Tolna Megyei Népújság, 1964. november (14. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-03 / 258. szám
1964. november 3. TOLNA MEGYEI NEPÜJS.iG 3 Áz emlékek „rejtett" tartaléka É jekben a hetekben az országot járva mind gyakrabban találkozhatunk a húsz év előtti emlékekkel. A felszabadulás 20. évfordulójára készülődő s azt megünneplő községekben, városokban előkeresik, rendezik az utókor számára hozzáférhetővé és világossá teszik a nagy napok emlékeit. Érdemes közülük kiemelni azt, ami egyaránt jelentkezik Békéscsabán és Szegeden, Hajdú-Biharban és a Dunántúl lankái közt, szerte az egész országban. Nincs olyan község, vagy város, amelynek korábbi vezetői és az akkori közélet emberei ne őriznék a kezdeményezni-tudás kin- csestárnyi emlékét. Debrecenben a városi művelődési osztály vezetője — akkoriban fiatal falusi tanító — feleleveníti, ahogy annak idején könyveket vittek haza hátizsákban, a németek-elpusztí- totta vasúti sinek mellett gyalogolva, majd szovjet katonaautókra kéredzkedve, hogy a faluban megkezdődjék a .tiszta szellem áradása. Békéscsabán derűs mosollyal beszélik, miként alapítottak — szinte a felszabadulás másnapján — szimfonikus zenekart, alighanem a legelsőt a demokratikus Magyarországon. A szegediek közigazgatási emlékei közt szerepel, hogy nem lévén központi hatalom, a „Hírős Város” gondjaiba vette a környék ügyeit Azóta húsz év kialakította új államrendünket, amelynek lehetőségei nagyobbak a helyi kezdeményezés számára — mint bármikor korábban voltak. Nem arról van tehát szó, hogy csináljunk valammolyasmit, amit a felszabadulás első napjaiban. Az abbeli kezdeményezések fölött jórészt elszáguldott az idő. Némelyiknek a dicsőség babérkoszorúja jár, némelyiknek kedves elismerés. A hogyan, a frisseség, a kezdeményezni tudás bátorsága, az ötletes, a tömegekre minden fontos lépésben számító és építő szellem tekintetében ma is van tanulnivalónk 1944 első szabad városaitól, községeitől. M ert sajnos éppen az önálló kezdeményezőkészség és frisseség szerepel néha helyi vezetésünk „hiánycikklistáján”. Természetesen általánosítani itt sem szabad: az okok igen különbözőek lehetnek. Legtöbb megyénk, járásunk, vagy éppen városunk az elmúlt húsz év alatt olyan arányú fejlődésen ment át, amelyről azokban az őszi napokban álmodni sem lehetett. S ehhez rengeteg energia kellett. De a közéleti célokra elhasznált energiának is megvan az a sajátsága, hogy nem vész el, sőt — újra és újra termelődik. Találkozhattunk már azzal a jelenséggel, hogy a lakosság több ötletet és segítségnyújtást ajánl fel a közösségének, mint ameny- nyit a helyi hivatalos keretek közt gyümölcsöztetni tudnak. És a népfrontbizottságok, a tömegszervezetek vagy egyszerűen levélíró állampolgárok mennyi mindent javasolnak, amiből ha nem is szenzáció, azonban helyi — és tisztességes, alapos — eredmény lehetne. De akadoznak helyenként a vállalkozókedv kerekei, mivel gyakran kerül közéjük homok a hivatali kényelem nyugalmának „szemcséiből’’, a „várjuk meg, mit mondanak mások, ne éppen mi akarjunk okosak lenni” alaptalan óvatoskodásból, vagy „hátha baj lesz belőle” félelméből. De a „homok” itt-ott megcsi- kordul a kerekek között s eloszlik a bátortalanság. S egítsen az eltakarításhoz — az emlékek „rejtett” tartaléka is, amely figyelmeztet: mennyi önálló kezdeményezni- tudás, mennyi ítélőképesség és eredményre törekvés rejlik dolgozó népünkben városon, falun, tanyán. És ezt oktalan pazarlás lenne parlagon hagyni. Vegyük elő hát bátrabban a „rejtett” tartalékot.. j (baktai) Kollégium I Hallottuk hogy Qyötikön Berendezték, csak éppen költözni---------------------— kollégium épül. nem lehet azóta sem. Az új diák* a környező pusztákon lakó álta- otthont ugyanis a Víz- és Csa- lános iskolások részére. Mivel ez tornamű Vállalat nem vette át. lenne a megyében a második Arra hivatkoztak, hogy a meg- ilyen jellegű intézmény, az anyag épített szennyvízcsatorna derítőérdekesnek ígérkezett. Csalódás jébe nagymennyiségű talajvíz akkor ért bennünket, amikor szivárog. Gyünkre utaztunk^ hogy a való- Először a tervezésben keresték ságban is meggyőződjünk erről. a hibát. Erre a tervezőmérnök Szegvári József, az általános is- bebizonyította. mégsem olyan kola igazgatója így fogadott ben- nagy a beszivárgás, hogy ne tud- nünket: „Sajnos, a kollégium nák használni. Most valószínűleg Felesleges csak elméletben működik" Pedig a gyakorlati megvalósításhoz nagyon közel állnak. Hogy mégis csak elméletben tudják „működtetni”, nem rajtuk múlik. A terv ez volt, hogy a gimnáz um új diákotthont kap. amit augusznagy vita kezdődik, vagy már folyik a két vállalat között. A huzavona két hónaoia tart, különösebb eredmény nélkül. A községi tanács vb-elnökétől. Pólyák Sándortól a't tudtuk meg. hogy már elkezdték egy másik tus 20-án a Tolna megyei Taráé i oldómedence építését, ami meg- Építő Vállalat szakemberei átad- oldaná az új épület szemyvíz- nak. A gimnazisták régi helyére elvezetését is Nem tudni, mikor pedig az általános iskola kis köl- készül el. de ha a fa«'' beáll, alig légistái költöznek... valószínű, hogy tavasz előtt lesz Az elképzelés annyiban vált belőle valami. A tanácselnök felvalóra. hogy az épület elkészült, vetett egy javaslatot; a tervezett • • Ötvenezer forint társadalmi munka Dalmandon Dalmand községben — amely egyebek között arról is híres, hogy az országban itt a legsűrűbb a tv-tulajdonosok száma, — az idén is nagy gonddal csinosították, szépítették a községet. A község lakossága a különböző munkák elvégzése révén több mint ötvenötezer forinttal járult hozzá a község fejlesztéséhez. NOVEMBER 6-ÄN ATADjAK AZ ÓVODÁT A község első óvodáját szeptember elsején kellett volna átadni. A munkálatokkal azonban az építők nem készültek el, így a létesítmény átadására csak e héten kerülhet sor. Az ötven gyerek ellátására alkalmas létesítmény műszaki átadása november 6-án kezdődik. A szokásos pótmunkák elvégzése után lehet csak megnyitni a falu gyerekei számára a MU%kÓ44JláUá4AÓl járás egyik legkorszerűbb óvodáját. MEGRENDEZIK AZ ÖREGEK NAPJÄT Az immár hagyományossá váló öregek napját, az idén is megrendezik a községben. A múlt évi környékszerte emlékezetes esemény nyomán az idén is az idős lakosok kérésére rendezik meg az Öregek napját. Mintegy ötven idős asszonyt és férfit látnak vendégül az öregek napját rendező nőtanács és tanácsi aktívák. Az öregek napján a KISZ- esek és az úttörők adnak majd vidám műsort. 7—8 szerv közül az idén csak három kössön rá a derítőre. így a már elkészült oldómsdence nem lenne túlterhelve. A gimnazisták beköltözhetnének az épületbe, és gyakorlatban is működhetne az általános iskolások kollégiuma. lenne most arról vitatkozni, melyik vállalat követe.t el hibát, kinek van igaza. Ezt ők jobban el tudják dönteni. Arra viszont, hogy az épületbe be tudjanak költözni a gimnazisták, nagyon nagy szükség van, mert az ő elmenetelüktől függ az általános iskolások kollégiuma. Az iskolák Gyünkön tanteremhiánnyal küszködnek. Az ipari tanulóknak például hol a kultúrteremben hol egy üres szobában tartják az előadásokat. Ha elkészül a kollégium, tantermet is nyernek. De ennél s kkal jrbban sürgeti a költözést, hogy azok a gyerekek, akik számára a kollégium készült, még mindig kint vannak a pusztákon, ahol a lehetőségekhez mérten — sajosez nagyon kevés — részesülnek oktatásban. A gondnokot kinevezték, a bútorokat az ágyneműt már megvásárolták. Ezzel is mindig baj van. egyik szobából a másikba kell hordani, mert hol útban vannak, hol az egerek kezdik ki a matracokat. Ezen az állapoton is feltétlenül változtatni kell. I A sok százezer forintos ■------------------------------------beruhazással épült középiskolai diákotthon teljesen kész mégis kihasználatlanul áll. Jó lenne, ha a két vállalat figyelembe véve a sürgősséget, találna egy olyan megoldást — ha ideiglenesen is, — amely lehetővé tenné, hogy a Gyönk környéki pu :z ai gye ekek megfelelő színvonalon, rendezett körülmények között tanulhassanak. Kónyi főzsef VASKALAPOSOK lásig. Ott kipakolta a heti hi- degkosztot, megmosakodott, és még ha volt félórányi szabad ideje, akkor sem mert leheve- recíni, „mert annál rosszabb”. Hét óra előtt ért a munkahelyre. Délután kettőig viszonylag jól bírta, utána azonban szemei az álmosságtól állandóan le akartak ragadni. Ö maga is megmondja: a hétfő kínlódás volt, de nem munka. Este a vacsora sem kellett, csak az ágy. Rendszerint még kedden is érezte a vasárnapról hétfőre virradó kiesett, álmatlanul töltött éjszakát. Három év alatt Budapesten háromszor volt moziban. A főváros adta szórakozási, vagy művelődési lehetőségekből nem ismert meg semmit. Azt ma is tudja, hogy falujában milyen filmet mutat be a filmszínház, de a szekszárdi Ga- ray-mozi, pláne a művelődési ház műsorát nem ismeri. A jelentősebb közéleti eseményekről nem tud semmit. Pedig végeredményben a szombatok és a vasárnapok kivételével két esztendeje, hogy itt él, Szekszárdon. Munkásszálláson lakik, és a brigád, amelyikben dolgozik, túlsúlyban Véménd községet képviseli. De vannak Fejér megyeiek, Búcs megyeiek, sőt, még Szolnok megyéből is van közöttük egy vérbeli kubikos, aki hatvan felé jár, és negyven év óta járja az országot. Előző brigádvezetőjük a fizetéssel becsapta őket, leváltották, és aid jelenleg vezeti a brigádot. az is véméndi. Elsősorban azért esett rá a választás, mert jól tud írni, és még inkább számolni. Ez igen lényeges. A munkásszálláson este a rádiót hallgatják, a műsorból előre kinézik a kedvükre valót, és azt még akkor is meghallgatják, ha későre jár. Aki történetesen elalszik, műsorkezdéskor felébresztik. R. F. csütörtökön vásárolt fél kiló szarvashúst, megfőzte pörköltnek, felét megette, a másik felét eltette péntekre. A főzés rendszeres, mert az üzemi konyha adagját keveslik. R. F. hangoztatja, any- nyi pénzt megér, amennyit fizetnek érte, de neki általában kevés. Nyáron ő is a Sörkertben működő üzemi konyhán étkezett. Dicséri. Újabban viszont nem vásárol ebédjegyet, azt mondja, a Kispipába kellene menni, de ott nagy a zsúfoltság, és sokat kell az ételre várni. Oly sokat, hogy a várakozás nem fér bele az ebédidőbe. A keresettel elégedett. 1800, sőt, általában kétezerig is felmegy. Ö nem annyira, inkább a felesége unta meg ezt azt öt évet. „Mikor éljünk együtt, akkor, majd ha megöregszünk? Gyerek nincs. Ha más meg tud élni itthon, akkor mi is megélünk” — ezeket mondogatta neki az asszony és R. F. szerint már a családi béke miatt is neki haza kell mennie. A legnyomó sabb ok azonban egészen más. Az, hogy R. F.. mint oly sok hozzája hasonló ember, megúnta a vándoréletet, és mive] hiányoztak azok a feltételek, amelyek őt a jelenlegi munkájához odaláncolták volna, könnyű szívvel fordít hátat az építőiparnak, hiszen egyre jobban elhatalmasodott benne a nosztalgia, hogy mégis csak az otthoni élet a szebb. A hazamenés első kínálkozó alkalmát tehát azonnal megragadta. Az építőipar gondja Pedig sokasodik. Ezzel R. F. megint csak nem ő tehet róla, gyakorlatilag semmit nem törődik. Kijelentette: november második felében leszámol, és ha nem engedik el hozzájárulással, elmegy anélkül. Vajon akkor is elment volna, ha mondjuk lakást adnak neki? Feltehetően elment volna, mert nem most, hanem évekkel ezelőtt kellett volna jobban megszerettetni vele a munkahelyet is. az öt évvel ezelőtt választott, számára új szakmát, és életkörülményt is. Sokat nyom a latban az is, hogy a tsz, ahova menni készül, két év óta jól működik. A traktorosok 2—2500 forintot keresnek meg havonta, — plusz háztáji — és a traktorosokra szükség van. ezért szervezik a tanfolyamot is. De embereire az építőiparnak is nagy szüksége van. Mit lehetne tenni? SZEKUL1TY PÉTER ügy látszik, már a négyhetes csirkék is kedvelik a divatot. A györ- könyi Szabadság Tsz baromfinevelőjében jó szolgálatot tesznek a kalapformájú öniiatók. (Túri M. felvétele.)
