Tolna Megyei Népújság, 1964. október (14. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-06 / 234. szám

1964. október 6. TOLNA MEGYEI NÉPŰJSÁG 3 Bútorszabók a gépműhelyben Előkelő helyet vívott magának a különböző bútortípusok harcá­ban a szekszárdi születésű Háry- garnitúra. Ismerik az országban. Tanácsolják fiatal házasoknak, idősebb embereknek. Mindenki­nek jószívvel ajánlják a bútor- kereskedők a Szekszárdi Faipari Vállalat termékét, mert erős, meg­bízható, szép és nem is drága, és legfőképpen azért szeretik, mert mind a kidolgozás, mind a kár­pitozás minden kritikát kibír... E híres bútor készítésének pil­lanataiba pillanthattunk be a minap egy szekszárdi riportútunk során... Kint jártunk a város ipari negyedében. Ott, ahol ke­réktörő, rossz útfélé vezet a vala­mikor mocsaras réthez, új hon­foglalók, a faipari munkásai ala­pítottak gyárat. Bútorgyárat. Sze­rénykednek a vezetők is, a mun­kások is, ne nevezzük bútorgyár­nak gyárukat, legyen az csak fa­ipari vállalat, mert készül itt bú­toron kívül más asztalos-faipari munka is. De a leghíresebb termék a Há­ry- és a Béke-garnitúra... A gén­műhely, ahol a deszkából fotel és a rekamié vázát szabják nagy- nagy gonddal a vállalat kiváló munkásai, és ahol Pesti Gyula művezető a parancsnok — itt vá­lik bútorrá a bútor, itt válik el, a holt deszkából lesz-e szép bú­tor. — Amikor megkaptuk az első Háry-gamitúrára a megbízást — mondja Pesti Gyula — összeül­tünk az emberekkel, és meg­beszéltük a feladatokat. Ezért is volt sima az átállás. Itt, a gépműhely szívében, ahol a szabászat kívánja a leggondo­sabb munkát, nagy gyakorlattal bíró, kiváló szakmunkások dol­goznak, Keinrad József a legjobb közöttük. A szomszédos gépen Jó­zsi bácsi mellett, Varga Miklós ügyeskedik, a szalagfűrésznél. Előtte a falon eredeti nagyságban bútorlapra rajzolták a mintát. A forma, amely alapján ő is dolgo­zik, gyakran kerül illesztésre a rajzzal, sőt... — Már nem az eredeti rajz alapján készítjük a bútorokat. Erősebbé tettük. Módosítottuk a terven, hogy még jobb bútort kapjanak a fogyasztók — mond­ja Bus elvtárs, a vállalat igaz­gatója. — Az a célunk, hogy min­den vásárló, minden darab bú­torral elégedett legyen. És itt a szabók az első számú biztosíték arra, hogy az igazgató szavai valóra váljanak. Csuka Ferenc fiatal szakmunkás, aki a vállalatnál tanulta az asztalos­mesterséget, olyan nagy gonddal dolgozik az egyengető gyalugépen, hogy selejtes munka nem is ke­rül ki keze alól. De másutt is ritka vendég a selejt. És ez azért ritka, mert három éve is elmú­Pesti Gyula művezető ellenőrzi Csuka Ferenc munkáját. mentes a műhelyben az élet. A szabászok örökké keresik az újat. Es az vitával születik. Meg az­után vitával szűnnek meg a hi­bák is. Amikor éppen ott jár­tunk, akkor egy csapolási méret- különbség miatt olyan vitát csap­tak a dolgozók, hogy a művezető­nek kellett igazságot tenni: sala­moni Ítéletet hozott; azonnal új­ból kellett állítani a gépi formát. Százhetvenöt garnitúra bútort készítenek havonta a vállalatnál. A munkások itt a gépműhelyben legjobban a Háry-t szeretik. Pe­dig nem könnyű munkát ad ez a bútor, de saját tervezésű, saját ötletek is a tervező rajzceruzája nyomán valósulnak meg kezük alatt. A lakosság persze nemcsak Háry-, meg Béke-garnitúrát kér. ötven szóló rekamié leszabása és összeállítása is a gépműhely mun­kásain múlik... S tőlük már' csak a kárpitosokhoz, fényezőkhöz ke­rül a nyers bútor... A bútorszabók gépműhelye kor­szerű berendezéssel van. felszerel­ve. A mostani igényeknek meg­felelő minden termelő gép. De várható a nagyobb arányú fejlő­dés, és ezzel egyidőben a több bútor termelése is. Nem is olyan távoli terv a gépműhely és álta­lában az egész vállalat kapacitá­sának növelése. Jelenleg ugyan . még csak egy speciális fúrógép a fejlesztés kézzel fogható bizonyí­téka, de készülnek már a tervek a szekszárdi bútorgyár korszerű­sítésére, bővítésére... Több dolgozót megkérdeztünk, beszéltünk a vállalat vezetőivel is erről: mit szeretne látni meg­valósulni minél előbb a vállalat­nál. A válaszok egyértelműek vol­tak: — Sok szép bútort akarunk gyártani... És egy jó, járható be­kötőutat kérünk... És mit akarnak a bútorszabók, a gépműhelyben? — Selejt- és balesetmentes munkanapokat, jó gépeket, mert csak így tudnak szép, formás bú­torokat szabni... A bútorgyárban tett látogatá­sunk után elmentünk az egyik Tolna megyei bútorüzletbe: — Háry-garnitúrát kérünk. — Sajnos éppen most vitték el az utolsót, de tessék holnap jön­ni, akkor lesz, mert holnap szál­lít a gyár. — Biztos szállít? — Kérem, a szekszárdi vállalat megbízható partner... Az egyik legjobb bútorszabász, Keinrad József. lőtt. hogy a gépműhely jelenlegi tagjai együtt dolgoznak. Ismerik a munka minden fortélyát, és ami a legfontosabb, minden mun­kaműveletet elsajátít mindenki — így aztán nem éri őket meg­lepetés akkor sem, ha valakinek sürgős dolga akad, vagy éppen szabadságra utazik. Nem mondhatjuk, hogy vitától Ha valami hibás alkatrés: kerül munkahelyre azonnal ...és ez a dicséret a bútorok ké­megvitatják, hogyan szüntessék ibbi hibás alkatrészek szítőinek szól gyártását. P. J. Akiknek a fiatalok bizalmat szavaznak A paksi járás KISZ-szervezetei- ] ben, egy-két kivételtől eltekintve, a beütemezés szerint tartják meg a vezetőségválasztó taggyűlése­ket. A gyűlések látogatottak, a tagság 70—75 százalékban részt vesz a taggyűlésen. Vannak olyan akadályozó okok is, mint például a Biritói Állami Gazdaságban, ahol a KISZ-titkár (agrármérnök) elfoglaltsága miatt kellett elha­lasztani a taggyűlést. Nagydoro- gon viszont a taggyűlés időpont­jának meghatározása nem volt megfelelő. Vasárnap a tsz-fiatalok szüreti bált tartottak, s emiatt a hétfőre meghirdetett KISZ-tag- gyűlés nem volt határozatképes. Azokon a helyeken, ahol a párt- szervezetek a KISZ-taggyűlés elő­készítésében is segítenek, mint a Bölcskei Gépállomás pártszerve­zete tette, a fiatalok teljes lét­számban részt vesznek a taggyű­léseken. \ A beszámolók a végzett mun­káról szólnak. Néhány helyen, ahol a KISZ-titkár mozgalmi ta­pasztalatokkal rendelkezik, tar­talmasabb a vezetőségválasztó taggyűlés elé kerülő beszámoló. Foglalkozik a nemzetközi helyzet alakulásával, a VIII. pártkong­resszus KISZ-re vonatkozó meg­állapításaival, a fiatalok munká­ban elért eredményeivel. Másutt viszont rövid, alig harminc per­ces a vezetőség beszámolója, an­nak ellenére, hogy a fiatalok mö­gött jóval több munkavégzés áll, mint amennyire a beszámoló­ban kitérnek. A másik hiányos­ság az, hogy nem mutatnak elő­re. A taggyűlés elé terjesztett ha­tározatok többsége a község, a tsz, az üzem, a munkahely adott­ságait , tükrözi. Ismert a pálíai tsz-fiatalok vállalása, amely az­óta már meg is valósult Csak­nem mindenütt szó van a KISZ- en kívüli fiatalok közötti szer­vező munkáról. Ahogy nem len­ne helyes a KlSZ-vezetőség-vá­[lasztó taggyűléseken irreális ha­tározatok hozása, annyira nem helyes az a módszer, amikor a fiatalok áltálában tesznek válla­lást. Az a jó határozat, amely konkrét, és azt rögzíti, mit akar­nak tenni azért, hogy a KISZ megfeleljen azoknak a feladatok­nak, amelyet a párt VIII. kong­resszusa így fogalmazott meg: „A Kommunista Ifjúsági Szö­vetség terjessze a kommunista eszméket, mozgósítsa tagjait és az egész magyar ifjúságot a szocializ­mus építésére, legyen a fiatalság életkori sajátosságainak megfe­lelő vonzó, színes, eleven moz­galom.” A paksi járás KlSZ-szerveze- teiben az elmúlt időszakban gya­kori volt a vezetőségek fluktuá­ciója. A kongresszusra való ké­szülődés jegyében és a vezetősé­gek újjáválasztásával egyidőben „öregbítik” a vezetőségeket. A túlzottan fiatal, 15—16 éves KISZ-titkárok, vezetőségi tagok helyett idősebb, esetleg katona­időt letöltött fiatalokat választa­nak. A dunaföldvári Alkotmány Tsz-ben a tsz agrármérnökére esett a fiatalok választása. Györ- könyben a postamester lett a KISZ-szervezet titkára, aki szí­vesen foglalkozik a kiszesekkel. Bikácson egy fiatal pedagógusnőt választottak meg titkárnak. A taggyűléseken szép számban vesznek részt a KISZ-en kívüli fiatalok, s közülük többen a tag­gyűlés után felvételüket kérik a KISZ-be. Két munkahelyen, ahol eddig nem volt, új KlSZ-szerve- zet alakult. A Biritói Állami Gazdaság hegyesi üzemegységé­ben 17 taggal, a Dunaföldvári Építőipari Ktsz-ten 30 taggal ala­kult meg a KISZ-szervezet. A kongresszusi felkészülés jegyében és a KISZ-vezetőségek újjává- lasztósának időszakában a paksi járásban 70 fiatalt vettek fel a KISZ-szervezetek. P. M. cÁ futé&kázbatt Elöl présház hátul pince. Megkezdődött benne az ősz szép szertartása. A szőlő­termés itő brigád tag­jai a közreműködők. Itt vannak mndany- nyian. barálkozásra, ismerkedésre és egy k's beszélgetésre szá­mítva' pihenőt, pipá­lt úját tartanak, és perceken belül ki­derül, hogy mindig lesznek régi történe­tek. Amelyik szívet vidító, arra sóhajtoz­va emlékeznek v ssza, mert elmúlt. amelyik szomorú, arra viszont szívet vidítóan gon­dolnak vissza, hiszen már régen volt. S az ember abból is észre­veszi az idő gyors múlását, hogy már a közös gazdá'kodá nak is kezd múltja lenni. A nehéz, küzdelmes hőskort vidáman, megszépítve adja elő a szedresi Petőfi Tsz s-ő’őtermesztő bri­gádja. Körülüljük a nagy prést és hallgatjuk a legjobb mesélőt. — Hite'ben menta bor is a birka is de a bankettot megtar­tottuk, Úgy vo.tunk vele, hogy az a miénk amit megeszünk, meg­iszunk... A brigád nevet, rég volt, talán igaz sem volt. Újabban keve­sebb a bankett, vi­szont több a búza. a krumpli a kukorica és a szőlő. Tavasz óta. hatalms lerméczet- áta'akító munlca kez­dődött a szedresi ha­tárban, lecsapolják a vizenyős területet ku­bikosok dolgoznak és ha befejezik munká­jukat, valósággal megváltozik a szed­resi határ arculata. Ebben a közös gazda­ságban már megszűnt a máról-holnapra élés, az emberekben több a felelősség, s ez meg­látszik rajtuk is. — Megjavult a po­litika. s nekünk is megjavult a hangu­latunk. nincs már bennünk bizonytalan­ság. mert tudjuk, biz­tos a holnap is. a holnapután is — me­sélik az emberek hosszasan, szívesen, részletesen. Varga Sándor. Sója Pá'. Ke­nyér István és min­denki elmond egy- egy történetet. Bizo­nyítéknak arra. hogy a gazda-ág a meg­szilárdulás úijára lé­pett. A brigádtagok elmesélik, vő.lak évek, amikor a kiküldöt­tekkel nem szívesen álltak szóba gyanak­vással fogadták még a legjobb szándékot is. és amikor gép­kocsi állt meg az iroda előtt, a tagok jelentőségteljesen néz­tek össze: Megint baj van, de volt is mindig baj. Egyszer ezzel, egyszer mással. — A nehéz évek elmúltak — állapítja meg Varga Sándor és Vörös Ferenc az idős pincemester úgy véli. erre illő egy pohár musttal kevert újbort inni. — És arra hogy én meg hamarosan le­szerelek — mondja a pincemester, a lesze­relés alatt a nyug­díjba vonulásál érti. Hát bizony -az a legnagyobb baj hogy sajnos lassan mind elmennek az öreg harcosok. Sz. P.

Next

/
Oldalképek
Tartalom