Tolna Megyei Népújság, 1964. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-06 / 183. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG I9ű4. augusztus 6. A FÉISIV NAGYÜZEME Az egész világon ismerik az Egyesült Izzó gyártmányait: mind az öt kontinensen fel-felragyog- nak az újpesti gyárban készült, s onnan messze utakra, óceánokra indult Tungsram-fénycsövek, izzó­lámpák. Hazánkban még a legeldugot­tabb falvakban is közismert az Egyesült Izzó neve. Túlzás nélkül „országos hírnévről” beszélhetünk ez esetben. Világosságot terjesztő gyárunk korszerűsítése most újabb állo­máshoz érkezett: új. tízemeletes irodaháza már áll, s mire eljön az újév. a gyár műszaki és ad­minisztrációs gárdája a modern, a munkát megkönnyítő épületben folytathatja működését. Jelenleg még szétszórva, szűk helyeken dolgoznak ezek a fontos osztá­lyok, s ez akadályozza a még jobb munkát. Az év végére meg­változik a helyzet: az ötvenegy millió forintos költséggel épülő, csupa ablak — csupa fény ház­óriásnál jelenleg lényegében a belső kiképzésnél tartanak, s né­hány hónap múlva benépesül a tízemeletes irodaház. Még jobb munkát végezhet „a. fény nagy­üzeme”. (MTI-fotó. Lajos György felvétele) — Micsoda? — merevedett meg az egyik cirkáló rendőrőrszem jelentése hallatán. — Leszúrva? Biztosította a helyszínt... Rend­ben van, megyek! Egyik mozdulattal még a tele­fonkagylót akasztotta helyére, a másikkal már a garázsba szóló riadócsengőt nyomta meg. Percek­kel később a rendőrségi gépko­csi már szirénázva száguldott a park irányába. Majdnem ugyan­abban a pillanatban érkeztek a mentőkkel és Forgács Imre fő­hadnagy a vártnál sokkal hama­rabb viszontláthatta Tóth Noémit. A rendőrök igyekeztek távol­tartani a néptelen helyen is ha­mar csoportba gyűlő érdeklődő­ket, akiket a szirénázva száguldó gépjárművek érkezése vonzott oda. — Él? — fordult a főhadnagy a leány fölé hajló orvoshoz. — Egyelőre — közölte amaz — De, hogy meddig, azt nem tudom. Rengeteg vért vesztett. Ezt nem kellett külön bizonyí­tani. Az egész környék, a gyep. az út kavicsa Noémi vérében úszott. Jutott belőle az útmenti tamariszkuszsövény bokraira is. A főhadnagy azonnal intézke­dett : — Őrmester! — adta ki a pa­rancsot — Maga visszamegy és érintkezésbe lép a megyei kapi­tánysággal. A legsürgősebben kér egy nyomkövető kutyát. Ezután ismét az orvoshoz for­dult: — Mikor történhetett az eset? — Legfeljebb negyedórája! Sze­rencséje van ennek a lánynak, ha ugyan ilyenkor egyáltalán lehet szerencséről beszélni. Még egy negyedóra késés és menthetetle­nül elvérzik... Ővatosan emeljék! Az utóbbi megjegyzés már a mentőknek szólt, akik azonban enélkül is a legnagyobb óvatos­sággal csúsztatták Noémi hord­ágyét a gépkocsiba. Feldübörgött a motor és elsuhantak a kórház irányába. * Egy óra múlva Forgács főhad­nagy már ismét az ügyeleti szo­bában volt és jelentését írta. A nyomozás közvetlen irányítása nem az ügyeletes feladata, de azt már az első pillanatban tudta, hogy ha csak egy mód van rá, ezt a megbízatást ő fogja kérni ma­gának a feletteseitől. Alig kopo­gott azonban tíz sornál többet az írógépen, amikor az eredetileg unalmasnak indult ügyeletre be­robbant a nap második eseménye. Szó szerint úgy robbant be, mert arra a feldultan érkező, jól öltözött fiatalemberre, aki min­denféle kopogtatás nélkül felrán­totta az ajtót, mindenféle jelzőt lehetett alkalmazni, csak a hig­gadt nyugalommal kapcsolatosa­kat nem. A köszönést teljesen mellőzve, meglehetős összefüggés­telen dadogással kezdte: — Kérem, főhadnagy elvtárs!... Eltűnt!... Segítsenek!... Hiszen ez katasztrófa! Forgács főhadnagy már látott egynéhány katasztrófát életében, de a mai napra nem tudott na­gyobbat elképzelni, mint hogy egy sugárzó szépségű fiatal lányt szicíliai módszerekkel leszúrjanak egy városi közkert kellős köze­pén. Éppen ezért nem valami túl­zott lelkesedéssel fogadta feldúlt látogatóját. — Jónapot! — mondta kimér­ten. — Elsősorban is kérem, fog­laljon helyet! Aztán itt a friss víz, igyon egy kortyot, és utána legyen szives rendre és lehetőleg összefüggően elmondani, hogy mi, mikor és honnan tűnt el, miben segíthetünk? Korsós András főmérnök, a vá­ratlan vendég, engedelmeskedett a felszólításnak. Csakugyan leült, elfogadta a feléje nyújtott pohár vizet és sóhajtott: — Elnézését kérem, de joggal vagyok feldúlt. Korsós András a nevem, tálán már találkoztunk is valahol. A Biokémia Vegyiművek kutatólaboratóriumának vezetője vagyok. Ma délelőtt benn jártam a gyárban és felfedeztem, hogy a páncélszekrényemből eltűnt a Sangoplan kulcsképlete... A főhadnagy előtt már tiszta papír és ceruza feküdt: — Bocsásson meg, de sohasem volt erős oldalam a vegytan. Mi az a Sangoplan? (Folytatjuk) Az ötvenezerből — százhetvenben érvényesen nem az. A főhadnagy rajtakapta önmagát, hogy a lehe­tőségeket latolgatja, mennyi való­színűsége van annak, hogy a teg­nap megismert lánnyal a stran­don esetleg találkozhatna? Akkor hivatalos ügyben szólították el és bármilyen alapos, jó rendőrtiszt volt is, magában őszintén a po­kolba kívánta azt a hivatalos ügyet. Szép volt az a lány, hatá­rozottan intelligens, mindenkép­pen találkoznia kell vele... Ha másért nem. legalább azért, hogy megmagyarázza viselkedését. Ebben a pillanatban megcsör­rent a telefon: A különböző sporthorgász-egye- lésügy Kiváló Dolgozója jjitün- sületekbe, melyek együttesen az tetést. és mindkettő ennek az Országos Horgász Szövetséget al- egyesületnek a tagja. Jankó Ár- kotják. Magyarországon kereken pád es Jancsó Árpád. Az égye- félszázezer horgász tartozik. Kö- sületnek önálló vízterülete van zuluk szózhelvenhatan a Duna- a solti Duna-ágban. melyben terv­földváriba. Pontosan: százhat fel- szerű gazdálkodást folytat. A va- nőít és hetven ifjúsági tag. A lamikori töltésépítéskor keletke- Dunaföldvári Horgász Egyesület zett gödrökben, „hókonyokban” egyike a legeredményesebben mű- összegyűlt vizet ivadéknevelés- ködőknek, amit ha más nem. sei hasznosítják. Legutóbb — már az is bizonyít, hogy az or- amikor az egyébként is alászállt szágban csak két horgász kapta vízből kimerték a halakat — ti- meg a minisztertől a Földműve- zenhatezer, átlagosan két dekás * ponty ivadékot számoltak meg. A . vízszabályozást mintegy 150 ezer f forint értékű zsiliprendszerrel ! biztosítják. Horgásztanyájukat, j. ahol a minden tag rendelkezésé- \ re álló botházra a legbüszkébbek. Í százezer forintra becsülik. Ter­veik között szerepel egy 50 ágyas horgásztanya létesítése a Szelidi- tő mellett. A horgászegyesület | tagjainak többsége kétkezi mun- Ikás, de vannak közöttük értei- f miségiek, kisiparosok, a társada- llom minden rétegéhez tartozók. I Az eddigi legnagyobb zsákmányt 1 Nagy Sándor gyógyszerész, az I egyesület elnöke — és egyben la Középdunai Horgász Intézőbi- /zottság vezetője — ejtette tavaly­lelőtt. A harminckét kilós har­csából készült halászléből Ivanheten laktak jól. hal­A zaj ^éppen csak hogy elhatolhatott tudatáig, és még mozdulattá sem alakulhatott meg­fordulást szándéka, amikor a fi­nom ágak közül kinyúlt egy férfi­kar, hátulról elkapta a lányt, és tenyerét a szája elé szorítva, ha­nyatt rántotta. Noémi még látott egy levegőben megvillanó vala­mit, és' utolsó megfigyelésként egy különös formájú, nagy. vörös kő­vel ékített gyűrűt, ami a tőrt szo­rító férfikéz egyik ujját díszítet­te. Éles fájdalom hasított testébe és feketébe borult körülötte a vi­lág. A hosszú, háromélű szúró­fegyver a bal vállgödre irányából hatolt a testébe, egyenesen a szíve felé irányozva. A gyilkos csak egy pillanatig hajolt áldozata fölé, akinek sebé­ből pirosán bugyogott a vér, az­tán villámgyorsan eltűnt a park bokrai között, MOZGALMAS VASÁRNAP Forgács Imre rendőrfőhadnagy vasárnapja unalmasan kezdődött. Az ügyeleti szolgálat sosem leány­álom. de amikor ráadásul még meleg is bágyasztja az embert, a rendőrségtől alig kőhajításnyira a strand hűs hulláma hívogat, vég­ElhMNrOOa 41 4LL4TOT, M43D H4HGOS4H I03C4GY4 ftűHáN 4 HÜLLŐKTŐL HEMZSEGŐ EKOO KELÉ 4Z EKPEDÍC/Ó T4GJ4I T/SZTtÓH H4UOÓK UTOLSÓ * 4NT14M Y46 BEjKCtÓ M&GINDUL. 4 POTOM H40TÓMŰ T4NT4SZT/KUS SEBESSÉG - VISU 4 H4LOTT BOLYGÓ TK4GÉ/>S4jJm4K HÍ-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom