Tolna Megyei Népújság, 1964. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-02 / 231. szám
.. OKTff&ei* i. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAO 7 A viaszemberke Növényvédel m i tanácskozás Szekszárdon Keleten vöröslött az ég kárpitja. Az emberek ott gyülekeztek a templom előtt, amelynek egyik tornyát mintha valami természeti erő letaszította volna. Pedig nem így volt: a hívőknek nem volt annyi pénzük, hogy a második tornyot is megépíthessék. A szegények katolikusok voltak, a gazdagabbak reformátusok. Ez meglátszott a templomon is. — Maga is gyalog jön? — kérdezte Kovácsné a mellette botra görbülő öregasszonytól, özvegy Horváth Jánosnétól. — Fogadalmam van, hogy gyalog megyek. Lehet, hogy ez lesz az utolsó utam! — sóhajtott az öregasszony. Lassan rendeződtek a sorok. A pap és a két ministránsgyerek a menet élére állt, a kántor is melléjük csatlakozott, a sötétkék szoknyás, fehér blúzos Kalász-lányok kezében meglibbentek a templomi zászlók, csípős tömjénfüst szállt a levegőbe, és a menet lassan megindult. Lassan, ünnepélyesen lépkedtek és az előénekes után fájdalmasan, siralmasan, elnyújtva, cifrázva énekelt a bűneit vezeklő nép. „Boldogasszony Anyánk, Régi nagy Patrónánk...” Lassan előbújt a Nap. Az emberek lábáról lekerültek a cipők, amelyeket fűzőjüknél ösz- szekötve a vállukra 'akasztottak, az asszonyok pedig a kosarakba süllyesztették, az elemózsia mellé. Porosak, fáradtak voltak, de egyre csak énekeltek. Gyalogosok, kocsin igyekvők jöttek szembe a menettel. Ezek levették kalapjukat, voltak, akik megcsókolták a feszületet, és ilyenkor pénzt csúsztattak a perselybe, amit Varga Gyuri bácsi, a sekrestyés, mint fontos kelléket, szintén elől vitt. Az előénekes imakönyvéből olvasott valamit, amiből Pista mindössze annyit jegyzett meg minden alkalommal: — Könyörögj érettünk! — és ezt a mondatot ő is mindig az előénekes után, a nagyobbak- kal együtt mondta. Nyolc éves volt, és valami különös bűntudat fogta el ilyenkor. Tudta, hogy miért mennek Máriagyűdre. Tavaly is ott voltak, és édesanyja vett neki egy viaszemberkét, amely láthatóan vak volt. Ezt a viaszemberkét meggyújtották, és a Szűz Mária szobornál addig imádkozott Pista, amíg az el nem égett. — Meglátod, megsegít a Szűz Mária! Visszaadja a fél szemed világát! — mondta édesanyja. Édesanyja hangjában bizakodás, remény volt, de Pista csöpp eszével tudta, sejtette, ez nem lehet igaz, mert ő nem mondott igazat édesanyjának. Nem attól rossz az ő fél szeme, hogy nekiszaladt a fának. Ezt csak kitalálta. Az igazság az, hogy „búgattyút” csinált egy nagy, rozsdás disznóölő késből, és az repült bele a szemébe. Még, vérzett is, tele lett a tenyere vérrel, amikor odakapott. — Pisilnom kell! — szólt édesanyjának Pista, aki csak úgy találomra mondta az előénekes után a szöveget. Olvasni, írni nem tudott, az éneket is csak hallomásból tanulta meg. — Pont most! — tört ki Pista édesanyja, de látva, hogy a gyerek összeszorítja a lábát, kilépett a sorból, és az árokba vitte. Gyűdre a mellékúton mentek. Ez tetszett Pistának, mert itt legalább a hűs eperfák alatt^le- hetett menni. És, amint közeledtek a templomhoz, Pista szájában úgy futott össze a nyál. Még tavalyról emlékezett: milyen jó görögdinnyét ettek itt, és ez a gondolat erőt adott kis lábainak, amelyek szinte remegtek a fáradtságtól. Az útszéli keresztnél megtorpant a menet. A pap letérdelt, utána térdre borultak a hívők. Imádkoztak Istenhez, aki lehetővé tette nekik, hogy szerencsésen megtehették ezt az utat. A templom környéke már benépesedett, voltak, akik száz kilométerről jöttek ide vigasztalásért, és most leheveredtek a fűbe, elnyújtóztak a padokon, a ponyvás kocsik belsejében. — Vizet tessék, vizet tessék! — kiáított egy kislány, aki néhány fillérért töltött friss vizet egy agyonhorpadt alumínium- bögrébe. A templom előtt sört mértek, márcot árultak, bábosok pávás- kodtak, és hogy nem ment rosszul az üzlet, azt mindenki látta, majd minden gyerek, felnőtt nyakában ott lilásodott, sárgállott a bábrózsafüzér, amely nélkül elképzelhetetlen a szent út. Kínálhatták a diny- nyét, a szentképet, a keresztet, a viaszgyertyát, aoüt helyes, ha az ember azonnal a plébánosnak ajándékoz, hogy egész évben legyen cifra gyertya a templomban. Pista édesanyja itt vett két szál gyertyát, és mellé egy viaszemberkét választott a sok közül. Mert volt itt félkarú, féllábú, vak, kinek, milyen kellett. A nyomorékok válogattak köztük, és a fehér, márvány Szűz Mária szobor elé mentek, ahol meggyújtották. Pista alig fért a sok ember közé, de édesanyja csak előre tuszkolta, mert azt mondta: akkor hasznos igazán az imádság, ha az ember szembenéz a mindenki jótevőjével, kis Jézuska édesanyjával. A Nap kegyetlenül szórta sugarait. A beton egészen felmelegedett, és Pista odaszólt édesanyjának: — Fáj a fejem! — Mindjárt elég! — válaszolta az anyja, és Pista halkan tovább mormolta az imát: „üd- vözlégy Mária...” és az ima végén keresztet vetett. Aztán ismét élőiről kezdte. Egy középen kopaszra nyírt, barnaruhás barát jött, kezében szép persely. Rövid nyele volt, és a persely alatt gyöngyből vont Mária-kép. Az emberek a perselybe hullatták a filléreiket. Pista is anyja noszogatására elővette kis vagyonkáját, az ötven fillérét, amit kuglibaba-állítással keresett, és a perselybe csúsztatott belőle tíz fillért, mire a barát mormogott valamit, és tovább ment. Márcot akart venni a pénzen, és elnyelte a persely. A viaszemberke elégett, és Pistáék néhány lépcsővel feljebb mentek, a templom közvetlen kötelébe, ahol asszonyok, emberek, meztelen térddel csúszkáltak a templom körül. Volt, akinek már a térde is vérzett, de a kezében az ima- könywel, mit sem törődött a vérrel, és imádkozott a Boldog- ságos Szűzhöz. A templomban ünnepélyes csend volt, amit az orgona varázslatos hangja szakított meg néha, meg a misét mondó pap, akinek „Dominusz vobiszku- szát” visszhangozta az aranyozott, szentekkel telefestett és teleszobrozott templom. Itt is persely volt az ajtónál, és volt perselye még a sekrestyés papnak is, aki minduntalan ott járkált az ájtatoskodó emberek között. Pista a harmadik tízfilléresnél szipogni kezdett, de édesanyja megnyugtatta: — Istennek tetsző cselekedet az. amit te csinálsz! Pénz hullott a szent sírhoz, a kálvárián, és mindenütt. Pis- ts hosszasan állt a szent sírnál, ahol utolsó tízfilléresét hajította el. oda a Jézus lába mellé, és a sok pénz láttán azon gondolkodott: ha nem lennének itt emberek, a rácson beférne az ő keze, és azt a tízpengőst ki tudná venni. Édesanyja megragadta a karját, és maga után vonszolta. Kövér papok mentek el mellettük, akiket Pista is. édesanyja is hangos „Dicsértessék a Jézus Krisztus”-sal köszöntöttek, mire azok arca még ájtato- sabbá vált. és visszaköszöntek: „Mindörökké”. Színes léggömbök emelkedtek a levegőbe, árvalányhajas, bokrétás botok pöffeszkedtek az emberek kezében, amelyek nyelét ügyes kézzel kicifrázták. Pista léggömböt kért, de anyja elhárította: — Úgyis szétpukkad. Pista erősködött. — Nincs arra pénzem! — felelt az anyja és Pistának erről eszébe jutott egy beszélgetés. Az egyik asszony hívta az anyját: igyanak egy pohár sört. Nem, nem ment. Talált kifogást: — Keserű a sör! — és egy pohár hideg vizet vett az Órás Máriától, aki szintén Pistáék- kal, prosecióval jött, de felszerelkezve két kannával. Vizet árul és azzal dicsekedett a maga dadogós hangján: már nyolc pengőt árult. Mindenki bolondnak tartotta ezt a szegényházi asszonyt, de Pista csöpp eszével úgy érezte, neki van a legtöbb esze, ő legalább pénzt keres. Elfáradtak és leültek a gyepre. Pista anyja elővette a szalvétába csavart ebédet: a szalonnát, meg a paprikát, paradicsomot és ettek. Pista csak nyámmogott és a szeme nem az ő ételén volt, hanem a szomszédokéin, akik rántó’tt csirkét, sült húst ebédeltek. Ebéd után elnyúltak a hűs fa alatt és elaludtak. A Nap már lefelé hanyatlott, mire felébredtek és éppenhogy elérték a haza felé gyülekező proseció- jukat. Megint előkerültek a templomi zászlók, a füstölő és a papjuk alig győzte megköszönni a sok felajánlott gyertyát, amit ezzel a megjegyzéssel fogadott el: — Majd hozza be! A fáradt embersereg megindult. Sűrű porfelleg jelezte útjukat és az az elnyújtott, keservesen fájdalmas, vigasztalást kereső ének, amit idefelé is énekeltek: „Boldogasszony Anyánk, Régi nagy Patrónák...” Késő este értek haza. Pista holtfáradt volt és édesanyja azzal tette be a kiságyba: — Majd jövök én is, csak előbb el kell mosogatnom. Pista tudta, hogy mit jelent ez. Éjfél előtt nem jön, mert a gazdáéknál ilyenkor vasárnap nagyon sok edényt piszkítanak. Fekete fátylat dobott az éj az égre. Mindenki aludni tért. Sokan nagyon szépeket álmodtak ezen az éjjelen, de reggel mindenki csak a sajgó lábait érezte, meg a gazda hangját hallotta, aki a parancsokat osztogatta. Szalai János 0 Szövetkezetek Tolna megyei Központja építőipari technikumi végzettséggel rendelkező műszaki ellenőrt keres. Fizetés megállapodás szerint. Jelentkezés: a MÉSZÖV Be- Ruházási Osztályán, Szek1 szárd. Rákóczi u. 2. (18) Az őszi gabonavetések és a pillangósok védelmében hadat üzentek a mezei pockoknak csütörtökön Szekszárdon, a megyei tanács mezőgazdasági osztályán megtartott tanácskozáson, amelyen részt vett Nagy Bálint, a Földművelésügyi Minisztérium Növényvédelmi Szolgálatának vezetője is. A megyében ugyanis, az újabb felmérések szerint mintegy 150 ezer hold mezőgazdasági terület fertőzött a pockoktól. Általában a pillangósokat és sokfelé a kukoricaföldeket lepték el az apró kártevők seregei, s a termés betakarítása után átvándorolnak a kelő, zöldvetésekre. A tanácskozáson a megyei pártbizottság, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának vezetői, mezőgazdasági és növényvédelmi szakemberek, az AGROKER Vállalat képviselői megtárgyalták valamennyi szerv együttes, összehangolt erőfeszítésével hogyan használják fel a rendelkezésre álló különböző vegyszereket a leghatásosabban, s hol, melyiket alkalmazzák a vetések veszedelmes ellenségei éllen. A szekszárdi értekezletet követően, a termelőszövetkezeti mezőgazdászok részvételével, a pockok irtásának módszereit tárgyaló megbeszéléseket tartanak minden járásban is. Mihály bácsi köszöniése Huszonnyolc kislány és kisfiú ajkán hangzott fel szerda délelőtt a jókívánság: „Sokáig éljen, Mihály bácsi”, s aztán felsorakoztak az ifjú párocskák és fele lendült a fiatalok örök dala: „Bújj. bújj zöld ág. zöld_ levelecske...” Táncolták, játszottak, köszönttötek a szekszárdi Bajcsy Zsilinszky utcai hap- közisek. Köszöntötték a 86 esztendős „Kis” bácsit, aki minden nap találkozik fiatal barátaival. A barátság nem újkeletű közöttük. még valam'- kor a nyáron kezdőéit,...amikor az óvónéni kíséretéb n a gyerekek a strandra jártak. Ott. a fürdőnél volt nap, mint nap a találkozás, s ott adta át „Kis” bácsi szokásos napi ajándékát, a zacskó cukrot. Hirschfeld Mihály — ki tudja m ért nevezik őt a gyerekek „Kis" bácsinak. — naponta odaáll a napközi kerítése mellé. s amikor a gyerekek észreveszik, oda- sereglenek köréje. Játszik, nevetgél, szórakozik velük az idős bácsi majd megkéri az óvó nénit, ossza szét a cukorkát... Igazi pajtásuk barátjuk lett a 86 esztendős. járni is alig tudó bácsi. Mint ő mondotta: Nincs senkije. egyedül ezek a gyerekek jelentik számára az örömet, A verőfényes őszi nap délelőttjén a fiatalok látogattak el idős barátjukhoz. Minden kisgyerek kezében eg'^-egy csokor virág amit kedves köszöntés közepette adtak át a meglepett. gyereket szerető. s a rnegható- dottságtól könnyes Hirschfeld bácsinak. A virág mellé egy- egv gyermeki c ók is jutott a Sök-isok, megszámlálhatatlan kedvességért. *«• A p Értesítést A DÉDASZ Szekszárdi Ozemveze.őségé értesíti fogyasztóit, hogy folyó hó 4 én, vasárnap Szekszárd varos, Csatár, öcsényi-hegy és Palánk területén áramszünetet tort. Ar áramszünet ez alábbi területekre terjed ki: Mártírok tere, déli újtelep, megyei tanács, kórház, Széchenyi u., központtól délre, Munkácsy u. és az egész alsóváros területén 6-tól 7-ig. Csatár község. Csatár téglagyár, öésén/i hegy község és tsz területén 6-tól 14 óráig. Északi- Kertváros, Béketelep, újvárosi rész a Damjanich utcától a város végéig. Bcrkombinát, Palánk téglagyár, Palánk tsz, Palánk vízügy, Palánk gazdaság területén 6-tól 14 óráig. ráhirdet és Mátyás király u. es mellékutcái, Damjanich Szluha György u., Rákóczi u. Széchenyi u, a hármas- hídtól a központ g Garoy tér, Bezerédj u., Dózsa Gy. u., Kossuth Lajos u., Előhegy és dz ' egész felső- város területén 7-től 10 óráig. (13) Elcserélném szekszárdi 1 szoba, konyha, mellékhelyiségekből álló központi, alacsony bérű lakásomat, hasonló szekszárdiért. Cím: Szekszárdi Hirdetőben. (19) 2 szoba összkomfortos üzlethelyiséggel, családi ház, gazdasági épülettel, eladó, ugyanott Berva motorkerékpár. Grosz Jenő, Várdomb. (17) e k ... Vizsgázott fűtőt azonnal felveszünk, 8 atmoszférajú, 2 db gőzkazánhoz. Szakszó rdi Patyolat Vállalat. (222) Fiatalkorú leányt és fiút azonnali belépésre felveszünk Tolna megyei Szeszes ödítő.italipari Vállalat. (217) Kőműveseket és kőművesek mellé segédmunkásokat azonnali belépésre, állandó budapesti munkára felveszünk. Munkás szállást biztosítunk. Tanácsi igazolás szükséges. Jelentkezes: Bp. Vili. Auróra u. 23. Munkaügy. (3) OTP-s ház beköltözhetően azonnal eladó. Tolna, Babits Mihály u. 35. sz. (15) Értesítjük ügyfeleinket, vásárlóinkat, hogy jármű- és jármű- alkatrésx-raktá- rainkban (Kaposvár. Zalka Máté utca 18. szám) 1964. november 1—30-ig évközi leltározást tartunk. A leltározás ideje alatt mindennemű árukiadás szünetel. Somogy—Zala megyei Vas-Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat, Kaposvár. ern* (5) Köszönetét mondunk mindazoknak, akik szeretett férjem. édesapánk, VASS ISTVÁN temetésén megjelentek és fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek. Gyászoló család. __________nej
