Tolna Megyei Népújság, 1964. július (14. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-08 / 158. szám
1C64. július 8. TOLNA MEGYEI NfÜPt)jS/t8 * Hol isznak legtöbbet az emberek? — Egyre nagyobb divat a gyógyszerfogyasztás — Dunakörnlődöt nem lehet megelőzni? — Hány forintért vásároltunk élelmet a boltokban? Hétfőn hagyta el a Szekszárdi Nyomdát a Központi Statisztikai Hivatal Tolna megyei Igazgatósága által szerkesztett statisztikai könyvecske, amely megyénk fontosabb ipari, kereskedelmi és kommunális adatait tartalmazza. Az ízléses kivitelű könyvecskét jól hasznosíthatják a szakemberek, mert a beruházásokról, a munkabérek alakulásáról, az építőipar fejlődéséről, a munkáslétszámról, az egy főre eső termelékenységről. a szakmunkás-ellátottságról és sok minden másról tartalmaz tény-, és összehasonlító adatokat, amiket a népgazdaság irányítói, vállalatok vezetői, statisztikusai, főmérnökei, mérnökei és más vezető beosztásban lévőknek a helyes irányításhoz tudniok kell. Vannak a statisztikai könyvecskében azonban olyan adatok is amelyek a nagyközönség számára is mondanak érdekességet életünkről, s nem egy esetben szinte meghökkentő dolgokat tár elénk. A mai írásunkban a statikai kiadás adataira támaszkodva bemutatunk néhány ilyen „furcsaságot” megyénkről, életünkről. Tudjuk, sokat panaszkodtak orvosok, és gyógyszerészek is. hogy nagy' a gyógyszerfogyasztás. Cikkek sokaságai jelent meg a szakszerűtlen gyógyszerfogyasztás káros hatásairól. A töménytelen gyógyszerevést általában „városi” jelenségnek tartották. Megyénk adatai cáfolják ezt az elképzelést, mert bár igaz, hogy Szekszárd vezet az egy főre jutó gyószerfogyasztásban. de a vidék is belépett a sok gyógyszert fogyasztók közé. A paksi járásban például egy-egy személy 1963-ban 116 forint értékű gyógyszert fogyasztott. míg 1960-ban mindössze 87 forint volt az egy főre jutó gyógyszerfogyasztás a járásban. A legkevesebb gyógyszert a tamási és a szekszárdi járásban fogyasztanak. A megyében egy főre jutó gyógyszerfogyasztás 1960-ban 102. míg 1963-ban 154 forint volt az elmúlt esztendőben. A beteg emberek száma nem nőtt — csak a divat indokolja ezt a nagyarányú emelkedést. Ugyancsak érdekes adatot kapunk, ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy mire költöttük el pénzünket a vendéglőkben. Mennyit fordítottunk ebből élelemre és mennyit italra. S ezzel kapcsolat ban jogos a kérdés, viszonylag hol isznak többet az emberek? Természetesnek tartjuk, hogy a bortermő vidéken viszonylag kevesebb az italfogyasztás a vendéglőkben. mint ott. ahol a szőlőknek még csak hírét sem látják. Ezért nem meglepő, hogy Pakson és Szekszárdon a vendéglő ben elköltött pénz többségéért ételt vásároltunk, s e pénznek csupán 40—45 százaléka jutott italra. De azért kivételek vannak. Sióagárdot úgy tartjuk számon, mint sok bort termő vidéket, s mégis, a vendéglőbe vitt pénz 95.6 százalékáért italt kértek itt a vendégek! Ha már a vendéglátói számokról szóltunk, elmondjuk, hogy megyénk községei közül az egy főre jutó forgalomban messze az első helyen van Dunakömlöd. Az egy főre jutó forgalom itt 3457 forint volt. Ez a hatalmas szám a dunakömlődi halászcsárda jó hírnevét igazolja. Viszont meglepő, hogy a második helyet r Keszőhidegkút szerezte meg 1565 forintos egy főre jutó forgalommal. S csak e két község után következik Dombóvár, majd Szekszárd. A megyeszékhely rossz helyezésén nem csodálkozunk, hisz nem egyszer tettük szóvá az elégtelen vendéglátást. A Vendéglátóipar vezetőinek jelenlegi intézkedései — építkezések, korszerűsítések — néhány év múltán meghozzák a régen várt eredményt. De ez nem lesz még elegendő Dunakömlöd megelőzésére! Az is érdeklődésre tarthat számot, hogy a kiskereskedelemben elköltött pénzünk hány százalékáért vettünk élelmet. Az ember úgy gondolja, hogy a községekben ahol a fő foglalkozás a földművelés sok a háztáji gazdaság, ott arányosan kevesebb pénzt költenek a boltból vásárolt élelmiszerekre. Nos, elég meglepők a kis statisztikai könyvecske idevonatkozó adatai is. Csupán két szám összevetése szükséges, s máris kiderül, hogy a fenti nézetet vallók, sokszor tévednek. Mit mutatnak a számok? Azt, hogy Szekszárdon, ahol a legtöbb az alkalmazott, és állandóan növekszik a munkások, a bérből és fizetésből élők száma, itt költik a legkevesebbet a bolti élelmiszerek vásárlására. A megyeszékhelyen a kiskereskedelemben személyenként egy főre eső 100 forint forgalomból csak 26 forintért vettek élelmet, a paksi járásban 27. a dombóvári járásban 28. a tamási és a bonyhádi járásban 31, míg a szekszárdi járásban 34 forintot költöttek el a boltokban élelemért. A kis könyvecske elmondja azt is, hogy 1960—1963 között 1782- ről 6237-re emelkedett a televízióelőfizetők száma. S több mint 61 ezer rádióelőfizető is