Tolna Megyei Népújság, 1964. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-06 / 209. szám

1964. szeptember 6. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÁG " 1 Meglestük as első napon ihető, sokat mond olvasónknak ez a név: Garay János Gimnázium, Szekszárd. Annál is inkább, mert ha jól utána nézünk, hetvenkét esztendeje magasodik méltósággal a Korzó fölé. Kiemelkedő homlokzatával mintha az időkkel, az idővel pró­bált volna, és próbálna dacolni. Az utóbbi évti­zedben, vagy talán inkább évtizedekben áj isko­lák nőttek fel mellette, a Garay rangja azonban továbbra is megmaradt. Mert kicsit rangnak szá­mít ide járni, a megye legnagyobb gimnáziumá­ba. Kinőttünk már a diákkorból, s mégis különös izgalommal, mondhatnánk némi gyerekes szurko­lással kerekedtünk fel, hogy meglessük idei első napját. Mit láttunk ezen a napon? Láttuk a kez­dés mozgalmas lendületeit, hallottunk kedvesen meleg köszöntéseket, amikor évfolyamtársak ta­lálkoztak, láttunk megilleiődött elsősöket, akik mint az iskola tanulói, először lépték át a gim­názium vaskos tölgyfakapuját. Es láttunk színes, tarka, ezer hangon zsibongó diákezredet. Nem kell túlzásnak venni: a Garay Gimná­ziumban valóban diákezredet láttunk. Hogy tel­jesen érthető legyen, elmondjuk: a mind szükebb ruhában járó intézmény tanulólétszáma 951 fő. a tanári kar 49 idősebb és fiatalabb pedagógust számlál. Akinek kedve van hozzá, ellenőrizze a számításokat, pontosan ezerre rúg azoknak a szá­ma, akik a Garayban tanítanak és tanulnak. Szó­val nagy iskola a szekszárdi gimnázium. Különö­sen az utóbbi tíz évben fejlődött óriási mérték­ben: 10 évvel ezelőtt ugyanis annyi volt az iskola összlétszámú, amennyi hallgató most az első osz­tályt kezdi. Aztán láttunk a kezdés izgalmában kulcsot zörgető, vázlatokat és könyveket rendezgető taná­rokat. A régiek közül Kaszás Imre, Létay Meny­hért, König István a fizikai szertárban latolgat­ták az esélyeket, tennivalókat. S hogy minden kezdet nehéz, arról leginkább Kaszás Imre tanár sopánkodása győzött meg bennünket. Mert, mint első örömhírt közölte vele az igazgatóhelyettes, König István, hogy tekintettel a szűkös tanterem- viszonyokra, néhány napig kisajátítják a fiziku­sok birodalmát, a nagyobbik termet, s ott nem­csak fizikát tanítanak majd, hanem minden egye­bet. Találkoztunk fiatal pedagógusokkal. Frissi­ben érkeztek a szegedi egyetemről, Gágó Ibolya, Tigelmann János, hogy itt, a szekszárdi gimna­zisták nagy birodalmában kezdjék meg az élet­pályát. Velük egyidőben érkezett Major Attiláné, Hollós Ildikó, valamint Cziglédi István Nagy­atádról, és Péterfi Istvánné egyik üzemünkből, aki politechnikát tanít majd, szabásra, varrásra oktatja a diáklányokat. Eggyel viszont nem találkoztunk, s ez a régi. csak emlékeinkben élő, szinte arisztokratikus méltóságot lehelő hajdani középiskola volt. Min­den tantermet, s minden sarkot az élet. a mai élet problémái töltöttek meg annak a szellemnek megfelelően, hogy az iskola do.lgozó embereket nevei. A politechnikai műhely még ugyan csen­des volt, de a gépek az esztergályosoknál, a szer­számok a rádiósoknál, már a kezdés előtti csend állapotában voltak. Amire ezek a sorok megje­lennek, már ismét zajosak a termek, barkácsol­nak, tanulnak a fémmegmunkálás, vagy a rá­diózás iránt érdeklődő gimnazisták. S lehetséges, hogy a kőművesek is elmentek már felkeresni azt a műhelyt, vagy munkahelyet, ahol ők végzik a gyakorlatokat. A sok újságot, amit az első napon hallottunk, nehéz lenne még felsorolni is. Egyet azért elmon­dunk közülük: az idei ősztől szakközépiskolai osz­tály is működik a Garay János Gimnáziumban. Fiatal, a szakmával most ismerkedő szőlészek foglalkoznak majd középiskolai tanulmányaik so­rán a környéken igen népszerű, és nagy becsü­letnek örvendő szakmával. Ök az érettségi bizo­nyítvánnyal együtt szakmunkás-bizonyítványt is szereznek. Könnyű lesz tehát a pályaválasztás számukra. Apropó, pályaválasztás. Ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy az első napon meg­lestük a kísérleti matematikai osztályt is. Hu­szonhét olyan másodikossal találkoztunk, akik ebből, a korunkban nagyjelentőségű tudomány­ágból igyekeznek a szokottnál nagyobb tömegű ismeretet szerezni. Igyekezetük nem gyermekes, vagy diákos felbuzdulás, hanem nagyon is ko­moly elképzelés. Emellett szól az a tény. hogy ta­valy, az év végén ebből az osztályból tizenhárom „jeles matematikus" került ki, Béres János pedig az országos matematikai versenyen is sze­repelt. Az első napon lestük meg a szekszárdi, Ga­ray János Gimnázium belső életét. Mindenre per. sze sem az időből, sem az erőből nem telt. Ami­kor elköszöntünk, már minden tanteremben ele­ven élet folyt. Osztották a tankönyveket, kóstol­gatták az új tanévet, tanárok, diákok gondolkod­tak azon, milyen lesz az idei. az 1964—1965-ös újabb iskolai év. Sz. I. |p|ÄfP Mosolyogva is lehet matematikával foglalkozni? Mint a kép mutatja; igen. Igaz, hogy egyelőre csak a fotoriporter kedvéért íródott fel a példa, de azért máris komoly. A huszonhét tanulóból álló, s la jeles diákot magáénak valló matematikus-osztály szurkol azért, aki a tábla előtt áU. Negyvenhárom évig tanított az iskolában Wallacher László ta­nár. Az idei tanévkezdetnél már nem volt az aktív pedagógusok sorában. A KISZ-szervezet küldöttei, a diákok és a tantestület 43 piros szekfűből készített csokrát nyújtják át búcsúzóul a megér­demelt nyugalom első napján. ök viszont most kezdenek. Hány évig tanítanak majd a Garay Gimnáziumban? Nehéz lenne megmondani. Most. a kezdésnél Gágó Ibolya és társai nagy figyelemmel hallgatják Horvay Ár­pád igazga tó tanácsait. A műhelyben semmi sem változott. Az esztergák egyelőre csönd­ben vannak. Csabai János műhelyvezető azonban már arról be­szél a másodikos lányoknak, hogy csak türelem: néhány nap még. s megindulnak a masinák és a politechnikai műhelyben is elkezdődik a komoly munka.

Next

/
Oldalképek
Tartalom