Tolna Megyei Népújság, 1964. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-06 / 209. szám
1964. szeptember 6. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÁG " 1 Meglestük as első napon ihető, sokat mond olvasónknak ez a név: Garay János Gimnázium, Szekszárd. Annál is inkább, mert ha jól utána nézünk, hetvenkét esztendeje magasodik méltósággal a Korzó fölé. Kiemelkedő homlokzatával mintha az időkkel, az idővel próbált volna, és próbálna dacolni. Az utóbbi évtizedben, vagy talán inkább évtizedekben áj iskolák nőttek fel mellette, a Garay rangja azonban továbbra is megmaradt. Mert kicsit rangnak számít ide járni, a megye legnagyobb gimnáziumába. Kinőttünk már a diákkorból, s mégis különös izgalommal, mondhatnánk némi gyerekes szurkolással kerekedtünk fel, hogy meglessük idei első napját. Mit láttunk ezen a napon? Láttuk a kezdés mozgalmas lendületeit, hallottunk kedvesen meleg köszöntéseket, amikor évfolyamtársak találkoztak, láttunk megilleiődött elsősöket, akik mint az iskola tanulói, először lépték át a gimnázium vaskos tölgyfakapuját. Es láttunk színes, tarka, ezer hangon zsibongó diákezredet. Nem kell túlzásnak venni: a Garay Gimnáziumban valóban diákezredet láttunk. Hogy teljesen érthető legyen, elmondjuk: a mind szükebb ruhában járó intézmény tanulólétszáma 951 fő. a tanári kar 49 idősebb és fiatalabb pedagógust számlál. Akinek kedve van hozzá, ellenőrizze a számításokat, pontosan ezerre rúg azoknak a száma, akik a Garayban tanítanak és tanulnak. Szóval nagy iskola a szekszárdi gimnázium. Különösen az utóbbi tíz évben fejlődött óriási mértékben: 10 évvel ezelőtt ugyanis annyi volt az iskola összlétszámú, amennyi hallgató most az első osztályt kezdi. Aztán láttunk a kezdés izgalmában kulcsot zörgető, vázlatokat és könyveket rendezgető tanárokat. A régiek közül Kaszás Imre, Létay Menyhért, König István a fizikai szertárban latolgatták az esélyeket, tennivalókat. S hogy minden kezdet nehéz, arról leginkább Kaszás Imre tanár sopánkodása győzött meg bennünket. Mert, mint első örömhírt közölte vele az igazgatóhelyettes, König István, hogy tekintettel a szűkös tanterem- viszonyokra, néhány napig kisajátítják a fizikusok birodalmát, a nagyobbik termet, s ott nemcsak fizikát tanítanak majd, hanem minden egyebet. Találkoztunk fiatal pedagógusokkal. Frissiben érkeztek a szegedi egyetemről, Gágó Ibolya, Tigelmann János, hogy itt, a szekszárdi gimnazisták nagy birodalmában kezdjék meg az életpályát. Velük egyidőben érkezett Major Attiláné, Hollós Ildikó, valamint Cziglédi István Nagyatádról, és Péterfi Istvánné egyik üzemünkből, aki politechnikát tanít majd, szabásra, varrásra oktatja a diáklányokat. Eggyel viszont nem találkoztunk, s ez a régi. csak emlékeinkben élő, szinte arisztokratikus méltóságot lehelő hajdani középiskola volt. Minden tantermet, s minden sarkot az élet. a mai élet problémái töltöttek meg annak a szellemnek megfelelően, hogy az iskola do.lgozó embereket nevei. A politechnikai műhely még ugyan csendes volt, de a gépek az esztergályosoknál, a szerszámok a rádiósoknál, már a kezdés előtti csend állapotában voltak. Amire ezek a sorok megjelennek, már ismét zajosak a termek, barkácsolnak, tanulnak a fémmegmunkálás, vagy a rádiózás iránt érdeklődő gimnazisták. S lehetséges, hogy a kőművesek is elmentek már felkeresni azt a műhelyt, vagy munkahelyet, ahol ők végzik a gyakorlatokat. A sok újságot, amit az első napon hallottunk, nehéz lenne még felsorolni is. Egyet azért elmondunk közülük: az idei ősztől szakközépiskolai osztály is működik a Garay János Gimnáziumban. Fiatal, a szakmával most ismerkedő szőlészek foglalkoznak majd középiskolai tanulmányaik során a környéken igen népszerű, és nagy becsületnek örvendő szakmával. Ök az érettségi bizonyítvánnyal együtt szakmunkás-bizonyítványt is szereznek. Könnyű lesz tehát a pályaválasztás számukra. Apropó, pályaválasztás. Ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy az első napon meglestük a kísérleti matematikai osztályt is. Huszonhét olyan másodikossal találkoztunk, akik ebből, a korunkban nagyjelentőségű tudományágból igyekeznek a szokottnál nagyobb tömegű ismeretet szerezni. Igyekezetük nem gyermekes, vagy diákos felbuzdulás, hanem nagyon is komoly elképzelés. Emellett szól az a tény. hogy tavaly, az év végén ebből az osztályból tizenhárom „jeles matematikus" került ki, Béres János pedig az országos matematikai versenyen is szerepelt. Az első napon lestük meg a szekszárdi, Garay János Gimnázium belső életét. Mindenre per. sze sem az időből, sem az erőből nem telt. Amikor elköszöntünk, már minden tanteremben eleven élet folyt. Osztották a tankönyveket, kóstolgatták az új tanévet, tanárok, diákok gondolkodtak azon, milyen lesz az idei. az 1964—1965-ös újabb iskolai év. Sz. I. |p|ÄfP Mosolyogva is lehet matematikával foglalkozni? Mint a kép mutatja; igen. Igaz, hogy egyelőre csak a fotoriporter kedvéért íródott fel a példa, de azért máris komoly. A huszonhét tanulóból álló, s la jeles diákot magáénak valló matematikus-osztály szurkol azért, aki a tábla előtt áU. Negyvenhárom évig tanított az iskolában Wallacher László tanár. Az idei tanévkezdetnél már nem volt az aktív pedagógusok sorában. A KISZ-szervezet küldöttei, a diákok és a tantestület 43 piros szekfűből készített csokrát nyújtják át búcsúzóul a megérdemelt nyugalom első napján. ök viszont most kezdenek. Hány évig tanítanak majd a Garay Gimnáziumban? Nehéz lenne megmondani. Most. a kezdésnél Gágó Ibolya és társai nagy figyelemmel hallgatják Horvay Árpád igazga tó tanácsait. A műhelyben semmi sem változott. Az esztergák egyelőre csöndben vannak. Csabai János műhelyvezető azonban már arról beszél a másodikos lányoknak, hogy csak türelem: néhány nap még. s megindulnak a masinák és a politechnikai műhelyben is elkezdődik a komoly munka.
