Tolna Megyei Népújság, 1964. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-11 / 213. szám
1964. szeptember 11. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 3 Gabonavita A dombóváriak két nagy gondja Elevátorhajó a Dunán Legutóbb Paks- nál láttam. Akkor kezdett munkához. Amikor három nap múlva ismét arra jártam, már nem volt ott, csak a „névjegyét” hagyta a parton, egy hatalmas sóderhegyet. Most itt, Domborinál kötött ki, de itt sem időz sokat, pár nap alatt kirakja a tizenötezer köbmétert. Hetekbe, hónapokba telik, mire a teherautók, dömperek elhordják az építkezésekhez a rengeteg kavicsot. Akkor majd újra eljön. De most itt az alkalom, hogy kicsit közelebbről megnézzük a Folyamszabályzó és Kavicskotró Vállalat FK 208-as elevátorhaj ój át. Hogy hova mennek innét, azt még nem tudja Bozsó Imre gépüzemvezető. Terhes Ferenc diszpécser épp most ment be a faluba, telefonálni, újabb utasítást kérni. Pestről, a központból mondják majd meg, hol lesz a legközelebbi — ugyancsak pár napos — állomáshely. Bozsó elvtárs készséggel mutatja be a hajót. — Mi magunk között, csak füredi elevátorhajónak nevezzük — mondja. A Balatonfüredi Hajógyárban készült, két évvel ezelőtt kaptuk. Közép Európa legnagyobb ilyen hajója. Vállalatunk mérnökei, szakemberei tervezték és az utolsó szögig, hazai gyártmányú alkatrészekből áll. És azt hiszem, nem mondok nagyot, ha azt mondom, hogy kiváló konstrukció. Ha ma még csak mi ismerSkenyó Márton elevátormester jük, ez annak következménye, hogy nem gyártják üzemszerűen, nem exportálják. Különben legalább olyan sikere lenne, mint azoknak az úszódaruknak, amelyekből — mint nemrég olvastam róla — még Kubába is el jutott egy. A hajó „idegközpontjában” vagyunk, a vezérlőfülkében. Alattunk, a mélyben a „szív” dobog, a kétszáztíz lóerős, hathengeres Láng Diesel-motor. Itt műszerek, fogantyúk, kapcsolók sorakoznak. Az ablakon át látható a mozgó serlegsor, az éppen ideállt sóde- rosuszály. Skrenyó Márton elevátormester az uszályt figyeli közben — egy-két másodpercenként Az egyik uszály kiürült, de már itt van a következő. — fordít egy kicsit az egyik keréken. — Ezzel szabályzóm az uszály haladását. Ahogy fogy a kavics, állandóan lejjebb kell huzatni. Persze ezt is be lehet állítani, hogy önműködően húzza az uszályt a gépi szerkezet, de így pontosabb a munka és termelékenyebb. — Ezek szerint mindent gép végez a hajón? — Hát nem egészen — mondja a gépüzemvezető. Például időn- kint a drótkötelet át kell helyezni. Ezt végzik ott lent, az uszályon az emberek. De ez körülbelül annyi, mint amikor a kubikos a talicska gurtniját a nyakába teszi. És hogy a talicskánál maradjunk, annak felemelése és tolása már a gép feladata itt. A lenti motor egy generátort hajt, az termeli az áramot, ami aztán meghajtja a kisebb-nagyobb villanymotorokat. Aztán mi végezzük a javítást, karbantartást is. Mert itt mindenki, amellett, hogy megvan a beosztása a hajón, lakatos, meg szerelő is. — Mennyit raknak ki egy nap alatt? — Ha minden jól megy, huszonnégy óra alatt ötezer-ötszáz— hatezer köbmétert. — Tehát, percenként egy vagon? — Körülbelül. Gyors számolás és ha egy kubikos napi teljesítményét tíz köbméternek vesszük, a tizennyolc ember által kezelt elevátor egy nap alatt száz kubikos egyheti munkáját végzi el. És annál sokkal jobban, hiszen kézierővel lehetetlenség volna ilyen magasra felrakni a sódert. A tíz-tizenöt- ezer köbméter, ha talicskával hordanák ki és prizmába raknák, kilométernyire elhúzódna. Közben kiürült a 483-as számú uszály, eloldják a köteleket, a víz sodra lassan lefelé viszi. De itt is már a 486-os. Miközben az üres lefelé úszik, a másikat ide kormányozzák. Megfeszülnek a kötelek, szinte észrevétlenül simul az elevátorhajó testéhez az ötven vagon sóderral megrakott uszály, hogy pár perc múlva „beleharapjon” rakományába az elevátor serlegsora. Bozsó elvtárs a hajó belsejébe invitál. A gépházban forog a motor. Ott áll mellette a tartalék is, egy Csepel autóbuszmotor. Ha a másiknál üzemzavar keletkezik, ez „ugrik be”. Emitt a lakórész, kabinok sorakoznak, konyha, ebédlő, társalgó. — Meddig maradnak? — Azt hiszem, holnapra végzünk. Utána, valószínűleg Pestre kell menni, vagy feljebb. Ásványrárónál kezdtük két hónapja is, onnét még Csehszlovákiába és Romániába is küldtünk sódert. Aztán ereszkedtünk lefelé, Ercsi, Adony, Dunaföldvár, Harta. Ger- jen és Dombori. Ezek voltak a néhánynapos „állomások”. Persze, nemcsak mi megyünk, hanem a szovjet gyártmányú automata kotróhajó és a kilenc uszály is. (J.) Hartwég Antal, a dombóvári Alkotmány Tsz főagronómusa azt1 mondja, óriási gondjuk a pocok- fertőzés, meg az, hogy kevés műtrágyát kaptak. ! — Műtrágya nélkül nem érdemes intenzív búzát termeszteni. A nagyhozamú fajtáknak az a legfontosabb, hogy sok műtrágyát kapjanak. Szövetkezetünknek a második félévre kiutaltak 600 mázsa pétnsót és kellene 3500 mázsa. A mezei pocok borzalmas ká- i rókát okoz, megesz mindent. Nem I tudom, mi lesz, mert tartok attól, hogy már a földbe kerülő vetőmag egy részét is kieszá. Majdnem 11300 hold tarlót Dieldrineztünk, és jóformán semmi eredmény. Ki- ! dobtunk 225 ezer forintot. De | most mégis megpróbáljuk újra I Dieldrinnel irtani az egereket. Kísérletet végzünk: Dieldrin és Ra- dozan keverékével csávázunk ve- tőmagvakat, és megetetjük az egerekkel. Ha megdöglenek, nagy- i ban is alkalmazni fogjuk a módszert. Először azt vizsgáltuk meg, I hogy a csírázási képességet nem befolyásolja-e a vegyszer. Nem | észleltünk elváltozást. Tehát az a [célunk, hogy legalább pusztulja- 1 nak el a kártevők, ha már meg- I eszik a kivetett mag egy részét. A i próbaetetés még nem történt meg, i ma hozzák az összefogott pocko- | kát. A két vegyszert a következő- I képpen keverjük: 200 liter vízbe egy kiló Dieldrint és három kiló Radozant teszünk. | A vetési időt módosítjuk a ta- i valyihoz képest. Tavaly túlságo- ; san korán kezdtük a búzát vetni, I szeptember 19-én. Majdnem szár- l ha szökkent ősszel a gabona. Na- I gyón siettünk, eleget téve a felhívásnak, és másodikak voltunk a j megyében a munka befejezésével, | de ezt nem csináljuk többször. (Most szeptember 25-én kezdünk | hozzá a vetéshez, tehát egy héttel később. így is a számítás szerint. október közepére már végzünk. ha az időjárás nem szól közbe. A vetési tervet kiadtam táblánként. Búza után búzát csak 40 holdon vetünk, viszont kukoricaföldbe 457 holdat, de ez nem okoz gondot. Még pihentetni is tudjuk a talajt. Nálunk tavaly is 700—800 ember szedte a kukoricát, tehát hamar végeztünk vele. Korai fajtát, Mv—40-est vetettünk azokba a táblákba, ahova kenyér- gabonát akarunk tenni, és szeptember 15-én megkezdődik az általános kukoricaszedés. Október 1-re már a szántásnak is be kell fejeződni ezen a területen, és október 10-ig pihen a talaj, aztán megkezdjük a vetést, és 15-ére befejezzük. A vetőágy mindig érlelődik nálunk, s üliepedett lesz. Két fajtát vetünk, Bezosztáját és Fertődit. Bezosztája 1-est a terület kétharmadán, F—293-as fajtát pedig az egyharmad részen, a vetőmag csíraiképessége csak 70 százalékos, ezért cserére van szükségünk. Visszatérve még egyszer a vetési időre; azt hiszem, sokat számít a terméshozamban az ideális időpont megválasztása. A tavaly október 7-én elvetett búzánk fizetett legjobban. 