Tolna Megyei Népújság, 1964. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-28 / 201. szám
1964. augusztus 28."‘ TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Olyan perpatvar lesz ebből... Végigsétálunk Horváth István művezetővel a dombóvári fűtőház nagy szerelőcsarnokán. Elmond mindent brigádjairól, a munkásokról, ami érdekes, ami különleges... Most sok különlegességet lehet mondani a javító munkásairól. A megszokott kiváló minőségű munkán felül például a rendkívüli javítások tucatját kell egy- egy brigádnak elvégezni. Ha beállítanak egy mozdonyt nagyjavításra, a tervezett idő alatt nem tudják megcsinálni a gépet, mert közben annyi rendkívüli munka jön, hogy elmarad a nagyjavítás. Bár a gépekre fordított javítási idő egyébként a tervezetten belül van. Már a művezetői irodában — mozdonyvezetők és brigádvezetők társaságában — folytatjuk az eszmecserét a mozdonyjavító munka gondjairól, meg bajáról, amikor előveszem a jegyzetfüzetet, hogy rögzítsem az elmondottakat. Ekkor szólalt meg Horváth elvtárs: — Nehogy megírja a sok hiányt, hibát, mert akkor lesz itt olyan perpatvar, hogy még olyan a fűtőházban nem volt. — Talán nem fedi a valóságot amit az előbb elmondtak? — De igen, csakhát, egyik vezető azt mondja jó, másik azt, hogy rossz, ha az újsághoz fordulunk segítségért. — Tapasztalatunk az, hogy a pécsi igazgatóság figyelemmel kíséri írásainkat, és segít a gondok megoldásán — mondom. — Az igazgatóság... de mi itt vagyunk... Ezek után nehéz írni arról a sok szép eredményről és súlyos hiányosságról, ami a mozdonyjavító munkát jellemzi. Pedig több mint száz munkás gondja vár orvoslást, eredménye pedig elismerést. Az anyagi elismerésben különösebben nincs hiány, az erkölcsi sem marad el, nem múlik el ünnep, hogy ne tüntetnének ki lakatosokat, szerelőket kiváló munkájukért. Igaz, hogy kevés a kitüntetés, kevés az anyagi elismerés, de mégis van... tehát ez azt jelenti, hogy a munkások e kérdésekben elégedettek... Nem elégedettek azonban az anyagellátással. A mozdonyjavítással foglalkozó munkások a nap minden órájában találkoznak anyaghiánnyal. Sok esetben már olyan súlyos volt, hogy kénytelenek voltak szabályellenesen hosz szú útra elküldeni a gépet. S erre is célzott Horváth elvtárs, amikor a perpatvart említette: a javítómunkások és vezetők jószándéka büntetést eredményezhet, ha tudomást szereznek arról az illetékesek, hogy más javítás alatt lévő gépből leszerelték például a féktuskót, hogy menni tudjon a forgalomban lévő gép. Mert a legnagyobb gond a fűtőházi javítóműhelyben, hogy nem kapnak a gépekhez féktuskót. Nagy ritkán ha érkezik egy rakomány féktuskó, szinte órák alatt felszerelik a gépekre. Elő- foidul, hogy más fűtőházakban tárolnak olyan féktuskót, amit itt színesen használnának, amelynek hiányában nem tudják a gépet üzemképes állapotba helyezni. Most is áll egy 411-es gép a szerelőcsarnokban, elvégezték rajta a nagyjavítást, de nincs féktuskó. Sok apró anyag hiányzik. A kazánok vízállását mutató üvegből kevés van. S ha érkezik is egy szállítmány, azonnal ki kell adni a gépekre, mert rossz a minősége és két-három vízüvegtar- talék nélkül nem indíthatják el a gépeket. Azelőtt Csehszlovákiából importálták a vízállást mutató szerkezet üvegét, az jó volt, kiváló minőségű, most magyar üvegekkel kísérleteznek. S ez a Járási párt és tanács vb-iiést tartottak DoiiMott (Tudósítónktól.) A dombóvári járási párt- és tanács vb együttes ülést tartott augusztus 27-én. Az MSZMP KB februári határozatának értelmében Lóki Miklós, a járási tanács elnökhelyettese számolt be a termelőszövetkezetek üzemszervezési kérdéseiről, a beruházás és hitelpolitika végrehajtásáról. Balázs Lajos, a járási tanács mező- gazdasági osztályvezetője adott jelentést a termelőszövetkezetekben ez évben alkalmazott ösztönzők hatásáról. A jelentés elkészítésénél a megyei pártbizottság elmúlt évben hozott határozata, valamint a járási párt vb határozata volt az irányadó. Cserép Imre, a járási pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetője jelentésében a nyári-őszi intézkedési terv eddigi végrehajtása szerepelt. kísérlet veszélyes. Nem egy alkalommal jött már haza gép a dombóvári fűtőházhoz messze útról, hogy nem tudták pótolni az eltörött üveget... Rossz az üyeg minősége — ha kapnak üveget, nem kapnak ruggyanta tömitő gyűrűt hozzá. Az lenne a reális felszereltség, ha minden mozdonyon megfelelő mennyiségű tömitő gumigyűrű áll>- na rendelkezésre, hogy útközben a mozdonyvezetők a hibát gyorsan elhárítva tovább tudnának haladni. Most, gyakori, hogy meg kell várni míg találkoznak valamelyik állomáson hasonló típusú mozdonnyal, ahonnan kölcsön tudnak kérni. Két hete sasszeg hiánya miatt nem tudták az egyik mozdonyt útra bocsátani. Nincs vörös üveg a MÁV egész területén, most kísérleteznek műanyag használatával... de addig is szinte rettegve indulnak útra a mozdonyvezetők, mert szabálytalanságot követnek el, ha nem a szabványos világítás van a gépen... Nemrég történt meg, hogy egyik este elfogyott a raktárból az olaj — egész éjszaka több mint húsz mozdony indult el útra anélkül, hogy kenőolajat vitt volna magával. Szerencse, hogy némi megtakarítást minden gépen elérnek, és kölcsön adják egymásnak a mozdonyvezetők az olajat... De szabad az jlyen eseteknek jellemezni a fűtőKázi munkát? A javítómunkások művezetői, mozdonyvezetők és a javítómunkások attól tartanak, ha a hibákat az újság feltárja, perpatvar lesz belőle. Legyen perpatvar! Legyen felelősségre vonás! Mert így nem mehetnek a dolgok. Különösen nem a MÁV-nál. Sajnos a hibák kilencven százaléka Dombóvárott nem oldható meg. Nem is igazgatósági probléma. De változtatni kell a mozdonyjavítás anyagellátásán — van erre mód is, hisz a legtöbb alkatrészt a MÄV műhelyeiben készítik. Saját magának azért mégiscsak adhat a MÁV alkatrészt — saját gépei javításához... Azért is mert a munkások egyéni érdekén kívül a MÁV egyetemleges érdeke is ezt kívánja. S akkor nem kell félni senkinek attól a dombóvári fűtőházban, hogy perpatvar lesz abból, ha az anyagellátási problémákról tájékoztatják a közvéleményt.- Pj. Gabonavita A kisvejkei elnök hozzászóló Mt A KISVEJKEI SZABAL SÁGBAN egyszemélyben elnök és ag- ronómus vágyok. így egészen közelről, saját tapasztalatok alapján ismerem ezt a problémát. A mi területünk nem búzatermő terület. Dimbes-dombos, alig találni egyenes földet. De nem is ez a legnagyobb baj. A falu lakossága jórészt telepesekből áll, volt idő, amikor kétszer egymás után cserélődött a lakosság. A földekre nem nagyon vigyáztak. -Főleg ezért földjeink nagyon „elhasználódtak”. A mi viszonyaink között ezt tudnám elsőként említeni. Istállótrágyával nem győzzük az elhasznált talajerő pótlását. Nagymennyiségű műtrá* gyára lenne szükség. A kért mennyiséget eddig még egyszer sem kaptuk meg. Pedig ez lenne most az elsődleges feladatunk, hogy feljavítsuk a földeket. Részben ehhez a problémához kapcsolódik az is. hogy a terület nagyrészén búza kerül búza után. Ilyenkor természetesen a megfelelő vegyszerezést el kell végezni. Most már itt lenne annak is az ideje. Kértünk aldrinos szuperfoszfátot, de a mai napig sem kaptuk meg. Késlelteti ez a várakozás a megfelelő talojelőkészí- tést. Ha megkapnánk, napok alatt ki lehetne szórni, van egy nagyteljesítményű mű1 rágyaszórónk. Félő, hogy nem kapjuk meg időben. Nem akarunk harmadszor kalászost vetni kalászos után, de még mindig jobb úgy, mint decemberben vetni. Nálunk is bebizonyosodott a korai vetés előnye. Úgy tervezzük, hogy a tavalyihoz hasonlóan az idén is október 31-ig teljesen befejezzük a vetést. EDÜICI TAPASZTALATAIM azt mutatták, hogy' nálunk nagyobb területen kell pillangósokat vetni. Ha összehasonlítom például a borsó után vetett búza átlagtermését azzal, amit más területre vetettünk, az eredmény mindennél világosabban bizonyít. Jelenleg a terület 14,5 százaléka pillangós. Emelni kellene a pillangós vetésterület nagyságát, ami azért is indokolt lenne, mert megfelelő állatlétszámmal is rendelkezünk. Az előbb elmdndot- takkal ellenkező irányú tapasztalataim vannak a napraforgóval kapcsolatban. Az idén hatvan hold van belőle. A termés silány. Évekkel ezelőtt is ilyen volt. Szóval nálunk ez a növény nem megy. Meg kell nézni a napraforgó után vetett búza átlagtermését. Alig hozza meg a hét— nyolc mázsát holdanként. Azt hiszem, érdemes lenne ezt is figyelembe venni. A harmadik, amiről szólni szeretnék, a