Tolna Megyei Népújság, 1964. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-24 / 224. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 19G4. szeptember 24. y' HALA f MELYED, AH AH, HOG/ A h/teel/mety ORSZÁGÁRA 'iterjesztetted HATAL/1AS k MEZEDET . ALLAHU ' ATYBÁA / V TÖRTEN? PEDIG MINDEZ AZ 1541. ESZTENDŐBEN, ■ SZEPTEMBER HAVÁNAK MÁSODIK NAPJÁN, ELVESZETT BOOAf es A SZÓVÁLTÁST FELEDVE EGYMÁST VÉDVE CSATÁZIK GERGELY ÉS MEKCSEY. Közeleg a hűvös idő. A szekszárdi 21. számú Ruházati Boltban megkezdődött az átmeneti kabátok szezonja. Válaszolnak az illetékesek: Äz ígéret szép szó című cikkre Szekszárdi söntésüzemünk bőví­tése és korszerűsítése indokolt, de a jelenlegi adottságokon belül ezt megoldani nem lehet. A helyszíni bejárás során az állomás': és őzen belül egységünk átalakításáról a pécsi MÁV Igazgatósággal együtt tanulmányterv készült, melyet fe­lettes hatóságunknak felterjesz­tettek jóváhagyás és beruházási hitel biztosítása céljából. A bisztró létesítését csak átépí­téssel lehet megoldani. Ennek megvalósítására sem a folyó, sem az elkövetkező években építési és beruházási hitelkerettel nem ren­delkezünk. Amennyiben a MÁV programba Vve$zi az ..állomás teljes felújítását, úgy nem lesz akadálya az új bisztró megvalósulásának sem. Fentiek alapján megállapítható, hogy a szekszárdi pályaudvari söntés korszerűsítésének elmara­dását rajtunk kívül álló okok idézték elő. MÁV Utasellátó Üzemi Vállalat Budapest EGRI CSILLAGOK • Feldolgozta: Márkuss László • Rajzolta: Zórád Ernő — Majdnem fellökött! — né­zett utána szemrehányóan Dit- ró Géza. — Ki volt ez a dühös, öreg mókus? — Tőlünk ment nyugdíjba — legyintett a kérdezett. — Nagyon rossz természetű ember. Azelőtt is csak baj volt vele. Soha sen­kivel nem fért össze, mindenki­vel csak veszekedett Nem sze­reti az emberiséget, kérem. Van egy kutyája, az neki a barátja. Tavaly nyugdíjba küldtük, örül­tünk, hogy végre megszabadul­tunk tőle. Akkor kérelmezte, hogy negyvennyolcórázhasson a bérelszámolóban, az anyagi hely­zetéből kifolyólag. Jó szíve van Gosztola elvtársnak, az igazga­tónknak, tetszik tudni, így hát ho'zzájárultunk. Hetenként két­szer járt be, félnapra. Havi öt­százért. Szép pénz az, a nyugdíj mellett. Azt tetszik hinni, hogy megbecsülte magát? Ugyanolyan goromba, kötekedő maradt, mint azelőtt volt. összeveszett ez, ké­rem mindenkivel. Mint most ve­lem is. — Gorombasággal semmire sem lehet menni — helyeselt a jöve­vény. — Ezzel szemben a figyel­mes, tapintatos, és udvarias em­bert mindenki kedveli, és meg­bízik benne. Mint például a ma­guk szállítási osztályvezetőjében. Hogyan is hívják?..; Barkács? Borbács? A kapu kötelességtudó őrének elsötétült a tekintete. Az éjsza­kai eset hatására erősen felgyü­lemlett az. éberség. A kérdésre kérdéssel válaszolt: — Honnan van az élvtárs, és kihez akar menni? — A rendőrségtől, Gosztola igazgató elvtárshoz igyekszem. — Előbb kérem az igazol­ványt... Tessék, most már le­het... Főépület, első emelet, szem­ben a lépcsővel... Elnézést, de nálunk ez a rend. — Tudom — szólt vissza a köp­cös. — Maguknál oltári nagy a rend! FOLYTATÓDIK A MUKI- EGYETEM. KIBONTAKOZNAK EGY HATALMAS BOSSZÜTERV KÖRVONALAI — Felfedezésem lényege — a második tanórát Hókai a tacskó elé téve a kis lábost —, hogy nemcsak a foxi És nemcsak a róka. Min­den élőlény szüntelenül bocsát ki bioelektromos hullámo­kat. A biorezgések hipotézise ak- született meg az agyamban, amikor négy esztendővel ezelőtt, éppoly borús őszi nap volt, mint a mai, — megszöktél ha­zulról. Milyen könnyűszerrel a nyomodra akadnék, töprengtem, ha mint egy eleven kis rádióadó loholnál az utcákon, kószálnál a budai hegyekben, én pedig ve­vőkészülékemen felfoghatnám ön­tudatlan jelzéseidet. Három aggo­dalmas nap után, piszkosan, so­ványan, végre hazasomfordáltál. Ma sem tudom, merre jártál, mit műveltél ez alatt az idő alatt, te imposztor!? Muki zavart-szemérmesen ol­dalt fordította a fejét, és egy galvanométer asszimetrikus ská­labeosztását kezdte tanulmányoz­ni, nála szokatlan érdeklődéssel. Tán icipicit el is pirult. De fe­kete daxlinál ezt meglehetősen nehéz észrevenni. — Jól van, — legyintett a gazdája —, borítsunk fátylat a múltra. Engem az ötlet azonban továbbra is foglalkoztatott. Ta­nulmányok, kísérletezések hosszú sora után végre gyakorlatilag is megbizonyosodhattam afelől, hogy a biorezgés nem fantáziám szü­lötte, hanem természeti törvény. Rendkívül szapora rezgések ezek, frekvencia-nagyságrendjüket te­kintve a gammasugárzás és a kozmikus sugárzás hullámtarto­mányai között helyezkednek el. Háromszázezer kilométeres má­sodpercenkénti sebességgel terjed­nek. Csakúgy, mint a hő, a fény, és a többi elektromágneses hul­lám. És kiderült, hogy a biorez­gések hu'llámsávján belül minden élőlény más-más periódusszám­mal rezeg. Ez valamennyiüknél egyszer s mindenkorra adott, vál­tozatlan, konstans tényező. Pél­dául te is kutya vagy, az a foxi- lány is kutya. Borzebek vagytok mind a ketten. így van? A daxli bólintott. Most való­ban figyelt. Minden téma azon­nal izgalmassá vált számára, mi­helyt szíve hölgyével került ösz- szefüggésbe. — A rezgésszámotok mégis kü­lönböző. De még a tacskók kö­zött sem találsz kettőt, amelyik egyformán rezegne. Ez persze, az emberekre is vonatkozik. A bio­rezgés másik tulajdonsága, hogy feltűnően szelíd, engedelmes. Könnyen rá lehet csalni a ka­tódsugárcső képernyőjére, és ak­kor ott megjelenik a szóban for­gó élőlény képe. Látod — nyitotta ki a munkapad egyik fiókját, amelynek rekeszeiben félbetört gyufaszál nagyságú, opálosan csillogó, rövid szigetelő fogan­tyúval ellátott rudacskák hever­tek. — Ezek a lamellák különle­ges ötvözetből készültek, és al­kalmasak arra, hogy bármely ele­ven organizmus biorezgésszámát örökre magukba rögzítsék, ha­csak egy másodpercre is felületi érintkezésbe kerülnek vele. Ez­után bármikor behelyezhetem a megfelelő rudacskát a Mukátorba — intett a sarokban terpeszkedő készülék felé —, és vége a bu- jócskának! Feltéve, ha a szóban forgó ember, állat, rovar, vagy növény azon a tíz kilométeres su­garú körön belül tartózkodik, amelynek középpontjában a Mu- kátor áll. A Mukátor szó hallatára he­gyezni kezdte füleit a tacskó. Bár lógó fülű kutyánál ez csak kép­letesen értendő, Hókai Felicián­nak mégis feltűnt. — Jól sejted — bólintott. — Rólad neveztem el, minthogy az­zal a céllal készült, hogy tartóz­kodási helyedet bármikor megta­láljam. Muki lokátor. — Mukátor. Szóval ott tartottunk, hogy ennek a masinának sajnos, elég kicsi a hatótávolsága. Még így is való­sággal a szánktól spóroltam el minden alkatrészének az árát. Nem untatlak azzal, hogy milyen interferenciás és tükröződéses módszerekkel sikerült'' elérnem, hogy a katódsugárcső lapján ne csak az előzetesen bemért élő­lény képe és hangja, hanem a környezetben lévő élettelen tár­gyaknak a képe is megjelenjen. Mit izegsz-mozogsz folyton? Mind­járt befejezem. A görbelábú tacskó durcásan és meggyőződés nélkül visszaült a helyére. — Még csak arról akartalak tájékoztatni, hogy a Mukátor, egy speciális antennarendszer útján, a térkép alapján megfelelő koor­dinátákkal irányítva, átdobhatja a befogott képet közönséges tele­víziós vevőkészülékekre is. Eddig kétszer éltem ezzel a lehetőség­gel, és sikerült dutyiba juttatnom egy cégéres gazembert. És hol­naptól folytatom a hajszát. Meg­táncoltatok minden csirkefogót, farizeust, szélhámost, akire csak lecsaphat a Mukátor! Hókai Fe­licián üldözöttből üldözővé lesz! De mindig csak igazságosan. Azt bántom, aki megérdemli. És úgy teszek én is, amint a költő mond­ja: „Gyűlöletem tiszta, nemes méreg; Csak nagyvad érdemli meg, Nem minden féregé (Folytatjuk) BUDÁN ÉGBEKIÁLTÓ GAZSÁG TÖRTÉNT. A JANICSÁROK BESÉTÁLTAK A VÁRKAPUN, 5 AMIKOR MEGTELTEK AZ UTCÁK, .KÜRTSZÓ HARSANT ÉS ELŐ RAN-. \TOTTAK FEGYVEREIKET ^ MÖKJÍTOR 1 (ptm-tatfz.UlktGS' kjÁw-eg.ÍH'yÁ)-olo-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom