Tolna Megyei Népújság, 1964. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-22 / 196. szám

Í364, anfBsmra SS, ■TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 JCígíjídt a {híg — Kérem az áram­szolgáltató vállalat igazgatóját'!, hogy kap­csoltassa he a vil­lanyi — mondotta csütörtökön délben egy kis ünnepség ke­retében Szabópál An­tal, a megyei tanács vb-elnöke. Vári György, az áramszolgáltató vál­lalat igazgatója meg­adta a jelet a be­kapcsolásra és ezzel Medina-Szölöhegyen kigyulladt a fény, ez a kültelki település is csatlakozott ahhoz a sok ezer kilométe­res hálózathoz, ami országszerte „szállít­ja” az üzemekbe, la­kásokba az elektro­mos energiát. Az ünnepélyes ak­tus rövid volt: el­hangzottak a hivata­los beszédek, fiatal lányok virággal kö­szöntötték a vendé­geket és verset mond­tak. Aztán pedig kö­vetkezett az ünnepi ebéd és a vigalom. Ez egyben a dolog könnyebbik oldala is volt, mert hát nyil­ván egyszerűbb vala­minek a befejezését ünnepelni, mint meg­valósítani. De a vi­galom mellett hol egyiknek, hol a má­siknak jut eszébe, hogy milyen nehe­zen ment. és említi meg a küszködést. Mert küszködés volt ez a javából. A 300 lelkes szőlőhegy a felszabadulás óta tö­rekedett a villanyért: az itt lakók mindent elkövettek annak ér­dekében, hogy kultu­ráltabban éljenek, eh­hez nagyon sok lehe­tőség is adva volt, de a villany nagyon hiányzott. — Egyszer már el­jutottunk addig — meséli Tóth István, aki arról ismert, hogy egész életében rend­kívül sokat fárado­zott a szőlőhegyi la­kosság érdekében, és most, jnint szövetke­zeti elnök, továbbra is ezt teszi, korát meghazudtoló ener­giával —. hogy meg­vásároltuk az oszlo­pokat. De pénzt már nem tudtunk hozzá szerezni, ezért végül is villanyoszlopokból tüzelő lett. Igen hosszú időn keresztül nem kerül­hetett sor a medinai szőlőhegy villamos- sására. mert még a községek legtöbbjé­ben sem égett a vil­lany a felszabadulás­kor. és először azo­kat kellett bekap­csolni. Pár évvel ez­előtt kötötték be az utolsó falut a háló­zatba, így aztán a ta­nácsválasztások után — akkoriban ugyan­is ismét sürgették a villanyt a szőlő­hegyiek —. a megyei tanács megteremtette a villamosítás elő­feltételeit. a Dél­dunántúli Áramszol­gáltató Vállalat pe­dig megvalósította a tervfeladatot. — Itt, szőlőhegyen éppen ezért az idei alkotmány-ünnep a szokásosnál is na­gyobb örömet jelen­tett — mondotta Rafajlovics Milán, a községi tanács vb- elnöke. Elnökségi ülés a Szakszervezetek Megyei Tanácsán Pénteken délelőtt ülést tartott a Szakszervezetek Megyei Taná­csának Elnöksége. Az üzemi de­mokráciával kapcsolatos kérdé­sekben folytatott vizsgálatot az SZMT közgazdasági bizottsága és a tapasztalatokról számolt be az elnökségnek Körösi István, a bi­zottság vezetője. Az elnökség ez­után a Tolnai Selyemfonógyár, valamint a Tolnai Textilművek munkaversenyéről hallgatta meg a két üzem szb-titkárának beszá­molóját. A két üzemben *— álla­pította meg az elnökség — a szo­cialista brigáidmozgalom, vala­mint ennek magasabb fokozata a szocialista üzem címért folyó verseny jól halad. A selyemfonógyárban 1960 ja­nuár elsején két brigád tagjai határozták el, hogy versenyüket különleges tartalommal töltik meg, munkájukkal, tevékenysé­gükkel kiérdemlik a szocialista brigád címet... A kezdeti siker óta a selyemfonógyárbam mély gyökeret vert a mozgalom, és ma már 186 munkás és munkásnő végzi munkáját szocialista mun­kabrigádban. A textilművekben