Tolna Megyei Népújság, 1964. november (14. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-24 / 275. szám
1964. november 24. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÁO 3 Keszőhidegkűi nem rossz község MAGA A TANÁCSELNÖK mondja ezt, Kovács Mihályné, s azzal indokolja, hogy megértők az emberek. Nagyobbrészt — teszi hozzá, mert azért az emberek itt sem egyformák. Tizenöt évvel ezelőtt egyáltalán nem voltak egyformák. Négy féle nép jött össze: felvidéki, erdélyi, egyéb Letelepült és őslakos. Hogy, hogy megértők? Egymá»i iránt, meg máskülönben is. Végrehajtó itt nem járt, mióta Ko- vácsné a tanácselnök, tizenegy éve. Mindig eleget tettek a kötelezettségeknek, maradéktalanul. Kitüntetést is kapott emiatt a tanácselnök, éppen ötvenhatban. Az idén már százhét százalékra teljesítették az adófizetési tervet. Feltétlenül igazat kell adnunk Kovácsnénak abban, hogy Kesző- hidegkút nem rossz község, mór eleve mielőtt mindenről tájékozódtunk volna. Kovács Mihályné ugyanis nem akart tanácselnök lenni tizenkét évvel ezelőtt, sőt egyáltalán nem szándékozott részt venni az államigazgatási munkában, még adminisztrátorként sem. Tejipari tanfolyamot végzett, és csak azután, hogy kitartóan a lelkére beszéltek, szánta rá magát a vezetői tisztség betöltésére. Egy évig Kölesden elnökösködött, majd Hidegkútra került, úgy hogy itt lesz néhány évig. Eltelt egy évtized, s maradt. Mert nem rossz ez a község. Kis falu: 152 ház, 603 lakos. A 152 ház között van a vasútállomás és a mészégető is, illetve a hozzá tartozó lakás. Három utca: Petőfi, Kossuth és Fő utca. Mindenki ismer mindenkit, ha idegen jön, azonnal észreveszik. Az idén sok idegen jött, külföldről is legalább ötven. Csehszlovákiából, a Német Demokratikus Köztársaságból. Romániából, a Német Szövetségi Köztársaságból és Kanadából. Rokonok. Kanadából Kretschmann Henrik jött a feleségével, meglátogatták a férj testvérét. Jól érezték magukat, ez.t megmondták a tanácselnöknek is, még egyszer el akarnak látogatni Magyarországra. A nyáron egyszer a rádiótól jártak a faluban, riportot készítettek német nyelvű adáshoz. Lakni is jönnek idegenek, például Dombóvárról fiatal vasutasok. Ott nem k-n--' lakást, itt házat vesznek olcsón, letelepednek'. Amikor beszélgetünk a tanácselnökkel asszony, Futó Istvánné. Ök éppen készülődnek Dombóvárról Keszőproblémája. Szóba hozza az elosztási rendszer visszásságait, mert amint mondja, ez sokat foglalkoztatja a mázai bányászokat, noha, ebben közvetlenül nem érdekeltek. A miért, nem derül ki, ezt nem mondják, de én sem firtatom, beszédükből az derül ki, hogy ezt természetesnek veszik és ezzel én is megelégszem. Aztán következik a gabonafejadag kiosztása, az őszi vetés, a tervteljesítés, a felelősség kérdése, a pat- ronálás... Rövid idő alatt olyan képet kapunk a környék egy csomó speciális mezőgazdasági problémájáról, mintha mondjuk a járási tanács mezőgazdasági osztályán beszélgettünk volna, nem pedig a mázai szénbánya irodájában. Ezután az áruellátás következik. Erre mindig panasz van, — állítják — mert a bányászok elég jól keresnek és igényesek. Hirtelen átcsapunk az amerikai elnökválasztásra, majd észre sem vesszük, máris a szocialista tábor belső ügyeit elemezgetjük, azaz sorolják, hogy a legkülönfélébb részkérdésekről hogyan vélekednek a bányászok. A látóhatár szemlátomást bővül. Nem is olyan szűk ez a völgy! Nem is olyan elzárt ez a völgy! hidegkútra. A tanácsházzal szemben disznót pörkölnek Apt Józse- fék, délután fél háromkor. Nem evett a disznó, talán megártott neki az utazás; néhány nappal ezelőtt költöztek a faluba. Időnként van eladó ház, például egy 60 éves ember is elment Szek- szárdra a családjához, odaköltözött. Mióta tsz van, jobban mozgolódik a nép. A határban egyébként ugyanúgy mozgolódik mint régen, a hagyományt betartják: november elejére elvégzik az ösz- szes mezei munkát, a búcsúra. Az idén november 14-én végeztek,, előbb nem engedte az eső. De 14- én már a kukoricát is betakarították mind. November 20-án száz hold a mélyszántásra váró terület, más munka nincs, ölik a disznókat. Eddig legalább húszat levágtak. Vélemény: aki dolgozik, megtalálja a számítását Hidegkú- ton. A NEGATÍVUMOKRÓL faggattam a tanácselnöknőt, nem szívesen beszélt róluk, és nem akarta, hogy ezeket megírjam. A negatívumok a következők: három háznál még nincs villany, de folyamatban van az ügy, oda is bevezetik. öngvilkos lett 1962-ben két fiatal férfi. Az egyik csonttu- berkulózisban szenvedett, a másiknak nem adott pénzt a felesége italra. Két elküldték a faluból elvonókúrára, az eredmény: most is isznak, de nem üldözik a családot. Válás három történt az utóbbi években, mindegeik pár fiatal volt. Nézzük a másik oldalt. Van-e elég gyerek a faluban? Van. de ne így írjuk, mert azért több is lehetne. írjuk azt, hogy szerencsére több a születés, mint a halálozás. Tavaly öten haltak meg, és 9 gyerek született, az idén 2 halottat temettek, s az újszülöttek száma 8. Házasságon kívül gyerek nem született mostanában. ilyen esetre nem is emlékeznek. Huligán, kimondottan kötözködő, verekedő emoer vagy összeférhetetlen nincs a faluban. Igen sok a tanuló. Tavaly hatan fejezték be középiskolai tanulmányaikat, illetve egy levelezővel együtt heten, most pedig ugyancsak hét tanuló jár gimnáziumba, technikumba. Két főiskolás: egy lány felsőfokú óvónőképzőbe jár, egy fiú meg felsőfokú gépipari technikumba. Tízen ipari tanulók, hárman ápolónőképzőben tanulnak, egy — Nálunk jó törzsgárda alakult ki — így az aknavezető. — Meghitt családias légkör uralkodj 1c, mindenkivel közvetlen ismeretségben vagyunk. Érdekes, hogy Komlón például többet keresnek a bányászok, mint itt, de legtöbben mégis szívesebben dolgoznak nálunk. Jól bevált a mostani kollektív teljesítménybérezési rendszer, jellemző, hogy az iiőbéresek mind igyekeznek teljesítménybe. Teljesítménybérben dolgozik a szocialista cím elnyeréséért küzdő brigádjaink 80 százaléka is. Bejárjuk az épületeket. Emberrel csak itt-ott találkozunk, a többség a föld alatt dolgozik. De azért ők is hírt adnak magukról. Ütemes időközökben emelkedik a lift és hozza a mélyből a felszínre a szénnel megrakott csilléket. — A tervünkkel nincs baj, teljesítjük. A rakodóból meghatározott időközönként indulnak a szerelvények a vasútállomás felé. hogy eljuttassák a szenet az erőművek gyomrába. Ilvcnkor nagv mozgás, zakatolás tölti meg a kis völ.rrvct. E jellegzetes hang egy. bányász- kollektíva hangja. Nem is olyan csendes ez a Vnl gy! fis nem is olyan kicsi! Buda Ferenc lány pedig gépíróiskolában. A termelőszövetkezetben hat fiatal dolgozik. Mészáros János rakodómunkás, Fojtek Károly rakodómunkás, Petki Árpád kocsis, ifjú Seszták Péter kocsis, Pirgi Rozália jelenleg adminisztrátor az irodán, helyettesíti a szülési szabadságon levő asszonyt, és végül Bertus János, aki két hete ment a szövetkezetbe; ipari tanuló volt, kőműves, de tériszonya van, nem bírja a magasságot. \ J A LEGKEDVESEBB szórako\ /reás Hidegkúton a televízió-nézés. A 12 készülék közül a pártházban levő a leglátogatottabb, nagyképernvős. Moziba nem mennek mindig sokan, mert ha rossz egy film. utána kedvét veszti a lakosság, nem érdekli a mozi. Jó sokon olvasnak. 1964. október 31-én 172 kölcsönzőt tartott számon a községi könyvtár. Tavaly, és ebben az évben ősz-' szesen 12 ezer forintot költöttek j a könyvtár gyarapítására. Szó-' rakozást ad még Hidegkúton a1 KISZ-szervezet lemezjátszója, az! italbolt biliárdja, és néhányan kártyáznak otthon, meghatáro- \ Bonyhádi Ruházati Ktsz női konfekciórészlege nemcsak belzott napokon, szertartás szerűen. földre juttatja el divatos termék út. Angliába és Svájcba az év A tanácselnöknő is tud ultizni, de pénzre nem játszik. Szabó József végéig ötezer kötényt szállítanak. Képünkön Selényi Ottóné szalagvezető és Steib György meós a szállítmány minőségét ellenőrzik. Száz szövetkezeti gazda Budapesten Budapesten vasárnap az Erzsébet-híd volt a sztár. A fővárosiak tízezrei zarándokoltak a hídhoz, megszemlélni és birtokba venni. Délben 12 órakor oly nagy volt a tömeg, hogy a Tolna megyei szövetkezeti tagok száz főnyi csoportja hiába akart átsétálni a hídon. Vissza kellett fordulniok, mert még mozdulni sem lehetett az embererdőben. A Tolna megyeiek egyébként Vancsa Sán- dorné, az Állami Biztosító dolgozójának vezetésével szombaton indultak a fővárosba. Három napig ismerkedtek nevezetességeivel és gyönyörködtek benne. S ez is valami új szolgálat, olyan, amely; túlzás nélkül állíthatjuk, bőven belefér a kitáguló, a szellemileg gazdagodó paraszti világba. Azt mondta az Állami Biztosító egyik embere: Úgy lenne jó erről a háromnapos kirándulásról beszámolni, hogy ne legyen reklámízű. Ne legyen? Vajon miért? Mikor volt ebben az országban olyan világ, hogy a parasztember felkerekedhetett, elindulhatott kirándulni, kulturált, színvonalas programmal. A mezőgazdaság átszervezése előtt ilyen nem volt, illetőleg csak néhány tehetősebb gazda számára volt. A vasárnap délelőttöt a csoport tagjai a Hazafias Népfront klubjában töltötték. Fesztelenül társalogtak a megye több, Budapesten élő országgyűlési képviselőjével, az Állami Biztosító vezetőivel, és az FM képviselőivel. A nagykabátok a ruhatárba kerültek, és ezek híján az asztalokat körülülö beszélgető csoporto/k nem parasztoknak, inkább hivatalnokoknak látszottak. Ebben a klubban is rájött az ember arra a felismerésre, hogy a parasztra jellemző régi ismérvek már elavultak. A szövetkezeti gazda feltalálja magát a számára új környezetben, és otthonosan mozog benne. Jóformán a kezek és az arcok árulták el csupán, hogy mindannyian nehéz testi munkát végeznek és a szabad ég alatt dolgoznak. Pigler Jakabról, a tamási Vörös Szikra Tsz traktorosáról más nem. csupán a kézfogás árulta el, hogy nem tisztviselő, hanem mezei munkás. Volt a csoportban néhány fiatalember, aki életében most járt először a fővárosban. Az egyiket Cziráki Józsefnek hívják, a dalmandi Béke Tsz takarmányosa. Társai arról faggatták, hogy milyennek képzelte Budapestet. — Semmilyennek. Nem tudtam elképzelni mást. csak a nagy házakat — mondta Cziráki József, öt hallgattam és arra gondoltam, hogy egy-egy ilyen kirándulás után a parasztemberek számára az a szó, hogy szocializmus, és ország- építés, még jobban megtelítődik tartalommal, mert már nem elvont fogalom, hanem kézzel fogható valóság. Látják a rengeteg új házat, a sok új létesítményt és örülnek ezeknek. A sok egyéb mellett talán ennek a budapesti útnak is az volt a legnagyobb erkölcsi haszna, hogy a tsz-tagok számára a haza még többet jelent. Győréi Péter, a várongi Petőfi Tsz brigádvezetö- je el is mondta, hogy számára a legnagyobb élmény az volt,' hogy saját szemével látott sok olyan történelmi nevezetességű helyet, amelyről valamikor rég, általános iskolás korában hallott. — A szobrokról, az emlékművekről, a múzeumokról újból eszembe jutott az, amit az iskolában tanultam — állapította meg az ötvenkét éves, ősz brigádvezető. Balika József, aki a várongi Petőfi Tsz-ben parádéskocsis, színházi élményeiről mesélt. Szombaton este a csoport tagjai színházban voltak. Száz tsz-tag ült a nézőtéren; Váraljáról, Regölyből, Dalmandról, Páljáról, szóval a megye minden részéből. A nagy- mányoki Major Vince, ugyanúgy, mint a csoport tagjainak többsége, életében először látott Budapesten belülről színházat. Vasárnap délelőtt a Hazafias Népfront klubjában Pataki Ferenc fejszámoló művész és a népszerű Alfonzó adott rövid, de igen szórakoztató műsort. A hálás közönségtől nagy-nagy tapsot kaptak. Egy pálfai kislánynak a nevetéstől még a köny- nye is kicsordult. Vidámság, derű, feloldódott- ság: öröm volt nézni a sok jókedvű embert, a sok ismerőst, akivel évközben a földeken és az istállóban szoktam találkozni, és akik a Belgrad rakpartról úgy indultak a Gundelba ebédelni, mint vérbeli glóbetrotterok. Az egyik asztalnál Dóczi Mihály regö'yi, Cziráki József regolyi, Márkus Ferenc dalmandi. Juhász Mihály szekszárdi, Szűcs Mihály tamási és Sztanyik József kisvejkei tsz-tag ült. A villásba jszú Cziráki József valóságos parancsba adta: írjuk meg az újságba, hogy a parasztember tulajdonképpen azóta tudja, mi az élet, amióta tsz-tag. A kérést teljesítjük, mert lehet, hogy sokak számára közhely, amit mondott, de sokak ■számára izgalmas és nagyszerű felismerés az az új életforma, amely sok nehéz munkát, de üdülést, szórakozást, művelődést is jelent. Valamikor, ha u parasztember feljutott a fővárosba, mit nézett meg? Esetleg elment az Állat- kertbe és a Városligetbe. Ez volt minden. Ezzel szemben a száz főnyi csoportot képzett idegen- vezető kalauzolta, tehát minőségben is többel kaptak a tsz-tagok a: 'főváros értékeiből szépségeiből. Dóczi Mihály kijelentette: örül, hogy tagja lett a biztosítási és önsegélyezési csoportnak. A kirándulást ugyanis az Állami Biztosító ennek keretén belül szervezte meg. S .ezzel jó ügyet szolgál, mert a szövetkezeti gazdák számára így is. ezzel is egyre jobban kitágul a 'átóhatár. ts elfutunk oda. hogy nemcsak a nyomornak adifk meg a maga táplálékát, hanem a szellemiségnek is. Sz. P.
