Tolna Megyei Népújság, 1964. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-20 / 195. szám

8

fÖLNÄ IttEGYEI JilPÜJSÄG

1964 átígüszfas 20.

Nehés feladatok,

helytállás as összetett motorversenyen

A motorsport kedvelői vasárnap ismét láthattak versenyt. Igaz, hogy nem terepgyorsaságit, amit oly szívesen néznek, hanem egy új vetélkedést: összetett motoros ügyességi versenyt.

A megyei döntőben a járási győztesek álltak rajthoz. Az ünnepélyes megnyitó után, melyet Lantős Ottó, az MHS Tolna megyei elnökségének vezetője tartott, egy perces időközönként rajtoltak a motorok. Ezúttal nem láttuk a versenygépeket, mert ezen a versenyen kizárólag köz- használatú géppel vehettek részt. Az ügyességi verseny első állomása a Deltánál volt, ahol célba lőttek a motorversenyzők. Nehéz terep után érkeztek a következő akadályhoz, a Játszó utcába, ahol a felállított bábuk között kellett elmenni úgy, hogy azok ne dőljenek el. A Garay téren is bizonyítani kellett gyorsaságból és ügyességből: minden motornak az első kerekét ki kellett szerelni, a levegőt kiengedni,

Nagy érdeklődéssel kísérte a város fiatalsága Ivicz Géza rajtját. A kiváló versenyző ezúttal Danuvia gépen indult.

Az érdekes, izgalmakban bővelkedő verseny utolsó 50 méterét a versenyzőknek gázálarcban kellett megtenni és a motort futólépésben betolni a célba.

majd azt visszaszerelve, felpumpálni. Ugyancsak itt gyertyacserét is kellett végezni. A Béla téren — cél előtt 50 méterrel —>. a versenyzők gázálarcot húztak és így kellett futva a motort betolni a célba.

A versenyzők jól vizsgáztak, valamennyien célba értek. A 125- ös kategóriában Ivicz Géza (Al- sónána lett az első, megelőzve Béídi Józsefet (Dombóvár) és Tolnai Gyulát (Szedres).

A 250 köbcentiméteresek kategóriájában a sorrend: 1. Szuprica. Ferenc (Fadd), 2. Lukács István (Dombóvár), 3. Szabó József (Tamásig A 350 köbcentiméteresek kategóriájában a mözsi Bányai József egyedül indult és jó időeredménnyel ért célba.

A verseny után Lantos Ottó adta át a tiszteletdíjakat a helyezetteknek.

Á teveli szurkolók kitartanak labdarúgóik mellett

A Teveli MEDOSZ labdarúgó- csapata a megyei II. osztályú bajnokságban küzd a bajnoki pontokért. Az elmúlt bajnokságban a teveli csapat várakozáson felül szerepelt: öt héten át a tabella élén voltak, és a bajnokság befejezésekor gólaránnyal szorultak a 'második helyre. Az idei bajnokságban viszont a nyugati ^oport leggyengébb együttese Tevel. A tavasszal lejátszott 11 tnérkőzés közül mindössze két győzelmet arattak, és a tabellán az utolsó helyén állnak. A nyugati csoport 12 csapata közül Tevel rúgta a legkevesebb, ugyanakkor a teveli védelem kapott legtöbb gólt.

Mi ennek a nagy visszaesésnek az oka, hol kell a hibát keresni? Ezt kutattuk a közelmúlt napokban Tevelen. Megtudtuk, hogy a gyenge szereplés ellenére a szurkolók kitartanak csapatuk mellett, a mérkőzések látogatottsága nem csökken. A gyenge szereplésről Cwikk Jakab, a csapat legidősebb játékosa a következőket mondotta:

— Több elháríthatatlan akadály közrejátszott abban, hogy csapatunk visszaesett, azonban az ennyire gyenge szereplés bennünket játékosokat is meglep. A csapaton belül nagy fiatalítás történt. A játékosok többsége fiatal, kezdő. Ez megmutatkozik a mérkőzéseken, a kritikus pillanatokban. Nincs megfelelő helyzetfeíismerésük, a kínálkozó alkalmakat a csatárok nem tudják kihasználni. Nagy problémát jelent az edzés látogatása is. örülünk ha 3—4 játékos megjelenik az edzésen, tehát tervszerű felkészülésről sem beszélhetünk. Ennek ellenére bízunk abban, hogy csapatunk kikerül a hullámvölgyből, és lelkes szurkolói ismét győzelmekét láthatnak — mondotta Cwikk Jakab.

Ma kezdődik a nemzetközi lovasverseny Tamásiban

Mint már közöltük, a Tolna megyei Lovasszövetség az idén is megrendezi területi lovasbajnokságát Tamásiban. Az idei verseny egyúttal nemzetközi is lesz, mivel azon berlini lovasok is részt vesznek. A négynapos versenyre minden előkészület megtörtént^ hogy az zavartaRraul kerülhessen lebonyolításra.

Füzesit kiváló edizŐMek ismerték meg Kaposvárott

Füzesi Zoltán, a Szekszárdi Dózsa egykori ökölvívója — aki Kaposvárra távozott, és ott a Dózsa színeiben versenyzett, sérülései miatt kénytelen volt abbahagyni az ökölvívást. Füzesi, csak mint aktív versenyző vált meg a szorítótói. Elvégezte — kiváló eredménnyel — a segédoktatói tanfolyamot, és mint a Kaposvári Dózsa ifjúsági csapatának edzője, vállalt tisztséget.

A napokban érdeklődtünk a Somogyi Néplap sportrovatvezetőjétől: Hogyan vált be Füzesi, mint edző. A Somogyi Néplap munkatársa többek között a következőket mondotta Füzesiről:

— Véleményem szerint Füzesi Zoli Kaposvár ökölvívását ismét NB l-es színire hozza fel. Teljesen új alapra helyezte az utánpótlást. Ötven 14—15 éves fiúval ökölvívó-iskolát rendezett, hetenként háromszor szakszerű edzéseken foglalkozik velük. Közülük harmincöt azóta is rendszeresen jár edzésre. Tíz-tizenkét fiatal egészen kiváló képességeket árul el. Előreláthatólag két éven belül Füzesi keze alól már olyan versenyzők kerülnek ki, akik visszaszerzik Kaposvár ökölvívásának a rangot a megbecsülést. Egy bizonyos: Füzesi kiváló edző. jó szakember. Sokat nyert vele Kaposvár,

^őatoeiiöt m

öten vannak, akik már több mint negyven éve szolgálják a testületet; Hopp Vince, Körösi Ede, Szente János, Beck János, Götz János. Illetve ők élnek még azok közül, akik 1919 áprilisában feltámasztották a világháború által megtizedelt, halódó testületet. Akkor, negyvenöt évvel ezelőtt Hopp Vince volt. aki összeverbuválta ismét az embereket, hogy mint azelőtt, a község vagyonát, biztonságát őrizzék —, ma is ő a högyészi önkéntes tüz- oltótestúlet parancsnoka. Tartása nem éppen nevezhető katonásnak, de a jubileumon korát meghazudtoló fürgeséggel vezényeli beosztottjait; fennállásának 75. évfordulóját ünnepli a högyészi önkéntes tűzoltótestület.

És nemcsak a testület ünnepel, hanem az egész falu. A dísz- egyenruhás alakulatot — köztük sok nagypapát — a művelődési házba, a díszközgyűlésre elkísérte a család, a rokonok, ismerősök — az egész falu. És nagyon sok kíváncsit csal oda a bonyhádi tűzoltózenekar térzenéje.

Bent. a művelődési ház hűvös nagytermében Kótai Márton, a testület elnöke méltatja az elmúlt hetvenöt évet. Az 1899-i, kezdeti szervezkedéstől a mm eredményekig. -Hosszú krónika... Csak a régi iratok, fényképek mesélnek róla. amelyeket a parancsnok. Hopp Vince bácsi őriz. Megható pillanat az. amikor a beszámoló róla emlékezik meg,

és önkéntelenül is elismerő tapsra verődnek a tenyerek; a 75 éves testület parancsnoka a maga nyolcvanhárom évével az ország legöregebb tűzoltóparancsnoka. Helyesebben korra a legöregebb... De ambícióban, tettrekészségben aligha lehet nála fiatalabb.

Csak egy van a faluban, aki nála is régebb óta tagja a testületnek; Wentzl János, aki sajnos, egészségi állapota miatt nem lehet ott az ünnepi közgyűlésen.

Az elnök, amikor a múltról emlékezik, szól a jelenről is. Arról, hogy az állam az elmúlt öt évben kereken 45 000 forinttal segítette a testületet, és a községi tanács is évente ötezer forinttal segíti működését. Az őrszoba falát díszítő sok oklevél bizonyítja. hogy nem érdemtelenül...

És ami felér minden anyagi segítséggel; Kovács Mihály őrnagy. megyei osztályparancsnok az Országos Tűzrendészen Parancsnokság oklevelét adja át, a 7'5 éves testület elismeréseként. Oklevél ismeri el a parancsnok, Hopp Vince tűzókószázados munkásságát, Kótai Márton elnökét és Körösi Ede alhadnagy, parancsnokhelyettesét. Tisztté léptetik elő Götz Jánost. Szente Jánost, Witzl Károlyt. És végül, a járási tanács, a községi tanács, a községbeli vállalatok, intézmények szalagot kötnek a testi*? let vörös selyemzászlajára.

Ez az ünnep, a hetvenöt éves jubileum. BE.

♦♦♦ »♦»»♦♦»♦«»»♦»»»♦

Állást kerestem Ssekszárdon =35 ÉVE és MA=s

A harmincöt évvel ezelőtti äl- íásí akkori megyebeli lapok hirdetéseinek felhasználásával igyekeztem megszerezni. Vasárnapi számokat választottam, az egykori hirdetők is bizonyára ezt kedvelték a legjobban. Hol, és milyen feltételek mellett helyezkedhetett el egy, mondjuk közepesen képzett szakmunkás, egy elemi iskolai tanító, vagy egy hosszabb gyakorlattal rendelkező orvos?

Máig sem tudom. Az idősebbek nem szívesen vallanak akkori élményeikről, élek a gyanúperrel, hogy gyakran el is feledik azokat. Az átböngészett lapokban.

hetvenhat álláshirdetés

sorakozott ugyan, de egytől-egyig olyanoké, akik maguk szerettek volna elhelyezkedni és csak egyetlen esetben állást kínálóé. Kik szerettek volna munkához jutni három és fél évtizeddel ezelőtt a lapok segítségével? Kizárólag „nadrágos” emberek, öt orvos, ugyanannyi tanító, negyvenhárom különböző tisztviselő, huszonkét technikus, mérnök, és más műszaki szakember. Egy személy a mezőgazdaságban kereseti, megélhetést. Nem akárki, és ha sikerült neki, bizonyára nem is akármilyet.

„Nyugállományú csendőrtörzsőrmester irányítói gyakorlattal, nagyobb gazdaságban, vagy uradalomban elhelyezkedne. „Major- gazda" jegére.”

Hogyan kínálta nehezen szer-r zett tudását az orvos?

„Egyetemes orvostudor, nyolc évi kórházi gyakorlattal elhelyezkedne. Szükség esetén nyelvtanítást is vállal.”

Munkás nem kereseti- állást.

Drága volt a szódíj.

Meddő igyekezettel kutatva, megfelelő elhelyezkedés után a múltban,1 visszamenekültem a jelenbe. Több lap nem. lévén, ezúttal lapunk., a Népújság három, találomra elővett vasárnapi számát vizsgáltam végig. Az „ÁLLÁS”- rovatban egyetlen munkát kereső érdeklődésre sem bukkantam. A huszonhat hirdetés soraiban kizárólag vállalatok kerestek szakembereket. Milyeneket?

Asztalost, építésztechnikust, kirendeltségvezetőt, gyors- és gépírótcsillést, vegyészmérnököt, kazánfűtőt, segédmunkást, rakodót, főkönyvelőt, betanított munkást, Die sei-szerelőt, adminisztrár tort és raktárost.

Unalmas hirdetések

voltak. Munkásszállás van-e, vagy nincs, üzemi étkezést is nyújt-e a munkahely és más hasonló, érdektelen apróságok. Hol vannak ezek a mai hirdetések a régiek fantázia, és formagazdagságától? Eszembe ötlött az a bizonyos egyetlen, mely annak iŰéjén valóban biztos, ha nem is éppen közmegbecsült munkát ajánlott. Újra elolvastam jegyzeteimet;

„Szekszárd imros gyepmesteri teendőinek ellátására pályázatot hirdet. Jelentkezhetnek - katonaviselt, büntétlen előéletűlehetőleg római katolikus vallású férfiak, negyvenöt éves korig”.

Máig is rejtély előttem, hogy a gyepmesterséghez miért volt szükséges a római katolikus hit, és miért nem tette meg a lutheránus, vagy uram-bocsá' akár az unitárius is? O. L

Különlegesen szép és nagy gerenda a Garay Szállodában

Még az építőmesterek is meg- hökkenve szemlélték a Garay- szálló átalakítása során azt a rendkívüli méretű „mestergerendát”, amely a Táncos mennyezetét tartja. A 24 méter hosszú fenyőfagerenda végig 40x40 centi- méteres. Azt mondják, hogy építkezéseken igen ritka ilyen nagy gerenda használata. A gerenda, bár több mint fél évszázada beépítették, kiválóan bírja a terhelést, es még jónéhány évtizedig nem lesz gond a mennyezetet tartó gerenda kicserélésére.

Az építőanyag-ritkaságok közé tartozó hatalmas gerendának rengeteg csodálója akad.

A gerenda különlegességéről aa erdészeti szakemberek is elismerően nyilatkoznak. Hazai fenyveseinkben hasonló méretű és stj- dárságú fenyőfáról még nincs tudomásuk.