Tolna Megyei Népújság, 1964. november (14. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-22 / 274. szám
6 I PUCCINI Negyven esztendővel ezelőtt, 1924 szeptemberében a Türandot utolsó felvonásán dolgozott Giacomo Puccini. Ekkor kezdődött el halálos betegsége. Szörnyű válságon ment keresztül testileg- lelkileg egyaránt: gégefájdalom gyötörte, és azt érezte, sohasem fejezheti be a Türandot meséjét... Orvosaival még a műtőasztalon is a Turandot-ról beszélt. A húsz napi életet kérte újra és újra. Az operáció jól sikerült — 1924 november 26-án —. A szív tökéletesen működött. Később rádiummal kezelték s két napig a tervezett gyógyulás kitűnően fejlődött. A szív ekkor váratlanul hanyat- lani kezdett és néhány óra múlva utolsót dobbant Giacomo Puccini szíve: 1924. november 29-ét írlak ekkor. A halálhir órák alatt elterjedt a világon és Puccini művészete és jelentősége körül évekig folyt a végnélküli vita. Egyesek egekig magasztalták, mások még a művész rangját is megtagadták tőle. A valóság az, hogy Puccini egyike volt a színpad legkiválóbb ismerőinek. Amikor az évforduló ünnepi perceiben a nagy olasz komponistára emlékezünk, ragadjuk meg az alkalmat és elevenítsünk fel néhány emléket Puccini életének titkaiból, s magyarországi szerepléséről. , A HŰSZESZTENDÖS Puccini zongoraleckét adott, hogy szűkös anyagi helyzetén valamit enyhítsen. Ezenkívül vasárnaponként a luccai székesegyházban orgonáit, amiért minden vasárnap öt lírát kapott. Mint jó fiú, ezt az öt lírát édesanyjának adta át, háztartási költségeire. Történt egyszer farsang idején, hogy a fiatal Puccini karja fájt. Reuma kínozta. Szomorúan panaszolta el édesanyjának, hogy vasárnap nem tud a templomban orgonálni. Az anya kénytelen volt ebbe belenyugodni. Puccini pedig felöltözött s barátját, Tabaraccit kereste fel, elmondva a következőket: — Hallgass ide! Farsang van és szeretnék egy kicsit mulatni. Nincs pénzem, de ha játszhatnék vasárnap a templomban az orgonán, úgy kapnék öt lírát, de azt az anyámnak kellene adni. Úgy oldjuk meg tehát, hogy helyettem te mégy el a templomba. Jelentkezel a gondnoknál, akinek megmondod, hogy én súlyos beteg vagyok és hogv ezen a vasárnapon te fogsz helyettesíteni. Azután odaülsz az orgonához, játszani fogsz, mise után pedig felveszed az öt lírát. Azután elmulatjuk. Tabaracci így okoskodott: — Egy kis hibája van a dolognak. Jól tudod, hogy én semmiféle hangszeren nem játszom! Puccini mosolyogva nyugtatta meg barátját: — Ne aggódj. Gondoltam én arra is. Mindent tégy úgy, ahogy én mondtam. Tabaracci azonnal megértette, hogy itt valami jó tréfáról van szó. Szó nélkül úgy csinált mindent, ahogyan azt Puccini meghagyta. Mindenre el volt készülve, mégis, szóhoz sem tudott jutni, mikor az orgona elé ült remegő lábakkal vasárnap reggel, lábainál ott kuporodott Puccini, aki kezeit felnyújtva oreonázott. Ta- baraccinak pedig olyan mozdulatokat kellett tennie, mintha ő orgonázna. Az öt lírát pedig szó nélkül kifizették. Minthogy farsang volt éppen, nyugodtan elmulatták ... PUCCINI A MANÓN LESCAUT bemutatója után érkezett először Budapestre. A banketten, melyet tiszteletére rendeztek, a számos meghívott közül alig néhányan tudtak csak olaszul. Az olasz maestro pedig csak keveset beszélt franciául. így sohasem tudta senki, mit mond