Tolna Megyei Népújság, 1964. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-25 / 225. szám
O’l O.o v* .>♦ ' WW.ygWWWJl VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESOLJFJEM TOLNA MEGYEI- — > , -----------------; www«»jwwvvtfx■■■» ww* A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT, TOLNÁ MEGYE! BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIV. évfolyam, 225. szám. ARA: 60 FILLÉR. Péntek, 1964. szeptember 25. OL Í.Ű’ -V Újdonságok a Paksi Konzervgyárban (3. o.) Színház a moziban és ami hiányzik (7. o.) Huszonöt órás tv-közvetítés Tokióból (8. o.) A kor parancsa A mezőgazdaság szocialista átszervezését szükségszerűen követi egy másik fontos tennivaló a „tagok szakmai átszervezése”, vagyis olyan ismeretanyag kötelező elsajátítása, amely lehetővé teszi a szövetkezeti gazdáknak a nagyüzemben rejlő lehetőségek maximális kihasználását. Az első nehézségeken e téren már túljutottunk, bár a szakmai átszervezés még meg sem közelíti a kívánalmakat. „Tanulás? Hát erről nem sokat mondhatok. Tudomásom szerint jelenleg egy ember végzi nálunk felsőfokon a mező- gazdasági technikumot” — mondta a közelmúltban a harci Petőfi Tsz. párttitkára. Szóval a közös gazdaságokban általában ma még nem beszélhetünk úgynevezett tanulási lázról, pontosabban: a szakmai képzés annyira még nem „divat”, mint az élet más területén. Nem azért, mintha kevés lenne a bíztatás, vagy a továbbképzés feltételei nem lennének megteremtve, nem, hiszen a parasztembernek annyi előnyös lehetőséget még soha nem ajánlottak fel, mint amennyit az utóbbi években, és soha nem volt annyi tanfolyam, szakiskola, mint napjainkban. S mivel ez így van, másban keresendő a hiba. Sok tsz-ben nem értik meg a kor parancsát, A nagyüzem ugyanis az egyéb feltételek megteremtésével együtt kizárólag akkor verseny- képes, ha a mi viszonyainkról beszélve, a szövetkezeti gazdák elegendő szakmai tudással rendelkeznek. Szükség van még több műtrágyára, még több erő- és munkagépre, a kemizálás kiszélesítésére, de valljuk be, a meglévő, s a már rendelkezésre álló erők kihasználása is jobb lenne, ha valamennyi tsz, valamennyi brigádvezetője rendelkezne technikumi oklevéllel vagy legalább szak munkás-bizonyítvánnyal. Arról nem beszélve, hogy egyes kampánymunkák lebonyolítása sem okozna túl nagy gondot, nemigen fordulhatna elő terméskiesést okozó késés, ha a tsz-tagoknak legalább a fele az erőgépek üzemeltetéséhez is értene. Azokban az országokban, ahol száz lakosra 10—12, vagy 15 mezőgazdasági foglalkozású lakos jut, ott több szakma nélkül el sem képzelhető a földművelés. S a termelés színvonalának, az önköltségek alakulásának, az üzemszerűségnek, a versenyképességnek végeredményben az a fokmérője, hogy egy-egy országban száz lakost hány mezőgazdasági foglalkozású tart el. Ilyen tekintetben hazánk még messze van a fejlettebb országoktól, de természetesen az a cél, hogy békés gazdasági versenyben utolérjük azokat. Ehhez a legfontosabb feltétel már adva van. A mezőgazdasági nagyüzemek léteznek, a népgazdaság egyre fokozottabb ütemben teremti meg az egyéb feltételeket, nos ehhez kellene kapcsolódni nagyobb tempóban a termelő- szövetkezeteknek azzal, hogy a tagok tanuljanak. Mind az iparban, mind a mezőgazdaságban a gépi erők maximális kihasználására törekszenek világszerte. Ezzel együtt az új, a tökéletesebb módszerek alkalmazására. Lehet ezt csinálni hozzáértés nélkül? Nem. A gépek maximális kihasználásának mi a feltétele? Az is, hogy amikor a szükség úgy hozza. éjjel-nappal, bizonyos időszakban szinte megállás nélkül dolgozzanak. Tapasztalhatjuk, hogy erre lenne szükség ezekben a napokban a megye közös gazdaságaiban is. „Kevés az ember” — ezzel vigasztaljuk magunkat, holott egészen másról van szó, hiszen a magyar mezőgazdaságban még jóval több ember dolgozik a lakosság lélekszámához viszonyítva, mint Hollandiában, Dániában, vagy pláne az Egyesült Államokban. Nem az ember kevés tehát, hanem a sokoldalú képzettség. Semmi gondot nem jelentene váltott műszakban üzemeltetni a meglévő erőgépek akár 80 százalékát, ha a szövetkezeti tagok közül a tehenészek egy része a traktorhoz is értene, és néhány órát, mint harmadik, vagy negyedik váltótárs, szántana, vetne. Első hallásra ez furcsán hangzik, de akik a