Tolna Megyei Népújság, 1964. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-10 / 238. szám
4 / TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1364. október 10, DALOLJATOK NA Tf EBADTA KOZiED/ÁSA!/ , OlASZ Énekesek VAGYUNK DE NEM NYÍLT DALRA A SZÁJ, S NtnA MARADT A KOBOZ 15. , APAMf ÉDESAPÁM/ Húsz év az Amazonas dzsungeljében Elevenen eltemetve a zöld pokolban Sxüta latrán: vörös a« Irta: JOSE MELÓ A 122. számú tábor teljesen el volt vágva a külvilágtól, és így nem tudtunk arról,, hogy a háború, amelyet — ahogy nekünk beszélték —■ segítünk megnyerni, már régen befejeződött. Szinte teljesen elfelejtettem már, hogyan kerültem a dzsungelbe. Emlékezetem annyira meggyengült, hogy már arra sem tudtam emlékezni, amit előző nap tettem. Egyik nap azonban nagy erőfeszítéssel összeszámoltam, hogy már majdnem hat esztendő telt el. A táborban a kaucsukgyűjtők történeteket meséltek azokról, akik szökni próbáltak, össze- fogdosták és kivégezték őket. Kínzóink meg voltak győződve róla, hogy soha senki sem értesül gaztetteikről. A legközelebbi lakott település 1300 mérföld- nyire volt. Ennek ellenére elhatároztam, hogy megszököm. A menekülés látszott az egyetlen — ha nagyon is csekély — esélynek arra, hogy életemet megmenthessem. Egy új machetével és némi ruhával indultam útnak. Volt nálam egy iránytű, kevés kenyér, szárított hús, kávé és cocarinde, amit az indiánok lázcsillapító szerként használnak. Nem sejt-' hettem, hogy menetelésem 13 évig fog tartani. Az Amazonas dzsungelje a föld egyik legbarátságtalanabb tája. Iránytű nélkül senki sem juthat ki innen. Hónapokon keresztül menetel körbe-körbe, míg végül legyengülve egy vadállat zsákmányává lesz. Minden lépésnél váratlan veszélyek leselkednek, az erdő tele van vadállatokkal, mérges kígyókkal. A legveszélyesebb közülük a brazíliai dzsungel „királynője”, az óriási Anakonda. A legijesztőbb jelenségek közé tartozik a soha nem csillapuló lárma. Az állatok félelmetes ordítása, a maárrikácsolás, a fák susogása ördögi kórussá olvad össze, amitől az ember az eszét vesztheti. Elveszíti tájékozódását és a lidércnyomás elől a fákon keres menedéket. Mindezen veszélyek ellen csupán egyetlen fegyverem volt: a saját sorsom iránti teljes eltompultság. Hat hónapja voltam már úton. Nem tudtam, hogy milyen messzire jutottam és egész közönyös is volt számomra. Egyetlen célom az volt, hogy eljussak délre. Ha szüntelenül dél felé tartok, talán megszabadulhatok ebből a rács nélküli börtönből. Esténként lombkunyhót készítettem magamnak és ennivaló után néztem. Néha teknősbékatojásra találtam, egyszer elhullott teknősbékára bukkantam. A machete segítségével lefejtettem a páncélját és megsütöttem a húsát. Egy teljes héten át tartott. Egy reggel a fák között emberi arccal találtam magam szemben. Az első volt, akivel bolyongásaim alatt találkoztam. Szinte földbe gyökerezett a lábunk, 5—10 percig néztük egymást és még mindig nem akartunk hinni a szemünknek. Paolo szintén a kau- csuk-hadsereg katonája volt. Együtt mentünk tovább. Nemsokára a chavante indián törzs területére értünk. Mint hallottam, kegyetlenek és vadak. Szerencsére azonnal felismerték, hogy a legkisebb veszélyt sem jelentjük számukra és semmilyen szempontból sem képviselünk „értéket”. Miután Paolo két beteget meggyógyított — valamit konyí- tott hozzá — kapcsolataink szinte barátságosakká váltak. Rövidesen ismét visszatértünk a zöld pokolba, ahol új veszélyek vártak ránk. Ezen a területen nem találtunk gyümölcsöket, amelyekkel eddig táplálkoztunk, így kénytelenek voltunk valami ennivaló után nézni. (Folytatjuk) EGRI CSILLAGOK • Feldolgozta : Márkuax Láaxló Rajzolta: Zórád Ernő — Dokumentumregény Keserűen elmosolyodott. A Piave folyóra gondolt, a rohamra, s arra, hogy ott mennyire örültek volna ilyen búvóhelynek. Csak. nem ijed meg ettől a mélységtől? Viszont holnap hozhatna kötelet magával. Kikötné ehhez a vastag tölgyfához és szépen leereszkedne... Nem, most kell lemenni.. Csak így tud fúrás nélkül vizsgálatot végezni. A föld itt kitárult, szétnyitotta bíbor méhét. Arca elé tolta a kezét és ugrott. Igyekezett egyensúlyát tartani és talpon maradni. A mohás föld, melyet az előbb még óriási szőnyegnek érzett, kicsúszott alóla. Hirtelen hatalmas ütést érzett a fején és egyszerre minden könnyű és álomszerű lett. Elájult. Amikor kinyitotta szemét, a nap már ferde sugaraival érte a völgyet, a fák tetejét aranyozta meg csupán. Azt hitte álmodik, becsukta, majd újra kinyitotta szemét. Mit keres itt? Mint mikor könyvet lapoz valaki vissza, úgy pörgette lassan vissza ő is az eseményeket. Leugrott a vízmosás miatt. Valószínűleg ott fent, — abba a kiálló párkányba — verhette be a fejét. Miért is jött le ide? Feltápászkodott, megtapogatta csontjait. Nem tört el semmije, minden a legnagyobb rendben van. Most aprólékosan meg fogja vizsgálni itt a talajt. Elindult a vízmosás alján, kelet felé. Fél óra múlva már mélyebb szakaszra érkezett. Érdekes. Miért is nem találta meg eddig ezt avöl- gyecskét? Biztosan azért, mert a sűrű növényzet felülről elfedi az árnyékot. Pedig járt már errefelé. Hirtelen gyomrába nyilait az éhség. Reggel harapott csak egy kis kenyeret és már délután van. Lehajolt. Azt1 ‘hitte az éhségtől» gyomra csikarásától, a fájdalomtól látja lilának az egész földet. Megdörzsölte szemét. Tényleg lila. Lila a föld, úristen. Nem is lila, inkább vörös. Mit is mondott az öreg profesz- szcr?... A vasoxid különböző arányú keverékben lehet kísérője az alumínium oxidjának. A játékos természet így rejti az ibolyás, vöröses-barnás színű bauxitot... Letérdelt, belevájt a földbe. Félredobta a kalapácsot, kézzel, körömmel ásta a rögöket. Felugrott, arréb szaladt. Tíz lépéssel arrébb újra csak vöröslött a föld. Igen, itt bújt ki — mondta hangosan Balás — egy hosszú, ki tudja milyen mélységben kígyózó bauxittelep... Megvan! Keserves, hosszú hónapok után... Kínok, keservek, kudarcok után... De megvan!... A borostás arcú, meggyötört férfi szemét ellepte a könny. Felkapott egy marék földet, egy marék vörös agyagot és megcsókolta. Aztán hirtelen körülnézett, hátha meglátta valaki. Nevetett, hangosan, teli torokból nevetett. Remegő kézzel bontotta ki hátizsákja száját és megtömte agyaggal. Ha itt megvan a kibúvás, még valahol meg kell találnia. Felvette a súlyos zsákot és elindult tovább az árok mentén. Kilométereket ment, azt hitte szétfeszül a melle. A telep végét azonban nem tudta megtalálni. Majd holnap — gondolta, — most már nem szökik meg. Holtfáradtan zuhant a kis erdészházba. Bokorné fektette le. Még álmában is ■ az öregasz- szony megfigyelte — a férfi keze a padló felé kotorászott. Harminchat órát aludt egyfolytában. KÖZJÁTÉK A termelési népbiztosság tanácstermének előcsarnokában csizmák, bakancsok, félcipők konyászat helyzete?..'. Kenyér kell!5’ Balás a teremben az elnöki asztal előtt állva, ismerős arcokat pillantott meg. Nánási, Blaum, Hertok, Szlonkay?... Mi történt?... Mindent elképzelt volna, csak azt nem, hogy Nánási a vörösök bányászati megbeszélésén részt vesz. Mit akar vajon?... Mire felocsúdott volna meglepetéséből, a férfi kitárt karokkal üdvözölte. — Szervusz Balás, hallottam, hogy te tartasz itt előadást. Mondom, ezt már meghallgatom. Nagyon érdekelnek a munkáid... — Eddig nemigen adtad tanújelét. — Kérlek, az embernek sokszor vissza kell fojtania a belsejében forrongó dolgokat. A korszak dugója... he, he, he... a váratlan ütéstől kipattan. Balás legszívesebben szólt volna az egyik katonának, hogy vezesse el ezt az urat. — Kezdjük talán! — ragadta meg Balás vállát egy alacsony» kopaszodó férfi, aki be sem mutatkozott. — Ügy gondolom, ne pogták a lila kőkockákon. Balás hóna alatt vaskos iratköteggel közelített a szélesre tárt teremajtó felé. Mint a hullámok a parthoz, úgy csapódtak fülébe a várakozók szavai. „...Most mindegyik azt bizonyítja, hogy forradalmár.:, az volt már, amikor megszületett...” „Tegnap Csepelen látok egy plakátot: Vasas, ne hagyd magad. S valami burzsoá kölyök utána firkálta: a frontra vinni...” „...Az élelmezést kell megjavítani. Bár, ha aratásig kihúzzuk...” „...Hevesi itt' lesz, talán Vágó is?... Mit gondolsz?...” „...Kún Béla kérte, hogy a jegyzőkönyvet küldjék fel neki...” .....De kit érdekel most a bás okat beszéljen, csak a lényeget. Az emberek türelmetlenek, és az összetétel... Kezével félkört rajzolt a terembe, ahova lassan szállingóztak be a meghívottak. — Többségük egyszerű bányász, ezért nagyon közérthető nyelven szóljon hozzájuk — magyarázta Balásnak, majd kikiabált a folyosóra. — Elvtársak, jöjjünk befelé! Balás felállt a pódiumra, a tömeg összefolyt szeme előtt. Tarka ruhákat, sok-sok fejet látott, dagály hullámzását idéző mozdulatokat. (Folytatjuk) A YAllAlKOZAS ~KUDARCCAL VÉGZŐ DÖfT.S csak ÜGGYEL Bajj ai\ szabadultak a héttoronyból TÖRÖK JANCSI CSAK NÉZTE A MEGÖREGEDETT FAKÓ ARCOT VÁRNAGY EGY ARANYTÁNYÉR ELLENÉBEN MEGENGEDTE, HOGY AZ OLASZ ÉNEKESEK TÖRÖK BÁLINTNAK IS ÉNEKELJENEK NÉHÁNY STRÓFÁT. EGY MÁJUSI. DÉLUTÁN NÉGY IFJÚ is EGY LÁNY JELENT MEG A HÉTTORONY KAPUJA - ' ELŐTT. MEGÁLLJ •
