Tolna Megyei Népújság, 1964. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-04 / 233. szám
I a SXnsva. SiZXil'il RKrTiJS5C5 '■ 196«, cKőtJCT 4i %eMáJüa!Ogr MUK&TO (fosdoJidikifrS' khM-egiÍHty) Aztén izgatottan fordult ismét utasított ki a lakásából. Felfor- szott abban, hogy az őrnagy haa köpcös nyomozóhoz. tyan, csapkod, kiabál minden ap- tározottan rázta a fejét. _ Eszerint az öregúr nem is r°ság miatt. Nem tűr semmiféle — Nem. Majd ha visszajöttünk. s ejtette hogy mekkora port vert ellenvetést. Azt állította például, És ez a kurta „nem” mentette fel a Mukátorával9 És hogyan jött h°gy nem szereti az embereket, meg Hókai Felicán nyugdíjas rá erre a biorezgésre, vagy mi- mert azok egymás farkasai. Még bérszámfejtő és Muki névre hali- csodára? Mi a magyarázata a test- idézte is a latin közmondást. Köz- gató daxlija életét... nélküli alakoknak? Miként tudja bevetettem, hogy a Mukator teve- A két barat negyedóra múlva megcélozni azt a pontot, ahová a kenysége nem ezt bizonyítja, valóban ott volt az előtt a bizo- televíziós készülékekre bevetíti Rám kiabált, hogy ne oktassam, ki- nyos KokiUa utcai berhaz előtt, a Mukátorképet? Miért nem sza^ kéri magának, kész skandalum, Versenyezve, mint a gyerekek, badalmaztatta a találmányát? szép kis nevelést kapnak nálunk úgy szaladtak fel az első emelet- r,. ..... a rendőrök, hogyan kell visel- re. Az ajtó előtt döbbenten torDttro - szokásától elteroen kedni ^ idősebbekkeli tűrhetet- pantak vissza. Szinte egyforma röviden, tömören tájékoztatta fe- len magatartás, de ő majd meg- fintorral szimatoltak bele a leve- letteset. Meg a tacskóról is, mmd- mutatja, stb. stb. A végén persze góbé. összenéztek. Szó nélkül is össze annyit mesélt, hogy csoda- szépen összemelegedtünk, mert megértették egymást. A csengő- szép, okos kis allat, a kotorék amilyen hamar dühbegurul, olyan vei nem is kísérleteztek, hanem borzebek csoportjába tartozik, es oy0rsan le is csillapodik teljes erővel nekivetették vállua lábai is csak azért görbék, hogy ^ ,, '... . .. kát az ajtónak. A második lökést ügyesebben áshassa ki a rókát — Mit is mondtál, szolt ko- már ^ bírta eJ a ^ Nyelve odújából. Ettől a kitérőtől élte- be elgondolkozva ^ orna^ recsegve szakadt ki, és ők ketten kintve, a friss élmény hatása hol tókik A KoMla utcábao, bezuhantak az előszobába. Itt alatt, valóban a lényeges dolgok- uSy*- . ^ ,,tméS töményebb volt a gázszag. A ra korlátozta beszámolóját. Nem jenéi.... Te. Az egyes autóbusz köpcös, aki ismerte a járást, zsebfeledkezett meg az opálfénvű ru- t,z Pefc alatt odavisz. Meg ma kendőt nyomott a szdja elé, és dacskákról sem. meg akarok ismerkedni vele Ho- berohant a konyhába. A tűzhely__ T-,p hiszen ez óriási1 __ ue- F^iciánnal hely ugrott, elzárta a csapokat, r ótt fel övékéből az őinaev és torral Nehogy azt hidd, hogy és egy konyhaszékkel betörte az rótt fel székéből az őrnagy, es puszta kíváncsiságból, bar a jelen abiakdvegeket Közben esetben még ez is érthető lenne. sa m^r lelkesülten rohant fel s alá a szobában. — Lomtárba kerül az egész Nemcsak erj-ől van szó1 Koleszá- v?.nszcííf. , ls /Í,1,le,ieí daktiloszkópia... Ha csak a mi rék teljes csődb^llitottak a Fen- ajepcsóhazba. Ott leiekszakmánk szemszögéből nézzük... ^0°^ Äadt " ^. milyen ember ez a jelentette, hogy valamennyi fel- í“kóért és któoztó iTTs a friss Hokai Felician? szedett szál megszakadt. Pokoli levegőre. Egy percnél nem hosz— Én