16,80 mázsával holdanként, 100 holdon. Egyébként ez volt a legkésőbbi vetésünk, és cukorrépa után. Hangsúlyozom, mi nem vagyunk ellene a korai vetésnek, de szeptember 25-e előtt nem vetunlk. A munkákat úgy kell megszervezni, hogy azért ne késsen meg a gazdaság, és feltétlenül október 20-a előtt földbe tegye az összes kenyérgabona-vetőmagot, és nem akármilyen vetőágyba. A gyors munkához az is hozzátartozik. hogy a kukoricaszárat silókombájnnal és Orkánokkal takarítjuk be. Mivel egy kicsi elszó- ródiik belőle, holdanként egy mázsa nitrogént adunk a talajnak, hogy pentozám-hatás ne lépjen fel.' Egymillió forintos kert Persze, ezt nem úgy kell érteni. hogy a kert került ennyibe, ellenkezőleg: a kccsolai Vörös Csillag Termelőszövetkezet 71 holdas kertészeiének évi jövedelmét tervezték ennyire. A legnagyobb területen, összesen 25 holdon paprikát termeltek, j A szedés még javában tart, a [szállítások sem fejeződ ek be. de .már eddig kétszázezer fo intőt I „keresett rajta" a termelőszövet- | kezet. A fökertész úgy tervezi, hogy amíg az első dér le nem száll, nem hagyják abba a szedést. A 25 holdról összesen 22 vagonnal szeretnének „leszüretelni” az idény végéig. Ha az időjárás nem szól közbe, ez nen lesz nehéz, mert már több mint a fele — majdnem 14 vagon — készen van. Ezért is szeretnék a lehető legjobban kihasználni a paprikatermést, hegy e zel is pótolják azt az összeget, amit a paradicsommal elvesztettek. A 11 holdas paradicsomtábla nagy részén ugyanis száraz varasodás lépett fel. ami nagyon csökkentette az átvé.eli árat. Ennek ellenére kilenc vagonnal már elszál- lí.oítak. sőt száz mázsa, jó minőségű paradicsomot exportra is tudtak küldeni a MÉK-en keresztül. Jól sikerült az idén a zöldbab a kocsolai kertészetben. A kilenc holdas területről 231 mázsát szüreteltek le. Néhány olyan növényük is van, amelyik csak ezután kerül értékesítésre, illetve szállításra. Ilyen a ké:ei kúpos ta, kései karalábé, a céklarépa és a zöldségfélék. A következő évben a termelő- szövetkezet csökkenti a kenészeti területét. Kevesebb holdon korszerűbb módizerekkel termelnek. Novemberre elkészül az öntöző- berendezés is. már csak néhány cső lefektetésére van szükség. A MÉK ígéretet tett egy új üvegház építésére, jövőre talán abból is lesz valami. Ha mégsem, akkor a termelőszöve kezet a régi üvegházat korszerűsíti, hogy kora tavasszal több primőráruval jelentkezhessenek a p ácon. K. J. Ipari tanulók építik az új szekszárdi üdítőital-üzemet Másfél millió forintos beruhá- , zéssal új üzemet kép a Sz:k- Iszárdi Szesz- és Üdítőit .lipar; Vállalat. Az építkezéshez s üksé- ges teljes tervdokumentáció már elkészült a kivitele é re a Tóin? ! megyei Tanácsi Építő pari Vállalat kapóit megbízást, j A vállalat vezetősége úgy határozott, hogy ’p. ritanuló-éoítké- zéssé teszik ezt az építkezést, tehát az alapozástól a különféle szakipari munkákig, a vállalat ipari tanulóit foglalkoztatják majd ezen a beruházáson. A munkákat már megkezdték, és úgy tervezik hogy 1965. iúnius 30-ig fejezik be. Tehát a következő idényben már itt állítják elő. korszerű, nagyteljesítményű génekkel, berendezésekkel a különféle üdítő italokat.
