Tolna Megyei Népújság, 1964. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-09 / 237. szám
tTnra. OKT^Tjcr v. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Szálkán is menne, fia csinálnák A TANÁCSTITKÁR indulna a vb-ülésre. de még mielőtt benyitna az ajtón, visszaszól. — És azt is mondd el, hogyan segít a gépállomás. Ne hallgass el semmit — mondja a közös gazdaság elnökének, aki erre a biztatásra lemondóan vállat von Ezzel min'egy jelzi, kár a szóért, kár minden beszédért. Reinspach Adám, a szálkai termelőszövetkezet elnöke a túlságosan elfáradt ember benyomását kelti. A községi tanács vb-üléséről hívtuk ki, s amikor meghallotta, milyen ügybén keressük, nyomban elkedvetlenedett. Feltehetően unja már a témát. Szálka ugyanis divatba jött, mert a közös gazdaságban nem valami dicsérendő módon folynak az őszi mezőgazdasági munkák. A község a megye utolsói között van elkönyvelve. Az elmaradásra jellemző, hogy még mindig vetik az árpát, augusztusban kezdték és csak e héten fejezték be a silózást, a napraforgó szedctlen, a kukorica nagy része töretlen, a krumpliszedés még nincs befejezve, a cukorrépa szedését gyári beüte- mezés miatt még nem kezdhették el. de a takarmányrépát sem csinálják. Lehangoló. Egy idős ember, aki a tsz tehenészetében dolgozik, elmondta; ő mindennap sürgeti a vezetőséget, ám hasztalan. Szerinte azért mennek gyengén a dolgok, mert az elnök nem elég határozott. — Erősebb kezűnek gondoltam. Fiatal ember még és úpv látom, nem akar megbántani senkit. — Ezt hangoztatja az öreg tehenész és sűrűn ismételi, hogy őt bántja ez a túl nagy kényelem. Izgatják, idegesítik a mostani állapotok. Az állattenyésztési brigádvezetővel is találkoztunk, jót ő sem tudott mondani. A község Szekszárdhoz néhány kilométerre, festői szépségű völgyben húzódik meg. gyönyörű erdők köpött. Világtól elzárt településnek látszik, de nem az. Magas póznákra szerelve rengeteg a tv-antenna és ez is mutatja hogy Szálka nincs elzárva a világtól. Ahol ilyen látvá '■yos módon árulkodik a falu lakóinak igényessége. ott kimondottan meglepő a termelésben tapasztalható igénytelenség. Szálkán is tudniok kellene az embereknek, hogy a közös gazdaságban csakis a jó minőséiben és az idejében elvégz tt munka biztosít megnyugtató megélhetést. Még nincs egészen öt óra. de már hazafelé tart a dologból az a néhány férfi és nő, aki a határban munkát végzett. S van abban valami érthetetlen, megfoghatatlan, hogy egyik kö >.- ségben kapaszkodnak, törekednek az emberek, a másikban nem. Ott a szomszédban Várdomb. Jó példa. Vagy távolabb Döbrököz, ahol reggel négytől este 10-ig munkában találni a tagokat, ha a szükség úpv hozza. Persze a látástól vakulásig va’ó hajtást nem lehet és nem is szabad konzerválni. De jelenleg ma még szükség lehet erre. nem állandóan, ám néha igen. S van ahol ezt megértik. s van ahol erről hallani sem akarnak. REINSPACH ÁDÁM tsz-elnök elsősorban a gazdaságtól független tényezőkben látja az elmaradás okát. De talán arra is gondolnia kellene: fogyna a dolog, ha jobban, szervezettebben csinálnák — A növénytermesztésben mindössze 6 munkabíró férfierővel rendelkezünk. Sokszor még a fogatokat is le kell állítani, amikor valahol zsákolni, vagy más nehéz munkát kell végezni. Augusztus 20-án kezdtük a silózást, október 6-án fejeztük be — panaszolja az elnök. Helyzete nem könnyű, ez egészen bizonyos. És érdemes lenne gondolkozni azon is. hogy egy ilyen körülmények között működő tsz. gípekkel. stb. történő megsegítését milyen módon lehetne a járásnál megkülönböztetett figyelemmel végezni. Úgy mondja az elnök, hogy ők a gépállomás,ól mindig azt kapják csak. ami marad. E feltevést, nincs kizárva, a gépállomásiak megcáfolják. Egy azonban bizonyos: a másfél hónapig‘tartó silózás már maga is azt mutatja, hogy a tsz-elnök állításán érdemes elgondolkodni. Idegileg is kikészül az a tsz-vezető. aki hat hétig kénytelen olyan munkával foglalkozni, amelynek két hétig sem szabadna elhúzódni. Ilyen körülmények között keletkezik a fásultság és a Szálkán is tapasztalható „a majd