Tolna Megyei Népújság, 1964. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-11 / 239. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPCJSAG 1964. október ÍI. Több könyv a falunak Október és november hónapban őszi megyei könyvheteket rendeznek a földművesszövetkezetek az ország minden megyéjében. Bennünket, Tolna megyeieket külön érdekel ez, mert a kcnyvforgatásnak hagyománya van falvainkban. Ugyanakkor azonban még csak jóindulattal sem mondhatjuk, hogy minden községbe eljutott már a könyv, a ió, a hasznos olvasnivaló. Terjesztő hálózatunk ugyanis nem éri el a kívánt számszerű és tartalmi mértékeket. Két állami könyvesboltunk valamint a járási székhelyeken működő földművesszövetkezeti könyvüzletek és elosztók még bizományosaikon keresztül sem jutnak el mindenhova. S ha netalán el is érnek, a sürgető kereskedelmi térbe szorítja a könyvek propagandáját, annak megmagyarázását, miért ajánljuk a szak- vagy szépirodalmat a falusi embereknek. Ennek a szembetűnő hézagnak, a betöltésére is szolgál az a rendezvénysorozat, amelyik több éves gyakorlat alapján őszi könyvhetek elnevezés alatt nyert helyet a köztudatban. A földművesszövetkezetek megfelelően felkészültek erre a nem jelentéktelen munkára. Ha csak azt vesszük figyelembe, hogy majdnem az egész időtartamra kiterjed a könyvek 50 százalékos árleszállítása, már mondtunk egyet, amelyik megkönnyíti és megnehezíti a munkát. Megkönnyíti, mert kevesebb pénzért többet vehet a könyvbarát, megnehezíti, mert bővebb, színesebb választékot kell biztosítani. Megyeszerte megalakultak, felfrissültek az akcióbizottságok. Céljuk: eljuttatni a könyvet minden falusi házba. S hogy ehhez megfelelő mennyiségű szak- és szépirodalom is rendelkezésre álljon, körülbelül 280 ezer forint értékű könyvvel több jut a földművesszövetkezetek bolthálózatába. Ez a kötetszámban is tiszteletre méltó mennyiség azonban csak egyszerű áruként keveset ér. Igazi haszna csak akkor lesz, ha el is juttatják a családokhoz. Régi tapasztalat mutatja, hogy például az eladópárok a házról házra történő árusítás során a község alatt inkább a főutcát értették. Végül azonban le kell térni a kényelmesebb útról, s a keskeny járdák, vagy éppen a földutak világát is fel kell keresni. Ha valahol szükséges a könyv, ezeken a területeken feltétlenül kell. Nem könnyű még ma sem könyvet eladni falusi házaknál, de sokkal könnyebb, mint tíz évvel ezelőtt volt. Jobbak az anyagi körülmények, változott az érdeklődés, s különösen a fiatalok körében népszerű az irodalom. De változtak a lehetőségek is: a falusi könyvterjesztés nem csak néhány helybeli ember, hanem az egész ország ügye lett. íróink, szakíróink is szívesen mennek a falvakba. Egy-egy találkozó, még ha szűkebb körű is mint amilyet szeretnénk, mégis előrelépést jelent. Bizonyára jelentős lesz az a körülbelül, 15 ankét amit az őszi könyvhetek során rendeznek falvainkban a könyvbarát-mozgalom szervei. De az elején említett célt szolgálja majd az, hogy 31 községben indul útjára a becsületkosár, a könyvterjesztésnek ez az ismeretlenebb, de máshol már népszerű formája. A kérdés, ami az őszi könyvhetek sikerét rejti maga mögött nagyjából azonban elsősorban azon múlik: hogyan fognak hozzá a terjesztéshez a könyvesboltok, az akcióbizottságok, s mindenki aki a falu olvasásáért felelősséget érez. Sz. I. Amatőr tánczenekarok és táncdal- énekesek vetélkedője Szekszárdon Egymás után gyűlnek a jelentkezések a szekszárdi járási KISZ- bizottságon, arra a vetélkedőre, amelyet az amatőr tánczenekarok és táncdalénekesek számára hirdetett meg a járási bizottság. Kitűzték a vetélkedő időpontját is, a tánczenekarok bemutatkozására október 24-én este hat órai kezdettel kerül sor a szekszárdi ,.Soós Sándor” Városi Művelődési Házban. Eddig hét tánczenekar és hat táncdalénekes jelentette be részvételét az amatőrök vetélkedőjére, de még további jelentkezéseket is elfogad a szekszárdi járási KISZ-bizottság. lilillllllllllllllllllllllllllllllllllllllltllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll "Demi JEQYZETEK A termelőszövetkezet elnöki ioiájá ban, a reggeli autóbusz érkezése után valahogy „összefutottak” o kiküldöttek. A tsz- einökkel parolázva, érkezési styrendben, így mutatkoztak be: Németh vagyok, Tóth rxtgyok, Lengyel. Horváth. Az elnök furcsán néz a kiküldöttekre. majd így szól: — Mi történt? Nemzetközi találkozót . tartanak a tsz-ben? — oOo — A szokatlanul hosszan tartó szárazság aggodalommal töltötte el a tsz elnökét. — Ha nem kapunk hamarosan esőt, komoly károkkal számolhatunk — mondotta gondterhelten a kertészetben dolgozó asszonyoknak. Es'e három asszony állított be a lakására; látszott rajtuk, mondanák is. nem is jöttük okát, mígnem hármójuk közül a legidősebb előrukkolt: — Az öregektől hallottam. hogy a határban van egy szentkút. Amikor nagy szárazság volt, áhi'.a- tos emberek megmerték a szent kút vizét, s utána rá három napra megjött az eső. Azt gondoltuk. megpróbáljuk, hátha használ — ajánlották. Az elnöknek aznap sok lótrtí-futni valója volt. de hirtelen nem tudta, nevessen, vagy mérgelődjön. — Bánom is én. mit csinálnak — mondta. Már el. is feledkezett a dologról, amikor az eset után ötödik-hatodik rarr- ismét beállított ho rá a három asszony: — Elnök elvtárs, azért jöttünk, hogy megmondjuk, megmertük a szentkutat, utána megjött az eső. és most azt szeretnénk tudni. hány munkaegységet kapunk érte? — oOo — Egy értekezleten a felszólalásra jelentkező idősebb asszony így kezdte mondó kaját: „Az országban sokan hallgatják a rádió, Szabó-családról szóló folytatásos műsorát. Segíthetné a Szabó-család a falusi Vöröskereszt-szervezetek munkáját, de elsősorban a véradó- mozgalmat. Jó lenne, ha olyan műsort szerkesztenének, amely arról szól. hogy a Szabó nénit baleset érte és a véradó visszaadták az életét egészségét. P. M. A nádkunyhón A hetvenhat éves öregember kinn ült a faluvégen, egy nyaláb szénán, hátát nekitámasztotta a nádkunyhónak. Őrséget Helyet szorított a szénán, leültem mellé. Nem kérdezte, mi járatban vagyok. Ültünk és beszélgettünk. — Nem is gondoltam, hogy ilyen jól fizetik ezt. Hatvan forint egy napra, önként jelentkeztem. mert kötelessége az embernek, ha a közről van szó. Ingyen is megtettem volna. Egy hónap óta itt ülök. Kék munkaruhát viselt, és hatalmas papucscipőt. Szálas termetű ember: amikor nagynehe- zen felállt az érkezésemre, a nádkunyhó eltörpült, szinte megsemmisült a háta mögött. Aztán elnyújtotta a lábát, s mutatta, milyen beteg, dagadt. — Most már sok a baj. Most már minden terhes. Még azért húzzuk, ameddig lehet, de sokra nem számíthatunk. Az evés az egyetlen, amihez még kedvem van. Tudtam, hogy más is kedves neki, nemcsak az evés, mert az unokája elárulta. Mondtam is: — A könyveket is megunta volna. Mihály bácsi? Hiszen a kislány úgy beszélt, az egyik unoka, hogy hármat kihozott magának a könyvtárból legutóbb. — Kettőt. Illyés Gyula könyvét Petőfiről, meg nem is tudom, még mit. A Petőfi-verseket sokszor végigolvastam, most megnézem, hogyan ír róluk ez az Illyés. A szeme is kék, akár a ruhája. Éppen olyan kék, csak fényes. A haja, meg a bajusza fehér. — Éjjel is olvasok. Több, mint húsz éve, hogy olvasok éjjel. Keveset tudok aludni. De én már gyerekkorom óta mindig olvasok. — Miket olvas? — Gárdonyit, Petőfit. Olvastam a Sárga Rózsát. Elolvastam Mikszáth regényeit, meg Veres Péterét. Személyesen is találkoztam Veres Péterrel, negyvenötben. Eljött Bonyhádra, választási beszédet tartani. Süttettem az asszonnyal egy szép kenyeret, elvittem neki. Szívesen fogadta. — Miről beszélgettek? — Kérdezte, hogy vagyunk, hogyan élünk. Akkor vplt a földosztás. Én is megkaptam a vagyonomat, amit elhagytam Bácskában. Onnan menekültünk ide, Győrébe. Tovább akartam menni Csurgóra, mert amott én Csurogon laktam, hát gondoltam, legyen hasonló. De lebeszéltek, ittmaradtam. Most már innen nem is megyek tovább. Majd egyszer Pestre felmegyek, ha időm lesz. felkeresem Veres Pétert. — Jól íp Veres Péter?,, * — Jól. Igazat ír. Ahogy az életben történt, azt írja. Én ismerem ' a paraszti életet, tudom, hogy igazat ír. — Ha azt írja az író, amit maga úgyis tud, ismer, mi tetszik akkor a regényben? — Az, hogy úgy írja meg, ahogy volt. — Gárdonyi is azt írja? — 0 régebbről ír, de az is úgy van. Biztos, hogy úgy van. — A mai élettel találkozott-e Mihály bácsi az irodalomban? Veres Péter nem sokat ír erről. — Néhány rövidebb írást olvastam csak. De filmeket láttam a mostani életről. A Körhintát. Meg szoktam nézni az érdemesebb filmeket. A múlt vasárnap a Honfoglalást láttuk. A feleségem is jár moziba, egyedül is elmegy, ha én elálmo- sodok este. Megesik, hogy álmos leszek estére. Csak hajnalban nem tudok aludni. — A Körhinta és a többi hasonló film magukról szól. Magáról is. Elégedett vele? Elfogadja őket hitelesnek? — Igen. Valódi élet van bennük. A küzdelmek, viaskodások. Mert békesség azért most sincs. Higgye el, hogy nincs. Nem is lesz sose. A szegény meg a gazdag között nem lehet békesség. — Na, de a szövetkezetben már nincs gazdag és szegény. — Azért számon tartják. A módos most is lenézi a szegényebb embert. — Kik a szegényebbek Győrén? — Hát riem szegények, mert különb házakat építenek, mint a parasztok, de azért csak úgy nézik őket, a bányászokat, ahogy régen. Nem mindenki, de a régi paraszt. — Az úgy nézi? — Úgy. — Maga hova tartozott régen? — Szegény voltam először, mert 14-en voltunk testvérek, de aztán szereztem sok földet. Jól gazdálkodtam. Én negyven év óta ismerem a műtrágyát. Szakkönyveket olvastam. — Gazdag ember lett. De Veres Péter a szegényekről ír. A Gyepsorról és a szegények szerelméről. Mégis azt szereti? — Azt. Én nem voltam gazdag,, csak sokra vittem. Szóval én nem olyan voltam. A filmén is tetszett... ejnye, hogy is hívják azt, akit fához kötnek, és elverik... — Döbrögi a Ludas Matyibon. Tetszett magának? — Tetszett. Az igen jó volt. — Most mit szeretne még olvasni, a mai világról? A közös életről? Gondolkodik. — Vagy talán mindent megírtak már? — ^-kat megírtak — mondja. — gával történt-e valami nagy dolog a szövetkezetben? E — Tavaly még kocsiskodtam. és egyszer az a>gronómus rakta meg, szénával a kocsimat. — Hetvenöt éves fejjel fogatos volt? — Igen. De más rakodott. Mondom, egyszer az agronómus is megrakta. ; zt nem írták még meg. Még sokat nem írtak meg Kovács Mihályokról. Azt. hogy úgy érzi: soha nem lesz békesség pedig, ő már megbékült, sőt akkor is a szegény embereket szerette, a becsületes, tiszta embereket, amikor maga már kiemelkedett a szegénysorból Amiket eddig olvasott, azokban megtalálta a régi világ törvényeit. A mostaniakat még meg kell neki mutatni. Nem is törvényeket, inkább igazságokat. Megértené vén fejjel is, csak tükröt kell elé tartani, amiben látja, hogyan él. Mert nem látja, nem tudja. Ellentétekről beszél, amik soha nem szűnnek. De ingyen is ott ült volna a faluvégen egy hónapig, a nádkunyhó mellett, csípős reggeleken, felhős délutánokon, hiszen „a közről van szó”. SZABÓ JÓZSEF Több munkaalkalmat a Titkoknak ünnepi KISZ-taggyíllés a Vasipari Vállalatnál Pénteken este tartotta meg Szekszárdon, a városi művelődési ház nagytermében a Szekszárdi Vasipari Vállalat KISZ- szervezete ünnepi, vezetőség- és küldöttválasztó taggyűlését. Bandi János titkár beszámolt a négyéves munkáról, a közel kétszáz tagot — főként ipari tanulókat — tömörítő szervezet eredményeiről és a további feladatokról. A beszámolót követő vita után megválasztották a tizenegy tagú vezetőséget és a négy küldöttet a városi küldöttértekezletre. Az ünnepi taggyűlésen jutalmazták meg a legjobb KISZ-aktivistákat, kilenc fiatal kapott értékes jutalomkönyvet. Hídépítő Vállalat szekszárdi építésvezetősége 10 10 elhelyezésihez megfeleli munkásszállási keres. Ajánlatokat kérjük 20—52 telefonszámunk alatt közöl- ; ni. (6?) j A Vakok és Csökkentlátók Szövetségének dombóvári kerületi csoportja csütörtökön rendezte meg taggyűlését Dombóvárott. Ezen részt vett Hunyadi Károly, a megyei párt vb tagja, ország- gyűlési képviselő. A szövetség központjának képviseletében megjelent Pasztorák Mjhály, szervező titkár és Szemerédí István. A csoport négyéves munkáját Nagy Györgyné titkár ismertette. A problémák alapos ismeretére valló beszámolójában elmondotta: az elmúlt négy évben sok szép eredményt értek el, de nagyjából még mindig megoldatlan a csoport tágjainak foglalkoztatása. A megoldást gyakran előítéletek gátolják. A beszámolót követő vitában szóvá tették többen, hog3’ igen sok a bürokratikus vonás a vakok vasúti jegyeinek kiadása Bőripari Vállalat 3. sz. Gyára, (volt Újpesti Bőrgyár) keres azonnali belépésre PORTASOKAT és ÉJJELIŐRÖKET Jelentkezés: Budapest. IV., Váci út 40. Munkaügyi osztály. (10) körül. Mint javaslat hangzott el. hogy jó volna, ha a szövetségnek Tolna megyében is lenne valamilyen vállalata, ahol megfelelő elhelyezést kapnának a csoport munkaképes tagjai. 1 Hunyadi Károly országgyűlési képviselő a csoport kérésének megfelelőén, külpolitikai kérdésekről tájékoztatta a megjelenteket. A Bonyhád és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet Bonyhád községben működő vegyesboltjába boltvezetőt keres. A bolt forgalma havi 130 000 forint. Ugyancsak Bonyhád községben havi 250 000 Ft-os forgalmat lebonyolító élelmiszer-önkiszolgáló boltjába BOLTVEZETŐT KERES szövetkezetünk. Érdeklődni lehet a szövetkezet központi irodájában. Lakást biztosítani nem tudunk. (51)
