Tolna Megyei Népújság, 1964. november (14. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-04 / 259. szám
2 TOLNA SIEGTE! NEPÜJSAÖ 1964. november 4. Ni lesz gyermekeinkkel ? Jogaikat követelik a kapitalista országokban élő cigányok „A cigány nép mindig szerette a zenét. Ez volt egyetlen vigaszuk azokban a borzalmas időkben, amikor kíméletlenül irtották a cigányokat. Még a náci haláltáborokban is, például Birke- nauban, az éhségtől elgyengült cigányok, befejezve munkájukat a hírhedt istállókban, kijöttek a friss levegőre, hogy zenével szórakozzanak. Hogy elfeledjék, mi vár rájuk. Velük voltak a gyerekek is, az éhező, rettegő gyerekek. Láttuk, mit éreznek, s ezért rábeszéltük őket, hogy énekeljenek, táncoljanak. Gyermekeink mosolyogtak hóhéraikra, mert sohasem tudták felfogni, hogy az ember ilyen mélyre süllyedhet... Ugyanezek a cigányok — a rabok — mindenütt és mindig a legnagyobb nyomorúságban is, új dalokat költöttek, amelyek túlélték őket...” A fenti szöveg első pillantásra nem olyannak tűnik, mint amilyeneket nemzetközi intézmények elé szoktak terjeszteni beszámolóként. Inkább hasonlít újságcikkre, vagy valami gyűlésen elmondott beszédre. Mégis, ezt a szöveget, sok más hozzá hasonlóval a világszervezethez, a hágai nemzetközi döntőbírósághoz, és még több más hasonló szervezethez intézték, amelyektől a cigányok segélyt kérnek. Jelentésük címe: A cigányra] irtása. A jelentésben adatokat közölnek az európai cigányok veszteségeiről, a hitleri rendszer idején. Az anyagi veszteségekről szóló rész kimaradt a jelentésből. „Sohasem volt semmink... Az emberek a fontosak, a legfontosabbak. Az emberekkel szembeni eljárás, a velünk, cigányokkal szembeni eljárás az, ami bennünket érdekel, ami fáj nekünk...” hárommillió Áldozat Furcsa és szokatlán volt ez a sajtóértekezlet. III, Voevod vajda, a cigányok világszövetségének elnöke hívta össze. Furcsa volt az a nyilatkozat is, amit az értekezlet előtt szétosztottak a sajtó képviselői között. „A cigány nép szerte a világon ugyanazt a kérdést teszi fel: visszatérünk-e ismét 1939-be?” majd a továbbiak-1 ban ez következett: „Akadályozzuk meg a fajüldözést, szüntessük meg az előítéleteket... Jogainak védelmében ez a nép kész életét adni. Inkább állva hal meg, mint bekötött szemmel, térden...” A nagy asztal mellett sok ország cigányainak képviselői ültek, középen pedig III. Voevod vajda, akit a világ összes cigányai királyának tartanak. Az asztalnál ülők a cigányok világszövetségének elnökségi tagjai. Előttük iratok, dokumentumok, a sajtó számára: különböző statisztikák. határozati javaslatok, képviselőkhöz, politikusokhoz, kormányokhoz intézett levelek stb. És ott vannak az adatok a cigányoknak a fasizmus idején elszenvedett veszteségeiről. Hárommillió halt meg a táborokban, sqJí férfit és hőt sterilizáltak. „Tőlünk, cigányoktól, azt követelték, hogy válasszunk: vagy mondjunk le a legnagyobb örömről — hogy gyermekeink szülessenek —, vagy menjünk haláltáborba... Választás tehát nem volt. Mert a háború idején bennünket is úgy kezeltek, mint a zsidókat, azzal vádoltak bennünket, hogy a legnagyobb mértékben akadályozzuk a tiszta árja faj fenntartását. Amikor pedig minl- ez elmúlt, szükségleteink, áldozataink iránt senki sem érdeklődött. Miért nem bántak velünk a háború után úgy, mint a zsidókkal, mint áldozatokkal. A németek nem fizettek nekünk semmi kártalanítást, pedig körülbelül négymillió cigánynak van joga érre. És nemcsak ez. Manapság a Nyugat-Németnrszágban élő cigányok csak a legnehezebb és legpiszkos-kb munkát végezhetik, azt, amit i;i más nem hajlandó vállalni...” De ez nemcsak Nyugat-Német országra vonatkozik. A cigány gyerekek gyakorlatilag nem járhatnak iskolába, mert a nyugateurópai hatóságok nem engedélyezik a cigányoknak a letelepedést. Nagy-Britanniában egy cigánytelepülés kapott az államtól egy mozgó iskolát, de hamarosan parancsot is a távozásra. Az iskola az üres mezőn maradt. Ezért Nagy-Britanniában a cigányok 80 százaléka írástudatlan, Franciaországban szintén, Belgiumban 79, Dániában 75, Spanyolországban 80, Hollandiában 40 százaléka. Egész Amerikában a cigányok 75 százaléka, Ázsiában pedig 100 százaléka írástudatlan. Ugyanez a helyzet a Közel-Keleten is, Izrael kivételével. EGYENLÍTSENEK ki BENNÜNKET A TÖBBI POLGÁRRAL „Sok európai országban a cigányoknak nincsenek olyan jogaik, mint a többi polgárnak. Személyazonossági igazolvány helyett úgynevezett nomád-jegyet kapnak, és akárcsak a középkorban, amikor valamelyik város kapuja elé érnek, bármelyik rendőr megtilthatja nekik a belépést. (Egy cigánynak meghalt a felesége, mert a rendőr nem engedte, hogy bemenjen Grenoble-ba és elvezesse az orvoshoz.) Nem igaz, hogy született csavargók vagyunk, és hogy élvezünk a csavargásban. De hol és hogyan telepedjünk le?” —mondja a cigányok világszövetségének főtitkára. Ezért a cigányok a francia, brit és még néhány más kormányhoz intézett követeléseikben kérik az illetékeseket, hogy a nagyvárosok mellett jelöljenek ki egy területet, ahol tartózkodhatnak, rendezzék azt be, vezessenek oda villanyáramot, vizet, nyissanak iskolákat. „Mi cigányok, szeretnénk mindazokat a munkákat végezni, amiket a többiek is. De a helyzet az, hogy a cigányok többsége még mindig Európa utain kóborol. Franciaországban például az ott élő félmillió cigány 35 százalékának van állandó lakhelye, a többi vándorol”. A cigányok követelik azoknak a megbüntetését, akik a nácizmus alatt irtották őket. Dr. Mengple, aki most Paraguayban él, ugyanaz számukra, mint Eichmann volt a zsidók számára. Követeléseiket a világon élő összes cigány támogatni fogja. „A történelemben első ízben indítunk szervezett akciót, és megyünk ki az utcákra tiltakozni”. Erre novemberben kerül sor Nagy-Britanniában. A KIRÄLY, AKI ÖNKÉNTESEN „LEMONDOTT” Ismét felhangzott a felhívás a szónoki emelvényről: „Az ember legyen ember az ember számára.” „Gyermekeink ugyanúgy járhassanak iskolába, mint az összes többi gyermekek.” „Gyermekeink e modern időkben pusztulásra vannak ítélve, ha nem készülnek fel az életre.” Végül III. Voevod vajda megkérte az újságírókat, hogy vele kapcsolatban igazítsanak ki egy hibát. „Az utóbbi időben sokat írtak a „vajdák királyának” esküvőjéről. A cigányoknak már ötszáz éve nincs királyuk. Én' csak a nagy cigánycsalád vezetője vagyok” — mondta. Franciaország megtorló intézkedésekre készül a brit védővámok ellen Párizs (MTI). Párizsban a hét végén összeült a „tizek klubja”. A legfejlettebb tőkés országok — az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, Nyugat-Német- ország, Olaszország, Kanada. Japán. Hollandia. Belgium, Svédország — pénzügyminisztereiből álló értekezlet megvitatja az angol munkáspárti kormány gazdasági védőintézkedései nyomán előállott helyzetet. Anglia ugyanis nemcsak a nemzetközi valutaalaptól kért egymillió kölcsönt, hanem a „tizek klubjának” hat- milliárd dolláros segélyalapjából is támogatást akar kapni. A brit védővámoktól sújtott, államok, Franciaország vezetésével. magyarázatot követelnek: átmeneti, vagy tartós diszkriminációs intézkedésekről van-e szó. Az osztrák sajtó Kreisky külügyminiszter látogatásaról Bécs (MTI). Az osztrák sajtó kedden változatlanul vezető helyen. nagy terjedelemben fog átkozik Kreisky ■ külügyminiszter