van megyénkben. A legtöbben Szekszárdon, Dombóvárott, Tolnán, Bony- hádon és Dunaföldváron nézik a tv-műsort. Elmaradt ezen a téren Paks és Tamási de legmeglepőbb Gyönk nagyarányú elmaradása A volt járási székhelyen mindössze 69 előfizetője volt az elmúlt év yégén a televíziónak. S lehetne hosszan sorolni az érdekesnek tűnő adatokat. De talán ennyi is elég annak bizonyítására, hogy a szakembereknek hasznos, a nagyközönségnek pedig érdekes „apróságokat” megmutató könyvecskét adott ki a Statisztikai Hivatal Tolna megyei Igazgatósága. <K. B. J.) Közel 6 millió forint a művelődésügy? intézmények társadalmi segítésére Úttörők a fadd-dombori táborban... A fadd-dombori KISZ-tábort egy időre áz úttörők vették birtokuk ba. Az őrsvezetők továbbképzése folyik itt. Foglalkoztatásukat leggyakrabban forgőszinpadszerűen oldják meg a tábor vezetői. Míg az egyik csoport táborszépítési munkán vesz részt, addig a többiek az útjelekkel és a morzé- val ismerkednek, megint mások ki mit tud alapon történelmi földrajzi és irodalmi ismereteiket bővítik. Képünk a fadd-dombori táborban készült a forgószínpad egyik „állomásáról", a háttérben a társadalmi munkában dől gőzök egy csoportja látszik. Lassan évtizedes múltra tekint vissza az a versenymozgalom, amelynek az a célja, hogy a társadalmi erőforrásokat kiaknázva olyan fejlesztési célkitűzéseket valósítson meg, amelyek megvalósítására az állami beruházási és felújítási hitelkereték nem nyújtanak lehetőséget. Tolna inegye ebben a versenymozgalomban az utóbbi években mindig jelentős szerepet játszott és ennek bizonyítéka az a sok versenyzászló, amely a különböző oktatási intézmények birtokában van. A megyei tanács művelődésügyi osztálya az elmúlt hetekben értékelte a mozgalom 1963. évi eredményeit és megállapította, hogy az elmúlt esztendő során a társadalom segítőkészsége társadalmi munkában, anyagban és egyéb juttatásokban 5 890 482 forintot tett ki. Ebből az összegből 4 561 000 forint jut az oktatásra és 1 329 000 forint a népművelésre. A járási tanácsok művelődés- ügyi osztályai részére alapított verseny zászlót a szekszárdi járás visszaszerezte a bonyhádi járástól, amely 1962. évi eredmények alapján szerezte meg az első helyet. Ugyanis mind az oktatás, mind pedig a népművelési intézmények versenyében 1963-ban a szekszárdi járás bizonyult a legjobbnak. A szekszárdi járás fölénye olyan nagy volt 1963-ban, bogy a teljesített 5 8:10 000 forintból nem kevesebb, mint 3 670 000 forint jut a szekszárdi járás oktatási és népművelési intézményeire. A szekszárdi járáson kívül eredményes munkát végzett a bonyhádi járás és Szekszárd város is. Ugyanakkor a paksi, a dombóvári és a tamási járásban elhanyagolták a versenymozgalmat. A három sereghajtó járás teljesít- ménye együttvéve nem éri el az 1 millió forintót. Az óvodák közül az őcsényi, a faddi és a majosi óvoda érte cl a legjobb eredményt. Öcsényben és Faddon új óvodát, illetve foglalkozási termet építettek zömmel társadalmi munkában. Öcsényben a társadalmi munka értéke egy gyermekre 7000 forint, Faddon is löbb mint 3000 forint. Az általános iskolák kézül az ált. iskolai diákotthont építő decsiek kerültek az első helyre az ugyancsak szép eredményt eleit Alsonánát és Tár- káriy pusztát megelőzve. A megye középiskolái közül a műhely termet épített tolnai gimnázium szerepelt a legjobban, megelőzve a politechnikai oktatáshoz hajtatóházat épített dombóvári gimnáziumot. A népművelési intézményeit versenyében ezúttal Sióagard került az élre Kéty es Sárpilis előtt. A mozgalom az elmúlt évben is számtalan új művelődésügyi létesítménnyel gazdagította községeinket, így pl. óvodai hálózatunkat 7 új foglalkozási teremmel gyarapította a verseny mozgalom, általános iskoláink számára 6 új tanterem, 4 műhelyterem épült és a tolnai gimnázium révén új műhelyteremhez jutottak a közép- iskolások is. A művelődésügyi osztály értékelése alapján a legeredményesebb munkát végzett iskolák, óvodák és népművelési intézmények, valamint társadalmi munkások, nemkülönben a járási tanácsok művelődésügyi osztályai közül a szekszárdi járási tanács művelődésügyi osztálya versenyzászlót, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elismerő oklevelét kapta, és a közeljövőben sor kerül majd a legeredményesebb munkát végzők megjutalma- zására is. A szekszárdi járás kihívása alapján a megyei tanács művelődésügyi osztálya meghirdette a versenyt 196 t-re is. A versenyt meghirdető szekszárdi járás azt vallja, hogy kiapad- hatatlanok a társadalomban rejlő erőforrások. Használjuk fel ez évben is a társadalom segítőkészségét új oktatási és népművelési létesítmények építésére, csinosítására, gyermekeink munkakörülményeinek a megjavítására. És akkor 1964. is eredményes éve lesz a versenymozgalomnak. Amiről a számok beszélnek:
