Tolna Megyei Népújság, 1964. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-09 / 211. szám

ksz mmmm VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA-----------:_____ ______:_• ____'___' ■ • *■'■} * -fe -K .-W ■■■■■.: • •• __ X IV. évfolyam, 211. szám. ÄRA: 60 FILLÉR. Szerda, 1964. szeptember 9. (---------------­A Tolna megyeiek bajai iskolája 1 (2—3. o.) Mi van az új községfejlesztési rendeletben ? (3. o.) Gyorslista az V., VI. Békekölcsön sorsolásáról (7. o.) Á tanulás és az érdek Divatba jött nálunk a tanulás. Hogy ezt a sokszor hangoztatott, s majdnem közhelynek számító megállapítást bizonyítsuk, el­mondjuk: tavaly több mint 300 ezer dolgozó járt hazánkban ál­talános iskolába, gimnáziumba, egyetemekre. Azzal még csak nem is próbálkozunk, hogy fel­mérjük. mennyi azoknak a szá­ma. akik különböző szakmunkás­tanfolyamokat végeztek, vagy sza­bad akadémiákon igyekeztek gya­rapítani szellemi tartalékaikat. Még ízlelgetni is jó ezt: Ma- gyarország tanuló ország. Törté­nelmi nagyjaink legszebb álmai és gondolatai válnak valóra ezekben az esztendőkben, s _ a társadalmi körülmények alakulása egyre kedvezőbb feltételeket te­remt mulasztások pótlására, il­letve a műveltség bizonyos foká­nak megszerzésére. Csak üdvö­zölni lehet az olyan kezdemé­nyezéseket, amelyek bizonyos vég­zettségi minimumokat irhák eló egy-egy munkakör betöltésénél, mert ezek azt célozzák, hogy az ember mindig tudja, mit miért csinál, emelkedjen a munka szín­vonala. alaposabb, sokoldalúbb, az újra is jobban figyelő legyen a tevékenység. Ezek mind a kor, a mi korunk követelményei. Az egyre általánosabbá váló tanulási mozgalomban azonban lehet tapasztalni néhány árny­oldalt is. Gyakran úgy érzt az ember, néhányan csak azért ta­nulnák, mert ezzel bizonyos ked­vezményeket érhetnek el. Köze­lebbről: a legtöbb oktatási for­mával .együtt jár valamilyen rhuhkakedvezmény, vagy éppen tanulmányi szabadság. Jogosságát nem akarjuk vitatni. Annak, aki a munkája mellett tanul, szük­sége van a tanulmányi szabad­ságra. Ha azonban összegezünk, s mondjuk 100 felnőtt gimnazis­tát vagy technikumi hallgatót ve­szünk alapul, őket már több mint ezer munkanap tanulmányi sza­badság illeti meg. Ezer munkanap a termelésben korántsem jelen­téktelen dolog, s ha a napok számát és a hallgatók mennyisé­gét ezres nagyságrendben nézzük, indokolt a kérdés: találkozik-e az örvendetes tanulási kedv a társa­dalom érdekeivel, vagy csak az egyénnek kedvez? Több tapasztalat mellett a Si- montornyai Bőrgyárban is ér­deklődtünk a közelmúltban. Az üzem helyzete speciális.^ Ez azt kivánja, hogy szinte saját erőből nevelje a középirányító kádere­ket. a művezetőket és egyéb ha­sonló munkakörben dolgozókat. Ez indította arra a vállalat veze­tőit. hogy öt évvel ezelőtt meg­próbálkozzanak bőrvegyész-techni- kumi osztály szervezésével. A vártnál nagyobb érdeklődést vál­tott ki az iskola: az első évben huszonegyen vágtak neki. de a vizsgákra csak tizen maradtak. Volt. aki a tananyag nehézségei miatt maradt ki. más a bánás­móddal elégedetlenkedett, megint más arra hivatkozott: nem bizto­sították számára, hogy megfelelő időben eljusson a vizsgákra. Az érvek többé-kevésbé elfogadha­tók. Azt azonban már nehezebb magyarázni, hogy végeredmény­ben csak nyolcán végezték el a technikumot. A kezdeti felbuzdu­lás szalma láng volt. Szilárdabb­nak látszott a később indult má­sik osztály, de mára itt is csak 12 a hallgatók száma. Van aztán még másik két oktatási forma is az üzemben: 19 dolgozó jár gim­náziumba. 15 pedig ősztől köz­gazdasági technikumba. Nem számoltuk össze, mennyi költséggel jár az üzemnek, és tá- gabb értelemben a társadalom­nak. hogy a Simontornyai Bőr­gyár dolgozói tanulnak. Azonban bizonyos, hogy mind a bőrvegyész- technikum hallgatóira, mind pe­dig a közgazdasági technikumot végzőkre nagy szüksége van ai üzemnek. Ezért vállalja is a szükséges áldozatokat. A kérdés másik oldala viszont az: vajon érzik-e a felelősséget megfelelő mértékben azok. akik kedvezmé­nyeket kapnak? Nem szeretnénk senkinek szemrehányást tenni, tiszteljük azt az erőfeszítést, ami a na­gyobb műveltség megszerzésére irányul. De nincs túl sok értel­me az olyannak, mint amit And- ráskó Pál csinált. Elkezdte a tech­nikumot. abbahagyta. Aztán neki­vágott a gimnáziumnak, a har­madik osztály végén annak is búcsút mondott. Bárhogy nézzük, ebből sem az üzemre, sem a tár­sadalomra nézve nem származott haszon. Egyedül csak ő látta hasz­nát. mert alapszabadságán felül még 54 napot kapott a tanulás miatt. Ha egyedül lenne, azt mondanánk, szólni sem érdemes róla. A tanulást elkezdők, s az­tán abbahagyok száma azonban több Simontornyán és máshol is. Akárhogy nézzük: az ilyen ese­tekben a közérdek nagyon is a háttérbe szorult. Márpedig az egyén és a köz érdekének vala­hol találkozni kell. Ebben az esetben akkor találkozik, ha a kedvezményekre, a tanulásra ta­nárok fizetésére, tanfolyamok és iskolák fenntartására fordított állami pénzért a nagyobb tudás birtokában, jobb. eredményesebb munkát nyújt cserébe az. akire a pénzt fordították. őszintén kell beszélni ezekről a kérdésekről. Ez azt is meg­kívánja. hogy kijelentsük: a kor­mányrendeletek azért biztosíta­nak szabadságot az iskolába járó dolgozóknak, hogy azt tanulásra fordítsák. Egyebek között ilyen­kor kell megbirkózni azokkal a nehézségekkel, amelyekre hivat­kozva sokan abbahagyják a meg­kezdett tanulást. S még csak lelkiismereti problémát sem csi­nálnak abból, hogy amíg ők mondjuk szabadságon voltak, ad­dig az üzem, vagy a vállalat dol­gozói gyakran fokozott erőfeszí­tésekkel igyekeztek pótolni a tá­vollétük miatt előálló kieséseket:. A tanulás alkotmányos jog. Az alkotmány 48. paragrafusa ki­mondja: „A Magyar Népköztársa­ság biztosítja a dolgozóknak a művelődéshez való jogot". A tár­sadalom tehát rögzítette a saját álláspontját, biztosítja is a fel­tételeket, vállalja a gyakran nem jelentéktelen anyagi áldozatot. A többi viszont az egyénre vár. Elsősorban az. hogy ne csak a jogot tartsa magáénak, hanem a kötelességet is. Úgy próbálja meg­oldani saját továbbképzését, hogy abból neki és a társadalomnak egyaránt haszna származzék. (Sz. 4 Megnyílt a bolgár parlament ü Szófia (MTI) Kedden reggel Szófiában megnyílt a Bolgár Népköztársaság nemzetgyűlésé­nek a felszabadulás és a szocia­lista forradalom jubileumi év­fordulója alkalmából összehívott ünnepi ülése. Itt játszotta a ze­nekar először Bulgária új Him­nuszát, amelyet a hétfői parla­menti ülés fogadott el. Az elnökségben foglalt helyet Todor Zsivkov, a Bolgár Kommu­nista Párt Központi Bizottságá­nak első titkára, Georgi Trajkov, a nemzetgyűlés elnökségének el­nöke, a párt politikai bizottságá­nak és a kormánynak tagjai, va­lamint a nemzetgyűlés vezetői. Ugyancsak az elnökségben van­nak a szocialista országoknak az ünnepségre érkezett képviselői: Leonyid Brezsnyev, Fehér Lajos és mások. Todor Zsivkov beszéde Todor Zsivkov, a Központi Bi­zottság, a kormány és a nemzet- gyűlés elnöksége nevében üdvö­zölte az ünnepi ülésszak részt­vevőit és az egész bolgár nédfet, a szocialista országok küldötteit és valamennyi külföldi vendéget. Beszéde első részét Todor Zsiv­kov a kommunista párt történel­mi múltjának szentelte, majd beszélt a népfrontnak a háború éveiben játszott nagy szerepéről és jelentőségéről, s a párt veze­tésével a népfront zászlaja alatt kivívott nagy győzelemről. Elis­meréssel emlékezett meg a hős partizánokról, a fasizmus és ka­pitalizmus elleni küzdelem vala­mennyi tevékeny harcosáról, a honvédő háború minden részt­vevőjéről. A minisztertanács elnöke ez- jtán arról beszélt, milyen utat :ett meg Bulgária a szocializmus is a kommunizmus felé. — Az elmúlt nagyszerű húsz esztendő alatt — hangsúlyozta Zsivkov — megteremtődtek a fel­tételei annak, hogy a nem távoli jövőben hozzálássunk a kommu­nizmus építéséhez. A bolgár nép eszmei—politikai egységéről szólva a szónok kije­lentette, hogy „a marxi-lenini ideológia az egész nép ideológiá­jává vált.” Todor Zsivkov ezután arról beszélt, milyen nagy munkasike­rekkel készültek a dolgozók a szocialista forradalom győzelmé­nek évfordulójára, majd hangsú­lyozta, hogy a hatalmas fejlődés a testvé­ri szocialista országok, és mindenekelőtt a nagy Szov­jetunió önzetlen segítségé­nek eredménye. A minisztertanács elnöke meleg szavakkal mondott köszönetét ezért a segítségért az SZKP-nak, a szovjet kormánynak, és szemé­lyesen Nyikita Hruscsovnak. A Bolgár Kommunista Párt VIII. kongresszusának jelentősé­gét méltatta, majd az ötödik öt­éves terv által kijelölt feladato­kat sorolta fel ezután a szónok. Eszerint 1970-ig egy sor új gép­ipari létesítményt építenek Bul­gáriában, hogy a gépek kivitele erre az időszakra az egész export 50 százalékát tegye ki. — A szocializmus anyagi- műszaki bázisa felépítésében ema feladatok megvalósítása lehető­séget nyújt a nép életszínvonala további emelésének a biztosítá­sára. Az elkövetkező ötéves terv fo­lyamán az ország nemzeti jöve­delme évente 7 százalékkal emel­kedik. A nemzeti jövedelem kö­zel 75 százalékát a fogyasztásra fordítjuk. Ez a körülmény meg­teremti a feltételeket arra, hogy az egy főre eső reáljövedelem az ötéves terv folyamán mintegy 30 százalékkal növekedjen. A további feladat a kellő szá­mú szakember kiképzése, vala­mint az állami és gazdasági ve­zetés megjavítása, tökéletesítése. A demokrácia további fejlesz­tésével kapcsolatban az előadó megállapította: — A jelenlegi alkotmány vég­rehajtotta történelmi misszióját, hazánk már messze előre haladt, egész fejlődési szakasz múlt el, új feladatok várnak megoldásra. (Folytatás a 2. oldalon) Első megyei véradó­konferencia Szekszárdon A Magyar Vöröskereszt Tolna megyei szervezete és az Országos Vérellátó Szolgálat Tolna me­gyei alközpontja, kedden Szek­szárdon a fegyveres erők klubjá­ban tartotta első megyei véradó konferenciáját. Elnöki megnyitót dr. Gyugyi János, a megyei tanács vb-elnök- helyettese mondott, majd dr. Ko- lombusz László, a megyei alköz­pont főorvosa tartott beszámolót. Ismertette az önkéntes véradás jelentőségét, fejlődését, eredmé­nyeit. Elmondotta, hogy a Ba­lassa János megyei kórház sebé­szeti osztálya az elmúlt évben egy-egy betegágyat számítva 2 li­Magyar államférfiak üdvözlő táviratai a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság vezetőihez Dobi István, a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsának el­nöke. és Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a for­radalmi munkás-paraszt kormány elnöke, táviratot intéztek Kim ír Szén elvtárshoz, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság leg­felsőbb népi gyűlése elnöksége elnökéhez, melyben a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság nem­zeti ünnepe, a köztársaság ki­kiáltásának 16. évfordulója alkal­mából a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, az egész magyar nép nevében üdvözletü­ket és jókívánságaikat fejezik ki a KNDK vezetőinek és a koreai népnek. Az évforduló alkalmából Pé­ter János külügyminiszter is táv­iratban köszöntötte Pák Szón Csőit, a Koreai Népi Demokrati­kus Köztársaság külügyminiszte­rét. A SZOT elnöksége a Koreai Szakszervezetek Központi Taná­csa elnökségéhez, a KISZ Köz­ponti Bizottsága pedig a Koreai Demokratikus Ifjúsági Szövetség­hez küldött üdvözlő táviratot az évforduló alkalmából. tér vért használt fel. A megyé­ben szélesedik a térítés nélküli véradómozgalom. Az idei év el­múlt 8 hónapjában 1400 liter vért vettek le. A levett vér nagy részét térítés nélkül adták az ön­zetlen véradók — mondotta. A főorvosi beszámolót korrefe­rátumok követték. A tanácsok és a tömegszervezetek feladatairól dr. Baka József, a szekszárdi járás tanácséi nők-helyettese szólt. A véradók megtartásáról és az új véradók szervezésével kapcsola­tos tennivalókról dr. "Pánczél Gé- záné, a Vöröskereszt megyei tit­kára beszélt. A véradómozgalom a körzeti orvos szemével címmel dr. Csitári László tengelici kör­zeti orvos tartott tájékoztatót. A főorvosi beszámoló és kor- referátumok után következtek a felszólalások. Czvetics Ivánka, az MSZMP megyebizottságának munkatársa, a párt és tömegszer­vezetekre háruló munka jelentő­ségéről beszélt. Dr. Soóky László, a Magyar Vöröskereszt főtitkár- helyettese az országos eredmé­nyek ismertetése mellett elis­meréssel szólt a Tolna megyei egészségügyi dolgozók, az alköz­pont és a Vöröskereszt-aktivisták lelkes munkájáról. Dr. Sáfár Lászlóné dombóvári járási főor­vos, a társadalmi összefogásról, Esküdt Lajosné, szekszárdi járási Vöröskereszt-titkár a járásban kialakult módszerekről és a vér­adó-mozgalomban szerzett tapasz-, tálatokról beszélt. Az első megyei véradó-konfe­rencia dr. Gyugyi János zársza­vával fejeződött be.

Next

/
Oldalképek
Tartalom