Tolna Megyei Népújság, 1964. október (14. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-02 / 231. szám

.. OKTff&ei* i. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAO 7 A viaszemberke Növényvédel m i tanácskozás Szekszárdon Keleten vöröslött az ég kár­pitja. Az emberek ott gyülekez­tek a templom előtt, amelynek egyik tornyát mintha valami természeti erő letaszította vol­na. Pedig nem így volt: a hí­vőknek nem volt annyi pénzük, hogy a második tornyot is meg­építhessék. A szegények katoli­kusok voltak, a gazdagabbak reformátusok. Ez meglátszott a templomon is. — Maga is gyalog jön? — kérdezte Kovácsné a mellette botra görbülő öregasszonytól, özvegy Horváth Jánosnétól. — Fogadalmam van, hogy gyalog megyek. Lehet, hogy ez lesz az utolsó utam! — sóhaj­tott az öregasszony. Lassan rendeződtek a sorok. A pap és a két ministránsgyerek a menet élére állt, a kántor is melléjük csatlakozott, a sötét­kék szoknyás, fehér blúzos Ka­lász-lányok kezében meglibben­tek a templomi zászlók, csípős tömjénfüst szállt a levegőbe, és a menet lassan megindult. Lassan, ünnepélyesen lépked­tek és az előénekes után fáj­dalmasan, siralmasan, elnyújt­va, cifrázva énekelt a bűneit vezeklő nép. „Boldogasszony Anyánk, Régi nagy Patrónánk...” Lassan előbújt a Nap. Az em­berek lábáról lekerültek a ci­pők, amelyeket fűzőjüknél ösz- szekötve a vállukra 'akasztot­tak, az asszonyok pedig a ko­sarakba süllyesztették, az ele­mózsia mellé. Porosak, fáradtak voltak, de egyre csak énekeltek. Gyalogo­sok, kocsin igyekvők jöttek szembe a menettel. Ezek levet­ték kalapjukat, voltak, akik megcsókolták a feszületet, és ilyenkor pénzt csúsztattak a perselybe, amit Varga Gyuri bácsi, a sekrestyés, mint fon­tos kelléket, szintén elől vitt. Az előénekes imakönyvéből olvasott valamit, amiből Pista mindössze annyit jegyzett meg minden alkalommal: — Könyörögj érettünk! — és ezt a mondatot ő is mindig az előénekes után, a nagyobbak- kal együtt mondta. Nyolc éves volt, és valami különös bűntudat fogta el ilyenkor. Tudta, hogy miért mennek Máriagyűdre. Tavaly is ott voltak, és édesanyja vett neki egy viaszemberkét, amely láthatóan vak volt. Ezt a viasz­emberkét meggyújtották, és a Szűz Mária szobornál addig imádkozott Pista, amíg az el nem égett. — Meglátod, megsegít a Szűz Mária! Visszaadja a fél szemed világát! — mondta édesanyja. Édesanyja hangjában bizako­dás, remény volt, de Pista csöpp eszével tudta, sejtette, ez nem lehet igaz, mert ő nem mondott igazat édesanyjának. Nem attól rossz az ő fél szeme, hogy nekiszaladt a fának. Ezt csak kitalálta. Az igazság az, hogy „búgattyút” csinált egy nagy, rozsdás disznóölő késből, és az repült bele a szemébe. Még, vérzett is, tele lett a te­nyere vérrel, amikor odakapott. — Pisilnom kell! — szólt édesanyjának Pista, aki csak úgy találomra mondta az elő­énekes után a szöveget. Olvas­ni, írni nem tudott, az éneket is csak hallomásból tanulta meg. — Pont most! — tört ki Pis­ta édesanyja, de látva, hogy a gyerek összeszorítja a lábát, ki­lépett a sorból, és az árokba vitte. Gyűdre a mellékúton mentek. Ez tetszett Pistának, mert itt legalább a hűs eperfák alatt^le- hetett menni. És, amint köze­ledtek a templomhoz, Pista szá­jában úgy futott össze a nyál. Még tavalyról emlékezett: mi­lyen jó görögdinnyét ettek itt, és ez a gondolat erőt adott kis lábainak, amelyek szinte re­megtek a fáradtságtól. Az útszéli keresztnél meg­torpant a menet. A pap letér­delt, utána térdre borultak a hívők. Imádkoztak Istenhez, aki lehetővé tette nekik, hogy szerencsésen megtehették ezt az utat. A templom környéke már be­népesedett, voltak, akik száz kilométerről jöttek ide vigasz­talásért, és most leheveredtek a fűbe, elnyújtóztak a padokon, a ponyvás kocsik belsejében. — Vizet tessék, vizet tessék! — kiáított egy kislány, aki né­hány fillérért töltött friss vizet egy agyonhorpadt alumínium- bögrébe. A templom előtt sört mértek, márcot árultak, bábosok pávás- kodtak, és hogy nem ment rosszul az üzlet, azt mindenki látta, majd minden gyerek, fel­nőtt nyakában ott lilásodott, sárgállott a bábrózsafüzér, amely nélkül elképzelhetetlen a szent út. Kínálhatták a diny- nyét, a szentképet, a keresztet, a viaszgyertyát, aoüt helyes, ha az ember azonnal a plébános­nak ajándékoz, hogy egész év­ben legyen cifra gyertya a templomban. Pista édesanyja itt vett két szál gyertyát, és mellé egy viaszemberkét vá­lasztott a sok közül. Mert volt itt félkarú, féllábú, vak, kinek, milyen kellett. A nyomorékok válogattak köztük, és a fehér, márvány Szűz Mária szobor elé mentek, ahol meggyújtották. Pista alig fért a sok ember kö­zé, de édesanyja csak előre tuszkolta, mert azt mondta: ak­kor hasznos igazán az imádság, ha az ember szembenéz a min­denki jótevőjével, kis Jézuska édesanyjával. A Nap kegyetlenül szórta su­garait. A beton egészen felme­legedett, és Pista odaszólt édes­anyjának: — Fáj a fejem! — Mindjárt elég! — válaszol­ta az anyja, és Pista halkan tovább mormolta az imát: „üd- vözlégy Mária...” és az ima vé­gén keresztet vetett. Aztán is­mét élőiről kezdte. Egy középen kopaszra nyírt, barnaruhás barát jött, kezében szép persely. Rövid nyele volt, és a persely alatt gyöngyből vont Mária-kép. Az emberek a perselybe hul­latták a filléreiket. Pista is any­ja noszogatására elővette kis vagyonkáját, az ötven fillérét, amit kuglibaba-állítással kere­sett, és a perselybe csúsztatott belőle tíz fillért, mire a barát mormogott valamit, és tovább ment. Márcot akart venni a pénzen, és elnyelte a persely. A viaszemberke elégett, és Pistáék néhány lépcsővel fel­jebb mentek, a templom köz­vetlen kötelébe, ahol asszo­nyok, emberek, meztelen térd­del csúszkáltak a templom kö­rül. Volt, akinek már a térde is vérzett, de a kezében az ima- könywel, mit sem törődött a vérrel, és imádkozott a Boldog- ságos Szűzhöz. A templomban ünnepélyes csend volt, amit az orgona va­rázslatos hangja szakított meg néha, meg a misét mondó pap, akinek „Dominusz vobiszku- szát” visszhangozta az aranyo­zott, szentekkel telefestett és teleszobrozott templom. Itt is persely volt az ajtónál, és volt perselye még a sekrestyés pap­nak is, aki minduntalan ott jár­kált az ájtatoskodó emberek között. Pista a harmadik tíz­filléresnél szipogni kezdett, de édesanyja megnyugtatta: — Istennek tetsző cselekedet az. amit te csinálsz! Pénz hullott a szent sírhoz, a kálvárián, és mindenütt. Pis- ts hosszasan állt a szent sírnál, ahol utolsó tízfilléresét hajítot­ta el. oda a Jézus lába mellé, és a sok pénz láttán azon gon­dolkodott: ha nem lennének itt emberek, a rácson beférne az ő keze, és azt a tízpengőst ki tudná venni. Édesanyja megra­gadta a karját, és maga után vonszolta. Kövér papok mentek el mel­lettük, akiket Pista is. édesany­ja is hangos „Dicsértessék a Jézus Krisztus”-sal köszöntöt­tek, mire azok arca még ájtato- sabbá vált. és visszaköszöntek: „Mindörökké”. Színes léggömbök emelked­tek a levegőbe, árvalányhajas, bokrétás botok pöffeszkedtek az emberek kezében, amelyek nye­lét ügyes kézzel kicifrázták. Pista léggömböt kért, de anyja elhárította: — Úgyis szétpukkad. Pista erősködött. — Nincs arra pénzem! — fe­lelt az anyja és Pistának er­ről eszébe jutott egy beszél­getés. Az egyik asszony hívta az anyját: igyanak egy pohár sört. Nem, nem ment. Talált kifogást: — Keserű a sör! — és egy pohár hideg vizet vett az Órás Máriától, aki szintén Pistáék- kal, prosecióval jött, de felsze­relkezve két kannával. Vizet árul és azzal dicsekedett a maga dadogós hangján: már nyolc pengőt árult. Mindenki bolondnak tartotta ezt a sze­gényházi asszonyt, de Pista csöpp eszével úgy érezte, neki van a legtöbb esze, ő legalább pénzt keres. Elfáradtak és leültek a gyep­re. Pista anyja elővette a szal­vétába csavart ebédet: a sza­lonnát, meg a paprikát, para­dicsomot és ettek. Pista csak nyámmogott és a szeme nem az ő ételén volt, hanem a szomszédokéin, akik rántó’tt csirkét, sült húst ebédeltek. Ebéd után elnyúltak a hűs fa alatt és elaludtak. A Nap már lefelé hanyatlott, mire feléb­redtek és éppenhogy elérték a haza felé gyülekező proseció- jukat. Megint előkerültek a templomi zászlók, a füstölő és a papjuk alig győzte megkö­szönni a sok felajánlott gyer­tyát, amit ezzel a megjegyzés­sel fogadott el: — Majd hozza be! A fáradt embersereg megin­dult. Sűrű porfelleg jelezte út­jukat és az az elnyújtott, ke­servesen fájdalmas, vigasztalást kereső ének, amit idefelé is énekeltek: „Boldogasszony Anyánk, Régi nagy Patrónák...” Késő este értek haza. Pista holtfáradt volt és édesanyja azzal tette be a kiságyba: — Majd jövök én is, csak előbb el kell mosogatnom. Pista tudta, hogy mit jelent ez. Éjfél előtt nem jön, mert a gazdáéknál ilyenkor vasárnap nagyon sok edényt piszkítanak. Fekete fátylat dobott az éj az égre. Mindenki aludni tért. Sokan nagyon szépeket álmod­tak ezen az éjjelen, de reggel mindenki csak a sajgó lábait érezte, meg a gazda hangját hallotta, aki a parancsokat osztogatta. Szalai János 0 Szövetkezetek Tolna megyei Központja építőipari technikumi vég­zettséggel rendelkező műszaki ellenőrt keres. Fizetés megállapodás szerint. Jelentkezés: a MÉSZÖV Be- Ruházási Osztályán, Szek­1 szárd. Rákóczi u. 2. (18) Az őszi gabonavetések és a pillangósok védelmében hadat üzentek a mezei pockoknak csü­törtökön Szekszárdon, a megyei tanács mezőgazdasági osztályán megtartott tanácskozáson, ame­lyen részt vett Nagy Bálint, a Földművelésügyi Minisztérium Növényvédelmi Szolgálatának ve­zetője is. A megyében ugyanis, az újabb felmérések szerint mintegy 150 ezer hold mezőgazdasági terület fertőzött a pockoktól. Általában a pillangósokat és sokfelé a ku­koricaföldeket lepték el az apró kártevők seregei, s a termés be­takarítása után átvándorolnak a kelő, zöldvetésekre. A tanácskozáson a megyei pártbizottság, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának veze­tői, mezőgazdasági és növényvé­delmi szakemberek, az AGROKER Vállalat képviselői megtárgyalták valamennyi szerv együttes, össze­hangolt erőfeszítésével hogyan használják fel a rendelkezésre álló különböző vegyszereket a leghatásosabban, s hol, melyiket alkalmazzák a vetések veszedel­mes ellenségei éllen. A szekszár­di értekezletet követően, a ter­melőszövetkezeti mezőgazdászok részvételével, a pockok irtásának módszereit tárgyaló megbeszélése­ket tartanak minden járásban is. Mihály bácsi köszöniése Huszonnyolc kislány és kisfiú ajkán hang­zott fel szerda dél­előtt a jókívánság: „Sokáig éljen, Mihály bácsi”, s aztán fel­sorakoztak az ifjú párocskák és fele len­dült a fiatalok örök dala: „Bújj. bújj zöld ág. zöld_ levelecske...” Táncolták, játszottak, köszönttötek a szek­szárdi Bajcsy Zsi­linszky utcai hap- közisek. Köszöntötték a 86 esztendős „Kis” bácsit, aki minden nap találkozik fiatal barátaival. A barát­ság nem újkeletű kö­zöttük. még valam'- kor a nyáron kezdő­éit,...amikor az óvó­néni kíséretéb n a gyerekek a strandra jártak. Ott. a fürdő­nél volt nap, mint nap a találkozás, s ott adta át „Kis” bácsi szokásos napi ajándékát, a zacskó cukrot. Hirschfeld Mi­hály — ki tudja m ért nevezik őt a gyere­kek „Kis" bácsinak. — naponta odaáll a napközi kerítése mel­lé. s amikor a gyere­kek észreveszik, oda- sereglenek köréje. Játszik, nevetgél, szó­rakozik velük az idős bácsi majd megkéri az óvó nénit, ossza szét a cukorkát... Igazi pajtásuk ba­rátjuk lett a 86 esz­tendős. járni is alig tudó bácsi. Mint ő mondotta: Nincs sen­kije. egyedül ezek a gyerekek jelentik szá­mára az örömet, A verőfényes őszi nap délelőttjén a fia­talok látogattak el idős barátjukhoz. Minden kisgyerek kezében eg'^-egy cso­kor virág amit ked­ves köszöntés köze­pette adtak át a meg­lepett. gyereket sze­rető. s a rnegható- dottságtól könnyes Hirschfeld bácsinak. A virág mellé egy- egv gyermeki c ók is jutott a Sök-isok, megszámlálhatatlan kedvességért. *«• A p Értesítést A DÉDASZ Szekszárdi Ozemveze.őségé értesíti fogyasztóit, hogy folyó hó 4 én, vasárnap Szekszárd varos, Csatár, öcsényi-hegy és Palánk területén áramszünetet tort. Ar áramszünet ez alábbi területekre terjed ki: Már­tírok tere, déli újtelep, megyei tanács, kórház, Széchenyi u., központtól délre, Munkácsy u. és az egész alsóváros területén 6-tól 7-ig. Csatár község. Csatár téglagyár, öésén/i hegy község és tsz terüle­tén 6-tól 14 óráig. Északi- Kertváros, Béketelep, új­városi rész a Damjanich utcától a város végéig. Bcrkombinát, Palánk tégla­gyár, Palánk tsz, Palánk vízügy, Palánk gazdaság területén 6-tól 14 óráig. ráhirdet és Mátyás király u. es mel­lékutcái, Damjanich Szluha György u., Rákóczi u. Széchenyi u, a hármas- hídtól a központ g Garoy tér, Bezerédj u., Dózsa Gy. u., Kossuth Lajos u., Előhegy és dz ' egész felső- város területén 7-től 10 óráig. (13) Elcserélném szekszárdi 1 szoba, konyha, mellék­helyiségekből álló központi, alacsony bérű lakásomat, hasonló szekszárdiért. Cím: Szekszárdi Hirdetőben. (19) 2 szoba összkomfortos üzlethelyiséggel, családi ház, gazdasági épülettel, eladó, ugyanott Berva mo­torkerékpár. Grosz Jenő, Várdomb. (17) e k ... Vizsgázott fűtőt azonnal felveszünk, 8 atmoszférajú, 2 db gőzkazánhoz. Szak­szó rdi Patyolat Vállalat. (222) Fiatalkorú leányt és fiút azonnali belépésre felve­szünk Tolna megyei Szesz­es ödítő.italipari Vállalat. (217) Kőműveseket és kőműve­sek mellé segédmunkáso­kat azonnali belépésre, állandó budapesti mun­kára felveszünk. Munkás szállást biztosítunk. Tanácsi igazolás szükséges. Jelent­kezes: Bp. Vili. Auróra u. 23. Munkaügy. (3) OTP-s ház beköltözhetően azonnal eladó. Tolna, Ba­bits Mihály u. 35. sz. (15) Értesítjük ügyfeleinket, vá­sárlóinkat, hogy jármű- és jármű- alkatrésx-raktá- rainkban (Kaposvár. Zalka Máté utca 18. szám) 1964. november 1—30-ig évközi leltározást tartunk. A leltározás ideje alatt min­dennemű árukiadás szünetel. Somogy—Zala megyei Vas-Műszaki Nagyke­reskedelmi Vállalat, Kaposvár. ern* (5) Köszönetét mondunk mind­azoknak, akik szeretett fér­jem. édesapánk, VASS ISTVÁN temetésén megjelentek és fájdalmunkat enyhíteni igye­keztek. Gyászoló család. __________nej

Next

/
Oldalképek
Tartalom