Tolna Megyei Népújság, 1964. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-13 / 215. szám
1364. szeptember 13, ÍOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 A hitványság ismét csatát vesztett A hitvány szót a magyar nyelv az alattomos semmi emberre használja, arra, aki önnön érvényesülése érdekében a legaljasabb eszközöktől sem riad vissza: a legnagyobb lelkinyugalommal mocskolódik, a legképtelenebb valótlanságokat állítja, hazudik, rágalmaz, bosszúból, irigységből és még többször abból a sötét számításból, hogy ő kerüljön a lehetlenné tett ember helyére. Egy ilyen alak adott magáról életjelt a minap Harc községben. Levelet küldött a Népújság szerkesztőségének és azt próbálta bizonygatni, hogy az ottani vezetők ellenségei a rendszernek. Állítólag kihallgatott egy vadászvacsorai beszélgetést és ott a községi tanácselnök és a tanács- titkár jelenlétében a harci Petőfi Tsz elnöke, valamint az ellenőrző bizottság elnöke olyan kijelentéseket tett, — hangsúlyozzuk, a levélíró állítása szerint —, hogy az dicséretére válna bármelyik hétpróbás fasisztának; A névtelen levélíró terjedelmes részletességgel írta le az állítólagos beszélgetést, és drámai hangon a szövetkezeti mozgalom megvédésére, az ottani vezetők i,kipellengérezésére” szólította fel a megyei pártbizottság és a megyei tanács lapját. Igen, a szövetkezeti mozgalmat meg kell védeni sok mindentől, de elsősorban a hozzá hasonló emberektől. Igazság szerint levelét nyomban bele kell volna vágni a papírkosárba. Egyébként oda kerül, de előbb összegezzünk néhány érvényes és helyes, a társadalom közérzetére jó hatással lévő tételt. Elsősorban azt, hogy volt idő, amikor egy ilyen levél untig elegendő volt a jobbsorsra érdemes vezetők „kicsinálásához”. Csakhogy az utóbbi években sok minden megváltozott és a harci rágalmazó úgy látszik kihagyta a számításból, hogy a minden áron való ellenségkeresés, valamint -kreálás időszaka már rég elmúlt. Fejre esettnek nézi a megyei pártlapot is, mert azt hiszi elolvassuk a levelét és utána buzgón az írógéphez rohanunk leleplező cikket írni. Igaz, megtennénk szívesen, de nem a község vezetőiről, hanem róla. Németh Antalnak írja magát, de ilyen nevű ember a községben nem létezik. Éppen a tanulságok összegezése kedvéért utána néztünk annak, hogy volt-e akkor vadászvacsora, augusztus 9-én, amikor 6 állítja. Nem volt. De ha lett volna is? A községi tanács vb-elnöke és titkára régi mozgalmi ember. Becsületes helytállásukat már nem egyszer, számtalanszor bebizonyították. Egyszerűen képtelenség feltételezni róluk, hogy jelenlétükben bárki is, ha csak szavakban is, de bántalmazhatja a népidemokráciát. Erre tehát ilyen szempontból még szót sem érdemes vesztegetni. A hitványság tehát ismét csatát vesztett, s a rágalmazók újból megtanulhatják, hogy kár erőlködni, dús fantáziával túlsókra menni nem lehet; Harcon a közös gazdaságban igaz, még sok a tennivaló ahhoz, hogy úgy menjen minden, ahogy azt a nagykönyvben megírták. Q emmiképpen sem nevezhe- ^ tő a pontosság és a munkafegyelem mintaszerűnek. Ennek elsősorban a termelőszövetkezeti vezetésben megmutatkozó liberalizmus az oka. A szorgalmas, törekvő tsz-tagok gyakran joggal követelik a hanyagok felelősségre vonását. Ilyen tekintetben a termelőszövetkezet fő- agronómusa mindenkor a szorgalmas tagok szószólója. E téren a termelőszövetkezet vezetősége éppen a közösség érdekében változtasson munkamódszerén. Ne legyen elnéző és részrehajló. Foglalkoztatja az embereket a kukoricakapálás. Vannak, akik rendesen, kétszer megkapálták a kukoricát, és joggal háborognak, ha azt látják, hogy ugyanannyi munkaegységet kapnak azok is, akik csak egyszer kapálták. Állítólag most, ezekben a napokban, sor kerül ennek a problémának az igazságos elrendezésére. Nehezíti a szövetkezet megszilárdításét, hogy egyik-másik ember kissé sajátos módon értelmezi a jogokat és kötelességeket. Előfordult, hogy amikor feketefuvar miatt felelősségre vontak valakit, még az illető háborodott fel. Az érem másik oldala, hogy ilyen esetben a vezetők sem rendelkeznek mindig kellő önfegyelemmel. A közös gazdaság elnöke és az ellenőrző bizottság elnöke, számtalanszor és főleg tettekkel bizonyította be, hogy hova tartozik és hogy híve. tevékeny részese a szocialista építőmunkának. S egy- egy emberről a munka, a helytállás állít ki bizonyítványt, nem pedig a feltételezés, még kevésbé a valótlan állítás. Virág János, az ellenőrző bizottság elnöke feleségével ugyanannyi részt vállal a közös munkából, mint bárki más. Szorgalmasan dolgozik és elsősorban ezzel bizonyítja be, KENDERÁZTA TÁS hová tartozik. Péczeli János, a tsz elnöke elvégezte a zsámbéki iskolát. Számtalanszor előfordult, hogy amikor nem volt munkaerő, éjjel ők sem restellt útnak indulni. s például a vagonokból a műtrágya kirakását segíteni. Tények sokasága bizonyítja, hogy meglévő tudásával és erejével a termelőszövetkezet megszilárdításán fáradozik. Feltétlenül része van abban, amit a fejlődésről, a számok, bizonyítanak. 1961-ben 13,20 forint volt az egy munkaegység értéke, 1962-ben 25,60 formt. 1963-ban 28 forint. A tiszta vagyon 1961-ben 1 millió 10 ezer forint, s ma már jóformán a kétszerese. A gazdálkodási eredmény egy redukált szántóra 1961-től 1029 forintról 1963-ig 1899 forintra nőtt. Négy évvel ezelőtt egyetlen erőgépük sem volt. Jelenleg 8 traktort üzemeltetnek. Ezek a tények mind. mind “ bizonyítanak. Harcon sejtik, hogy ki írta álnévvel a rágalmazó levelet. De lám, kár volt fáradoznia, mert firkálmányáva1 célját elérni nem tudja. A harci vezetők nyugodtak lehetnek — de nemcsak ők — mert manapság már megszűnt az a világ, hogy embert, vagy embereket, kiagyalt váciakkal lehetetlenné tegyenek. A valódi hibák ellen hadakozunk. A népi demokrácia ellenségeivel szemben törvényes keretek között fellépünk. De kitalált mondva csinált ellenség ellen nem hadakozunk. S a párt őrködik afelett, hogy a tisztességes. dolgos emberek nyugodtan, háborítatlanul dolgozhassanak. Az olyan levél, mint a harci, papírkosárba kerül és a‘ki ilyen leveleket firkál az ismeretlenül is a megvetés szemétdombjára való. Szekulity Péter Foto« Túri Mária 56 tóval ságot hoztak létre a gazdaságban, amely kézben tartja a most már tudományos pontosságú tenyésztést. Tolna megye termelőszövetkezeteit is a gazdaság látja el halivadékkai. Hínárevő hal a Szovjetunióból Érdekes munka a gazdaságban a kaszálás. Úgy mondják; kikaszálják a tavakat. Csónakra szerelt „Esox”-kaszával levágják a víz alatt a hínárt és a többi vízi növény egy részét. Nem mind, mert búvóhelyre szüksége van a halnak. A nagy növényzet főleg azért káros a vízben, mert energiafogyasztó. például éjszaka oxigént vesz fel. De a halászatot is akadályozza. A hínár eltüntetésének azonban új módja kezdődött. s remélhetőleg beválik. Hínárevő halat hoztak be a Szovjetunióból, a neve Fehér Amur. Egyelőre a tröszt, tehát a főhatóság megfigyelése alatt tartják. A Tolna-Baranya megyei Halgazdaság vezető szakemberei valamennyien egyetemi végzettségűek. és átlagos életkoruk mindössze 25 év. A négy üzemegységvezető közül Kelemen László, a Szovjetunióban tanult. Külön tenyésztő agroiiömus is' dolgozik a halgazdaságban. Minden tóegységhez (40—100 hold vízterüíét) tartozik egy főhalászmester. továbbá vannak halászmesterek és halászok. A gépi halászat kezdete A halászathoz idegen munkaerőt is kénytelenek igénybe venni, mivel ez szezonmunka és a belső emberek nem győzik húzni a nagy hálókat. A dombóvári vasutasok közül sokan eljárnak halászni, szabadságuk egy részét akkor veszik ki. Majsán tsz-tagok segít- keznek. De újabban rríár a halászat gépesítésével próbálkoznak, kísérleteznek a gazdaságok. A Tolna- Baranya megvei Halgazdaság is kapott az idén egy halkiemsl ’ gépet. Szabó József Jászol — előregyártva Frei Ferenc művezető az órájára néz. Egy perc múlva fél tizenkettő. Odaszól a brigádvezetőnek: Meg lehet kezdeni a kiszedést, Schäfer szaki. A brigád munkához lát. Egyikük a gőzölőkamra ajtaját nyitja ki, a másik a csörlőn igazítja a drótkötelet, a többiek is elfoglalják helyüket. majd lassan, egymás után kihúzzák a gőzölgő kocsikat. A futódaru macskáját beakasztják a forma felső részén lévő kampóba, a tíz- mázsányi „csomag” felemelkedik. Alig telt el tíz perc, és máris látható a fura alakú betonelem. Egy lefelé fordított, vaskos J-betűhöz hasonlít. A sablonból óvatosan szabadítják ki, kétoldalt egyszerre ütögetik nagy kalapácsokkal, vasrudat feszítenek alája, nehogy lezuhanjon. ha elereszti a beton. Mint egy óramű, úgy dolgozik, csendben a brigád. Vigyázni kell minden mozdulatra, hiszen a betonelem alig három órával ezelőtt még a rázóasztalon volt, reggel pedig még a gép keverte hozzá a betont. Ha nem ügyelnek, megsérülhet, vagy az acélsablon deformálódik. De itt nincs szükség vezényszavakra. Mindenki tudja, mi a dolga. Mintha már évek óta csinálnák. Pedig álig néhány hete, hogy az első jászolelem elkésSült. ^És- ráóst is csak százötven—Kétszáz darab van az előregyártó üzem előtt. De itt már üzemszerűen folyik a termelés. Két műszak, ban, húsz darab jászolelem naponta. A Tolna megyei Tanácsi Építőipari Vállalat istállókat épít a megye termelőszövetkezeteiben. Az istállók jászlait előregyártott elemekből szerelik össze. Egy budapesti vállalatnál, az ÉM. 25- ös Építőipari Vállalatnál vezették be elsőnek az új technológiát, innét hozták a vállalat műszaki dolgozói az ötletet és — továbbfejlesztették a módszert. — Eddig a hagyományos módszerrel építettük a jászlakat az istállóknál — mondja Bíró György főmérnök. Ez azt jelentette, hogy először kimentek az ácsok, elkészítették a zsaluzást. Aztán a vasbetonszerelők következtek, majd a betonozok és végül a kőművesek. Talán a kőművesek kivételével, mert nékik más dolguk is van az istállóépítésnél, az összes szakembereknek külön-külön kellett kiutazni az építkezéshez, hogy az egy-két napos munkát elvégezzék. Igen sok volt az útiköltség, ami megdrágította az építkezést. Emellett olyan szakmunkásoknak, amilyenekből mindig kevés van, órákat, napokat kellett utazgatással eltölteni. Aztán rengeteg faanyag ment veszendőbe. Most, az előregyártással mindez megszűnik. Itt, a központi előregyártó üzemben készítjük a jászlakat, teljes egészében betanított munkásokkal, gépesítve, nagy termelékenységgel. Fa zsaluanyagra egyáltalán nincs szükség. A kész elmeket teherautóval szállítjuk az építkezéshez, ott mindössze két napra van szükség a felállításhoz, összeszereléshez. — Tehát nemcsak anyagot, költséget takarítanak meg, hanem időt is? — Természetesen. A régi módszerrel egy hónapba is beletelt, míg a zsaluzástól eljutottunk a kész jászol betonjának megkötéséig. Most, ha már készen vannak az elemek, az összeállításhoz két nap kell. Tehát hamarabb tudjuk befejezni, átadni az istállókat. — Hol használják fal először az előregyártott jászol-elemeket? — Az első újfajta jászlat a medinai tsz most épülő istállója kapja. Utána jön Alsónyék. Ko- csola, Sárszentlőrinc. Az idén közel két kilométernyi jászlat építünk előregyártott elemekből. November közepéig az ehhez szükséges, több, mint ezerhatszáz elemet itt legyártjuk. Utána pedig — a téli hónapokban a jövő évi istállóépítkezésekhez szükséges jászlak elemeit készítjük el. Két legyet ütünk ezzel egy csapásra, télen tudjuk foglalkoztatni a dolgozókat, kiket különben fagyszabadságra kellene küldeni, nyáron viszont nem köt le munkaerőt a jászlak készítése. De nemcsak magunknak készítünk jászolelemeket. Már érdeklődtek Bács megyéből is — mi pedig készséggel vállaltuk a szállítást. Miközben beszélgetünk, a brigád már mind a négy jászolelemet kiszabadította a sablonból. Megindul a betonkeverőgép, a rázóaszialon már ott az egyik sablon, amelyik friss betonnal megtömve, délután kerül a gőzölőkamrába. Az egyik sablon üresen áll a sarokban. — Ezt nem használják? — Most nem. .Átalakításra kerül. Mert nemcsak átvettük a módszert a huszonötösöktől, hanem tovább is akarjuk fejleszteni. Néhány nap óta már beépítjük az önitató felerősítéséhez szükséges csavart a betonba, a további cél pedig, még gyorsabbá tenni a gyártást, még jobbá a minőséget. Vákuumos eljárással próbálkozunk. Jelenleg nemcsak annyi vizet keverünk a betonba, ameny- nyi a kötéshez kell, hanem jóval többet, különben nem lehetne formázni, tömöríteni a betont. A kísérlet alatt álló új módszer lényege, vákuummal azt a felesleges vizet eltávolítani. Ezzel simább lesz a beton felülete, és gyorsabban is megy végbe a kötés, megszilárdulás, (J)