Tolna Megyei Népújság, 1964. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-06 / 183. szám

e TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1964. augusztus 5. Hogy Ozorán is elmozduljanak a holtpontról Kilián pontszerző úszóverseny Máza és Bonyhád között A megyei kézilabda-szövetség­nek nagy gondot okoz a falusi csapatok foglalkoztatása. Több évi sikertelen kísérlet után az idén megrendezte a szövetség a megyei II. osztályú bajnokságot, melyben két csoportban küzdenek a nők és a férfiak, figyelembe vé­ve az utazási körülményeket. A mérkőzések többsége lejátszásra került, és csak elvétve akad olyan eset, ami Ozorán történt: az el­lenfél késve érkezett, a hazai csa­pat csak barátságos mérkőzést volt hajlandó játszani. A szövet­ség újra kiírta a mérkőzést, ez­úttal semleges pályára Pincehely­re. mivel lényegében mindkét csa­patot hibásnak találták. Ezen a találkozón az ozorai csapat nem jelent meg. Hogy miért? Ennek az okát ku- t tattuk Ozorán. — Miért nem utazott el az ozorai csapat Pincehelyre, a Kurd elleni mérkőzésre? — Kérdeztük Völgyesi Ilonától, a művelődési otthon igazgatónőjétől és Kárpáti Erzsébet nevelőtől, a csapat tagjaitól. — Tudomásunk szerint a tsz nem tudott járművet biztosítani. De lehet, hogy más ok is közre­játszott, hiszen Pincehely csak 8 kilométer, és az autóbuszközleke­dés jó. Annyi bizonyos, hogy ná­lunk a szakosztállyal nem sokat törődnek. Van ugyan edzőnk, de módszere nem megfelelő. Előfor­dul. hogy két' órán át a női csa­pat a férficsapat ellen játszik, mindössze ez az edzés. így termé­szetesen nem tudunk újat tanulni, s játékosaink nem tudnak olyan szintre emelkedni, hogy sikerrel vegyék fel a küzdelmet. A veze­tőség közömbösségére jellemző, hogy a csapat vidéki mérkőzéseire nemcsak a vezetőség, de még az edző sem jön velünk. Ö a labda­rúgó-csapat tagja, vasárnapjai foglaltak. Ezután Csipák Jánost, a sport­kör szervező titkárát kerestük fel, hogy meghallgassuk véleményét: —Ügy tudjuk, éveken át az volt a panasz, hogy nincs hol szere­peltetni az ozorai női kézilabda­csapatot. Az idén van megfelelő bajnokság, és az ozorai csapat mégis gyengén szerepel, nem be­szélve arról, hogy még ma is ideiglenes rajtengedéllyel játsza­nak. — El kell ismerni, nem hiba nélküli a munkánk. Legnagyobb baj: nincs a sportkörnek elnöke. Néhányan, akik végezzük a mun­kát, túl vagyunk terhelve. Molnár József tavaly végezte el a társa­dalmi edzői tanfolyamot, de nem tud a csapattal utazni. Helytelen azonban mindenért az edzőt hi­báztatni. A szakosztályvezető és az intéző sem áll a feladata ma­gaslatán. • — Hogy fordulhatott elő az, hogy Kurd ellen csak. barátsá­gos mérkőzést voltak hajlandók játszani ? — Ozora nem tehet arról, hogy az ellenfél gépkocsija meghibáso­dott, és a játékvezető nem várta meg őket. Szerintem a szövetságy nek kellett volna a barátságos mérkőzést bajnokinak elfogadni. Még mindig jobb megoldás lett volna, mint olyan helyre kijelölni a mérkőzés újrajátszását, mint Pincehely, ahol a kézilabdasport úgyszólván ismeretlen, és nincs megfelelő pálya sem. — És mi a tervük, hogy a szakosztályt a jelenlegi helyzet­ből elmozdítsák, a fejlődés ■út­jára vigyék? — Legelőször kézilabdapályára ierre szükségünk. Jelenleg a lab­darúgópályát meszeljük