magyarországi látogatásának tanulságaival. a magyar—osztrák kapcsolatok alakulásával. A lapok hangoztatják, hogy Ausztria és Magyarország között normalizálódnak a kapcsolatok. A polgári Die Presse ezúttal gazdasági és kulturális rovatában foglalkozik a budapesti látogatás eredményeivel. Kiem.li hogy sokrétű együttműködésre nyílik lehetőség az államosított osztrák ipar, valamint a magyar vállalatok között. — A Budapestről visszavezető úton — írja a Volksstimme, az Osztrák Kommunista Párt lapja. — Kreisky külügyminiszter ismételten hangsúlyozta lapunk tudósítója előtt: mennyire elégedett első budapesti látogatásának eredményeivel. A külügyminiszter annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a budapesti tárgyalások nyílt légköre jellemzi majd Péter János magyar külügyiminiszter viszont látogatását is. Szovjet—tatjói közös közleményt írtak alá tiiünénpk SOROKBAN Koszigin, a szovjet miniszter- tanács elnöke kedden a Kremlben fogadta Erkin török külügyminisztert. A két országot kölcsönösen érdeklő kérdésekről folytatott baráti beszélgetésen Gromiko szovjet külügyminiszter is részt vett. * Kedden a mongol fővárosban mongol—mali közös közleményt adtak ki Modibo Keita mali állam- és kormányfő hivatalos mon- góliai látogatásáról. A közlemény megállapítja a mongol—mali baráti kapcsolatok erősödését és kifejezésre juttatja a két kormány nézetét egész sereg nemzetközi kérdésben. A közlemény aláhúzza — a fő feladat: harcolni a békéért, az imperializmus és a gyarmati rendszer, valamint a nukleáris háború kirobbantása ellen. 4 Wo Nguyen Giap tábornok, a Vietnami Demokratikus Köztársaság nemzetvédelmi minisztere Kaiti japán újságírónak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy Dél-Vietnam népe fokozza harcát a nemzeti felszabadulásért és ebben a harcban győzni fog. Nem fér kétség ahhoz, hogy Vietnam egyesülése megvalósítható — mondotta a nemzetvédelmi miniszter. A délvietnami kérdés megoldására és az indokínai béke helyre- állítására vonatkozólag Wo Nguyen Giap a következőket mondotta: ez a kettős probléma csak úgy oldható meg, ha az Egyesült Államok kormánya betartja az 19E4-es genfi megállapodásokat, beszünteti a délvietnami agresz- szív háborút, kivonja csapatait és fegyveren az országból és lehetővé teszi Dél-Vietnam népének, hogy maga döntsön sorsáról. 4 Az A1 Ahram kairói napilap jelentése szerint Amer marsall, az Egyesült Arab Köztársaság elnökének első helyettese és a fegyveres erők helyettes főparancsnoka november 6-án ötnapos hiva- jtalos látogatásra a Szovjetunióba utazik. Kodály Zoltán tizennégy napos NDK-beli látogatása után. kedden több hetes nyug t-eurepui körútra indult, amelynek során koncerteket adnak tiszteletére. Moszkva (TASZSZ) A szovjet parlament meghívására október 12-től 26-ig kongói (Brazzaville) parlamenti küldöttség tartózkodott a Szovjetunióban. Kedden Moszkvában közzétették a kongói küldöttség látogatásának eredményeiről szóló közös közleményt. A szovjet parlamenti képvise- j lök nagyra értékelték Kongó bé- f keszerető politikáját és üdvözöl- j ték az ország népének és vezetőinek erőfeszítéseit, amelyeket a ■ külföldi függőség alóli felszabadu- J lás és a gyarmati rend maradványai felszámolása érdekében tét- | tek. A kongói küldöttség tagjai | a inaguk részéről nagy értékűnek ! tartják a Szovjetunió segítségét Kongónak és más afrikai államoknak, valamint az afrikai nem-1 zeti felszabadító mozgalomnak. A tárgyalófelek örömmel jegyezték ] meg, hogy a két kormány a kölcsönösen előnyös kereskedelem kiszélesítésén fáradozik. A közös nyilatkozat megállapítja, hogy a kongói nemzeti hazafias erők győzelme után kedvező feltételek jöttek létre a szovjet—kongói kapcsolatok fejlesztésére. Létrejöttek és fejlődnek a két ország társadalmi szervezeteinek baráti kap-, csolatai. A parlamenti szinten folytatott megbeszélések során érintették a nemzetközi helyzet különböző problémáit és megállapították, hogy a béke fenntartása, valamint a gyarmati rendszer végleges felszámolása kérdésében azonos nézetet vallanak. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa küldöttségét meghívták a Kongói Köztársaságba. A szovjet parlamenti képviselők a meghívást elfogadták. Gesztusain, modorán szinte szeretném felfedezni a közeledésnek, a társalgásnak azokat a jellegzetes megnyilvánulásait, amelyek ma már avittak, ásatagok, de amelyek az uram-bátyámos világban kötelező és nélkülözhetetlen kellékek voltak. Bokacsat- togtatás, kérlekalássan, és így tovább. Ilyen kuriózumokkal azonban ez az ember nem szolgál. Viszont szembetűnő otthonossággal mozog ^bben a számára mégis csak ismeretlen közegben, ugyannyira, hogy kezdem hinni: Neki már ritkán jut eszébe, hogy mi volt hajdanán, s ez még kevésbé foglalkoztatja a tsz-tagokat. Kedélye, közlékeny- sége, humora népszerű színművészünket, Salamon Bélát juttatja eszembe. Mintha hasonlítanának is egymásra. Természetes emberi kíváncsiság fog el, hiszen ott ülök egy közös gazdaság irodájában, szemközt egy olyan emberrel, aki a volt kegyelmes anakrizmusok teremnek beillő fogadószobáiban gyakran megfordult, és aki a Horthy-rendszerben nemcsak fényképről, hanem személyesen ismert miniszterelnököt, földművelésügyi minisztert, egész sereg államtitkárt, maga is kormánypárti képviselő, alispán, és minisztériumi Ipvatalnok volt, s jelenleg végeredményben a szocializmust építi, mert a közös gazdaságban főagronómus. Jó lenne közelebbről megismerni, de hogyan? Van-e vajon joga az embernek ahhoz, hogy csemegézzen olyan valakinek a múltjában, akinek ma, ha már nem is veszélyes, de kínos, és kényelmetlen beszélnie erről. Viszont mégiscsak jó lenne ismerni annak a főagronómusnak a közérzetét, aki éppen a múltja által, jelenleg szabályos megtestesítője, nemes és emberséges politikánk gyakor- lati alkalmazásának. Korát tekintve idős ember: Hevenéves. Valamikor, az idősebbek talán még visszaemlékeznek erre. ő volt az úgynevezett zöldmező-mozgalom egyik megteremtője. Fiatalabb korában bejárta Franciaországot, Angliát, rengeteget látott, tapasztalt, reformokon törte a fejét, a magyar mezőgazdaság felvirágoztatásáról álmodott, persze, a szent magán- tulajdon talajáról. Állítólag úgy lett Felső-Magyarm-^ígon kormánypárti képvisel''' hogy az akkori miniszterelnök megüresedő mandátumába olyan embert kívánt utódjaként, aki nem politizál. Ráesett a választás. Dr. Pinkovics József a felszabadulás előtt a londoni Hyde- parkban hallott először valami nagyon keveset, mégis megközelítő pontossággal a szocialista nagyüzemi gazdálkodás valódi lényegéről. Később, amikor büntetését töltötte, megtanult oroszul, és azóta eredetiben olvassa Lenin műveit. S ez az ember ma úgy él. úgy dolgozik, mintha neki a bukás lenne az emelkedés. Nehéz ezt elképzelni. De végeredményben az ellentmondások ugyanúgy hozzátartoznak az élethez, mint a szabályosságok. — Marxistának kizárólag azért nem nevezhetem magam, mert vallásos vagyok. — Ezt némi öniróniával mondja, és azzal a tárgyilagossággal, amelyből érezni lehet, hogy számára a szakmaszeretetét nem nehéz összeegyeztetni a rendszer szolgálatával, mint ahogyan ez a rendszer is össze tudja egyeztetni a szakmaszeretetét azzal, hogy munkáját tekinti hűségnyilatkozatnak. — Vidám fiú vagyok. A múltból jöttem, de a jelenben, a minI