a szocialis­ta címért versenyző brigádok különösen szép eredményeket értek el az exporttervek teljesí­tésében, de nem kisebbek azok az eredmények sem, amelyek a munkásnők egyéni, közösségi éle­tében jelentkeznek. Igen gyakori, hogy a textilművek szocialista brigádjai baráti összejöveteleket tartanak. Az SZMT elnöksége tudomá­sul vette a jelentéseket; majd egyéb ügyek tárgyalásával feje­ződött be az elnökség augusztusi ülése. Egpillió lórin! a vízellátás javítására Hőgyészen néhány évvel ez­előtt megépült a vízmű, amelyet egy, 241 méter mélyre fúrt kút táplál. A vízfogyasztás növeke­dése, és amiatt, hogy blyan új fogyasztó jelentkezett, mint az állami gazdaság központja, és újabb lakók vezettetik be laká­sukba a vizet, szükségessé vált egy másik kút fúrása, bekapcso­lása is. /Az új kút fúrásához a legalkal­masabb helyet az eddigivel telje­sen ellenkezően Csicsóban talál­ták a szakemberek. Az új kút, 105 méter mélységből 200 liter vi­zet ad percenként, állandó folyás­sal. (A régebbiből szivattyúval kell felhozni a vizet.) A tervek szerint a jövő év ele­jére kell elkészülni a munkákkal, de a megyed vízmű-vállalat ígére­tet tett, hogy a lehetőségek sze­rint az idén befejezi a munkákat. Eddig elkészült ezer méter veze­ték abból, amely az új kutat a víztárolóval összeköti. Az épitési költségekből 280 000 forintot vállalt magára a közsé­gi tanács, 300 000-et a Vízügyi Főigazgatóság, ötszázezret pedig az állami gazdaság, mivel szá­mukra a legfontosabb a vízellá­tás megoldása. Új orvoslakás Zombán Falegyenbe került a Zombán épülő új orvoslakás és rendelő. A kereken egymilliós beruházást a falu vezetői részben azért hatá­rozták el, hogy megkönnyítsék a zsúfolt szekszárdi SZTK-rendelő- intézet gondját, részben pedig, hogy Zomba mellett a környező falvak — Kéty, Felsőnána, Murga, Harc, Szentgál, Tabód — egész­ségügyi ellátásán segítsenek. A két szoba összkomfortos, garázs- zsal is felszerelt orvoslakás mel­lett a szokásos orvosi rendelő és váróhelyiségen kívül külön helyi­séget építenek a szakrendelések lebonyolítására. A szakrendelé­seket a Szekszárdról előre megha­tározott terv szerint kijáró szak­orvosok adják majd. A falu egyik legjelentősebb épületének mun­káihoz a község lakossága nagy társadalmi segítséget adott. A KISZ háromszáz órányi munkát ajánlott fel, a község valamennyi portája egy-egy napot, sőt egy- egy napi társadalmi munkával jelentkeztek a bölcsőde dolgozói is. visszaadható... és egy két kurta kérdés után csak bizonytalan ígéreteket kapott. Végre a városban talált egy raktárosi állást, ahol azonban csak papíron volt raktáros egész nap lótni, futnia kellett a hatal­mas csomagokkal egy nyikorgó kerekű, szurtos, olajos kiskocsi­val. Esténként már alig érezte a vállát és karjait, örült ha ágyba kerülhetett. Arca változatlanul gyűrött és borostás maradt, több napos ingjeinek kimosására mind kevesebbszer került sor. A tan­könyveket nem tudta a kezébe venni, mert azonnal elaludt raj­tuk és az esti gimnázium tanárai is összesúgtak mögötte, amikor egyre több órán nem tudott a fel­tett kérdésekre válaszolni. Pedig ekkor a kocsmákat már kerülte és ha bizonytalan léptű embere­ket látott az utcán, önmaga ju­tott keserűséggel az eszébe. Egy reggel vidámabban ment be dolgozni, mert előző délután találkozott egy ismerősével, aki úgy hallotta, hogy rajzolót ke­resnek az egyik hivatalba és si­kerül talán azt is elintézni, hogy ideiglenesen szerződtetve felve­gyék addig, míg meg nem szerzi az érettségit ami a véglegesítés­hez szükséges. Ezen az estén már nem aludt el a könyveken és napközben is sokat tréfálkozott és a kiskocsi állandó nyikorgását sem érezte olyan gyűlöletesnek. Egy hét múlva frissen kiborot­válkozva, nyakkendőt kötve je­lent meg a hivatalban. Hosszú ideig beszélgettek a csoportveze­tővel, aki nem rejtette véka alá a véleményét, ö már tudta mért kellett eljönnie előző munkahe­lyéről és azt is előre megmond­ta, hogy a legkisebb visszaesésre itt is hasonlóképpen reagálnak. Három hónap múlva meghosz- szabbították a szerződését, mert nagyon szorgalmasnak és igyek­vőnek találták és a munkával való ismerkedés során előkerülő döccenőkön is átsegítette lelkiis­meretessége. A tanulásban is ma­gára talált és a félévi értékelés­kor egyik tantárgyból sem állt rosszabban közepesnél. Reggelente vonattal járt be a városba és egyre inkább bíztak rá nagyobb, önálló munkákat. Csoportvezetője elégedett volt vele és az egyik nap közölte, hogy bizonyára ő is örülne, ha többet nem kellene bejárnia minden­nap csak hetente egyszer, mert a falujához tartozó körzetet rá­bíznák. A községi tanácsnál eleinte nem fogadták szívesen a hírt, sőt a hivatal javaslatával határozot­tan szembe fordultak. Az egyik pénteki napon aztán együtt utaz­tak le a faluba a községi tanács­hoz a csoportvezetővel. Amikor végigmentek az ismerős folyosón egy pillanatra szorongást érzett, de belülről tisztának érezte ma­gát és a nyomasztó emlékek már nagyon távolinak tűntek. A tit­kár szemüveges arca kíváncsisá­got árul el amikor végigtekintett rajta, de a több mint fél év táv­latából is szigorúnak, kételke­dőnek tűnt Az ajtó becsukódott a titkár és a csoportvezető mö­gött és a folyosóra csak mondat­foszlányok jutottak a füléhez. Az utolsó ez volt: „...az elvesztett bi­zalom még visszaadható”. A folyosó udvarra nyíló abla­kain gyenge madártest csapódott be. Egy rövid ideig kétségbe­esetten keringett a boltívek alatt, szárnyai a falat súrolták. Aztán nekiütődött az ablakkeretnek és megtalálta az utat a szabadba. Felszabadult suhanással tűnt el a fák lombirú között, amikor ki­nyitották előtte az ajtót és be­hívták... Végh Miklós SIL0ZÄS Bőséges termést ad az idén a fő vetésű siló takarmány, a megye termelőszövetkezeteiben és állami gazdaságaiban hetek óta folyik a silózás. Képünk a pári Béke Tsz 29 holdas tábláján készült« ahol a szövetkezet gépe vágja a silókukoricát és tölti a mellette haladó pótkocsira. A nagykónyi Haladás Tsz-nél gyorsan telik az ároksiló. Még gyorsabban — és kevesebb munkával — telhetne, ha a kézi mun­kaerő helyett valamilyen egyszerű lehúzó-szerkezetet készítené­nek a kocsik kiürítésére. A Lomnicí-csúcs megmászására indultak a szekszárdi turisták Kilencnapos nógrádi és cseh­szlovákiai túrára mentek a szek­szárdi természetjárók, Dr. Pataky József vezetésével a Garay János gimnázium és a Spartacus Sport­kör természetjáró szakosztályának 22 tagja csütörtökön délelőtt el­indult vonaton Szekszárdról Sal­gótarjánba és környékére, a Ka­ran cs-hegységbe, majd onnan 'Csehszlovákiába. Csoportjukat szombaton délután követi a szek­szárdi Építők héttagú csapata is Dala Lajos vezetésével. A két turistacsoport Csehszlovák! ában, Zólyomban találkozik majd, s on­nan együttesen folytatja útját az Alacsony- és a Magas-Tátra be­járására. Céljuk közt szerepel a Lomnici-csúcs megmászása is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom