Tolna Megyei Népújság, 1964. július (14. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-30 / 177. szám
lm. július 30. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 7 Gépállomási mindennapok Ülünk az esti lámpafényben és a gyarapodó anekdotákon keresztül ízlelgetjük a múltat. Valaki megkezdi, és mire feleszmélünk, már egymást kergetik az elmesélésben újraéledt történetek. Péterre emlékezünk, minden idők leghosz- szabb gépállomási főagronómu- sára. Olyan magas volt, hogy akaratlanul is meghajolva járt, nehogy elveszítse távoli lába alól a talajt. Minden tagja illendően a termetéhez méretezett. Az 1950. körüli évek nem mindig pihentető gépállomási viszonyai között sosem hagyta el a jókedél”. Nevetett, vidám volt, egyszerűen, természetesen, pusztán csak azért, mert nevetni jó. — Emlékeztek, amikor megérkezett? — kérdi az egyik brigádvezető. — A külseje, városias félcipője mindent mutatott, csak mezőgazdászt nem. Az igazgatónk gyanakodó ember volt, abból az akkor nem ritka fajtából, melynek tagjai azt hitték, hogy bizalmatlanság nélkül egy percig sem fejleszthetik a szocializmust. Bemutatkozás után azonnal megkérdezte: — No, jól van, ejvtárs! És mondd, mi voltál azelőtt? Ugyancsak sutaforma káderezés volt, d© Péternek szeme sem rebbent: — Én, kérlekszépen? Késdobáló a vursliban! Természetesen nem volt késdobáló. Nevetős, tréfás kedve mögött a traktorosok rövidesen megismerték a kiváló gazdát. Ugyanakkor nem húzódozott semmilyen munkától, olyantól sem, ami ugyancsak távolt volt a főagronómusi feladatkörtől. Határjáráshoz edzett mezőgazdászok módjára óriási távolságokat gyalogolt. Ha egy új szakember érkezett, nála abból állt a felvételi vizsga, hogy hajnaltól estig megjáratta az illetővel a határt. — Egyszer azonban kifogtak rajta! — nevet a főkönyvelő. — Valamelyik este beállít egy mo- kány, bajuszos fiatalember. Ö a várt új mezőgazdász. Péter a szokásos örömujjongással fogadta: — Jól van, galambom! Nagyon örülök! Nézd, itt az ágyad. Feküdj le, pihenj, aztán reggel négykor majd beszólok érted. Körüljárjuk kissé a határt. Sajnos, csak gyalogszerrel, mert tudod, gazdászemberhez illő hátaslovat még nem adtak alánk. Félnek, hogy gázolajjal kellene abrakol- tatni, és azt nem bírja a költség- vetés... Akkor úgy esti féltizenegy körül járhatott az idő. Péterék * ha^nalok ha;>" nalán eltűntek. Aznap azt hittem, hogy soha többé nem kerülnek elő. Később kiderült, hogy bebarangolták az egész körzetet. Negyven—negyvenöt kilométer. Nemcsak, hogy terepen, hanem unos-untalan megállva, a várható termést vizsgálva, becsülgetve. Este benéztem Péterhez. Bús képpel ült az ágy végén, a kapcáit szárítgatta és a lábát borogatta. — Hiába, no! — himbálta a fejét. — Úgy látszik, öregszem. Nem tudtam kifárasztani! JÚLIUS 15-AUGUSZTUS 15. r Rí! CYŰJTŰ HETEN Több száz értékes tárgyat (bútorokat, háztartási gépeket, szőnyegeket, vásárlási utalványokat. stb.) jv y erhetne mindazok, akik július 15 — augusztus 15 között 4 kg háztartásban keletkező bármilyen használt rongyot átadnak a MÉH átvevőhelyen és az átadásról szóló elismervényt RONGY GYŰ JTO HETEK jeligére Budapest 62. Pf. 56 címre augusztus 22-ig beküldik. Minder. 4 kg. rongy átadása újabb esélyt jelent a sorsolásnál. Felvilágosítás a MÉH Vállalatnál, illetve a telepen es átvevőhelyen. (133) .„Apróhirdetések». Az apróhirdetés dija: szavanként hétköznap 1.— Ft, vasárnap és ünnepnap 2.— Ft. Az első és minden további vastagon szedett szó két szónak számit. Szekszórd, Babits y. IS. sí., szabad rendelkezésű házingatlan eladó. (217) Az ÉM. Betonelemgyártó Vállalat dombóvári telepe keres azonnali felvételre esztergályos szakmunkást és nehézgépkezelői vizsgával rendelkező qutódaru- kezelőket. (léé) A Bonyhádi Közgazda sági Technikum levelező tagozatára augusztus 20-ig lehet jelentkezni személyesen, yagy írásban. «0 Bonyhpd Községi Tanács VB pályázatot hirdet műszaki előadói állásra. Előnyben részesülnek az építésztechnikumi képesítéssel rendelkező pályázók. (173) Uj ház olcsón eladó. Polláck u. Északi-Kertváros. Szekszórd, Biró Bálint. (?I9) A Takarékpénztár bonyhádi fiókiához napi 4 órás elfoglaltságé hivatalsegédet keresünk. Jelentkezés írásban, vagy személyesen a Takarékpénztár megyei fiókjában, Szek- szárd, Széchenyi u. 40. «. alatt. (213) Moszkvics 407-es jó állapotban. első kézből el-, adó. Ajka, III., Gárdonyi Géza g. 27. (1M> Cipőgyártó szakmába ipari tanulónak a Bonyhádi Cipőgyár felvesz fi általános iskolát végzett leányokat és fiúkat. Jelentkezés az üzem személyzeti gsztályán. (205) A következő percben már nevetett egy harsogót: — Beszéljetek csak, de én azt mondom, hogy a szaktudást meg lehet szerezni. De aki fél a határjárástól, abból sosem lesz igazán jó gazda. Nemcsak a határjárástól nem félt. A köpcös Tasnádi bácsi emlékezik: — A nyári munkák legközepén voltunk. Minden vontató, autó a határt járta, én meg akkor készültem el egy tengely javításával. Súlyos, hatvanöt kilós darab volt, főtt a fejem, hogyan küldöm ki a oéphe'7. ampk'iknek a vezetője már bizonyára az eget is szidja dühében. — Főagronómus ejvtárs — mondom Péternek. — Itt ez a tengely. Ki kellene juttatni a Ferinek, de nincs mivel. Péter megvakarta a füle tövét: — Most csakugyan nincs mivel... No, nem baj, komám! Te szépen megfogod az egyik végét, én a másikat, aztán kiballagunk vele. Úgyis van dolgom arrafelé. Úgy történt. A szájjal dolgozókat, munkakerülőket mindig utálta. Már elkerült a gépállomásról, és egy híres kísérleti gazdaság élén állt, amikor onnan szállt vissza egy igazi Péter-történet híre. Aratás volt. Akkoriban szervezte meg a párt, hogy a fővárosi gyárak, hivatalok önként jelentkezőit szombat—vasárnaponként lehozták teherautóval, a kissé akadozó mező- gazdaságot segíteni. Az önkéntesek javarésze őszintén ak^rf-dolgozni. Azonban, mint búzában konkoly, akadt köztük, aki csak fi VÓ11«áJ''-,í c7Prvl él Vzetisek előtt akart kitűnni az elsőnek jelentkezéssel. Falun aztán keresték a munka olcsóját, ahol a legkisebb megerőltetéssel lehetett a legtöbb időt elpocsékolni. Történt, hogy Péter épp egy ilyenfajta, önmagát tekintélyesnek vélő, aranykeretes szemüvegű férfiút osztott be a kombájnhoz, zsákokat adogatni, ö maga, harmadnapos szakállal, valamilyen gépjavítástól nyakig olajosán, mindennek látszott, csak városi elképzelések szerinti főagronómusnak nem. A szemüveges dühösen pattogott: — Mit gondol?! Csak nem képzeli, hogy én csoportvezető létemre, a két doktori diplomámmal majd zsákokat emelgetek? B uiiiám dé az aratási TlUalll gondoktól most túlhajszolt Péternél ez a csöpp hiányzott, hogy túlcsorduljon a pohár. Kiabálni kezdett: — De képzelem! És vegye tudomásul, hogy ha... Termetéhez méltó erejű hangja volt. A kétdiplomás akaratlanul is hótralépett a haragvó óriás elől. Péternek azonban kiabálás közben elillant a haragja, és jobbat gondolva, még mindig emelt hangon folytatta: — ...ha én a magam három elemijével ennek a gazdaságnak a főagronómusa lehetek, akkor a két doktorátusával maga is bil- legtethet zsákokat! Ezzel faképnél hagyta a körülötte kitört vidámságtól értetlen embert, motorra ült, és elrobogott. A három elemi használt. A szemüveges csak a zsákok mellől merte megkérdezni: — Mondják, valóban három elemije van ennek? Péter Keszthelyen kezdte, és az egyik szovjet egyetemen végezte tanulmányait. Ezt beosztottjai többsége tudta, és csak még fer- getegesebb lett a nevetés. A gépállomásiakhoz csak esztendőkkel később jutott el az eset hír«», de ónn úgv nevették, mintha náluk történt volna. Ismét gyarapodott a mai anekdoták száma, melyeknek még mindig kevés fi- ovplrnet szentelnek sokan azok közül, akiknek ez írói mestersége lenne. A kellemetlen emlékeket előbb-utóbb kiszűri az idő. Péter hosszú alakját azonban máig is szívesen idézik, emlege- 'ik a gépállomáson. Ordas Iván Két olaj, egy zománc.,. RnilvÁni# 4. 3. i%v|ivciiy hét szelv. — No, ez is elvégeztetett. Dolgoztunk a munkán jó két napot, szép kis summát kapunk — mondotta a dombóvó* i ktsz embere, amikor befejezték a festési munkát a Szabadság út 19—21-es számú házban. Elégedetten dörzsölte össze a kezét, mert ugye mégiscsak öröm az, amikor az ember befejezi a nagy alkotást... Leültek azon nyomban, és kiszámították, hogy ezért a munkáért jár x forint a csoportvezetőnek, a fiatal segédnek y forint, a segédmunkás is kap valamit, jut még az ipari tanulónak is... — Szaladj öcskös ezzel a munkalappal, és írasd alá — küldte a „mester” a tanulófiút vissza a volt munkahelyre. A gyerek nyakába szedve a lábait, loholt, hogy mielőbb aláírassa a fontos okmányt. Fájdalom a hivatalvezető éppen házon kívül volt, így nem tudta aláírásával hitelesíteni a munka elvégzését. Sebaj, mondotta a mester, amikor a gyerek a hírrel megérkezett, majd elmegyek én. Ahogy mondta úgy is tette. Tíz órakor kopogott a hivatalnál: — Legyen kedves, elvtársam, ide egy aláírást... — No nézzük csak. az összesen ennyi négyzetméter, ennyi ablak, ennyi ajtó, stimmel, nagyon jó... Node mi ez? Két olaj, meg egy zománc? Hisz csak egy zománc festés volt, olaj alapozás még egyszer sem volt, nem kétszer... — Hát izé, szóval... — tessék már aláírni... A munkát természetesen csak az elvégzés arányában igazolták... A mázoló, festő mester is jobban tette volna, ha másutt próbálkozik egy kis csalással, mert ha csalni akarnak semmiképpen se a népi ellenőrzési bizottság segítségével próbáljanak — mert a munkát a festők a NEB-nek vé-- gezték. Melyik filmből ismerjük őket? Első kérdés 1 Aranyember x A pénzcsináló 2 Már nem olyan időket élünk. Második kérdés 1 Az utolsó előtti ember x Pacsirta 2 Angyalok földjén Harmadik kérdés 1 Bálvány x Egy ember, aki nincs 2 Honfoglalás Negyedik kérdés 1 TJj Gilgames x Foto Háber 2 Katonazene 1 kérdés 2. kérdés 3. kérdés 4. kérdés Tipp: 4. héi 3. szelv. Feladó neve és lakása: Fogadónál marad 1. kérdés 2. kérdés 3. kérdés 4. kérdés 4. héi 3. sze!v.