lesz valahogy" állapot. Itt most nem arról van szó. hogy az elmaradásért csak a gépállomást, vagy a járást kell hibáztatni. Elsősorban a szálkai közös gazdaságban kellene megjavítani a vezetés színvona' ' ehhez feltétlenül tartozzék hozzá a járás és a Bonyhádi Gépá'lo- más jobb segítőkészsége. A termelőszövetkezetben dolgozó gépállomási traktorok teljesítménye alacsony. A tsz-elnök a következőket mondja: — A négy gép vezetője közül ketten gyakran reggel nyolcig pá- linkáznak és csak utána indulnak dolgozni, aztán este 6 óra tájt már ismét kocsmában vannak, söröznek. EZ IS OKA LEHET az alacsony teljesítménynek, és még valami: a közöny. A tsz növénytermesztési brigádvezetője vállat vont, amikor a traktorosok italozása került szóba. — Nem tartoznak hozzánk, én nem figyelem, mikor mit csinálnak. Hát azért nemcsak a gépállomáson múlik, hogy a szálkai tsz- ben két traktoros mennyit italozik, és mennyit dolgozik. Múlik ez a tsz-vezető erélyén és határozottságán. A megye legtöbb közös gazdaságából az ilyen gépállomási munkaerőt egyszerűen elkergetik. A közös gazdaság elnöke persze mindenképpen azt állítja, a vetést október végén, s a betakarítást november elején elvégzik. Jó a bizakodás, de mi erre a biztosíték? Sz. P. KISZ-vezetőségválasztó taggyűlés a tervezőirodánál A napokban tartotta vezetőségválasztó taggyűlését a Tanácsi Tervezőiroda KISZ-szervezete. A fiatal szervezet sokat fejlődött az elmúlt másfél esztendőben. Tavaly februárban alakult 9 taggal, és ma már 25 tagja van. Mint arról a vezetőség nevében Oszter Miklós titkár beszámolt, különösen a társadalmi munkában tűntek ki a fiatalok. Átlagosan 55 óra társadalmi munkát végeztek, de nem egy közülük közel száz munkaórát. Több beruházáshoz — köztük saját vállalatuk székházának emeletráépítéséhez is — társadalmi munkában készítették el a terveket. A taggyűlés egyöntetűen úgy foglalt állást, hogy a jövőben az eddiginél több gondot kell fordítani a tagság politikai nevelésére, a művelődésre és a sport fejlesztésére. A létszámban megnövekedett szervezet a korábbi három he- j lvett öttagú vezetőséget válasz- j tott és két küldöttet a városi küldöttértekezletre. ax írások tett, és a többi, a nem említett munka, amelynek jelentős részét a párttagok vállalták magukra? Hányszor kellett elmenniök házról házra, lakásról lakásra, és vinni a párt szavát, hogy elfogadtassák azokkal, akik tegnap még csak a körvonalait láthatták annak, amit ma szépnek, jónak ismernek el, és ami könnyebbé, jobbá teszi az emberek életét. A pártmunka iránti lelkesedés, a meggyőződés vezette, és vezeti ma is azokat a párttagokat, akik önzetlenül vállalják a pártmunkát, s ami ezzel együtt jár, a tanulást. Gyönkről 11-en jelentkeztek az esti egyetemre. A marxizmus—leninizmus középfokú iskolát 25-en végzik. Az Időszerű kérdések tanfolyamára ugyancsak 25- en jelentkeztek. A politikai oktatáson részt vevők között van néhány idősebb elvtárs is, akik önként vállalták a tanulást, s előmenetelükkel, munkájukkal példát mutatnak a fiataloknak. A birkózás az anyaggal, az esti munka, a késői hazatérés családjukhoz, számukra nem jelent különösebb megerőltetést. Ezeket annyira természetes dolognak könyvelik el — bár nem az —, mint amennyire természetes dolognak tartják más emberek gondjaival való törődést. Foglalkoznak a közösség dolgaival, az egyének problémáival. Legutóbb a tűsze- lep-üzem pártszervezetében tapasztalt hiányosságokkal foglalkozott a községi pártalapszerve- zet. A szeptemberi taggyűlésen a Petőfi Tsz elnökét számoltatták be a közös gazdaság munkájáról, az eredményekről. „A községi pártalapszervezet túllépte hatáskörét” — mondhatnák, miután a tűszelep-üzemnek megvan a külön önálló pártszervezete, de nem mondják. Nem mondják, mert nem veszik sértőnek a beavatkozást. Annak idején a községi pártalapszervezetből szakadt ki a tűszelep-üzem és a Petőfi Termelőszövetkezet pártszervezete. Egyrészt meg js szokták, hogy a községi pártalapszer- vezethez forduljanak gondjaikkal, problémájukkal, másrészt nem az önállóságukat látják sértve, hanem elsősorban a segítő szándékot nézik. Tekintélye van Gyönkön a községi pártalapszervezetnek. Tekintélyének lényegét a munka adja, amelyet eddig végeztek. A legnagyobb kánikulában elromlott a vízvezeték. A par talapszervezet sürgette a hiba kijavítását. Ostromolták az útépítésnél jelentkező hibákat, foglalkoztak az áruellátás biztosításával, és nem kevésbé foglalkoznak a község, kulturális életével. A pártszervezet helyisége valóságos kulturális központ. A tv-közvetítések a pártszékházban a leglátogatottabbak. A párttagok és pártonkívüliek úgy mennek a pártszékházba, mint második otthonukba. Nem egyedi az olyan példa, amikor a pártszékház felé igyekvőtől megkérdezik. hova megy. az így válaszol: Megyek a párthelyiség,ün’^ be, tv-t nézni. Magukénak val1 iák a párthelyiséget a gyönki emberek, és azonosulásukban benne van a pártszervezet munkájának elismerése, a párt politikát-'nak helyeslése. P. M. I Maguk keresték a vészt Mohácson — Jókor jöttek, most szent a béke közöttünk. — így fogadott bennünket a mohácsi farostlemez- gyár építkezésén Isgum Ádám építésvezető. — Bumbulusz György, a Dombóvári Vasipari Ktsz elnöke bizonyítja, hogy valóban, most békés a hangulat. Viszonylag békés. Mert, ha nem készülnek el a sürgős munkával, olyan vihar és háború fog kerekedni, hogy belereng a ktsz, meg a farostlemez építkezése is... — Ettől nem kell félni — bíztat bennünket az építkezés színhelyén, a hatalmas csarnokban Kurucz elvtárs, a főbrigadéros. — Huszonnyolcán dolgozunk. Itt van már a T-vas, nincs anyaghiány, meglesz a munka határidőre... — Magunk kerestük a vészt — mondja Petró Sándor, a szocialisa kőművesek, később, amint a nyugati cég sürgette a munkát, az építők több száz munkást összpontosítottak az országosan fontos munkának. Napok alatt készültek el a kőművesek a munkával, és akkora munkaterületük lett egyszerre a lakatosoknak, hogy a nagy csarnokot még átkiabálni is alig lehetett... És hiába, az építkezésnek a zöld út, a ktsz csak késve kapta meg a T- vasat, de ekkor már felkészülten várták a munkát. Szinte éjt nappallá téve dolgoztak. Reggel ötkor már a hegesztőpisztolyok fényétől világos, a daraboló és fúrógépek zajától volt hangos az építkezés. Délben szünetelt egy órára a munka, aztán este kilencig, tízig egyfolytában dolgoztak... Szorította őket a határidő, de a Azonnal a darabológép alá viszik a frissen érkezett T-vasat. ta brigád vezetője, — magunk is oldjuk meg... És kiderül a beszélgetés során, hogy a dombóvári ktsz szakemberei ezúttal is nagy munkába vágták szerszámjukat. A farostlemez- gyár építkezésén két és félmilli 3 forint értékű álmennyezet készítésére szerződtek a fővállalkozó Komlói Építőipari Vállalattal. A ktsz szeptember elején nyolc fővel vonult a munkára. Közben otthon, a lakatosüzemrész teljes kapacitással fogott az idomvasak szabásához, és itt készítették elő a szerelvény jelentős részét, hogy mire minden anyag együtt lesz, teljes kapacitással foghassanak munkához. Az anyag azonban váratott magára... Itt, a mohácsi síkon, ahol két hónappal ezelőtt még fű zöldellt, hozzáfogtak százas I-vasból T-vasat hegeszteni. Micsoda sziszifuszi, idegtépő munka volt ez! A szerelő-lakatosok látták, baj lesz a határ» idővel... Lassan haladtak eleinte hírnév is a gyors, jó munkára kötelezi a vasipari lakatosszerelőit. Hisz szerte az országban, mindenütt csak dicsérték munkájukat. A SORTEX-ben elismerő levelet kaptak, Szombathelyen dicséretet, Tatára már másodszor hívják őket szerelni... S itt, a mohácsi szerelés legfontosabbjával. az álmennyezet szerelésével is határidőre végeztek. Most folytatják a munkát. Egy-két nap lazítanak egy kicsit, nem kezdenek olyan korán, pihennek, no meg várják az újabb anyagoic érkezését, és azután ismét teljes gőzzel, teljes létszámmal fognak a farostlemezgyár szereléséhez... Hajszálon múlott, hogy a ktsz szakemberi nem csúsztak el a munkával. Maguk keresték a különleges veszélyt rejtő munkát, becsülettel oldották meg első részét. Fotó: Jantner - Pj pl® : :x-. Petró Sándor emberei szerelik az álmennyezetei.