nagyon megszerettem, ügyesen konspirálnak ezek a csir- szabb idő alalt játszódott le Azon túl, hogy lángész, minden kefogók! De ha az öreg varázslót mindez. tekintetben olyan, mint akármi- megkérnénk, hogy kölcsönözzön a nagy zajra felbolydult a ház. lyen más, bogaras öregúr, akit nekünk egyet-kettőt azokból az a folyosón tolongott mindenki", sok keserű csalódás ért az élet- opálosfényű gyufákból?! Négy- Gyors telefonálás nyomán rövi- ben, aki elvesztette valamennyi vennyolc óra alatt megtudnánk, desen a mentők is előkerültek, hozzátartozóját, nincs rendben a hogy ki az orgazdájuk!... Vedd a — Súlyos gázmérgezés, tompa, gyomra, és senki nem viseli gond- kabátod, gyerünk! élettelen tárgytól eredő erős ütés ját. Magányos fa. Nem iszik, nem — Hová rohantok? — szaladt a fej hátsó, nyakszirt feletti ré- dohányzik. Nem kártyázik. Egyet- ki utánuk az őrnagy felesége a szén — közölte az orvos a rend len szenvedélye a híradástechni- folyosóra. ka... Négy világnyelvet tanult — Sürgősen meg kell láto- meg, hogy lépést tarthasson a gatnunk egy jó barátunkat, szakirodalommal. Gyerekkora óta — De hiszen kész a kávé — rádióamatőr, a megszállottaknak csapta össze kezeit az asszony. — abból a nemes fajtájából, ame- Legalább azt igyátok meg. lyik saját gyönyörűségére barká- Ditró kérdően nézett a parancs- csol, és még csak eszébe se jut, nokára. Őszintén érdekelte, vajon hogy újításait, találmányait ér- idehaza is olyan hajthatatlanul tékesítse. Ami pedig a természe- szerez érvényt akaratának, mint tét illeti... Nézd, egy óra hosszat a szolgálatban? Ez a fürkésző tebeszélgettünk, ezalatt háromszor kintet alighanem főszerepet játa bajtár- is kifelé az őrtisztekkel. — Ha negyedórával később találnak rá — feltétlen így tartja számon az emlékezet C yörköny félreeső zug a Dunántúl keleti „partjain”. Utcáin süpped a homok és a falu szüretre készül. Az őszhöz alkalmazkodó napfény bágyadt, öreges. Az iskolából gyereksereg vágtat elő és ettől a csendélet- szerű falusi kép szinte mozgásba jön. Ennek a gyerekseregnek a húsz év irdatlan távolság, olvasbet nem, annyit biztosan meg tud mondani, kik voltak az akkori viszonyok legjobb ismerők A hivatalsegéd bejön, leül, gondolkozik, aztán elmondja, oly egyszerűen történt minden, hogy nem emlékszik semmi különösre. A község felszabadítása után három nap múlva találkozott az első szovjet katonával. Rég volti mány és történelem. De én a tör- Kláb Mátyás — nem tehet erről — úgy nézte a történelmet akkor ténelmi események élő tanúit keresem, az emlékezőket és a résztvevőket Pár hét múlva lesz húsz esztendeje, hogy Györköny felszabadult. Vajon azokat a napokat és a megelőző heteket miként tartja számon az emlékezés? Nincs más, egyedül az emlékezés. A tanácsházán semmi írásos emlék. Legalább egy papírszeletke lenne. Semmi. A község vezetői volt felvidékiek, a mostani lakosság egy részét a felszabadulás után telepítették Györkönybe. Talán a ki- és a betelepítés nyugtalanító zűrzavarában tűnt el minden írásoj dokumentum az utolsó és az éli napokról. Az utolsó napok? A volksbun- dista vezetők összepakoltak és elindultak nyugat felé. Az egyetlen hivatalban, a községházán megszűnt minden munka. A falu mozdulatlanságba dermedve várta az elkerülhetetlen végkifejlődést. Kicsit félve. Hiszen háború volt. De egészen addig a háború távolinak tűnő, csak újságokból ismert, nem túl szörnyűséges valaminek számított. Egyik napról a másikra ezt a kis községet is megközelítette és bekerítette a háború. Két évtized múlt el azóta. — A felszabadulás napját én a járástól tudom — mondja a tanácselnök mentegetőzve, pedig a mentegetőzésre semmi oka. Ma már nem használatos ugyan az a megkülönböztetés, hogy ez felvidéki, ez meg őslakos, de annyi különbség mégis van, hogy a volt felvidékiek emlékezetében Györ- könynek nincs múltja, csupán jeT„.. - I lene és jövője. A tanácselnök teex.tus, így meg van nem, remény. hát a hivata]segédet szólítja. aki (Folytatjuk) I a községben született és ha töb/Demi jegyzetek EGRI CSILLAGOK Feldolgozta : Márkusa László Rajzolta: Zórád Emii Egy külföldi turista kétségbe-, esve szól a rendőrhöz. — Biztos úr, egy órája itt hagytam a kocsimat, és most nem találom. Mitévő legyek? — Azt mond ja, hogy itt állt a kocsija? — Igen, itt a járda szélén. — No, akkor szerencséje van. Ha el nem vitték volna. önt most meg kellene bírságolnom, mert itt tilos parkírozni. Johann Strauss, aki már híres, befutott zeneszerző volt, egyszer Bécsben találkozott egy iskolatársával, akivel húsz évvel ezelőtt egy padban ült. — Ú, Johann, mennyire örülök! Egyébként mondd, mivel is töltötted ezt a húsz esztendőt? * A rendőrség hét különböző fényképet küldött egy falu bírójának a régóta körözött betörőről. Egy hét múlva a rendőrfőnök ■az alábbi értesítést kapta a bírótól: „Hatot már elfogtunk, s nyomában vagyunk a hetediknek is”. még, hogy nem látott belőle semmit. És akik láttak belőle valamit? A temetőbe kellene menni, a a résztvevők többsége ott nyugszik.' Ezt már Forgács Mihály, az Uj Élet Tsz ácsmestere mondja. Szikár embert csupa ránc. — A lovas katonák délről jöttek, Hencse felől. A főutcán mentek végig, lassan, szemlélődve. Én a kerítés mögött álltam és egy fehér zsebkendőt lobogtattam. Amikor meglátták, ketten odajöttek és azt mondták, nyissak nekik kaput. Egyszerű és félelem nélküli volt a találkozás. A községházát a szovjet csapatok pékműhelynek rendezték be. Forgács Mihály egy őrnagyra emlékszik vissza, aki Paksról rendszeresen kijárt, segítette az új elöljáróság munkáját, mért az új elöljáróság Györköny történetében először, a szegényebb emberekből és a falu iparosaiból került ki. — Szűz Fülöp kovácsmester lett az első bíró. Egy Szabó nevezetű segédjegyző, aki nem menekült el, és Martényi Hona, aki nemrég ment nyugdíjba, végezte az adminisztrációs ügyeket. A község vezetői azon voltak, hogy gyorsan, a normális kerékvágásba billenjen az élet. Ez pár nap alatt megtörtént. Nem volt semmi hiba. Az első napokban csupán az volt a szokatlan, hogy egy kovácsmester a bíró. A népnek tetszett. Szűz Fülöp különben is nagyon rendes ember volt, sajnos nem él már — meséli Forgács Mihály. Forgács Mihály lett a másodbíri-. — Mi csináltuk később a földosztást. Serczel Lőrinc és Gangl Ádám kisbírókat küldtük el a faluba: vigyék hírül, hogy lehet földet igényelni. Aztán még arra is emlékszem, hogy az első lovasokat borral kínáltam, idősebb emberek voltak és intettek, hogy előbb én igyák. Kár, hogy nem tudtam velük beszélni. Később egy sebesült tiszt lakott nálunk. Rendes ember volt. Látja, most, hogy eszembe hozta, fél napot is tudnék beszélni azokról az időkről. Mi kerültünk be legelőször a községházára... Elgondolkodik. Talán a két évtized eseményein, talán azon. hogy gyorsan múlik az idő. Főleg azoknak, akik negyvennégyben már a hatodik X felé jártak. sz. p.
