Tolna Megyei Népújság, 1964. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-09 / 186. szám

/

I9M. anrnszras §.

WCNÄ JHBGTS NÉPÚJSÁG

A tagjelöltek

Egymás után — ahogy Bekő Imre, a pártszervezet titkára szavazásra tette fel a tagjelöltek felvé telét — emelkedtek magasba a piros könyvecskék. A tagjelöltséget kérőktől nem kérdezték meg miért akarnak párttagok lenni. A közösben végzett munkában annyira megismerték egymást, hogy a kérdés feltevése formaság lett volna.

Három jól dolgozó tsz-tag tagjelölt-felvételről döntöttek, a du- naföldvári Virágzó Tsz párttaggyűlésén. A kislétszámú párt- szervezet tagsága egyhangúlag szavazott Styecz János traktoros, Horváth József kertész és Fe- renczi Jánosné sertésgondozó tagjelölt-felvételéről.;

NEM MOST KEZDTE

— A mozgalmi munkát nem most kezdtem — mondja Styecz János traktoros, akit a szerelő- műhelyben nem volt nehéz megtalálni. RS—Ö9-es erőgépén a motorcserét végezték. Maga is ezen dolgozott. Egyébként — mint mondja; — „velem hétszám nem lehetett másutt, mint a határban találkozni.”

Tagjelölt-felvételéről beszélgettünk a műhely előtt.

— Mostanában mintha bizakodóbbak lennének az emberek. Bár eddig nem sok jót mondhattunk a szövetkezetről. Évről évre a gyengék között voltunk. Sokain beléptek ugyan, de még a mai napig sem dolgoznak. Ezért nem tudunk az ötről, hatra vergődni. •— mondja, majd arról beszél, hogyan jutott el a tagjelöltségig:

— Nem most kezdem én a mozgalmi munkát, tizenöt évvel ezelőtt kezdtem, amikor beléptem a tsz-be, s utána agitálni jártunk. Évekig dolgoztam az Alkotmány Tsz-ben, ahol voltam, kertész, szerelő, ács, amolyan mindenesféle. Ott is úgy hívtak, mint itt, „Ezermester”. Mostani gépemet is azért szeretem, mert olyan mint egy mindenes. <■ .

— János bácsi a tsz-tagok szerint egy nagyon szorgalmas ember. Gépével képes napi 14—15 órát dolgozni, ha. a helyzet úgy

»♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦■♦♦♦♦♦<

magyarázható. De valahol mégis csak hiba van, ha ez a megfontolt fiatalember kijelenti, hogy a tsz nagyon ki van szolgáltatva. Ez sok. A tsz vezetőit jobban kellene kímélni, mert nem ritka, hogy méreggel kelnek, és méreggel fe- küsznek. Kora reggel Pincehely alatt leeresztették a sorompót. Látjuk ám, hogy egy termetes asszony fenyegetően rázza öklét, és szitkozódva magyaráz az előtte álló embernek. A férfi békite- ni próbálja, az asszony még jobban mondja. Itt süllyedjünk el, ha ennek nem pofozkodás lesz a vége. A férfi, az okosabb enged élvet képviselhette, mert határtalan önuralommal magyarázott, s amikor felnyitották a sorompót, a meglepett asszonyt faképnél hagyta.

— Kik voltak ezek? — kérdeztük Tulok János állattenyésztési agronómustól.

— Az asszonyt Handa Imréné- nek hívják, a férfi Hegedűs István, brigádvezető.

— Na, ennek a brigádvezetőnek jól kezdődik a napja.

Legyintés.

— Megszokta.

— Megszokta — állítja az öreg fogatos is. és megrándul a szája.

Ha a vezetők nem is mondják, de tény, hogy a szövetkezeti demokrácia jegyében sok piszkot kénytelenek lenyelni, rendesen mindig attól a néhány embertől, akinek nem veszi semmi hasznát a közösség. Ez az egyik oldal, a másik, amiről a főagronómus beszélt. Küzdelmes élet az övék. Üröm és öröm. Nincs hiány egyikből sem. A főagronómussal egyébként néhány udvarias közhellyel kezdtük az ismerkedést. Megkérdeztük:

kívánja. Amikor a beszélgetés során ez szóba került, elhárította magától az elismerést. Szeretem a gépet, szeretek dolgozni és megkeresem a családom számára a megélhetést.

— És mi vonzotta a párthoz? Már nem is fiatal ember.

— Sokat beszélgettünk a párt- titkárral, s egyszer azt mondta, a pártban lenne a helyem. Másként alakulnának a tsz-ben is a dolgok, ha erősödne a pártszervezet — mondta. Szívem szerint beszélt és igazat adtam neki.

A MUNKÁÉ A SZÓ

Eddig is ezt vallotta Horváth József kertész és a taggyűlésen is olyan elhatározással állt ki a tagság elé; jobban dolgozik és befejezi tanulmányait, hogy a tsz hasznát lássa magasabb szakképzettségének.

Neki sem tették fel a szokásos kérdést.; „Miért akar párttag lenni?” Helyette a végzett munka a tények beszéltek;

— Nem kaptam más pártfeladatot, mint amit saját magam állítottam magam elé. Minél többet termelni és minél több jövedelmet kihozni a kertészetből. A féléves eredmények biztatóak, a zöldségféle nagy részét még nem értékesítettük, de a 360 ezer forint tervezett jövedelem 80 százalékát már kigazdálkodtuk. Sokat nyomott a latba a primőr áru, ezért szép pénzt kaptunk — mondja.

Neki nincs kötött munkaideje. Aznap is hajnali háromkor volt az ébresztője és este 11 órakor a lefekvés. Hajnalban a piacozókat bocsátotta útra, este az adminisztrációval dolgozott.

A taggyűlésen egyhangúlag szavaztak tagjelölt-felvétele mellett. Külön pártmegbízatást nem jelöltek meg számára. Jónak látták azt, amire magától vállalkozott. „Tanulok, hogy minél; eredményesebben fejezzem be a mezőgazdasági technikumot.”

" ' „OTT A HELYE”

Nem beszélt mellé. A velejébe talált és ezt ki is mondta Feren- czi Jánosné:

— Szükség van a pártszervezet erősítésére, hogy a párt politikai munkájának fellendítésével a gazdasági munka is fellendüljön.

Etetési idő alatt leptük meg Margit asszonyt. Csak rá kellett nézni, a külső sok mindent elárult. Munkáját olyan szeretettel végezte, hogy alig ért rá velünk foglalkozni. Minden rendellenességet meglátott és nem ment el mellette szó nélkül. Fe- rencziné nagyon tud haragudni például azért is, ha az állattenyésztők közül valamelyik a pohár fenekére néz, s utána nem végzi el rendesen a dolgát. Igényes magával és másokkal szemben is. Megköveteli a rendet, a tisztaságot, a pontosságot. A világért sem tudná elviselni, ha munkájában valami kifogásolni valót találnának.

Müller Ferenc az Állatforgalmi Vállalat paksi kirendeltségének dolgozója éppen á ^sertésszállítások miatt kereste fel. A sertésszállások között járva, félig komolyan, félig tréfásan eleven kalendáriumnak nevezte Margit asszonyt. Valóban találó volt a jelző. Ferencziné tudja milyen érték van reá bízva. Kívülről sorolta, mennyi és milyen súlyú állat van és •mikor jöhetnek az átvevők a szállítás végett.

— Munkabíró és szókimondó asszony Ferenczi Jánosné. A tavasszal miniszteri kitüntetést kapott — dicsérik munkatársai. Nem kertel, ami a szívén, az a száján. Ami a legfontosabb, igazságos és amit mond, annak van veleje.

Ferencziné egyenes választ adott azoknak is, akik csúfolódásnak szánva, a taggyűlés után megkérdezték tőle: „No, most, hogy tagjelölt lettél, milyen funkciót kaptál?”

— Semmilyent — hangzott. a válasz; — Nem a funkció miatt mentem a pártba. Azért mentein, .mert úgy érzem, a férjem- után nekem is ott van a helyem.

Pozsonyi Ignácné

— Időnként nem szeretne világot látni?

Bólint.

— Mint mindenki.

— Maga mérnök?

— Igen.

— Gödöllőin, Keszthelyen, hol végzett?

— Bulgáriában.

Ilyenkor legjobb a diplomatikus hallgatás. Ördögbe is, hát nem mafla dolog arról faggatni a Bulgáriában végzett szakembert, hogy időnként nem szeretne-e világot látni? Az ilyen kérdés Gyánt pusztán persze stüszerűnek látszik, de később rájöttünk, mindenképpen elavult, mert csak zavarba hozza az embert: a puszta egyik lakója például nemrég érkezett haza a Szovjetunióból. Társasutazás volt. egy kis világlátás.

Az emberek talán a valóságnál többet mondtak, és mutattak magukból, de mindez azért lehetett, hogy lássuk, nincsenek elmaradva a világtól. A régi cselédházakat átalakították, a közös konyhákat fallal elválasztották, és a lakásokat szépen berendezték. No, és egy kesernyés fintor. Sajnos, még abban sem különböznek, hogy náluk sem hiányzik a fúrás és az intrika. Az italboltban egy söröz- gető fiatalember felénk hajolva, sokatmomdóan súgta:

— Jó lesz, ha alaposan körülnéznek. Megtudják, kik uralják Gyántot.

Feltehetően a tsz-elnök öccsére célzott, aki állattenyésztési brigádvezető. Ugyan, őt a brigádvezetőt még csak kedvelik, de feleségét nem. Általános vélemény róla, hogy összeférhetetlen teremtés. Ezekben a mendemondákban sok az irigység, de legalább annyi a valóság. A fiatalasszony a tej ház

vezetője, és hajlamos elfelejteni, hogy semmivel sem több. mint bármelyik más asszony. Sajnos, a primitív em bérek rendszerint úgy vannak, hogy ha valami kis beosztást kapnak, nyomban uralkodni akarnak. De hát ez nemcsak gyánti specialitás.

A kihívó, de szemérmes felvágásnak, a mi sem vagyunk elesett emberek diplomatikus kifejezésre juttatásának, látványnak beillő megnyivánulása volt este az italbolt. Be-betértek az asszonyok, hűsítő italt kérni maguknak, és néhány üveggel hazavittek a gyerekeknek. Eközben merészelték filmélményeiket, hangosan tették, egymás szavába vágva. Ott panaszkodott egy asszony, hogy drága rádiókészülékével mennyire kibabráltak véle. Az egyik legény sietett haza, magnetofonra venni néhány jó táncszámot. A téma, a csevegés olyan, mint bármelyik presszóban, annyi a különbség, hogy a kopott, hosszú kocsmai asztalok mellett nincsenek székek, a vendégek állva társalognak, s amikor kilépnek az ajtón, milliónyi a légy.

Az italboltban mutattak meg egy száraz, meszelőnyél embert, aki azelőtt cselédkanász volt, jelenleg háztáji kanász.

A régi cselédszoba lett a szállásunk. Idős háziasszonyunk, szomszédban lakó testvérénél már aludt. Körülnéztünk. Tiszta ágynemű, a padlón szőnyeg, és hogy észrevegyük, a heverőn, a szék karján, az asztalon, legalább 10 öltöny városi szabású nőd ruha.

A puszta restellkedve, de határozottan, elolvasásra és betekintésre nyújtotta káderlapját.

SZEKULITY PETER

ORDAS IVÁN

£CV HÓNAPPAL —

üzemindulás után

Egy hónapja forognak a, revorveresztergák, fúró- és menet- vágó gépek megyénk legfiatalabb üzemében, a Bátaszéki Vegyes Kísz zsírzógomb-üzemében. és ha valaki körülnéz itt. úgy tűnik, mintha már évek óta itt lennének. Csak a frissen festett falak, ajtók „árulkodnak” arról, hogy nemrég kerültek ide.

— Július 15-e óta normára dolgozunk — mondja Bánkuti Antal, az' üzem ideiglenes vezetője, aki három hónapra jött el Budapestről, a HAFÉM Ktsz-től, hogy megszervezze a termelést, betanítsa az ittenieket. — £s azt mondhatom, magam sem reméltem. hogy ilyen jól megy majd. Már rendszeresen szállítjuk el a késztermékeket, a különféle zsírzógombokat. Persze, ehhez segített a pesti szövetkezet is, nemcsak a gépeket, a műszáki dokumentációkat adta át. hanem megfelelő mennyiségű félkészterméket is. amelyek már itt kerültek további megmunkálásra és összeszerelésre. De most már a Pestről kapott félkészterméket feldolgoztuk, itt állítunk elő mindent.

Zúgnak, forognak a gépek. A gépek mellett pedig asszonyok, lányok. Ide nem kell nagy erőkifejtés. inkább figyelem, és ügyes kezek. E „kellékek” pedig megvannak. És igyekezet . is, hogy minél előbb megismerjék ezeket a gépeket, szerszámokat.

Találomra szólítom meg egyiküket. Vörös Andrásáét, aki a három fúrógép egyikénél dolgozik.

— Látott-e már ezelőtt esztergát, vagy fúrógépet?

— Mielőtt idejöttem, csak a háztartásban, vagy a szőlőben dolgoztam. Ilyen gépeket még nem láttam. Hol is láthattam volna?

— És engedelmeskedik a masina?

— Igen. Csak figyelni kell. Ügyes gép ez. De azt miért nem kérdezi az elvtárs. hogy teljesítem-e a normát?

— Nemrég óta dolgozik itt, hát nem merem megkérdezni.

— Pedig merhetné, mert minden nap fölül van a száz százalékon. ,

A háztartási munkát cserélték fel a gyári munkával — azaz fel sem cserélték, mert az is megmaradt. — Vörösné szomszédai. Schwarcz Bálintné és Császár Barnáné is. Az ő kezükben is engedelmes jószág a fúrógép, mint ahogy a többi gépek. szerszámok kezelői is megtanultak bánni a rájuk bízott munkaeszközökkel, anyagokkal.

Persze, ha csak ezeket mondanánk él. túlságosan rózsás lenne a kép. A gépek már forognak, termel az üzem. de a szociális berendezések késnek. Jó lenne, ha most már ezekre is legalább olyan gondot fordítanának a szövetkezetben, mint a termelésre. (J)

Forognak a revorveresztergák, amelyek nemcsak „leszúrják” a szálanyagból a zsirzógomb-alkat résznek való darabot, hanem öt műveletet végeznek rajta.

Vörösné, Schwarczné és Csa számé a fúrógépeket kezelik.

mm •mm

Hat hét alatt újjáépítik a dombóvári patikát

A Tolna megyei falvak, közsé- ;k patikáit az utóbbi években agy gonddal újítják fel, korsze- ísítik. A szám szerint nyolcadik atika korszerűsítésére Dombóvárit kerül sor.

Hatszázezer forintnyi költség- sí tágas, jól felszerelt, tizenkét léter utcafrontú helyiséget épít

a helybeli ktsz, A munkálatokat a hét elején kezdték el, és hat hét múlva, szeptember második felé- ' ben már az új létesítmény a közönség rendelkezésére áll.

Az átalakítás idején a községi egészségházban működik ideiglenes patika.