talaj előkészítés. Azt már említettem, hogy mindenképpen a korai vetés mellett vagyok. Ehhez viszont időben el kell kezdeni a talajelőkészítést. Az én elvem az, — amit a helyi tapasztalatok alátámasztanak —, hogy nem szabad a búzát egy szántásba vetni. A talajnak a vetésig be kell érni. A termelő- szövetkezet földjein már mindenütt elvégeztük a tarlóbuktatást. Utána vetőszántást kap a terület és így már egyenletesebb talajba kerülhet a mag. A gépi kapacitásunk nem túl nagy, de a gépek kivétel nélkül munkaképes állapotban vannak. Emiatt nem lehet fennakadás az ősszel. A tavalyi év jó tapasztalatokkal szolgált. Most már annak tanulsága alapján szervezzük meg a munkát. Úgy számítjuk, ha két műszakot is beállítunk, időben végzünk minden munkával. Valami azért múlik a gépállomáson is. Elsősorban a kifogástalan javítás, de nemcsak ez. A mi gépeinkkel nem tudnánk időre és jó minőségben elvégezni a talaj- munkát, így száz holdra szerződést kötöttünk a gépállomással. NÁLUNK IS, de gondolom, hogy a többi termelőszövetkezetben is p?„ ntegfnulatták, hegy melyik fajta búza vált be az adott területen legjobban. A mi földjeinken az Autonómia és a Be- zosztája egyes adta ‘mindig a legtöbbet. Természetesen az idén is a legnagyobb részt ezekkel a fajtákkal fogjuk bevetni. Puskás Kálmán, a kisvejkei Szabadság Tsz elnöke Hin'mn dinnyeföldön Ha reggel ötre nem lesznek itt, akkor inkább este jöjjenek. A hosszan tartó diskurzusról csak annyit; Emma néni egyáltalán nem rejti véka alá a véleményét. Közben bejön valamiért két lány. Az egyik a tésztagyúró asz- szonyt — Dér Péternét — környékezi; beszélje rá az anyját, hogy engedje el a Balatonra, igazán nem kerül sokba. — Emma néni, maga nem jön? — kérdezi a másik. — Nem én, a dinnyét nem lehet itthagyni egyetlen napra sem. Emma néni ugyanis a bátai szövetkezet dinnyekertésze. A kunyhó. és mellette a tízegynéhány holdas tábla az ő birodalma, ö a briga- dérosa a táblán szanaszét hajlongó asszonyseregnek. Amikor a sereg már hazament, ő még akkor is ott szorgoskodik. — Nem unalmas itt kint? — Nem. Van, mivel foglalkozzak... Az erdő felé fordulva, kiabálni kezd: — Jancsi! Juliska! Gyertek elő! Azt hisszük, hogy a mese elevenedik meg itt, a bátai erdőszélen, de nem a gonosz mostohától az erdőre űzetett testvérpár jelenik meg, hanem egy kis törpe kakas, és egy tyúk szalad nagy igyekezettel a hívó hangra. — Ezek csak o kedvencek. De nevelek itt hatvan nagyot. Ismét a dinnyére terelődik a szó. — Mióta foglalkozik dinnyével, Emma néni? — Harminchat éve... — És mi a titka a jó dinnyetermelésnek? — Először is megfelelő, jó föld. Aztán ősszel kiásni a fészkeknek negyven centis gödröket, bele három marok jó trágyát, gálicot. Ha köd van tavasszal, permetezni, mint a szőlőt... Ez a föld nem jó hely hozzá, mert egyik felől közel a Duna, a másik oldalon itt az erdő. A tavasszal mondtam már a vezetőségnek, hogy más helyet kell keresni, mert így hamar meglepi a köd. — És miért emlegetik ilyenkortájt a Lőrincet? — A, az csak mesebeszéd, hogy Lőrinc nap után nem jó a diny- nye. — Emma néni, készen van a csipetke — szakítja félbe Démé a beszélgetést. — Jó, mindjárt megnézem a levest, be lehet-e főzni. Csodálkozva nézünk körül, hiszen eddig nem láttunk semmiféle tűzhelyet a kunyhóban. Emma néni, úgy látszik, észrevette, mert nyomban invitál bennünket; 1 — Jöjjenek, nézzék meg az üze- I mi konyhánkat. A kunyhó mögött, néhány tégla, és egy vaslemez árnyékában néhány karódarab lángol, parázs- j ük. A tűz mellett jobbról-balról egy-egy mázas agyagcsupor. Emma néni leemeli róluk a fedőt, 1 kóstolja. — Be lehet főzni... Tudják, mi lesz az ebéd? Szalonnás bableves. — Ilyen tűz mellett, ezekbe~ az edényekben megfő a bab? — De mennyire, hogy megfő A legfinomabbra fő meg így. Csodálkozva szemléljük ezt nagy , kék mennyezetű üzer konyhát. A kunyhó, és a főzé nek ez az ősi módja a Sárköz r letűnt világát idézi. Aztán visszazökkent bennünk a jelenbe az ebédre igyekvő as: szonyok közt az egyik lány tarka nagymintás trapéznadrágja. BOGNÁR ISTVÁN Cizázférőhelyes te]iénistállót adnak át idén a dunaiüldvári Virágzó Termelőszövetkezetben. Az építők már a belső szerelési munkákon dolgoznak. Túri M. íelv.
