Tolna Megyei Népújság, 1964. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-02 / 205. szám
Tütt szeptember z. TOLNA MEGYFT NÉPŰJSAO 3 Egy elgondolko gyönki beszélgetés em voltak túl sokan, mindössze tizenhatan. A silóbetakarítást segítették a gyönki Vörös Csillag Tsz központjában. Amikor megérkezett egy-egy rakomány. akkor ez volt a dolguk, hogy a vontatók terhét a siló- gödörbe villázzák, Simon József- né közöttük a munkacsapatvezető. Ennek a női munkacsapatnak a brigádvezetője azonban férfiember, s ebben a közös gazdaságban is a tsz legerősebb támaszai a nők. Úgy lenne helyes és kívánatos, ha ennek megfelelően ezek a nők, mint közéleti tényezők is rangos emberek lennének. Szóval, ha nemcsak munkásokként állnának helyt, ugyanúgy, mint a férfiak, hanem ha a közösség egyenrangú tagjainak tarthatnák magukat. Sajnos, egy hosszabb, bár elég akadozó beszélgetés arra mutatott rá, hogy e körül még nincs minden rendben. Az asszonyok felfogásában az az álláspont még nem nyert polgárjogot, hogy a tsz-ben nemcsak a munkához van a férfiakkal egyenrangú joguk. hanem máshoz is. Egyebek között .ahhoz, hogy a szövetkezet dolgáról véleményt nyilvánítsanak és a szövetkezeti élet tevékeny részesei legyenek. Erre ott, Gyönkön a brigád- vezelő jelenlétében az asszonyok közül senki sem tartotta magát illetékesnek. Ki tehet erről, és rai lehet ennek az oka? Nyomban így vetődik fel az emberben a kérdés, s a válasz keresésénél eljutunk egy olyan problémához. amely már nem is csak gyönki. inkább megyei természetű. Elsősorban a körülményeket kell hibáztatni, amelyek sokszor ma még olyanok, hogy a parasztasszony akkor sem kénes szorgos, mindennapi munkája mellett a köz dolgaiba beleavatkozni. ha akar. Érdemes és időszerű lenne alaposan tanulmányozni és felmérni, hogy mik azok a némi rugalmassággal könnyen kiiktatható tényezők. melyek pontosan azt az időt rabolják el a paraszt- asszonytól. amelyet önművelésre, a közösségi életben való intenzívebb részvételre fordíthatna. Ma még sok az ilyen tényező, s benne első helyen szerepel a maradiság. az ötletszegénység. » ezzel együtt a bátortalanság. Mire gondolunk? Elsősorban nem a bölcsődékre és a napközikre, hanem a jobb falusi közszolgáltatásra. illetőleg arra. hogy sok s Az Ercsi Cukorgyár férfi segédmunkásokat keres szeptember 4-i belépéssel. Felvétel szeptember 1-től. Munkásszállást biztosítunk. (11) dologban még nem tartunk ott, ahova éppen a dolgozó paraszt- asszonyok érdekeit szem előtt tartva, már el kellett volna jutni. A gyönki munkacsapat egyik tagja megjegyezte: „Nem érünk mi rá azzal foglalkozni, amit az elvtárs kérdez, mert amikor itt végzünk, akkor iparkodunk haza. bevásárolni és vacsorát főzni’’. Ezzel a mindennap kötelező vacsorafőzéssel — hiszen kell a meleg étel —. máris eljutottunk oda. hogy a tsz-ek többségében már rég meg kellene lenni az üzemi konyhának. Miért nincs? Azért, mert nem foglalkozik ve’e senki, mert annak mindenki ö. ül, hogy a szövetkezetekben az asszonyok ezerszámra dolgoznak, de a jelek szerint a másik oldal már nem érdekes. Létezik egy, a dolgokat leegyszerűsítő felfogás., amely a parasztasszcnyok munka körülményeinek a megjavítását kizárólag a napközi otthonokban látja. Létezik egy megcsontoso dott vélemény, hogy az üzem' konyhától a falusi emberek idegenkednek. Jórészt ez így is van. De pár évvel ezelőtt a napközi- tői is idegenkedtek, akkoriban könyörögni kellett a szülőknek, hogy ott helyezzék el gyermekeiket. Ma fordítva van. A szülők könyörögnek. Nyilván azért, mert rájöttek, a napközi a cs-Iád gondján segít, az anya nyugodtan dolgozhat, pár forintot kell fizetni és jó helyen tudja gyermekét. A z üzemi konyhákkal ponto- san úgy lennénk, mint a napközikkel. De e téren több bátorság, kezdeményezőkészség kellene. Gyakran bosszankodva hallja és tapasztalja az ember, hogy a termelőszövetkezetek vezetőségeiben kevés a nő. Kevés i a brigádvezető. S miért? Elsősorban azért, mert jelenleg, ha be is választják a parasztasszonyt a vezetőségbe, ha meg is teszik brigádvezetőnek, a feltételeknek nehezen képes megfelelni, mert nincs eléggé megszabadítva a háztartási gondoktól. Ez a dolog lényege, és nem az a bárgyú és papírszagú családi konfliktus, amelyben a férj állandóan azt hangoztatja; az asszony maradjon a főzőkanálnál. Az ilyen konfliktusok a felszínen mozgó írás- művecskékben léteznek ugyan, de a valóságban ritkán. A parasztasszony azért kénytelen sok esetben a főzőkanál mellett maradni, mert közéleti tevékenység mellett szabad ideiét lefoglalja a bevásárlás, a sorbaállás, a főzés a mosás, a boltok nyitva tartásához. a kenyér kiszállításához stb. való igazodás. E téren persze van javulás, de nem olyan átfogó és generális, amilyet a mezőgazdasági nagyüzemek üzemi munkarendje megkövetelne. Városokban egyre természetesebb. hogy ahol a férj és a feleség is dolgozik, ott a háztartási munkát megosztják. Faluhelyen ezt ma még a férjek többsége rangon, méltóságon alulinak tartja. Csak a legritkább esetben fordul elő például, hoev a napköziből a gyereket a férj vigye, vagy vezesse haza. Egyenesen szentségtörésnek számítana, ha a parasztember ágyazna, vagy takarítana. S ha van ilven, akkor őt társai k'gúnyolják. No«, ha arról beszélünk, hogv a termelő- szövetkezetek vezetőségében, a közösségi életben foglalják el méltó hel vüket az asszonyok, akkor beszéljünk arról is, hogv akár párttá «»gyűlésen, akár közgyűlésen időnként szerepelhetne a háztartási munkák becsületes megosztása is. ennek elemzése is. Igen, szerepelhetne, 10—12 évvel ezelőtt az üzemekben és a hivatalokban sokat kellett foglalkozni a férjekkel, hogy ne tartsák méltóságon alulinak a háztartási munkák terheinek megosztását, s abból a megfelelő rész elvállalását. T lyen szempontból, ha valax hol, hát faluhelyen feltétlenül szükséges időnként még a taggyűlés, vagy a közgyűlés állás- foglalása is. Ezzel többre mennénk, mint az általános, semmit mondó frázisokkal. A nőtanácsok jobban rátapinthatnának a dolgok lényegére, s elmélyültebben, harciasabban kellene elhatárolnia lényeges kérdésektől a lényegteleneket akkor, amikor a paraszt- asszonyok. közszerepléséről van szó. Pontosabban: ezen feltételek megteremtéséről. A tsz-ekben dolgozó asszonvok érdeke tehát, több aktivitást kíván, több kezdemé- nvezést vár az úgynevezett illetékesektől is. He odáig eljutottunk,' hc^v legtöbb közös gazdaságban, Tolna megyében az asz- szonyok munkájára mindig lehet számítani, akkor odáig is el kell uitni, hogv ennek me-fffelelően kapjanak olvan se<?ítl'évet. ho“’' a szövetkezeti élet dől ve jvai törődhessenek. és a vezető posztokon tartósan helytállhassanak. Felkészültek a szarvas- tsiiésre a tiogyiszi erdészeién Az erdőgazdaság felkészült a nagy vadászatra: 124 magaslest és 22 kilométernyi cserkelőutat építettek, illetve rendbehoztak. Az első vendég: Eugen Cord nyugatnémet vadász, aki az idei januárban aranyérmes agancsú gímszarvast lőtt a hőgyészi erdőben, a napokban érkezik meg. mrv » « »wv v utrin m »iraiTTr Megkezdődtek a A gépállomásokon bizottságok [ állomáson végzi el a szakembe- vizsgálják meg, hogy mennyire | rekből álló bizottság a felkészükielégítő az őszi mezőgazdasági munkákra való felkészülés, milyen a gépek műszaki állapota, s milyen módon teremtették meg a tervek teljesítésének a feltételét. Augusztus 31-én a nagydorogi ■ és a Szedresi Gépállomáson került ior erre a szemlére. Szeptember lés felülvizsgálását. A Szedresi Gépállomáson a bizottság a felkészülést kielégítőnek találta. Hasonló szemlék folynak a megye közös gazdaságaiban is. Szeptember 10-ig minden termelő- szövetkezetben meg kell tartani 2-án a bonyhádi és a Teveli Gép- az úgynevezett őszi szemlét. A szocialista brigád cím elnyeréséért dolgozik a sárszentlőrincl női brigád A sárszentlőrinci Petőfi Termelőszövetkezet 35 holdas kertészetében a munkák zömét egy 23 tagú, túlnyomórészt nőkből álló brigád végzi. Az asszonyok pár hónappal ezelőtt elhatározták, hogy megszerzik a szocialista brigád címet. Vállalásaikat jegyzőkönyvben rögzítették, feltüntették milyen feltételeket fognak teljesíteni, hogy a megtisztelő címet ez év végéig elnyerjék. Ennek megfelelően dolgoznak, eddig vállalásukat min1 den téren teljesítették. Töttössi János, a brigád vezetője elmondotta, hogy jelenleg a fűszerpaprika betakarítását végzik. A közösben végzett munka mellett gondot fordítanak politikai és szakmai műveltségük növelésére. Meghatározott rend szerint előadásokat hallgatnak, esetenként közösen vesznek részt szórakozásokban is. Legutóbb például a , brigád együtt nézte meg az Édes ‘ élet című filmet. Az idén is megrendezik a versenyt a szakma kiváló ipari tanulója címért Néhány éves hagyománya van mindössze a szakma kiváló ipari tanulója címért folyó versenynek. Megszerették ezt a tanulók, mert a résztvevők magasabb, elmélyültebb önképzésre kényszerülnek, és anyagi haszonnal is járt a verseny, mert azok a fiatalok akik egy-egy szakmában elérték a mestervizsgák követelményét három hónappal a szakmunkás- vizsga előtt megkapták oklevelü- »■I r»i » > »ii irimrre-n nmi > két. Három hónappal korábban kezdhették a szakma gyakorlását. Az idén is a harmadéves tanulók vesznek részt e versenyben. A megyei döntőkre február elejéig kerül sor, majd az első helyezettek az országos döntőre utaznak, amely április elején lesz. A megyei döntőn a hat kihelyezett ipari iskola tanulói is részt vesznek. DCat&natfazt Ltiz a két & átír lilikéi — Majd adok én nektek csipkedni a lányokat. Adjátok ide azt a papírt, úgy kell az ilyen betyároknak, hadd menjenek azonnali hatállyal az üzemből... — zsörtölődik, mérgelődik Simon Imre üzemvezető a Bonyhádi Zománcgyárban. Két egyforma magas, mindegyik keskeny arcú, szőke bajusza fiú, kék ingben, szürke v.adrág- ban, csak állnak az üzemvezető előtt, és mosolyognak. — Nofene — mondom magamban, így lepi- ríiják őket, és ezeknek még mosolyogni való kedvük van, szép kis világot értünk meg! — Bezzeg, amikor én álltam így a művezetőm előtt... — Tudják, hogy nem való munka közben rendetlenkedni, lányokat csipkedni, még baj lehet belőle, veszélyes gépek vannak itt — kezdek a „hegyi beszédbe”, és eltökélt szándékom, na, majd ebből a két pernahajder ficsúrból megkezdem én a munkás-faragást, személyes, és zománcgyári példák alapján. — Mi történi volna, ha például az a lány belenyúl a gépbe, és elviszi az ujját? Magának ép mindegyik ujja? De akkor már nevet a két fiú, az üzemvezető majdhogynem térdét csapkodja jókedvében. — Szép kis világ, még te is kacagsz! — dorgálom Imre barátomat. — Hát persze! Rendes gyerekek ezek, nincs ezekkel baj. Elmennek katonának, tiszti iskolára, azért jöttek búcsúzni, meg a papírt aláíratni... így mindjárt más. Más íze van már az előbbi viccnek is, amire beugratták az újságírót. Együtt kacagunk a rögtönzött jeleneten, melyet az előbb meg se beszéltek... Leültetem a két fiút mellém, két rossz lábú, valamikor erős párnázatú székre. — Elmennek katonának, ez szép dolog. De tudják-e, hogy a katonaság az nem tollfosztás? — Persze. Tiszti iskolára megyünk, sokat kell tanulni. — Es megy majd a tanulás? Milyen volt az utolsó bizonyítványuk? — Jeles volt Tiboré. Lászlóé vedig jó. A Sólyom ikrek idén érettségiztek Bonyhá- don. Nagyon szerettek volna tanulni, egyetemen! De édesanyjuk az idén megy nyugiíjba. édesapjuknak pg•>/ év múlva adják kezébe a N*nt "difin - tizet első csekkjét, s nem akarták szüleiket azzal terhelni, hogy négy—öt éven át az egyetemi költségeket magukra vállalják... Jelentkeztek katonatisztnek... Magas műveltségű mérnökök lesznek a híradó szakmában négy év múlva. — Milyen volt a felvételi? — Szigorú, a matematikát nagyon kérdezgették a tiszt' elvtársak. Huszonnégy Tolna megyei fiúból csak tizennyolcat vettek fel. Természetesen minden fiú „szakmái” választ. Mi a legnehezebbre vállalkoztunk — mondja Tibi, és Laci arra válaszol, hogyan kedvelték meg ezt a szakmát. — Az elektromosságé, a távközlési tudományé a jövő. Szeretünk tanulni. És együtt jobb. Az új felvételes tiszti iskolások között nincs ikerpár. — Hogyan készültek a tiszti iskolára? — Különösebb készülődés nem kell. Egészségesek vagyunk. Mi kell más? — Pénzetek meg lesz — szól közbe Simon Imre. — Ja, igen, a nyáron dolgoztunk. Vagonokat raktunk ki az állomáson, azután bejöttünk a gyárba, segédmunkára. Közben itt létszámcsökkentés volt, és egy hétig el kellett mennünk. Addig fakitermeléssel foglalkoztunk, azután megint visszahívtak bennünket, és most innen megyünk négy évre katonatiszti iskolára. — A barátok, a volt iskolatársak mit szólnak „hadbavonulásukhoz" ? — Sokan már bánkódnak, hogy nem jöttek velünk jelentkezni. Mert itt. Bonyhádon nehéz elhelyezkedni. S nekünk mi gondunk lesz? — teszi fel a kérdést Tibi saját magának, de ikertestvére, Laci válaszol: — Hát először is tanulni kell, azután a kiképzés, szolgálat. Teljes ellátás, sportolási lehetőség, és havonta öt—hatszáz forint, ki, hogyan tanul... Nem fogunk bánkódni, sőt, mindig nagyobb öröm lesz katonának lenni. Élethivatásnak választottuk a tiszti pályát... Sok szerencsét hozzá. Sólyom ikrek! Elbúcsúztunk a fiúktól, mert péntek volt már, mikor találkoztunk, és hétfőn indult velük a vonat... Ma. szerdán már háromnapos katonák, háromnapos tiszti iskolások... — pálkovács —
