Tolna Megyei Népújság, 1964. november (14. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-20 / 272. szám

? -­)XJ' ■'*1­• t TOLNA MEGY Élt VOAG proletárjai. egyesüljetek • NÉPÚJSÁG A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIV. évfolyam, 272. szám. ARA: 60 FILLÉR. Péntek, 1964. november 20. L Ki viselje a terheket Tamásiban ? (3. o.) Dombóvár (5. o.) Folytatódott „Jehova tanúinak“ pere (8. o.) 1 J Az építési és vízügyi törvényjavaslat vitája az országgyűlés első napján Csütörtök délelőtt 11 órakor megkezdődött az országgyűlés ülésszaka. Az ülésen részt vett Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsá­gának első titkára, a forradalmi munkás-pa­raszt kormány elnöke, Biszku Béla, Fehér La­jos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Kállai Gyula,. Komócsin Zoltán, Rónai Sándor, Somogyi Mik­lós, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai, valamint a Politikai Bizott­ság póttagjai és a kormány tagjai. A diplomá­ciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Az ülésszakot Vass Istvánná elnök nyitotta meg. Megállapította, hogy az országgyűlés tag­jai határozatképes számban vannak jelen. Ez­után megemlékezett dr. Bárczi Gusztávról, és Fodor Imréről, az országgyűlés elhunyt tag­jairól. Javaslatára a két képviselő emlékét megörökítették az országgyűlés jegyzőkönyvé­ben. Tanácskozik az országgyűlés Vass Istvánná beszámolt arról, hogy a forradalmi munkás-pa­raszt kormány benyújtotta az épí­tésügyről, valamint a vízügyről szóló törvényjavaslatokat, amelye­ket az országgyűlés illetékes ál­landó bizottságai megtárgyaltak. A törvényjavaslatokat a képvi­selők között szétosztották. Ugyan­csak megkapták az országgyűlés tagjai a népköztársaság Elnöki Tanácsának az országgyűlés leg­utóbbi ülésszaka óta alkotott tör­vényerejű rendéletekről szóló je­lentését. Az országgyűlés a nép- köztársaság Elnöki Tanácsának jelentését jóváhagyólag tudomá­sul vette. | I>r. Pesta László, az országgyű- ! lés jegyzője ismertette az inter- ! pellációra jelentkezett képviselők 1 névsorát, és az interpellációk tár­gyát. majd Vass Istvánná javas­latára az országgyűlés elfogadta az ülésszak tárgysorozatát. A napi­rend a következő: 1. Az építésügyről szóló tör­vényjavaslat, 2. A vízügyről szóló törvényja­vaslat. 3. A külügyminiszter beszámo­lója a Magyar Népköztársaság külpolitikájáról. 4. Interpellációk. Ezután napirend szerint meg­kezdődött az építésügyről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Trautmcmn Rezső beszéde Trautmann Rezső építésügyi mi­niszter terjesztette az országgyű­lés elé az építésügyi törvényja­vaslatot. Bevezetőben hangsúlyoz­ta, hogy a törvényjavaslat állam- igazgatásunk építésügyi és nép­gazdaságunk építőipari ágazata szempontjából egyaránt nagyje­lentőségű. Az építésügy körébe tartozó követelmények, feladatok egy részét még az 1937-ből szár­mazó törvény szabályozza. — A mai, megnövekedett, és sokirányú építési tevékenység — folytatta a miniszter — magától értetődően megköveteli az építés­ügyi ágazat teljes, egységes ér­telmezését, ennek keretében a te­rületrendezés és a különböző épít­ményfajták egységes, összehangolt rendszerének megteremtését. Trautmann Rezső a továbbiak­ban az építőipar fejlődését jelle­mezte, adatokkal, tényekkel il­lusztrálta azt az utat. amelyet építőiparunk az elmúlt két és fél évtizedben megtett. — A magyar építőipar szerve­zeti és műszaki fejlődése a felsza­badulás után. az államosítást kö­. vetően kezdődött meg. 1949-ben már mintegy 160 000 munkás dol- ‘ gozott az építőiparban. Ez a lét­szám 1963-ra 350 000-re növeke­dett. Az otthonuktól távol foglal­koztatott építőipari munkások el­szállásolásáról, étkeztetéséről szer­vezetten gondoskodnak. Kialakult egy új iparág, a betonelemgyártó iparág. — Az építőipar termelése meny- nyiségileg 1963-ban csaknem 3,5- szerese — ezen belül a szocialis­ta építőipar termelésének mennyi­sége több mint ötszöröse — volt az 1949. évinek. Szeretném külön kiemelni — mondotta többek kö­zött Trautmann elvtárs —, hogy az eltelt másfél évtized alatt épí­tőiparunk 685 000 új lakással gaz­dagította az ország lakásállomá­nyát, s az óriási méretű építési munka nyomán szembetűnően megváltozott, megszépült, szinte valamennyi városunk, községünk. — A nyilvánvaló eredmények mellett az építőiparnak sok, lé­nyegében fegyelmezetlenségből, lazaságból fakadó hibája van. és sok külső nehézség is gátolja mun­káját. Feltétlenül meg kell említeni azt a körülményt is, hogy a ma­gyar építőipar az utóbbi években erejét meghaladó mennyiségű fel­adatot kapott, illetve vállalt el. Teljesítjük a párthatározatot — Mint ismeretes, ezeket a problémákat a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1964. februári ülésén mélyreható­an megvizsgálta, s egyúttal meg­határozta a feladatok megoldásá­hoz szükséges legfontosabb intéz­. kedéseket és módozatokat. Je­lenthetem tisztelt képviselőtár­saimnak, hogy a párthatározat iránymutatásának megfelelően számos intézkedés végrehajtása van folyamatban. — Leglényegesebb feladatunkat ! az építőipar technikai alapjainak 1 korszerűsítésében és a jobb mun­kaszervezéssel elérhető tecmelé- : kenysóg-növelésben látjuk. | — Erőfeszítéseket teszünk az i ipari és mezőgazdasági építkezé­sek korszerűsítésére is. — Szeretnék rámutatni, hogy az építésügyről szóló törvényja­vaslat, valamint ennek tervbe vett végrehajtása, a párthatározat cél­kitűzéseinek sikeres teljesítését hivatott elősegíteni. I Ezután a miniszter a mezőgaz­dasági üzemek : ~' építő tevékeny­ségiéről szólott. A továbbiakban Trautmann Re- ' zső hangoztatta, hogy a terület- 1 rendezés és ennek keretében a regionális, illetőleg a város- és községrendezés több évre, évti­zedre előremutatóan teremti meg a települések és az építmények egymással összehangolt műszaki alapjait, illetve rendszereit. Ki­emelte az építéstervezői és kivi­telezőt szervek együttműködésé­nek fontosságát. Trautmann Rezső beszámolt ar­ról is, hogy fokozottan előtérbe került a városok és községek ren­dezési terveinek előkészítése. A munkák során már elkészült Bu­dapest és valamennyi városunk, sőt csaknem félezer nagyobb köz­ségünk általános rendezési terve is. A műemlékvédelemről szólva j az építésügyi miniszter rámuta­tott, hogy jelenleg kereken 1860 épület és emlékmű áll védelem | alatt — jóval kevesebb, mint az I országban levő lakó- és középü- j letek egy ezreléke. A műemléki j jellegű épületek száma mintegy I 6000 körül van, s az ebbe a ka- ■ tegóriába tartozó épületeket csak addig részesítik védelemben, míg meghagyásuk nem ütközik a ren­dezési munkálatokba, fenntartá­suk pedig indokolt és gazdaságos. Egyébként a műemlékek több mint 60 százaléka korszerű ren­deltetésnek megfelelően haszno­sítható. — Tisztelt országgyűlés! Az előttünk fekvő törvényjavaslat végrehajtásához, gyakorlati életbe való átültetéséhez, az építéspoli­tika valamennyi korszerű köve­telményének érvényesítéséhez ter­mészetesen több rendelkezés szükséges. Ezek körültekintő el­készítésénél számítunk valameny- nyi, az építésügyben érdekelt szerv támogatására, segítségére. Különösen fontosnak tartom a tanácsi szervek közreműködését, annál is inkább, mert tanácsaink saját területükön a rendezési tervek, a telekgazdálkodás, az építésrendészet — úgyis mondhat­nám, hogy az építésügy — gaz­dái. Ezért külön is ki kell emel­nem annak a lehetőségét, hogy a tárnicsok illetékességi területükön építésügyi szabályokat alkothat­nak, amelyek figyelembe vehetik az építésügyi célok realizálásánál az adott terület sajátosságait és a lakosság szokásait is. Trautmann Rezső ezután köszö­netét mondott a tömegszerveze­teknek, a népfron tbizot*.sápok­nak, mert hozzájárultak a telepü­lésfejlesztési tervek megalapozá­sához, a műemlékek gondozásá­hoz. Külön megemlékezett az építőiparban dolgozó fiatalokról, akik az elmúlt években sok érté­kes kezdeményezést bontakoztat­tak ki. Számos új létesítmény si­keres elkészítése, bravúros meg­valósítása köszönhető a munkála­tokban részt vett fiatal műsza­kiak és munkások nagyszerű te­vékenységének. Biztos vagyok ab­ban — folytatta —, hogy az épí­tőipar előtt álló feladatok meg­oldásában a fiatalok — átérezve azt, hogy tulajdonképpen róluk, jövőjükről van szó — motorjai lesznek a nagyobb termelékeny­ségért, a szilárd technológiai és munkafegyelemért, a jobb ég gyorsabb építésért folyó munká­nak; Befejezésül Trautmann Rezső a következőket mondta: — Az építésügyről szóló tör­vény elősegíti és alátámasztja valamennyi területrendező, épí­tésvezető, építőipari kivitelező, minden építésügyi dolgozó törek­vését, hogy munkájával minél eredményesebben szolgálhassa az ország, a szocializmust építő tár­sadalom, az egész nép ügyét. A magyar forradalmi munkás-pa­raszt kormány nevében kérem a tisztelt országgyűlést, hogy a tör­vényjavaslatot fogadja el. (Taps.) Vita a törvényjavaslat felett Ezután az országgyűlés ipari bizottságának nevében Bondor Jó­zsef, a bizottság elnöke emelke­dett szólásra. A képviselő a tör­vény jelentőségét méltatta, meg­emlékezett a törvény egyes fon­tos, a lakosságot érintő pontjai­ról. — örvendetes, hogy a törvény- javaslattal egyidejűleg elkészült a végrehajtás rendelettervezete is — állapította meg Bondor József képviselő. — Ez lehetővé teszi, hogy a törvény elfogadása után késlekedés nélkül napvilágot lás­son a végrehajtást szabályozó rendelkezés. Dr. Harrer Ferenc képviselő volt a következő felszólaló az or­szággyűlés jogi, igazgatási és igaz­ságügyi állandó bizottsága nevé­ben szólalt fel. Helyeselte, hogy az építésügyi törvényjavaslat elő­készítésébe az országgyűlési ál­landó bizottságok szakértőit — közöttük jogi és államigazgatási szakembereket — is bevontak, s véleményüket, javaslataikat fi­gyelembe vették az építésügyi szabályok kidolgozásánál. A felszólalók a törvényjavasla­tot elfogadták. Ezután az elnöklő Vass István­ná szünetet rendelt el. Szünet után az országgyűlés Pólyák János elnökletével foly­tatta munkáját. Hevér Lajos, Heves megyei képviselő volt a következő felszólaló. Az építésügyről szóló törvény­javaslat — mondotta —, teljes egészében helyes elveket rögzít, jó irányt és célt határoz meg, keretet biztosít az élet alakulá­sától, követelményeitől függő jog­szabályok alkotására, a törvény szellemének megfelelő kitölté­sére. A képviselő ezután a népgazda­sági tervezés, illetve a regionális és rendezési tervek fokozottabb összehangolásának fontosságáról szólt, majd a műemlékek és üdülőterületek építésügyi védel­méről szóló rendelkezések szük­ségességét és helyességét hangsú­lyozta. Hevér Lajos, a törvényjavasla­tot elfogadta és elfogadásra aján­lotta. Inokai János,. Fejér megvei képviselő volt a következő fel­szólaló. A képviselő örömmel állapította meg, hogy az építési törvényben érvényesülnek a társadalmi ön­igazgatás elvei, megjegyezte azon­ban, hogy az ellenőrzés és az engedélyezés hatáskörében olyan feladatokat kell a tanácsi szer­vekre . bízni. amelyeket jelenlegi adottságaik mellett fennakadás nélkül el tudnak látni. A képviselő a törvényjavasla­tot elfogadta Kovács Pál, Békés megyei kép­viselő szólalt fel, majd Reszegi Ferenc, az építők szakszervezeté­nek elnöke emelkedett szólásra. Reszegi Ferenc felszólalása Reszegi Ferenc, a Hajdú me­gyei képviselőcsoport — s mint szakszervezeti elnök —, egyúttal az építőipari dolgozók nevében is örömmel üdvözölte a törvény­javaslatot, amelynek következe­tes végrehajtásával a jelenlegi­nél összehangoltabb, gazdaságo­sabb. gyorsabb és jobb minőségű lesz az építőipar munkája. Az 1961-ben megalkotott beruházási kódex meghatározta a beruházók, a tervezők és a kivitelezők jo­gait és kötelességeit a mostani törvényjavaslat pedig biztosítja majd a jogok és köíelességek egy­séges érvényesítését — mondotta. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy az eredményes építőipari te­vékenységnek egyik fontos fel­tétele a népgazdaság; ágazatok jó együttműködése. A képviselő ezután az építő­iparban különösen sok problé­mát jelentő munkaerőhiányról szólt. Ez részben szintén a vá to­latok közötti laza kapcsolatokra vezethető vissza. Például egy év alatt az állami építőipa i vál­lalatoknál foglalkoztatottak 56 százaléka cseré’ ődött ki, A kilé­pések egy részét — a népgazda­ság és az érintett do'gozók érde­keinek figyelembevételével — át­helyezéssel meg leheted volna akadályozni, ha az építőipari vál­lalatok munkaügyi szerve; jobban együttműködnének. Ehelyett azon­ban mindinkább divattá válik a munkaerő-csábítás. Befejezésül a képviselő han­goztatta: nemcsak az építőipari dolgozók nagy családja, hanem az egész magyar réo büszkén te­kint azokra az alkotásokra, ame­lyeket szocialista építőiparunk hozott létre a felszabadulás utáni két évtizedben. (Folytatás a 2, oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom