Tolna Megyei Népújság, 1964. október (14. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-07 / 235. szám

»**■ TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1964. október 7. Elemmel szíve alatt Sxüts latrán t 0 9 •* . AMINT OTT ÁLLTÁK A SOKASÁG KOZOTT, GERGELY EGYSZER CSAK MEGÉREZTE, HOGY. r\ VALAKI FIGYELI ___________ S ZWMBULBAN ÉPP A PERZSA GYÁSZNAPOD ÜNNEPELTÉK. ODANE22, MEKCSEY/ A Panoráma című lengyel folyóiratban közlemény jelent meg egy csodálatos műtétről: a sebé­szek a beteg szerve­zetébe elektrostimu- látort „szereltek”, amely a szivet mű­ködteti. Ezzel kap­csolatban a Szov- jetszkaja Rosszija szerkesztősége meg­kérte J. B. Jeger- mant, a kísérleti se­bészeti berendezé­sekkel foglalkozó tu­dományos kutatóin­tézet laboratórium­vezetőjét, hogy kommentálja a köz­leményt. Némi rövi­dítéssel közöljük a folyóirat anyagát és a szakértő által hoz­záfűzött magyaráza­tot. Ez az ember ugyanúgy él, mint a többiek: jár-kel, autózik, s még a szórakozásokból sem vonja ki magát. Csupán egy dolog külön­bözteti meg Maxot társaitól: a mellkasán jókora sebhely látszik, amely alatt a 20 éves férfi szívét dobogni késztető készülék műkö­dik. E készülék nélkül Max Lang szíve már rég megszűnt volna do­bogni. Egyeseknek ez talán hihetetlen­nek tűnik, de Lang csakugyan ki­zárólag annak a kis elemnek kö­szönheti életét, amely elektródok segítségével elektromos impulzu­sokat küld a szívizomnak. Két évvel ezelőtt a 18 éves ifjú csaknem mindig eszméletlen ál­lapotban volt. A szíve percenként legfeljebb 14-et vert, a szervezeté­ben oxigénhiány lépett fel. Köze­ledett a halál. A szívregulátor segített rajta. Eleinte ez egy elég nagy gép volt, amelyhez a beteg testét hozzá­kapcsolták. Mihelyt a szívműkö­dés kezdett abnormálissá válni, a gép automatikusan bekapcsoló­dott, s elektromos impulzusokat küldött. A berendezés súlyát idő­vel egy kilóra csökkentették, ké­sőbb pedig a készülék olyan for­mát öltött, hogy lehetővé vált be­szerelni a mellkas alá, és össze­kötni közvetlenül a szívvel. A műtét óta már 9 hónap telt el. A készülék egyszer sem mond­ta fel a szolgálatot. A beteg szíve ritmikusan ver. percenként 80-at, pontosan annyit, ahány impulzust küld a készülék. így számol be az esetről a Pa­noráma. Most pedig lássuk a kommentárt. — Immár sok ember él olyan szívvel, amely hasonló készülé­kektől kapja az impulzusokat. E készülékkel nem egy olyan bete­get sikerült megmenteni, aki ko­rábban gyógyíthatatlan betegség­ben, haránt szívblokádban szenve­dett. A mi intézetünk és más kol­lektívák is foglalkoznak elektro- stimulátor-konstrukciók kidolgo­zásával. A szovjet készülékek nemcsak hogy nem maradnak el a külföldiek mögött, hanem né­hány vonatkozásban még felül is múlják azokat. Jelenleg egy új készülék segítségével szabályozni lehet a percenkénti pulzusszámot: alvás idején csökkenteni, járáskor pedig növelni. Súlya mindössze 350 gramm. Zseblámpaelem táp­lálja. A bőr alatt elhelyezett elektro- stimulátorok 100 grammot sem nyomnak. Igaz, a Panorámában leírt módszernek van egy fogya­tékossága: 3—4 évenként műtétet kell végezni, az elemcsere érde­kében. A tudósok most olyan ké­szüléken dolgoznak, amely zseb­ben hordozható adóból, és a bőr alatt, vagy közvetlenül a szívben elhelyezett vevőkészülékből áll. Az az előnye, hogy az életben csak egy műtétet kell végrehajta­ni. s a szívet a kívül elhelyezett adóval lehet, irányítani. — Dokumentumregény — Az azelőtt „gyenge vasérá’-ként eladott „harmadkori vörös agyag”, a hazai bauxittelepeink felfedezője Balás Jenő volt. Ki­váló geológus, akinek küzdelmes életéről, tragikus haláláról mél­tatlanul keveset tud még mindig a hazai közvélemény. Pedig Balás Jenő a tudomány mártírja volt és szörnyűséges még elgondolni is: mi mindenen kellett keresztülmennie, hogy földünk legnagyobb és legértékesebb ércét felkutathassa. Mint az egykori kincstári bányászati kutatások vezető geológu­sa, tanúja vagyok, hogy amikor Balás Jenő a gánti ércvagyon árán drágán — fúrásokkal, tárnákkal és aknákkal — felkutatott dunán­túli zártkutatmányait felajánlotta a kincstárnak, az akkori főnök­ségnek az volt a véleménye, hogy Balás még nagy lovon ül, ki kell éheztetni. Pedig tudták, vagy legalábbis sejtették Balás kutatásai­nak felbecsülhetetlen értékét! És a végen sikerült is elárvereztetni — a felgyülemlett zártkutatmány illetékei fejében — Balás Jenő minden ingó és ingatlan vagyonát, jóformán a rajta lévő ruhát is. És én sem tudtam — bár megpróbáltam — segíteni rajta. Hová juthatott a kapitalizmus körülményei között egy nagy tudós, egy szerencsés kezű felfedező! Másrészt hová juthatott a fel­fedezett nagy nemzeti kincs! Ezt mutatja — drámai szemléletesség­gel — Balás Jenő élete, pályája, és erről szól Szüts István alább következő dokumentumregénye is. Most, amikor a magyar—szovjet alumíniumszerződés jó példája államok testvéri együttműködésé­nek, amikor a Szovjetunió olcsó villamos energiát biztosít a bauxit feldolgozásához és évente mintegy 160 ezer tonna tömbalumíniu­mot gyárt hazánk számára, érdemes és szükséges visszagondolni ar­ra a korszakra, amikor a tőkés profit, az imperialista hódítás — magukat magyaroknak nevező emberek segítségével — elrabolta a magyar néptől a magyar föld bauxitkincsét. A kincs, amit Balás Jenő annak idején — oly sok viszontagság árán — feltárt, ma köz­hasznúan népünket szolgálja, hegyen hát — Szüts István írása se­gítségével — közkinccsé Balás Jenő életének tanulsága is. DR. PÁVAI-VAJNA FERENC a földtani tudományok kandidátusa EGRI CSILLAGOK • Feldolgozta: Márkusa László Rajzolta: Zórád Ernő AZ „ÖNGYILKOSSÁG” 1938. március 6-a. Ezen a gesz­tenyefák legyezőleveleit nyitoga- tó, kellemes tavaszi napon már a harmadik figyelmeztetést küldték Seyss Inquart közbiztonsági mi­niszteren keresztül Schussnig osztrák kancellárnak: ha nem tel­jesítik háromszor huszonnégy órán belül a német követeléseket, ak­kor 200 ezer német katona lépi át a határt. Este 19 óra 30 perckor a berlini Wilhelmstrasse egyik komor palo­tájának „Gazdasági főcsoportfő­nökség” feliratú ajtaján puha­kalapos, fekete ballonkabátos, öt­ven év körüli férfi kopogtatott. Azonnal Hugenberg elé vezették. Az idegen megállt a vastaghúsú szőnyeg szélén, és katonásan vi- gyázzba vágta magát. — Minden előkészítve, még éj­jel telefonhívást kell kapnom. — Rendben — bólintott Hugen­berg. — Nem csalódtam Schrő- derben. — HeiN — Heil! — Egy pillanatra még, Brücke! Ha Budapest jelentkezik, azonnal kérek tájékoztatást. — Igenis uram! — Ha nem lennék már itt, hív­janak fel a lakásomon, Hunkel tudja a számot. — Igenis! — Egyébként remélem kifejez­te Schrődernek, hogy a Reich alu­míniumtermelésének 1940-re a legnagyobbnak kell lennie a vilá­gon. A programot talán már idén le kell zárnunk. Négyezer gép anyagának kell addig Magyar- országról érkeznie. Nyolcszázezer tonna bauxitot várok. Értette? — Schröder úr tökéletesen oszt­Chamberlain megnyugtatta a két­kedőket: „Őfelsége kormányának véleménye szerint az osztrákok­nak nincs mitől tartaniuk. Hitler eleget tesz a Saint-Germain-i szerződésben vállaltaknak.” Genfben a Népszövetség épüle­tének nagy üléstermében az an­gol Lord Halifax és egy kicsit ké­sőbb a francia Georges Bonnet „nem”-je ostorként csapott a ha­lotti csendbe. Nem!! Franciaor­szág és Anglia nem háborúzhat Ausztriáért. Posta Rozália, a Budapesten dr. Kiár Andráséknál szolgáló al­földi cselédlány sem sokat tudott ezekről a „nagyvilági” ügyekről, öt a londoni alsóház viharának időpontjában inkább az érdekelte, hogy nem tud bemenni az Erzsé­bet körúti Royal Apolló filmszín­házba megnézni a „Magdát ki­csapják” című filmet. Nem volt nála pénz, mert a pengőjét a Kaszinó utcai lakás­ban hagyta. — Nincs más, haza kell men­ni, mégpedig gyalog — határozta el magát. És amíg hazafelé ban­dukolt, a pengő eredetére gondolt. Négy hónapja lakott náluk albér­letben egy férfi, Balás Jenő. Este későn jött, reggel korán ment; Rozika azt sem tudta, mivel fog­lalkozik. Mindössze arra jutott felismerésében, hogy nem sok borravalót fog kapni tőle, mert kopott a ruhája, lyukas a cipője, kis bőröndre való minden hol­mija. A napokban azonban, mi­előtt elutazott, Balás a lány kezé­be nyomott egy pengőt. — Az éj­jeliszekrényre tettem, egészen biztos — mondta magának Rozi­ja az ön nézeteit, Herr Hugen­berg ... Heil!... A fekete párnával borított ajtó végre becsukódott a „vendég” mögött. Ugyanebben az órában nagy vihar dúlt az angol alsóházban. ka, mielőtt bedugta kulcsát az előszoba zárjába. Már szobácská- ja ajtajának kilincsét nyomta le, amikor émelyítő szag csapott or­rába. (Folytatjuk) OTT VANNAK A GYAUR KUTYÁK! MOST NEM MENEKÜLNEK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom