Tolna Megyei Népújság, 1964. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-22 / 222. szám
1064. szeptember 22. TOLNA MEGYEI NÉPCJSAG 7 NINCS SZÜKSÉG a íí in ária ai 11 lók ra ? Újítás könnyíti a munkát a Dalmandi Állami Gazdaságban Különös levelet hozott nemrég a posta Belecskára, Taká- cziékhoz. A Simontomyai Bőrgyár arról értesíti őket, hogy különböző nehézségek — elsősorban a tanulók elszállásolásának megoldhatatlansága miatt — nem vesznek fel tímártanulókat. Ezért Takáczi János ipari tanuló jelentkezését nem áll módjukban elfogadni. Az iskolai bizonyítványt és a születési anyakönyvi kivonatot visszaküldik. A levélben még azt is megírják, hogy jövőre sem lesz gyári szállásuk a tanulóknak. A szülők bosszankodnak. Főképp a fogalmazáson. Még- hogy az ő fiuk jelentkezését nem fogadja el a gyár? — Hiszen nem magától jelentkezett a gyerek — mondja az apa — idejöttek a gyártól, és úgy agitálták meg, hogy legyen ipari tanuló. Mert a tímárszakma ilyen, meg olyan jó szakma. Ha a fiatalember igyekszik, jól tanul, és szeret dolgozni, két—három év után akár a havi kétezret is megkeresheti. Hogyne kapott volna kedvet hozzá?... Nemcsak Takácziók, hanem Vargáék is kaptak hasonló levelet. Náluk két gyereket, a 17 éves Istvánt és a 15 éves Jánost sikerült rábeszélniök az itt járt szervezőknek, a gyár két szakoktatójának. Apjuk, akivel a be- lecskai termelőszövetkezet földjén, burgonyaszedés közben találkoztunk, elmondta, hogy augusztusban jártak a községben a bőrgyártól, és azt ígérték, hogy majd a hónap végén küldik a papírt, mikor mehetnek a gyerekek. Hát küldték is a papírt, csak nem azt, amit ígértek. Az áll a papíron, hogy nem lesz tímárképzés az idén a gyárban. Belecskán három fiatalembert tettek lóvá. Rajtuk kívül, a többi, Simontomyát környező községekben még tizenhetet. Mert mint a gyárban a személy-^ zeti előadótól, a szakoktatótól és a párttitkártól megtudtuk, háromhetes szervező, agitáló munkával összesen húsz fiatalt győztek meg, arról, milyen jó soruk lesz, ha elszegődnek a gyárba tímártanulónak. Simontomyán nem akadt jelentkező, az itteni fiatalok úgy látszik, szívesebben mennek más szakmákba, meg gimnáziumba, így hát maradt a környék, amikor megjött a gyár felsőbb szervétől, az Országos Bőripari Vállalattól az ukáz, hogy mindenképpen be kell indítani a tímártanuló-képzést. Azt természetesnek vették a szervezők, hogy szállást is ígérnek. Valamiféle tervek is voltak a gyárban arra, hogyan biztosítják a szállást a tanulóknak. Augusztus végén, szeptember elején aztán kimentek a levelek, hogy nincs szállás, nincs iparitanulófelvétel. Az érdekelt jelentkezők és a szülők pedig bosszankodnak. Mert a gyerek elhelyezkedhetett volna másutt, elment volna gimnáziumba, vagy más szakmába tanulónak. De szeptember elején ez már nagyon nehéz. Vendrei Árpád elvtárshoz — mivel személyesen nem sikerült vele beszélnünk — telefonon fordultunk felvilágosításért. — Kérem, itt valami félreértés történt. Nem az idén, hanem jövőre akarjuk beindítani az első évfolyamot. Ez a mostani szervezés inkább csak felmérés akart lenni, hogy találunk-e jelentkezőket. — De a szétküldött levelekben már a jelentkezés el nem foga-' dúsáról írnak, tehát a