Tolna Megyei Népújság, 1964. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-11 / 213. szám

Í964. szeptember 11. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 5 Halgazdaság 56 tóval Képek a kiállításról í. „A kívülálló azt hiszi, hogy na­gyon egyszerűen megy: Van a tó, meg a hal, a tóba belerakom a halat és a takarmányt, aztán a hal megnő és szépen kihalászom” — mondja Benkő József, a Tolna —Baranya megyei Halgazdaság központi agronómusa. — „Sajnos, téved a kívülálló. Sok minden közrejátszik”. Alapos eszmecserét folytattunk a halakról, ami elsősorban abból állt, hogy kérdeztem bizonyos dol­gokat, ő meg elmondott mindent, s közben néhányszor jót nevet­tünk. Mert bármilyen komoly, fontos és szinte tudományos mun­ka a haltenyésztés és a -hizlalás, mégiscsak halakról van szó, nem pedig szarvasmarhákról. A hal olyan állat, hogy nevének halla­tán már evésre gondol az ember, horgászásra és vidám történetek­re. Profilindex és egyebek Nos, tehát a nem beavatott egyén téved, melléfog, amikor le­egyszerűsíti a dolgokat. Kezdjük például azzal, hogy tavaly két árvizet kapott a gazdaság. Árvi­zet kaptak a tavak, s elúszott egy csomó hal; a műtárgyakban (gát, zsilip) pedig egymillió forint kár keletkezett. Az is baj, ha sok a víz, meg az is, ha kevés, illetve ha nincs átfolyás. És ehhez mind­járt hozzávehetjük a hőmérsék­leti gondokat. A nagy nyári káni­kulában ugyanis, amikor meleg a víz, nem eszik a hal, s hogyha nincs átfolyás a tavon, aztán nincs sem eső, sem szél, nem kap elég oxigént és bizony könnyen ledöglik. Ez, hogy ledöglik, any- nyit jelent, mint megdöglik, csak így mondják, bár a döglött hal éppen nem lefelé megy, hanem fö! a víz felszínére. A fogalmakat nem árt tisztáz­ni. Itt van mindjárt a „profil- index”. Ez a szép kifejezés a halak hosszúságának és magasságának arányát jelenti. (Tehát nem hosz- szúság és szélesség, hanem ma­gasság.) Minél magasabb a hal. annál jobb a profilindexe. Ugyan­is a fejéhez és a farkához képest annál nagyobb a leginkább hasz­nálható törzsi része. A tenyész­tett halak némelyike már szinte kerek, tányér alakú. A Tolna— Baranya megyei Halgazdaságban is kitenyésztettek egy ilyenféle pontyot, amely a jó profilindexen kívül más kitűnő tulajdonságok­kal is bír. A nyugatnémetek, azt lehet mondani „harapnak” erre a halra. De maradjunk csak még az alapfogalmaknál. A központi ag- ronómus „lényegében a főagronó- mus helyettese és az adminisztra­tív részt viszi”. Mindent tud a gazdaságról, s a halakról és ez fel­becsülhetetlen előny az újságíró számára, annál is inkább, mert a közoonti aeronómus mindig meg­található Dombóváron, a gazda­ság központjában, viszont az igaz­gató meg a főagronómus inkább tóközeiben tartózkodnak. A tavak egyébként nagyon is messze van­nak egymástól, annyira, hogy bár a halgazdaság Tolna—Baranya megyei, még Somogy és Bács- Kiskun megyére is kiterjed, ösz- szesen 56 „üzemelő” tó tartozik hozzá, 1647 hold tótükörrel, víz­felülettel. A legkisebb halastó egy hold felületű a tamási já­rásban, a legnagyobb pedig 304 hold Sumonyban. A gazdaság fel­ső szerve a tröszt, amelyhez nyolc halgazdaság tartozik az országban, illetve a Balatoni Halászati Vál­lalattal együtt kilenc. Sertések a halgazdaságban Tudni kell, hogy a halgazda­sághoz sertések is tartoznak, mégpedig szép számmal. A ser- téshízlalás szükséges kiegészítője a halnevelésnek. Trágyázni kell a tavakat, sertéstrágyával elősegí­teni a vízben az algák és mosza- tok életét, szaporodását. Az alga és különböző moszatfélék fontos táplálékai a halnak, belőlük szer­zi például a fehérjét. A mester­séges etetéssel jóformán csak ke­ményítőhöz jut: takarmányrozsot, árpát, búzát és kukoricát adnak neki. A búza is takarmánybúza, olyan termény, ami „defektes”, emberi fogyasztásra alkalmatlan. Nagy gond a hal etetése, el kell találni. Egyrészt a gazdaságosság fontos, tehát hogy fölöslegesen ne adjanak abrakot a tavakba, viszont azért legyen elegendő táplálék. Másrészt: a hal nem mindig veszi fel a takarmányt. Magyarán mondva, időnként nem hajlandó enni. Említettük már, hogy a kánikulában nincs étvá­gya, de ugyanez a helyzet akkor is, ha még nyáron, nyár végén nagyon lehűl a víz. Megkérdez­tem Benkő Józseftől, mit csinál a hal, amikor nem eszik. „Sem­mit. Csak van. Viszont ha föl­veszi a takarmányt, lehet neki nyomni”. Az idén a legnagyobb egy napi abrakadag 320 mázsa volt, amit a halaknak adtak. Egyébként darának nevezik a halételt, pedig szemes termény. A* isteni kárász: szeméthal Főleg pontyot nevelnek a gaz­daság tavaiban, „ez a sztár”, de compó, harcsa és süllő is talál­ható, sőt több „szeméthal” is, amint ez már lenni szokott a vi­zek világában. Szeméthalnak ne­veznek minden más halat az em­lített négy fajtán kívül, ami ná- | luk megtalálható. Ilyenek például: j a keszeg, a kárász, a naphal, a törpeharcsa. A központi agronó- j mus nevetve jegyezte meg, hogy a kárász szeméthallá való minő­sítése megdöbbentené a halászo­kat, horgászembereket, ezért nem is kell megírni. „Magam is ked- . velem a kárászt, sőt inkább meg- j eszem, mint a pontyot — mondta. | — Ropogósra sütve isteni”. A ha­laknak efféle osztályozása a gazr daságosság alapján történik, hogy mit érdemes tartani, s mit nem. A harcsát és a süllőt mint raga­dozókat tartják a víz „őrzésére”, I a szeméthalak irtására, de a pontynak sem árt, ha egy kicsit megkergeti a ragadozó, mert kü­lönben ellustul. Természetesen! azokban a tavakban, ahol iva­dék van, nem tartanak ragadozó ; halakat. Szabó József KETEZER ROKKA Csengés és fekete — Állványos és „kecske” Amikor még ritkaságszámba ment a villany, tíz-tizenkét fa­lusi asszony összegyűlt valami­lyen nagyobbacska konyhában, közösen hozta a petróleumot, és pörgött a rokka. A játékszer­méretű kis instrumentumok lát­tán. melyekből három most is ott áll, javítását várva, a műhely sarkában, első kérdésünk a me­gyeszékhely egyetlen rokkakészí­tőjétől. hogy — Mennyi ideig pörgött? — Egy va amire való rokka át­lagos életkora száz esztendő — válaszolja Hepp József, aki: — Idáig mennyit készített? — Negyven esztendő alatt több mint kétezret! A kétezernyi rokka időbeli el­oszlásai épp úgy érdekes, amint­hogy a térbeli is az. — A rokkarendelések gyara­podása mindig a háború előszele. Ezt már az apám, sőt már a nagy­apám is tapasztalta. Ök is rokkakészítők voltak, ez a Hepp-család kenyere, immár közel száz esztendeje. — Például 1938 tájékán szinte az egész országnak kellett szállí­tanom. Került rokka Szekszárdról Nagyvárad. Brassó környékére is. Az említett kétezernek a zömét akkor készítettem. Darabonként mindegyiket száz­négy alkatrészből. Még a szegek is fából vannak. Egy rokka össze­állításának munkaideje tíz-tizen- jteát óra. Jellegzetessége pedig szinte gyártó mesterek szerint változik. Hepp József kevés szín­nel dolgozik, a mórágyi tarka viaszfestéssel. Hajóson a feketét kedvelik, Györkönyben a pirosat, aranyozva, csengővel is díszítve. Mindezek háromlábú k, úgyneve­zett kecskerokkák. Eszéken nagy, állványosakat készítenek, olyan­ból a Dunántúlra csak kevés ke­rül. — A forma négyszáz esztendeje semmit sem változott. Fájának legalkalmasabb a hárs. Nem akármilyen, legalább öt évig kell szárítani. Nem lehet túlságosan termelé­keny munkaeszköznek nevezni. Három napig is pörög a kerék, míg egy kilogramm gyapjút szállá dolgoznak. Nyilvánvaló persze, hogy a rokkakészítés a mesternek már régen nem fő foglalkozása. Az esztergapad melleit borászati csapdugók százai sorakoznak. Ké­szít még dísztárgyakat, kulacso­kat. bútorlábakat, borászati cik­keket. a cipészszövetkezet részé­re különleges sarkokat, a bony­hádi ktsz^nek egyedi öntőmintá­kat. A dísztárgyak már sokfelé eljutottak innen. A Szovjetunióba, Bulgáriába, Németországba, sőt Kínába is. Óhatatlanul eszünkbe jut. hogy az idegenforgalom fej­lesztése terén első lépéseit tevő megyeszékhelyünkből, megyénk­ből mennyire hiányozpak a táj jellegének megfelelő ajándék-] tárgyak, akár a kis. ízléses, helyi 1 mintákkal ékes kulacsok, aprócs­ka díszhordók is. — Lehetne ilyeneket készíteni? Mosoly: — Természetesen. Rajzok, tervek, vázlatok kerül­nek elő. Már megvalósult és a világ minden tájára eljutott da­rabok papíron őrzött emlékei., A szép, világos műhely azonban őriz más emlékeket is. A falon az apa arcképe, akit a fehérek azért tiltottak ki, huszonnégy óra leforgása alatt Losoncról, mert 1919-ben a rakottyási mezőgaz­dasági gépgyár bizalmija volt. Egy Lipcsében szerzett kétszáz éves metszet a régi esztergályos­szakma munkamódszereit őrzi. Odébb a Szocialista Munkáért Érdemérem, a Könnyűipar Kiváló Dolgozója kitüntetés, mai életünk megbecsülésének jelei. Visszafordítjuk a szót a rokka „háborújelző” szerepére. — Mondotta, hogy 1938 és 1945 táján szinte kétezernyi rokkát készített. Azóta mennyit? — Jó. ha évenként egyet. A megyében már csak Hőgyé- 1 szén és Szekszárdon él rokka- | készítő. Egyre kevesebb helyen pörögnek az orsók, forognak a l kerekek. Maholnap múzeumi mű- < tárgy lesz a rokka, és ipartörté­neti emlék maga a mesterség. (ordas) A kiállítás kertészeti pavilonja. A zötöségbemutatón. A tenyészállat-bemutatón felvezetik a szarvasmarhák egy csoport­ját. (Kölcsényi Zoltán felvételei) * Ot ' 1- '* m

Next

/
Oldalképek
Tartalom