át hazad mérkőzések alkalmával kézilab­dapályának. Az edzések színvo­nalét is emelni kell, mert csak így tudjuk elérni, hogy a csapat játékereje jobb legyen, a csapat eredményesebben szerepelhessen. — Nem gondoltak arra, hogy az alig néhány kilométerre lévő Sirnontomyai BTC-töl segítse- j get kérjenek? — Még nem. Pedig eszünkbe juthatott volna, és ismervén a si- montornyaiakat, minden bizony­nyal segítettek volna gondjain­kon. A javaslatot helyesnek tar­tom, és felvesszük a kapcsolatot a Sirnontomyai BTC vezetőségé­vel: megkérjük őket, tartsanak részünkre hetente egy edzést, ad­janak segítséget sportolóink fej­lődéséhez. Mivel a falu sportjának támo­gatása valamennyiünk szívügye, mi is kérjük a Sirnontomyai BTC-t: vállaljanak védnökséget az ozorai nőj kézilabda-csapat fe­lett. Tartsanak edzéseket részük­re, fejlesszék, képezzék olyan szintre a játékosokat, hogy mél­tóan képviselhessék községük szí­nét. A Máza-Szászvári Bányász Sportkör az idén alakította meg úszószakosztályát, sőt már az első versenyüket is megrendezték augusztus 2-án, vasárnap. Bár az időjárás nem kedvezett — egész nap esett az eső — a verseny mégis sikeresnek mondható. A máza-szászváríak meghívására a Bonyhádi Cipőgyár úszói mérték össze tudásukat az új szakosztály tagjaival. A visszavágóra augusz­tus 20-án kerül sor ugyancsak Szászváron. A bonyhádi és a máza-szászvári úszók azonban re­mélik, hogy ezen a versenyen már a szekszárdi és a dombóvári ver­senyzők is ott lesznek. Természe­tesen az lenne a legideálisabb, ha a megyei úszószövetség is munká­hoz látna, és hosszú tétlenség után segítené a szakosztályokat. A két egyesület versenyzőinek összecsapásából a nagyobb rutin­nal rendelkező bonyhádiak kerül­tek ki győztesen 67:50 arányban Eredmények: 33.33 m. leány mellúszás: 1. Ko­vács Mária (Bonyhád) 33.9, 2. Zihó Edit (Máza-Szászvár) 34.8, 3. Áb­rahám Ilona (Bonyhád) 40.2, 4. Eizenczer Krisztina (Bonyhád) 41.4, 5. Kiss Edit (Máza-Szászvár) 53.4. 33.33 m. fiú gyorsúszás: 1. Papp Győző (Máza-Szászvár) 25.8, 2. Tarjáni József (Máza-Szászvár) 26.7, 3. Potyondi Ferenc (Bony­hádi 27.0, 4. Kollár János (Máza- Szászvár) 28.2, 5. Sztán Miklós (Máza-Szászvár) 28.8. 33.33 m. fiú mellúszás: 1. Kolip István (Máza-Szászvár) 28.8, 2. Ba­logh András (Bonyhád) 33.0, 3. Papp István (Máza-Szászvár) 36.0# 4. Prisztács Antal (Bonyhád) 39.9, 5. Harangi József (Bonyhád) 43.2, 33.33 m. fiú hátúszás: 1. Farkas Ödön (Bonyhád) 31.7, 2. Sztár* Miklós (Máza-Szászvár) 33.6, 3 Tarjáni József (Máza-Szászvár) 41.6. 66.66 m. férfi mellúszás: 1. Berk­ner József (Bonyhád) 57.6, 2. Fe­jér Attila (Bonyhád) 1:02.4, 3. Papp József (Máza-Szászvár) 1:03.1, 4. Kaiser Zoltán (Máza- Szászvár) 1:07.2, 5. Barabás Ár­pád (Bonyhád) 1:07.2. 33.33 m. férfi hátúszás: 1. Tauth József (Bonyhád) 27.0, 2. Farkas László (Bonyhád) 27.6, 3. Gyenis István (Máza-Szászvár) 29.8, 4. Ropoli László (Máza-Szászvár) 33.0. 66.66 m. férfi gyorsúszás: 1.' Tauth József (Bonyhád) 48.1, 2.' Barabás Árpád (Bonyhád) 51.0,3. Fejér Attila (Bonyhád) 51.6, 4. Baranyai Béla (Máza-Szászvár) 52.2, 5. Fejér Csaba (Bonyhád) 52.2. 4x33.33 m. férfi vegyesváltó: 1. Bonyhád 1:59.1, 2. Máza-Szászvár A. 1:59.8, 3. Máza-Szászvár B. 2:05.4. RÖPLABDA Az MNK megyei MtjM végeredménye: Nők: 1. Cikó 3 3 — 9:3 (184:101) 6 2. Sióagórd 3 2 1 8:5 (164:160) 5 3, Varsád 3 1 2 6:6 (126:136) 4 4. Fornád ~3 — 3 1 :9 (73:144) 3 Férfiak: 1. Stf, Honvéd *o ä ö 1 ÍN CM 4 2. Fornád 2 1 1 4:3 (77:69) 3 3. Sióagárd 2 — 1 0:6 (38:91) 2 — Ny KéziBabda-Hiradó A megyei a közelmúlt ülésén .több így például kézilabda-szövet rég napokban tartott határozatot hozott az Regszemcse— Dombóvár férfimérkőzés ügyé­ben. mivel mindkét csapat meg­jelent. csak éppen a játékvezető nem. és nem játszották )a szük­ségjátékvezetővel a mérkőzést, mindkét csapatot 0:0 gólaránnyal vesztesnek tekinti a szövetség. A július 26-ára kiírt Dombóvár— Szekszárdi Honvéd fárfimérkő- í zésen a szekszárdi csapat nem gyei I. jelent meg. A bajnoki pontokat állását. 0:0 gólaránnyal a dombóvári közlünk 1. Simortomya 10 10 2. Sz. ITSK 10 8 3. Tolna 10 7 4 Duraföldvár 7 4 5. Máza 10 4 6 Dombóvár 9 4 7. Gyönk 9 4 8. Sz. Honvéd 10 3 9. Kocso’.a 9 3 10 MÖZS 10 3 11. Regszemcse 10 1 csapat kapta. ugyanakkor a Szekszárdi Honvéd az őszi for­dulóban köteles Dombóvárra utazni, mivel a fennálló rendel­kezések alapján távolmaradásá­val elvesztette pályaválasztói jo­gát. A szövetség figyelmeztette Ozora II. osztályban szereplő csapatát, hogy amennyiben a jövőben ismételten nem jelenik meg a kisorsolt mérkőzésen, tör­lik a bajnokságból, A szövetség elkészítette a me­osztályú férfi bajnokság amelyet az alábbiakban 263:65 232:161 178:145 108:104 145:167 93:121 92:142 157:169 116:149 128:178 83:225 20 lő 14 8 8 8 8 6 fi 6 Vili. i A SZIGORÚ EGYSZERŰSÉG OLIMPIÁJA A második világháború után az egész világ sportjában óriási fej­lődés indult meg. Ebből nem ma­radt ki hazánk sem. Míg a ma­gyar versenyzők a felszabadulás előtti kilenc olimpián harminc­négy első, huszonhat második és huszonhárom harmadik helyet szereztek, a felszabadulás utáni négy játékon negyvenegy első, harminchárom második, és negy­venhárom harmadik hely került hazánkba. Az első nemzetközi erőpróbát az 1948-ban Londonban megrendezett olimpia jelentette, amelyen ötvenkilenc ország. — ez rekord — vett részt. A németek nem nevezhettek. Az angolok ha­gyományos szervezési képességei sikert hoztak. Az .„austerity”, a szigorú egyszerűség vezérelte őket, amit a háború utáni idők nehézségei indokoltak. Nem csi­náltak semmi feleslegeset: a lé­nyegre, és nem a látványosságra összpontosították figyelmüket. Bi­zonyos értelemben megfosztották az olimpiát a berlini dagályosság­tól, amellyé! a németek felsőbb­rendűségüket akarták kifejezésre juttatni. Nem építettek semmi újat, csak felújították létesítmé­nyeiket, Egyetlen újdonság a te­levízió bekapcsolódása volt. MI A MAGYAR TITOK? Nagy feltűnést keltett a vilá­gon. hogy a háborútól oly sokat Gyorsabban, magasabbra, erisebben! — Színek az olimpiák történetéből — szenvedett Magyarország sportolói ismét tíz aranyérmet nyertek, és ezenkívül negyvenegy versenyző végzett % másodiktól a hatodik helyen. A siker alapja, hogy 1947 —18-ban az országos politikai vi­szonyoknak megfelelően, a sport­ban is a demokratikus, szocialista erők oldalára billent a mérleg. A sportélet egészében történt válto­zások nagy kihatással voltak már az olimpiai csapat kialakításának időszakában is. S ez az eredmé­nyekben tükröződött. A sikerek sorát Németh Imre nyitotta meg, aki megcáfolva a papírformát, 56,07 méteres dobásával vala­mennyi kalapácsvető vetélytársát megadásra kényszerítette. öt kö­vette Gyarmati Olga a távolug­rásban, Bóbis Gyula a szabadfo­gású, nehézsúlyú birkózásban, Csík Tibor a harmatsúlyú ökölví­vásban, Gerevich Aladár a kard­vívásban, a kardcsapat. Takács Károly az ötalakos pisztolylövés­ben, Pataki Ferenc a talajtorná­ban, Elek Ilona a női tőrvívásban, akinek tizenkét év után is sike­rült megvédenie bajnoki címét, és itt kezdte nagyszerű olimpiai pá­lyafutását Papp László, aki a kö­zépsúlyú ökölvívásban lett első. Mindenki a magyar titkot ku­tatta? Arra azonban senki nerr gondolt, hogy ezt elsősorban í Gerevich Aladár az 1948-as kard­vívás bajnoka. társadalmi változásokban kell ke­resni. Sőt, az angol sajtó egy ré­sze minden alkalmat kihasznált, hogy megbontsa az olimpia ünne­pi hangulatát, a népi demokrati­kus országok ellen uszítson. A szocialista országok sportolóinak eredményét igvekeztek elhallgat­ni, és ezek ismertetése helyett in­kább a vasfüggöny mögötti rém­ségekkel traktál-ták olvasóikat. FELTŰNT ZÁTOPEK CSILLAGA Londonban tűnt fel Zátopek csillaga. A csehszlovák futó min­denkire nagy hatást gyakorolt el- kínzott, görcsösnek ható futásá­val, amely mögött a valóságban éppen a verseny iránti teljes oda­adás húzódott meg. Az ötezres versenyben még vereséget szen­vedett a belga Reiff-től (két év múlva, a brüsszeli Európa-baj- nokságon visszavágott), tíz­ezren nagy harcot vártak közte és a finn Heino között, ez elma­radt. A finn fiú nem tudott el­lenállni Zátopek időszakonkénti gyorsításainak és a népszerű Emil nagy fölénnyel győzött. Csillaga négy évvel később, Helsinkiben ragyogott a legfényesebben, ahol mind a két hosszútávon, és a ma- rathoni versenyben is első lett. Ráadásul felesége. Dana. a ge­relyvetésben szerzett olimpiai aranyérmet. AZ „ERŐSZAKOS HALÁL RENDSZERE” Az amerikaiak a hagyományok­hoz hívein, itt is nagyszerűen sze­repeltek. Vitalitásukat az az epi­zód húzta alá, amelynek fősze­replője Harrison Dillard, a 110 méteres gátfutás világcsúcstartó- ja volt. Az olimpia előtt mintegy száz versenyt nyert kedvenc szá­méban. A válogató versenyek egyikén azonban belebotlott az akadályba, és visszalépett. Az amerikaiak drasztikusak az ilyen esetekben. Válogató rendszerüket az „erőszakos halál rendszerének” nevezik, mert nem ad lehetőséget a javításra azoknak, akik kiestek. Ez a rendszer végzetes volt Dil­lard számára is az olimpia előtt. A néger futónak azonban sikerült egy kiskapun visszakerülni a csa­patba. A 100 méteres síkfutás­ban a 100 yardos világcsúcstartó' Melvyn Patton volt a íavont, mégis Dillard szakította át első­nek a célszalagot 10,3 másodper­ces idővel, méghozzá két olyan versenyző előtt (Henry Ewell és Lloyd La Beach), aid előtte 10,2 másodperces, világcsúcsbeállítás- nak számító eredményt ért el. Dillard csak négy évvel később. Helsinkiben kárpótolhatta magát 110 gáton, ahol olimpiai csúccsal bajnokságot nyert. Patton viszont még Londonban kárpótolta ma­gát, 200 méteren. Kétségtelen, hogy lehet bírálni az amerikai módszert, de az is biztos: a válogatottakat komoly felelősség, elé állítja-. (Folytatjuk) BÉCS ISTVÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom