Tolna Megyei Népújság, 1964. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-09 / 211. szám
1 4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG T3HJ3. szeptember 9; „Átlátszó gyár66 Hidason Különös gyárépület. Aki csak távolból látja időnként, az ugyancsak csóválhatja a fejét: „Na, ez is olyan, akár a Luca-széke, nehezen készül el...”. Mert a váza kész már jó ideje, de a falai még hiányoznak. Távolról ilyennek látszik a hidasi új brikettgyár. Közelről azonban egészen más a képe. Állnak a falai is. csakhogy nem téglából, hanem üvegből. Átlátszó gyár. ilyen is kevés van még az országban Igaz. másban is különbözik ez sok üzemünktől. Mert ekkora üzem — ötvenmillió forintos beruházás! — általában harminc hónap alatt készül el. Ezt — úgynevezett gyorsberuházással — tíz és fél hónap alatt építették fel! Az ország hetedik brikettüzeme, hazai és nyugatnémet berendezéssel látták el. s már megkezdődött a próbaüzemelés. Októbertől folyamatosan termel, s még ebben az évben 40 000 tonna 6000 kalóriás 'kőszén-brikettet ad, azután pedig évente 150 000 tonnát. Esténként messzire látázik a kivilágított csupaüveg üzemcsarnok. Hamarosan vagonsorok gördülnek ki a kapuján, szállítják a tüzelőt az ország minden részébe A. K. Tizennyolcas agancsú szarvashibát lőttek Hőgyészen A hőgyészi erdőségben kitűnő eredménnyel kezdődőt^ a? idei. gímszarvas vadászat: Eugen Cord nyugatnémet vadász, aki az elmúlt télen „aranyérmest” zsákmányolt. most az egyik reggelen páratlan tizennyolcas, kilenc és fél kilogrammos agancsú szarvas- bikát lőtt. Juhász József fővadász kíséretében, a duzsi vadbefogónál. Eugen Cord két vadásztársa is hasonló pompás trófeára pályázik. A vendégeknek a vadászaton kívül nagy élményt nyújt a vetélkedő szarvasbikáknak az erdő esteiét és reggelét betöltő nagy „hangversenye” is. EGRI CSILLAGOK • Feldolgozta : Márkusx Lásxló • Rajzolta: Zórád Ernő z. A városban elindult a suttogás. Egyesek szerint a földalatti atomrobbantások rázzák fel az emberek lelkiismeretét Mások úgy tudták, hogy a levegőben van valami, ami lelki- ismeretfurdalást okoz. Mindenki aggódva figyelte a lelkiismeretét: mikor szólal meg, és ha megszólal, mit fog mondani? Egy Pestre felköltözött kislőcei javasasszony megkezdte a lelki- ismeretfurdalást csillapító elixir árusítását. Egy kis üveg száz forintba került. A folyadékért sorbaálltak az emberek. A tisztiorvos megállapította, hogy az elixir nem más, mint kamillatea, amelyben mentholos cukorkát olvasztottak fel. Az újságok hallgatásba burkolóztak. Egy sort sem írtak ezekről a furcsa „megbetegedésekről”. A londoni rádió beszámolt egykét esetről, de humoros formában. A kommentátor figyelmeztette a hatóságokat, tegyenek meg minden intézkedést, mert ha a brit szigetországban is megkapják az emberek a krónikus lel- kiismeretfurdalást, akkor annak beláthatatlan következményei lesznek. Előadását így fejezte be: „Isten, óvd meg Angliát!” Zamárdi, a Hírharsona munkatársa jelentette az illetékeseknek, hogy néhány nappal ezelőtt furcsa tüneteket észlelt egy Ló utcai építkezésen. Az Egészségügyi Főbizottság azonnal kiszállt a helyszínre. Már az első pillanatban gyanúsnak találták a sürgő-forgó, lázasan dolgozó munkásokat. Beszéltek Brandschultz Gusztáv építésvezetővel, aki elpanaszolta a Főbizottság tagjainak, hogy a határidő-meghosszabbítás miatt már napok óta nem alszik, any- nyira gyötri a lelkiismerete. A főmérnök, Kandicska Kálmán elmondotta, hogy állandóan egy hangot hall, amely azt kérdi: „Hát szabad ilyen ablakokat csinálni?” Felfigyeltek egy parkettázó munkásra is, aki minden lakásban felszedte és újra lerakta a parkettát. Tettét azzal indokolta, hogy, tökéletes munkát akar kiadni a kezéből. A Főbizottság azonnal intézkedett. Mindenkit mentőautóra raktak és karanténba vittek. A Ló utcai építkezésen nem maradt senki. Az egészségügyi nyomozás megállapította, hogy ez a ház volt a „betegség” gócpontja. Azok, akik lelkiismeretfurdalást kaptak, vagy a Ló utcában laktak, vagy gyakran megfordulták ott. A vesztegzár alá helyezett dolgozók nehezen viselték el az elkülönítést. A parkettázó munkás fel-alá sétált a szobában, mint egy oroszlán, Kandicska főmérnök apátiába süllyedt, Brandschutz építésvezető viszont egész nap ordítozott: — Engedjenek ki! Nem leszünk készen a legújabb határidőre sem! Engedjenek ki! Mikes György: SZATIRIKUS KISREGÉNV Egy éjszaka leütötte az őröket — mind a hatot — és visszament az építkezésre. Amikor rátaláltak, éppen egy szobaajtót festett, átszellemült arccal, réveteg tekintettel. Tizenöt ember alig tudta elvonszolni onnan. * Hédiké a nyitott ablaknál ült és napfürdőzött. Már harmadik napja tartott a kánikula. A RÍete- orológiai Intézet esőt, viharos szelet jósolt aznapra, de délután három órakor még egy felhőcs- ke sem látszott az égen. Az íróasztalon ventillátor zümmögött, a mosdóban autoszifonra csurgott a víz, az Írógépben pedig elkezdett levél várta, hogy befejezzék. A lány lustán, nyújtózkodva felállt, és lomha léptekkel a mosdóhoz ment. Leemelt a polcról egy poharat és szódavizet engedett bele. A víz hideg volt, tele szénsavval. Három pohárral ivott egymásután. A harmadik pohár csak félig lett, kiürült a palack. Hédiké előszedte a patronos dobozt: már csak egy jó volt benne. Éppen hozzá akart kezdeni a patroncseréhez, midőn berobogott a főnöke. Azért sietett, mert futballjegye volt. Fradi—MTK rangadó! Ezen a mérkőzésen szándékozott kinyitni a második számú palackot. Az első palack kinyitása óta már több mint tíz nap telt el: a Lefu 156-os gáz már nem hatott. — Minden rendben? — Minden rendben. — Keresett valaki? — Többen kerestek — ásítozott a lány. — Itt volt a Verebes, a Kovács, a Zimmermann és a Palánkai... Ö többször járt itt... — Mit akart? — Nem tudom... A vegyész átment a laboratóriumba. Hédiké kedvetlenül leült az írógéphez, és leütött néhány billentyűt. Kisvártatva Zimányi visszajött. Falfehéren, üveges tekintettel állt az ajtóban, a szája széle remegett — Végem van... — suttogta. Eltűnt.. — Mi tűnt el? — A második számú palack! Ha a titkárnő oda nem ugrik, Zimányi elvágódik a padlón. * Midőn magához tért, nehezen forgó nyelvvel, reszkető hangon azt kérdezte: — Jártak ma itt idegenek? — Senki... Csak az intézetből... A Verebes, a Kovács, a Zimmermann és a Palánkai... Palánkai legalább tízszer keresett. — Más senki? — Más senki. — Légy szíves, küldd be hozzám Verebest, aztán Kovácsot, aztán sorban a többieket... — Gondolod, hogy valaki közülük... — Nem gondolok semmit— Csináld, amit mondtam!... Mindenkit sorra vett, mindenkivel beszélt, — már csak Palánkai volt hátra, a kettes labor vezetője, — de eredménytelenül. Egyik kollégája sem járt a laboratóriumban és mindenki tiltakozott az ellen, hogy ők elvittek volna valamit. Palánkai, a szakállas, nagyhasú vegyész gondterhelt arccal lépett be az ajtón: — Már többször kerestem Önt, igazgató úr... — Igen, tudom... Foglaljon helyet..: — Megmondom, miért akartam beszélni Önnel... Efefef miatt... Nekem lelkiismeretfurdalásom van... — Micsoda? — kapta fel a fejét Zimányi. — Mije van? — Lelkiismeretfurdalásom... Azt hiszem, mi nem törődünk eleget ezzel a fiúval... — Tehát lelkiismeretfurdalás... Nagyon érdekes... Folytassa, kérem, folytassa! — Efefef iszik. Tegnap is részegen jött be az intézetbe. Kár érte, mert nagyon tehetséges, amikor idejött, tele volt energiával, lelkesedéssel... Most. tessék megnézni: teljesen megváltozott... — És mit érez? — szólalt meg a kutató, fürkésző tekintetet vetve a laborvezető gömbölyű arcára. — Kicsoda? — Ön! — Mikor? — Amikor lelkiismeretfurda- lása van. — Nem értem a kérdést... Hogy mit érzek? Azt érzem, hogy sürgősen tennem kell valamit Efefefért, mielőtt teljesen elzül- lik. — Stimmel! És hangot nem hall? Szorongása nincs? Nem érzi, hogy valami nyomja a lelkét? — Hangot nem hallok, de ez az ügy valóban nyomja a lelke- met, mert én felelősnek érzem magam Efefefért... Nem hagyhatjuk magára... — Furcsa... Nagyon furcsa... Tehát felébredt a lelkiismerete— (Folytatjuk.) ’2...É5 MÁSNAP DÉLUTÁN MEGHARSANT A KÜRT JELEZVE,-r. v ........... ............................................^--------- ü, HOGY JÖNNEK A T ÖRÖKÖK. CECEY HAZA NÉPE FELKÉSZÜLTÉN VÁRTA A TÁMADÁST. UTÁNUK, FIUK! KÖTÖZZETEK MEG ES VEZESSETEK AZ UDVARRA! ISMERLEK TEGED, JUH URDSA kJ/S/VA 'nv VAGY TE IS. ITT AZ ÜDVÖZLETEM!