szervezéskor többről lehetett szó, rtiiht egyszerű ^közvélemény kút áfásról”, Meg az iskolai bizonyítványokat ' és a születési' anyakönyvi kivonatokat is összeszedték. — Hát, ha lett volna elegendő jelentkező, akkor beindítottuk volna az iskolát, de nem jelentkeztek megfelelő számban. Egyébként jövőre sem fogjuk tudni elszállásolni a tanulókat. A jelentkezett és végül is visszautasított fiatalok közül háromnak a szüleivel sikerült beszélni. Ők úgy vélekednek, hogy' ha ezt a körülményt előbb megtudják, valamiképpen gondos... Apróhirdetések... Az apróhlrdeté* dija; szavanként hétköznap 1.— Ft. vasárnap *a ünnepnap 2,— Ft Az első és minden további vastagon szedett szó kél szónak számit. Vegye igénybe a Bonyhádi Ruházati és Szolgáltató ütsz női és férfifodrász, Kozmetikai, manikür-, pedikürRészlegek: Bonyhád Tevel Zomba Cikó Rakasd Váralja Kisvejke Lengyel Izmény (138) (117) Összkomfortos, két és fél Trabant Limousine 500- szobás családi ház, be- os, kitűnő állapotban lévő költözhetően eladó. Szék- eladó. Tolna, Magaspart szárd. Árpád u. 12/a. (163) 25. Kőműveseket és kőművesek mellé segédmunkásokat azonnali belépésre, állandó budapesti munkára felveszünk. Munkás- szállást biztosítunk. Tanácsi igazolás szükséges. Jelentkezés: Bp. Vili. Auróra u. 23. Munkaügy. (155) A 11. sz. Autóközlekedési Vállalat azonnali belépés sei felvesz megfelelő gya korlattal rendelkező gép kocsivezetőket. (158) Vennék Szekszárdon, 2 vagy 3 szobás családi há zat, beköltözéssel, esetleg lakáscserével. Sürgős jel igére, Szekszárdi Hirdetőbe. (157) Félműszakos, fiatalkorú kisegítőket paksi és csatári üzemhez azonnali belépésfel felvesz a Tolna megyei Építőanyagipari Vállalat. Jelentkezési Paks betont lep, valamint Szekszárd, Marx Károly utca 11. (123) II sajtó- hirdetés gyors, nagy nyilvánosságot biztosít, hatásos! A kis- hirdetés díja mm-ként hétköznap 1,50 Ft vasárnap és ünnepnap 2,50 Ft. kodtak volna fiuk részére szállásról. Hiszen rokonaik, ismerőseik élnek Simon tornyán, nem okozott Tolna különösebb nehézséget a fiúk elhelyezése. Bizonyos, hogy a többi jelentkező egy részénél is hasonló a helyzet. Még talán most is hajlandóak lennének e megoldásra, ha a bőrgyárban nem fújták volna le ilyen gyorsan, elhamarkodottan a dolgot. A Simontornyai Bőrgyár egyike a megye legnagyobb ipari üzemeinek. És a nemrég indult új tanévben mindössze kilenc új ipari tanulót vett fel. Lakatosit, esztergályost, villanyszerelőt, stb. Timárt egyetlen egyet sem. Vannak nála sokkal kisebb üzemek a • megyében, vannak kisipari szövetkezetek, amelyek húsz— harminc—negyven elsőéves tanulót is felvettek. Talán nincs szükség, a bőrgyárban szakmai utánpótlásra? Aligha hihető el. Az sem, hogy nem lehetne valamiképpen csoportos szállást biztosítani a vidéki tanulóknak, ha másképp nem akad elegendő jelentkező. De mint a belecskaiak példája mutatja, hajlandók lennének a szülők is gondoskodni szállásról, ha komoly a gyár szándéka, hogy ipari tanulókat vegyen fel. (J) Az alsóleperdi üzemegységben befejeződött 45 holdon a komló szedése és szárítása, ahol naponta 150 munkás dolgozott. A zsákokba való préselést az előző évekhez viszonyítva megkönnyítette Balikó Imrének, a hibridüzem főgépészének újítása. Korábban kézi erővel végezték a préselést, ami igen nehéz fizikai munkát jelentett. Az újítás | bevezetésével villanymotor végzi a préselést. A komlózsáktöltő ' gép nemcsak munkaerő-megta- | karítást, hanem a munkafolya- ' mat meggyorsítását is jelentette. 1 A komló betakarítása mellett ebben az üzemegységben a terület több, mint felén megtörtént a vetőszántás. 700 holdon a vetéshez a talajelőkészítést is elvégezték. A tűzrendészet! hatóság felhívása Az elmúlt évi tűzesetek tapasztalatai alapján a Tolna megyei Tűzrendészeti Osztályparancsnokság az alábbiakra hívja fel a figyelmet a fűtés megkezdése előtt: csak olyan kéményt használjanak, amelybe nincs faanyag beépítve, a használaton kívüli füstcsőnyílásokat fémdugóval zárják el, csak jó tüzelő- berendezésben rakjanak tüzet, ha éghető a padozat, a kályha elé parázstálcát tegyenek, az iskolák alsó tagozataiban, az óvodákban és napközi otthonokban, művelődési házakban és filmszínházakban a vaskályhák köré védőkorlátot tegyenek, olajkáiy- hát égő állapotban ne töltsenek utána, tartsák be a propán-bu- tángáz használati utasítását, benzinben ruhát ne tisztítsanak olyan helyen, ahol nyílt lángú a tüzelés és végül, de nem utolsó sorban, ne bízzák a tűzgyújtást gyerekre, és ne hagyják felügyelet nélkül g .gyerekeket. Huszonöt év szolgálat o A bátai tanács hivatalsegédje, Dér János most ünnepete szolgálatának 25. évfordulóját, s ez alkalommal egy havi fizetést kapott jutalmul. Szeptember végén vonul nyugdíjba. Kiszolgált két főjegyzőt, három bírót, egy tanácselnököt és négy tanácstitkárt. Vajon hányszor mérte lépteivel végig a négy kilométer hosszú Bátát?! B. M. Betegek és évtizedes nyavalyák I Kórházi szoba. Fehér fa'■------------------------------lakkal, k örbefutó halványzöld sávval, amit az ágyak fehérsége szakit meg újból. Csendes szavú, nehezen mozgó emberek. Az ágyak végén kis tábla. Piros vonal szántja végig. Mintha az életet ábrázolná: fel-feltörő kis csúcsok, néhol meredek, néhol lágy meghajlással. A nővérek lázgörbének mondják. Minden piros vonal egy-egy embert jelöl, az életet. A lapon a nevet is feltüntetik. kék tintával írják rá. Kicsit messzebbről csak a piros vonal látszik. A név itt nem sokat számít, csak az ember. Öreg, barázdáktól szántott arc. A kérgesen kidolgozott kéz durvának tűnik, ahogy a hófehér paplanon pihen. Barna, erős tenyér, föld színe van. Az ember szinte csodálkozik, hogy nem hagy nyomot a takaró makulátlan tisztaságán. A kéz pihen. Csak akkor mozdul tétován, amikor az arcra is kiül a fájdalom jele. Az ágyvégi kis táblán a piros vonal viszonylag egyenes, alig szakítja meg valami' törés. Ott vannak az adatok is. Foglalkozása: termelőszövetkezeti tag. Életkora: 57 év. Az ápolónők azt mondják, hogy nagyon jó beteg. Nem nyavalygós. Pedig néhány nappal ezelőtt még a műtőasztalon volt. Csak arra kell vigyázni, nehogy olyat egyen, amit nem szabad. Mert a látogatók mindenfélét hoztak, és a kísértésnek nehéz ellenállni. A kis szekrényben egy üveg bor is lapít. Gondosan a dobozok mögé dugva, nehogy észrevegye a nővérke. Mert akkor biztosan elvenné tőle. Persze, a nővérke tudja, hiszen míg alszik, ő teszi rendbe a kis szekrényt. De nem veszi el, csak arra vigyáz, nehogy igyék belőle. Jó lesz az a szabadulás napján. Nem is erőlteti az öreg, ha nem, hát nem. Azért mégis jó, hogy nem vitte el a nővérke. Mert a bor otthonról való, a faluból. És jó azt odasúgni a szomszédnak, hogy ezt bizony otthonról kapta. I Az OrVOS kicsit fejcsó'■----------------- válva mondja a kórelőzményt: húszéves sérv. Eddig szenvedett vele a bácsi, most jött el megoperáltatni. Arra is tud példát, hogy valaki a negyven éves sérvét operáltatta. Mennyit szenvedhetett az az ember a negyven év alatt! Hányszor kellett összeszorított fogakkal dolgoznia? A legtöbben tudták, hogy bajuk van. Hiszen megmondta már akkor a falusi orvos, hogy operálni kell. Vagy ha nem, hát megmondták mások, akik hasonló bajjal küszködtek. Azt mondta az orvos, néhány év óta nagyon sokan vannak ilyenek. Bizonyítja ezt a statisztika is. 1960-ban a megye három kórházában egy év alatt 24 609 beteget ápoltak. Vizsgáljuk az 1963. évi statisztikát: ugyanebben a három kórházban egy év alatt 26 312 beteget kezeltek az orvosok. Az emelkedés nem nagy, mégis döbbenetes. Mert az ápoltak számát azok az emberek növelték — talán elsősorban azok — akik évtizedes bajukkal most fordultak orvoshoz. Miért? Miért kellett ahhoz eltelni egy-két, vagy több évtizednek, hogy egy parasztember elhatározza magát a műtétre? Maguk a betegek nem sokat vallanak erről. Mintha kellemetlen, tolakodó lenne a kérdés. Olyan téma, amiről nem szívesen beszélnek. Az orvos nem firtatja: neki a gyógyítás a feladata. A hosszú idő óta húzódó baj legfeljebb az esetet nehezíti. | A parasztember nem ■ i ■. —beszél róla. Talán benne se fogalmazódott meg tisztán az ok? Valaki, akinek elmondtam az orvosokkal folytatott beszélgetés lényegét, némi cinizmussal jegyezte meg: olcsóbb lett a kórházi kezelés a termelőszövetkezeti tagok számára. Néhány beteg is, ahogy az orvosok elmondták, ezt válaszolta a kérdésükre. Egyszerű a felelet, a legkézenfekvőbb. És a legkényelmesebb ezt elfogadni, egyetlen bizonyító tényezőként. Nekem azt mondta az orvos, hogy a bácsi ezzel az operációval néhány évet visszaszerzett az életnek. És ezután úgy tud majd dolgozni, hogy nem kell mindig kínlódnia a fájástól. Nem egy esetben jöttek már vissza parasztemberek ködös szemmel, hogy köszönik, amit tett; teljes emberré váltak újból. Én ebben keresem az okot. Hogy nyugodtan feküdhet a parasztember néhány hétig, vagy hónapig, mert akkor is lesz kenyere a családnak. És visszaszerez néhány évet az életnek, mert érdemes élnie. Amikor nyavalyával kínlódva vezette az eke szarvát, eszébe sem jutott a kórház. Nem azért, mert sajnálta rá a pénzt. Nem sajnálta volna, mégsem ment kórházba. Mert minek nyújtsa az életét, amikor azzal csak a gondja nő, meg a vesződsége. Keservből pedig annyi is elég volt, amennyit az elkínzott test adott. A parasztember nem beszél róla. De megúnta a szenvedést, és elmegy: gyógyíttatja magát. Egy kicsit büszkén is mondja, hogy életében még nem volt kórházban, nem szedett orvosságot. A többi beteg talán irigykedik is rá... I A hazulról kapott bor--------------------------- ott lapul a k is szekrényben. A gyógyulás napján isznak majd belőle, az egészség örömére. Talán erre az új világra is. Kónya József