pontosan a másik fél. Az ebédre meghívtak egy fiatal komponistát is, aki azzal az előnnyel érkezett a társaságba, hogy sem franciául, sem olaszul nem tudott. A csevegésben mégis részt kívánt venni. Ebéd közben Puccini keresetlen őszinteséggel vallotta be, hogy nagyon félt a Manón Lescaut bemutató előadásán. Akkoriban a hatalmas narancstermés könnyen elősegíthette volna, hogy rothadt narancsokkal kedveskedjenek a nézők a bukott opera szerzőjének. Mert Itáliában így dobálják meg a szerencsétlen szerzőket — mesélte Puccini. — No, de semmi baj nem történt — mesélte tovább megnyugtatásul a maestro — sőt, ellenkezőleg, a közönség hatalmas ovációban részesített már az első felvonás után. A siker tovább fokozódott, s mire a negyedik felvonás után a függöny legördült, érezni kezdtem, hogy hazámban nemcsak valaki, de valami vagyok ... A jelenlevők megéljenezték a mestert, a fiatal komponista pedig. aki azt hitte, hogy valami jó anekdotát mesélt el a szerző, ártatlan arccal így szólt: — Se non é verő, é ben trovato! Magyarul: — Ha nem is igaz, de jól van kieszelve! Puccini haragosan nézett a közbeszólóra, s halkan valami áldásfélét emlegetett. Valószínűleg azt, hogy még azt mondják a magyarokról, hogy udvarias emberek ... PUCCINI BÉCSBEN egyszer meghallgatott a Carl-Theater-ben egy operettet. Szerette a bécsi operettet s fellángolásában azt a könnyelmű ígéretet tett Berté és Eibenschütz direktoroknak, hogy, ha egy jó librettót kapna, a színház számára szívesen komponálna egy bécsi stílusú operettet. A nagy üzlet reményében a két kitűnő és jószimatú igazgató százezer korona tiszteletdíjat ajánlott fel a szokásos szerzői díjon felül a világhírű operakomponistának. Puccini rövidesen meg is kapta ..A fecskék” című szövegkönyvet, írói: Reichert és Willner bécsi operettírók voltak. A mester elolvasta a kéziratot és elvállalta az operettmuzsika megkomponá- lását. Közben Ausztria és Itália közö't kitört az első világháború, ezért a szerződések érvényüket veszítették. Puccini már ekkorra befejezte az operett muzsikájának komponálását. A milánói Sonzogno- cés ki is fizette érte a kialkudott külön százezer koronát, azaz százezer lírát. Ezzel Sonzognóéké lett Puccini „A fecskék” című operettje. f ..A fecskék” azonban nem csináltak egy nyarat sem. Egyszerűen azért, mert a darab — csúfosan megbukott... AMIKOR A BÉCSI VOLKS- OPER Puccini „A fecskék” című operettjét készült bemutatni, meghívták a már világhírű mes- —t áki elfogadta a meghívást és feleségével, valamint fiával megérkezett a császárvárosba. Puccini bécsi látogatása a Sa- cher-szálló különtermében adott pompás estebéddel fejeződött be. melyen többek között jelen volt Lehár Ferenc is. Puccini ezen az estén kitűnő j hangulatban volt és Lehár is fel- : tűnőén jókedvűnek látszott. így • történhetett meg egy kedves zenetörténeti esemény: a két mester egymásnak zongorázott. De mit? Puccini eljátszotta Lehár Ferencnek a Víg özvegy híres számát, a Vilja-dalt. Óriási siker! Utána Lehár Ferenc ült a zongorához s a Pillangókisasszony gyönyörű dallamaival viszonozta Puccini figyelmességét. BEFEJEZÉSÜL HADD IDÉZZÜK FEL egy páratlan emléksor utolérhetetlen történetét. Puccini egy este a római Constanzi-szín- házban páholyából nézte egyik operájának előadását1. A felvonás közben kifogástalan frakkjában belépett egy ismeretlen férfiú a mester páholyába. Az angol úr bemutatkozás után kijelentette: — Én önnek, uram, buzgó hódolója vagyok. Szeretnék öntől egy sajátkezűleg írt emléksort kapni. Puccininak nagy kedve támadt elegáns látogatóját alaposan megtréfálni, s ártatlan arccal kérdezte a tisztelőjétől: — Hogyan tehetek eleget kívánságának. Papiros nincs nálam. Van önnek valamj papírja, vagy albuma? Az angol férfiú sajnálkozott: — Nincs... Milyen kár... Hogyan lehetne ezen segíteni? Puccini hirtelen felkiáltott: — Megvan! Ezzel elővette a töltőtollát, és a nevét a dátummal együtt ráírta az angol férfi — kikeményitett ingmellére. ‘ Érdekes, hogy nem Puccini volt az első nagy komponista, aki a frakkinget használta fel emléksorok írására. Megtette ezt már előtte Beethoven is. Révész Tibor A z alacsony faágak közül átsejlik az ég. Tiszta, kék égbolt, amilyennek a költők leírják, s ahogyan a festőművészek festik. Az ég. Köröskörül hallgat az erdő. Hallgat és figyel. — Mi van veled? — kérdi- a fiú a lányt. — Miért? — Miért hallgattál el? — Semmiért. Nézem az eget. A fiú felkel és leül. — Hát nézd — mondja. — Ha örömet szerez, nézd. S a lány nézi. Úgy érzi, mintha rég nem látta volna. Hogy ez nem «z a másik égbolt, amely nem vonzotta a tekintetét. S nem ébreszt benne érzelmeket. Semmiféle érzést. Nem az az égbolt, amelyet csak akkor látott, ha felnézett a negyedik emeletre, ahol a fiú lakott. Vagy ha felzörög azoknak az unalmas, vászontragacsoknak egyike, amelyek filmreklámokat cipelnek. Nem, ez az égbolt szenvedésre készteti. Az a másik közömbös volt számára, sőt, nem is hívta égnek, de másként sem hívta, egyszerűen észre sem vette. De ez az égbolt... Egyébként nem ez az ok. Az ok ő maga, mint mindenki, akinek nem teszünk szemrehányást. Hét évvel ezelőtt. GEORGI KRUMOV a legfiatalabb bolgár írónemzedék egyik legtehetségesebb tagja. A ma harmincegy éves író-költő első verseskötete 1957-ben jelent meg Véreseppek címmel. Prózai munkásságát egy esztendővel később Az erdész című regénye vezette be, amelyet azóta négy újabb regény követett. Kru- mov tökéletesen beszél magyarul, igy ő a magyar irodalom egyik leglelkesebb pártfogója és fordítója hazájában. Jelenleg Madách: Ember tragédiájának bolgárra fordításán munkálkodik. ^Czakó Gábor: Háború A papírcsónakok alól kiapadtak a patakok, és a galambok nem tudták meg nedvesíteni félelemtől kiszáradt torkukat. A fűzfák hiába könyörögtek a szélnek, hogy emelje imára kezüket, nem tudott segíteni. Ekkor felejtettek el sírni az állatok is. Ma is látom az őzeket, amint a mogyoróbokrok alatt tétova botladozással egy csepp harmatot keresnek | kirepedezett szemük kínjait enyhíteni. * De megtanult ölni a kígyó, és a hiéna e>től kezdve dögöt evett. Mi gyermekek, értetlenül néztük partravetett hajónkat, de szívünkben még nem lakott félelem. Amikor megtudta ezt a sötétség, elfogott fényekkel halottak képét rajzolta az ágyunk fölé, és éjszaka szörnyeket szültek a tárgyak. Álomba menekültünk, de a szilvafa szúrós ágakat hajtott, és lezuhantunk a paradicsomkarók közé. Hiába kérdeztünk. Az emberek semmit sem mertek megmagyarázni. Azt tanították, hogy csodának higgyük a jót és pillanatnak az örömet. Az anyák segíteni akartak, de amikor haldokló ifjúságukat pillantották meg gyermekeik szemében elfordították arcukat, és nem néztek többé tükörbe. Ha apánkat kerestük, sírás és ráncok fojtogatták ajkukon a mosolyt, mert megnemszületett testvéreinkre kellett gondolniok. Az út szélén várakoztunk velük minden este. Arcnélküli hírek jöttek, továbbküldtük őket, (jaj, ne hozzánk jöjjenek) de nem mertünk azokra gondolni, akiket kerestek. És hiába virrasztottak velünk minden éjszaka, reggelre, Amikor imádságaink visszahulltak a takarónkra; megfulladt bennünk a gyermek. És felébredve, nem láttam többé táltosnak a kutyát, ujjaim nem találták meg a nyitást a sípomon. Georgi Krumovs a gimnázium utolsó osztályában És senki sem tudja, s nem is felpillantott az égre, s belátta: fogja megtudni soha. szerelmes abba a fiúba, aki elő- De — az égbolt. A másik, a szőr elvitte, hogy az eget lássa, hajdani égbolt után a fiú katoná- Aki elvitte őt sétálni a városon nak ment, a lány pedig nem tud- kívül,. fel a hegyekbe. S ő hagy- ta megvárni, hogy vissza.i.-jen, ta. hogy azt tegyen vele a fiú, mert mással ment el az eget néz- amit akar, mint ahogy a kislá- ni. S mintha ez az égbolt a vég- nyak átengedik magukat, amikor zele lett volna. Mialatt a másikszépnek látják a világot, s ez meg- kai nézte, az is valamit kívánt, zavarja őket. S ugyancsak meg- s a lány megadta, valószínűleg, zavarja őket a félelem, hogy ha mert hozzászokott az elsővel s nem engednek, elveszíthetik a most hiányzott neki. Az ember fiút. Vagy egyszerűen —- mert hamar megszokja, hogy a dolgo- szerelmesek. kát helyettesítse. De vajon sikeAkkor az égbolt ugyanilyen rül-e? Érdekes, vajon sikerül-e? volt, mint most. De most más- Miért ne? Talán sikerült is volna, nak látja az eget, mert az érzé- ha a dolgok titokban maradnak, sei mások — most szenved. S É>e vajon van-e titok ezen a magában azt kérdezi: vajon miért széles nagyvilágon? nem olyan varázslatos az égbolt — Mi van veled? — kérdezi immár, mint akkor, először volt? megint a fiú, aki most mellette Hiszen most is olyan szép a vi- ült, s nézte, amint az égre füg- lág. és... most is szerelmes, lám, gaztett szemmel hanyatt fekszik, ugyanaz a csend veszi körül, s amint sápadt, cs furcsán beesett ugyanaz a kékség, az egymásba arcát hirtelen, egy pillanatra, pír fonódó ágak, egymásba szövődő önti el. színek, összefonódó... — Miért? Nem, most csak a karjuk nem Egyszerre elpirultál, fonódik össze... Akkor, először Gondoltam valamire, összefonódtak, de most már nem _ "T".Mlre kell most gondolnod? Ostobaság, ha gondolkodunk Aligha ő a hibás ebben. Ha- — Hát akkor mi az okosság’ csak nem mind a ketten hiba- — Okos dolog ha gondolkodás sak, akik most itt. egymás mel- nélkül élünk, lett hevernek, a lány is. meg a — Gondolkodás nélkül? fiú is. Hibásak, mert nagyon sze- — Igen. rették egymást, most pedig úgy — Mint a barom — mondta a érzik, hogy a szerelem olyasva- lány. — Pontosan úgy mint az laml. ami véget ért. S ha véset állat! ért. az ember vagy hazudik, vagv A fiatalember nem válaszolt a valami mással helyettesíti. A lány pedig arcára taDasztotta a lány úgy érzi hógv a fiú hazurijn tenyerét és szemét behunyta. Ar- a szerelmet, ő pedig valami más- na úgy lángolt, mint akkor, ami- sal helyettesíti. De hogy mivel — kor az a másik, a katona meg- nem tudja, ütötte. Amikor megértette, hogy i
