a mozgása, sem más jel nem utal erre. Laci bácsi még fiatal. Fiatalok rhun ka társai is. A csoport, amelyet évek óta már kormányoz, szinte apjának tartja, gazdag élettapasztalata, nagy szaktudása átsegíti a brigá­dot minden nehézségen. — Laci bácsi, segítsen! — Hány­szor hangzott már el e kérés, nem lehet számon tartani. Nemcsak a csoport tagjai, hanem mások, ka­zánkovácsok, műszerészek is fel­keresték tanácsért. Mindig se­gít. Mindig tud tanácsot adni. Év­tizedeik óta a fiatal szakmunká­sok legjobb segítője a dombóvári fűtőházban Rádi László. Egy mozdonyjavrtó szakmun­kásnak akkor számít a karrier — a munka révén elismert tekintély, munkáskarrier —, ha már a moz­donyvezetők is keresztnevén szólít­ják: „Laci bácsi, legyen szíves, Laci bácsi ez a baj.” Rangot je­lent az ilyen kérés minden szere­lőnek. Laci bácsinak magas rang­ja van a fűtőházi szerelők között, Nem csoda, hisz a legjobb mun­kások között tartják számon, er­kölcsileg, s anyagilag elismerik munkáját. Amikor a fűtőházban jártunk, és a felvételt készítettük. Rádi László csoportja 424 sorozatú gé­pet javított. A hajtórúd csapágy­méretét. illeszkedését ellenőrizte Laci bácsi. Ezt a munkát nem ad­ja másnak. Ez a legfontosabb. De minden alkalommal odahívja a csoport tagjait, mutatja nekik: — Nézzétek fiúk, így kell csinálni, próbáljátok meg. — Aztán meg­ismétli valamelyik fiatal a mé­rést. Laci bácsi megmondja, jó volt-e a vélemény a munkáról. Az utolsó ellenőrzés mindig az övé. Nem is jött még reklamáció. Még nem maradt „fekve” az ál­taluk javított mozdony, mert az a legnagyobb szégyen, ha egy szerelő munkája miatt a moz­dony valahol elromlik, és segély­gépet kell érte küldeni. Az önel­lenőrzés bevezetése —, hogy ket­ten is átnéznek egy munkát, mi- | előtt átadnák/ — nagy esemény j volt a csoport életében. És ma már természetes a megbízható, jó munka. Laci bácsi csoportja ki­váló munkát végez a dombóvári i fűtőházban. A magyar postának jó híre van a világban. Sokszor kézbesítenek olyan, a világ valamelyik sarká­ból érkezett levelet, hogy csodál­kozik az ember; milyen tudomá­nyos módszerrel derítették ki, hova. és kinek szól. Viszont, ha valakit megkérdeznek Decsen. mi a postáról a véleménye, meg­mondja kertelés nélkül. Amit mond, az nem éppen a posta fen­tebb vázolt -ó hírét öregbíti. Nem mostani keletűek a de- csiek posta elleni kifogásai, né­hány hónappal ezelőtt lapunk már foglalkozott a külterületi kézbe­sítés körül uralkodó áldatlan ál­lapotokkal. És azóta? Ezideir lényegében nem történt semmi. A külterületiek, amikor a faluban járnak, benéznek a postára is érkézett-e levél, vagy egyéb küldemény a részükre, vagy valamelyik, közelben lakó ismerősük számára? Ebben merül ki a kézbesítés. Vörös Vince, szállási hadirok­kant mondja el a fentieket. Kézi­munkáit a Népművészeti Vállala­ton keresztül értékesíti. Nagyon fontos számára, anyagi érdeke, hogy időben lebonyolítsa a leve­lezést. — Alkalmi postás hozza ne­künk, szállásiaknak a levelet, szí­vességből ugyan, de nem felel semmiért. A községi tanács adóügyi osz­tályán ezt mondják: — Fél év óta nem tudunk hi­vatalosan kézbesíteni a külterü­Ki viszi hamarabb levelem ? — Lesz-e postás a jelentkezőből Decsen ‘i — letre. a parázi részre meg éppen két év óta. A községi védőnő: — Előre félek, amikor a Sabin- oltásokra kerül a sor. Háromszáz gyereket, kell behozatni de ezek­nek majdnem fele szállási g< erek Ki kell állnunk az utcára, lesni, kit lehel megkérni hogy legalább az ismerőseihez juttassa el az idézést. A tanácsnál mondja egy fiatal- asszony; — A külterületre a rádió — főleg telepes —. meg az újság viszi a híreket, a mindennapi élet eseményeit. Dg inkább bosz- szankodva mint szívósén vesszük a kezünkbe az újságos amikor esetleg egy héten egyszer kapjuk meg. Sajnos, bent a faluban sem volt jobb a helyzet, bár még nem biz­tos. hogy az alig két héttel ez­előtti változás tartós lesz. Amint a védőnő a saját esetéi emlí­tette, előfordult, hogy a szomba­ton feladott expresszlevelet ked­den kapta meg, vagy másik eset­ben a táviratot háromnapos ké­séssel. — A sok kifogás alapja — mondják —, hogy a postások túl­terheltek. Erre a munkára főleg asszonyok jelentkeznek. Ha pon­tosan ellátják munkájukat, akkor oda van az egész napjuk, a ház- | beállítanunk egy betétes kézbe­tartás vezetésére, ellátására nem jut sem idejük, sem erejük. Vagy azt csinálják, mint a Boris... Egyszerűen képtelen volt min­denhova kivinni az újságot, hát otthon „lerakta”, a beletett leve­lekkel együtt. Egész garmadában állt nála n kézbesítetten újság, levél. — A postaigazgatóság nem hajiadó figyelembe venni az igé­nyeket — a tanácsnál halljuk ezt a véleményt —. mindenáron nor­mákhoz ragaszkodnak. „Ennyi idő alatt, ennyi kilométert tesz meg a postás, ez az idő elég a kézbe­sítésre”. De az igényeket nem le­het perccel és méterrel mérni, és mások a kö.ülmények fa un mint városon. Mind többen olvasnak újságot. Az olimpia előtt otvenen vásároltak televíziót. 295 termelő­szövetkezeti nyugdíjas van. Mind­ez azt jelenti, hogy a postásnak egyre több kapun kell benyitni. És hónapokig kell kérni, köve­telni, amíg a postaigazgatóság megváltoztatja az álláspontját. Hasonlóan vélekedik a posta- hivatal vezetője is: — Két kézbesítőnk volt a bel­területre, egyik nyolcórás, a má­sik hatórás műszakban. Csak nagy esre-hitre engedélyezték a második állást is nyolcórás mű­szakra. A hónap elején sikerült I sítőt. hírlapterjesztésre. így a két kézbesítőt sikerült tehermentesí­tenünk. A napilapokból 50 Nép- szabadság. majd 70 Népújság, tíz Népszava, azonkívül Magyar Nemzet, Népsport jár. a heti­lapok közül . 75 Nők Lapja. 73 Rádióújság, 100 Szabad Föld jár. azonkívül jónéhány Autó-Motor, Élet és Tudomány. Képes Újság, Magyar Ifjúság és egyéb. Ha ez az asszony bedolgozza magát, megál'apodik. akkor javul a hely­zet. Ha meggondolja magát, ak­kor kezdhetjük elölről. — És a külterületi kézbesítés? — Talán az is megoldódik, leg­később decemberben. Jelentke­zett egy fiatalember, hogy elvál­lalja. Ismeri a szállásokat, mo­torja van. mos: a télre meg lovat akar venni — így talán ez az ál­datlan helyzet is megszűnik. Tehát odáig eljutottak Decsen. hogy a falut járó kézbesítőket tehermentesítették, és van jelent­kező a külterületi állásra is. A következő teendő már az lesz, hogy a jelentkezőből véglegesen postás legyen, ne kelljen a ta­nács dolgozóinak, vagy a védő­nőnek egy-két hónap múlva is­mét kiállni az utcára, hogy „Ki viszi hamarabb levelem Szál­lásra? BI.

Next

/
Oldalképek
Tartalom