svéd, vagy a dán gazdaságokat ismerik elmondják, hogy ott ez természetes, mindennapos dolog: A tehenész rendbeteszi az erőgépeket, ellátja a jószágot, utána felül a traktorra, szánt, vet, vagy kaszál. Ezekről a dolgokról már régóta beszélünk, meg kellene próbálkozni továbbjutni, két-há- rom gyenge tsz-ben már csak a bizonyítás kedvéért is, érdemes lenne az emberek egy részét, ott helyben, más szakmára is átképezni. Ez gyorsabb ütemű megszilárdulást, a tagoknak sokkal nagyobb keresetet eredményezne, és a közös gazdaságok vezetői számára lenne egy, vagy két tsz, ahol megnézhetnék, mit jelent, amikor a tsz-tagok többsége az erőgépek üzemeltetéséhez is ért. A szövetkezeti gazdák szempontjából elsősorban a kereset, a nagyobb jövedelem miatt érdemes lenne foglalkozni azzal, hogy a traktorosképzés hagyományos módszerein változtassunk. Az állattenyésztésben dolgozók ugyanis kizárólag helyben és a nekik kedvező időpontban járhatnak tanfolyamra. Ha tehát hozzájuk igazodnának a szakoktatást végzők, akkor bizonyára sokan szívesen tanulnának. Vagy vegyük az öntözést: Szezonmunka. A megye közös gazdaságaiban szeptember közepén az idén befejeződött. Ha az öntözést kiszolgáló segédmunkások traktorosok is lennének, nyomban gépre is ülhetnének szántani, vetni stb. Egy másik terület: Évek óta megoldatlan gond a hivatásos traktorosok részére télen megfelelő kereseti lehetőséget biztosítani. Ha azonban a traktorosok egy része gépszerelő, villanyszerelő, vagy más szakmával rendelkező személy lenne, e gond csökkenne. A brigádvezetők esetében más a helyzet, javarészük tanul, képezi magát, s ez örvendetes pozitívum, viszont jó néhány úgy véli még mindig, hogy eleget tud iskola nélkül is. Ez persze olyan dolog, hogy meg lehet fordítani, és a kor parancsa szerint meg is kell fordítani. Amelyik brigádvezető technikusi oklevél, szakmunkásbizonyítvány nélkül is kiválóan helytáll, az eleve tartsa kötelességének a továbbképzést, hiszen megfelelő képzettséggel még többet tud majd produkálni. „Kitűnő szakember, hát még milyen lenne, ha tanulna” — mondták az egyik mucsfai brigádvezetőről, s ebben benne van minden. Benne van a kor parancsa. Sz. P. A tanácsi munka társadalmasításának tapasztalatait értékelték a megyei tanács ülésén Csütörtökön ülést tartott a megyei tanács Tolnai Ferenc vb- elnökhelyettes elnökletével. A tanácskozáson részt vett az MSZMP Központi Bizottsága képviseletében dr. Nagy Ernő, az Elnöki Tanács képviseletében pedig dr. Besnyő Károly. A tanácsülés elfogadta Szabópál Antal vb-elnök jelentését a vb munkájáról, és a lejárt határidejű tanácshatározatok végrehajtásáról. Ezt követően dr. Polgár Ferenc vb-titkár jelentése alapján a tanácsi munka társadalmasításáról tárgyaltak. A beszámoló a megyei tapasztalatokat és feladatokat elemezte. Az állami munka társadalmasítása még korántsem kiforrott, ebből következik, hogy még a kezdeti lépéseknél, az útkeresésnél tartunk. A jövőben is bátran kell keresni a társadalmasítás lehetőségeit, a legkülönfélébb területeken. A társadalmasítás két fő formában kezd kibontakozni a megyében. Az egyik: egyes állami feladatok átadása társadalmi szervezetek részére. A másik az állampolgárok közvetlen bekapcsolása az állami ügyek intézésébe. A társadalmasítás előtérbe helyezése .során A Minisztertanács ülése A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Meghallgatta és jóváhagyta a Joszip Broz Titonak, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökének magyarországi látogatásáról és a vele folytatott tárgyalásokról szóló beszámolót. A kormány meghallgatta és tudomásul vette az I. Hailé Szelasz- sziéval, Etiópia császárával folytatott tárgyalásokról szóló tájékoztatót. A Minisztertanács az építésügyi miniszter előterjesztése alapján megvitatta és elfogadta az építésügyi törvény tervezetét, s úgy határozott, hogy az országgyűlés elé terjeszti. Az Országos Tervhivatal elnöke előterjesztést tett a mezőgazdasági gép- és alkatrészgyártás fejlesztésére. A kormány az előterjesztést elfogadta. A Minisztertanács a földművelésügyi miniszter előterjesztése alapján határozatot hozott a mezőgazdasági szaktanácsadás szervezetének megerősítésére. A kormány kinevezte az Állami- és Kossuth-díj-hizottság elnökségét és tagjait, majd napi ügyeket tárgyalt. (MTI.) Az első készáruszállítmány a műszergyárból Mint arról már lapunkban beszámoltunk, a Mechanikai Mérőműszerek Gyárának épülő új szekszárdi üzemében megkezdődött a termelés. Bár a gyár hidegüzemének átadására csak az év végén kerül sor, néhány gépen már foglalkoztatják a nemrég vizsgázott, új szakmunkásokat. Az elmúlt napokban elküldték Budapestre az első késztermékszállítmányt, 500 darab kiloméSzüretelnek Megkezdődött a szüret a Szekszárdi Állami Gazdaság szőlészetében. Ezzel kapcsolatban Székely János, a gazdaság főkertésze a következőket mondotta munkatársunknak: — Háromszázötven holdról szüretelünk ez évben borszőlőt, s ennek csaknem fele új telepítésű terület. A termés minőségileg és mennyiségileg egyaránt jó. Az eddig szüretelt must 21 cukorfokos. — Csaknem félezer asszony sorakozik fel naponta a szőlőtőkék közt, hogy leszedje a bő termést. I Az idén tudjuk először üzemel- I tetni a 30 milliós beruházással teróra-vezetéket. A kilométeróravezetékek gyártását már megszüntették a központi gyárban, azt teljes egészében az új szekszárdi üzem vette át. Az év végéig még több ezer motorkerékpárhoz való kilométeróra-vezeték készül el Szekszárdon. Megkezdték az autóhűtő-ter- mosztátok gyártását is. Ez évben még ezekből az autó-alkatrészekből is szállítanak. Szekszárdon készített szőlőkombinát legújabb egységét, a szőlőfeldolgozót. Sőt, az építők ígérete szerint rövidesen elkészül a 17 000 hektoliter bor befogadására alkalmas pince így a tárolási gondok is csökkennek. — Az idei szüret azonban nem valami ideális körülmények közt kezdődött: gyakran esik az eső, így a szüretelők hol tudnak dolgozni, hol nem, közben a szőlő erőteljes rothadásnak indult. Ezért a munkát úgy kellett megszervezni, hogy a termés a szokásosnál rövidebb idő alatt kerüljön a kádakba. sok tekintetben sikerült megjavítani az állandó bizottságok munkáját. Ugyanakkor egy sor más bizottság is működik, amely tevékenysége immár szerves része az állami munkának. Szekszárdon már nem közvetlenül a hivatali apparátus intézi a lakásügyeket, hanem a különféle szervek dolgozóiból alakított bizottság. A paksi járásban ifjúságvédelmi bizottság működik, amelynek első feladata, hogy foglalkozzék a züllésnek kitett fiatalok sorsával. A bonyhádi járásban nag mú aktívahálózat egészíti ki az ipari kérdésekkel foglalkozó tanácsi dolgozók tevékenységét. A dombóvári járásban igen örvendetesen aktivizálódnak a tanácstagok: egyre több ügyet intéznek, és így valóban eleven kapcsolatot jelentenek a dolgozók és az állami apparátus között.’' A beszámoló részletesen foglalkozott a tanácsok és tömegszervezetek kapcsolatával is, hiszen ez ugyancsak nagyon fontos előfeltétele az állami munka társadalmi alapokra helyezésének. A vita során felszólalt Tóth József, a KISZ megyebizottság titkára, aki a tanács és a KISZ-szervezetek kapcsolatát elemezte. Elmondotta, hogy erre gyakran a kezdeti fellendülés, majd pedig a lelkesedés lelohadása a jellemző. Juhász József, a bonyhádi járási tanács vb-elnöke arról beszélt, hogy a legutóbbi választások hogyan mélyítették el a tanácsok és a dolgozók kapcsolatát. A jelölő gyűléseken és beszélgetéseken felmerült javaslatokkal azóta is rendszeresen foglalkoznak a tanácstagok, majd arra hívta fel a figyelmet, hogy a tanácsoknak éppen a tanácsi munka társadalmasítása érdekében a jövőben nagyobb mértékben kell támaszkodniuk a fiatalokra. Dr. Berta József, a megyei főügyész helyettese egy új kezdeményezésről beszélt. Elmondotta, hogy a Tolna megyei Tanács VB kezdeményezésére utógondozási bizottságok alakultak a járási tanácsok végrehajtó bizottságai mellett, azzal a feladattal, hogy segítsék a börtönből kikerülők beilleszkedését a társadalomba. Schrottner Károly, az SZMT vezető titkára egyebek között hangsúlyozta: — Szocialista fejlődésünk üteme mindinkább szükségessé teszi a társadalmasítást. Egyre több az olyan terület, ahol már enélkül nem is lehet megfelelő munkát végezni. A továbbiakban a szakszervezetek és a tanács viszonyát vizsgálva, több javaslatot tett, mivel mind a tanács, mind a szakszervezet adott esetben hasonló problémával is foglalkozik. Javasolta, hogy a jövőben jobban támaszkodjanak a szakszervezetek vélemé- nyére a tervezésnél is. (Folytatás a 2. oldalon)
