Tolna Megyei Népújság, 1964. július (14. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-28 / 175. szám
1564. Julias 28. TOLNA MEGYH NÉPÚJSÁG 3 Tékozló szűkmarkúság T öbb. mint egy éve folyik, új technológiai eljárással a labdagyártás a Simontornyai Vegyesipari Vállalatnál. Új alapanyagból — az eddiginél sokkal olcsóbb hasítékbőrből, bőripari melléktermékekből — gyártják a labdabőrt és ennek felhasználásával a labdát. A simontornya: labdákat tízezer-számra exportálják a legkülönbözőbb — főként nyugati — országokba és tucatnyi szakvélemény tanúsítja, hogy az olcsóbb alapanyagból készült labdák minősége nemcsak eléri a reguler-anyagból gyártottakét hanem sok tekintetben jobb annál. Vitathatatlan. hogy jelentős, milliókét, érő újításról van szó, ami a Lévay József vezette újító-kollektíva több éves. kitartó kísérletezésének. munkájának eredménye. Az ARTEX Külkereskedelmi Vállalat elfogadta és rendszeresen küldi Simontornyára az árba beépített. 4 százalékos újítási díjat is, azt azonban nem kaphatják meg az újítók. A vállalat felett szakfelügyeletet gyakorló Könnyűipari Minisztérium Helyiipari Főosztálya — különböző okokkal — nem járul hozzá az újítási szerződés megkötéséhez. Az újítók most perelnek, a bíróságtól várják jogos követelésük kielégíttetését. Egyébként az újítást már régen bevezették, nélküle nem is indulhatott volna meg Simon tornyán a labdagyár- tas. A Szabiár Béla és Szabiár Károly mérnökök által konstruált, új technológiával működő horganyzó berendezés is már több, mint égy éve működik — zavartalanul —. a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál. Egy év alatt is milliókat hozott a népgazdaságnak. azonban az újítók még most sem kapták meg az újítási díjat, noha mindenki elismeri a két mérnök érdemét. Per alatt áll az ugyanennél a vállalatnál már hónapok óta működő automata csőgyártó berendezés újításának ügye is. A tröszt itt egy sor érv — egymásnak is ellentmondó érvek — felsorakoztatásával indokolja a lehető legalacsonyabb újítási díjkulcs. a két százalék megállapítását. a három közreműködőt társszerzőkké „lépteti elő”, hogy az újítónak. Schilling Józsefnek még a két százaléknak is a fele. az újítás egy évi népgazdasági eredményének mindössze egy százaléka jusson. Azt ezt közlő levélben elismerik, hogy a csőtológép elvi ötletét Schilling József adta hozzá az új berendezéshez, és ő konstruálta az újtípusú hege3ztőfejet is (egyébként az újításnak ez a lényege), de az alacsony kulcsot indokolják többek közt azzal is. hogy a vállalat biztosította hozzá a szalag- acélt és a vállalat szerezte be az Ignitron vo'nalhegesztőgépet. Talán akkor érdemelne magasabb díjat az újító, ha ő szerzi be a százezrekbe kerülő berendezést? Országos jelenség, hogy egy bizonyos összegen — tíz-húszezer forinton felül — csak bírósági utón juthat az újító az újítási díjhoz. Az országgyűlés legutóbbi ülésén dr. Szénási Géza legfőbb ügyész is foglalkozott a problémával. ..Ma is előfordul hogy egy valóban jelentős, esetleg több milliós népgazdasági eredménnyel járó újítás esetén, az illetékesek megrettennek attól, hogy a törvény szerint járó magas — de az újítás által elért haszonnak mégis csak elenyésző töredékét képező — újítási díjat kifizessék”. Tehát az újító követelését elutasítják bíróságra kerül az ügy, a bíróság az esetek többségében helyt ad az újító követessétek. és ezután a vállalat fizet. Az ítéletet rendszerint meg sem fellebbezik, hiszen most már van „belég” a kifizetésre. a vállalat vezetőit nem lehet felelősségre vonni. Vettem már részt olyan bírósági tárgyaláson. ahol az alperes vállalat jogi képviselője az elsőként gratulált a pernyertes újítónak a harmincezer forintos ügy megnyeréséért és természetesnek tartotta azt is. hogy az újító által előlegezett, letétbe helyezett perköltséget — szakértői díjat, ügyvédi költséget, stb. — a vállalat fizeti. Ezt a költséget is most már „simán” el lehetett számolni. Az újításokról és találmányokról szóló 29/1959-es kormányrendelet szerint az újítási díj a nép- gazdasági eredmény 2—10 százalékáig, terjedhet. Kimondja a rendelet azt is, hogy az elbírálásnál általában a középértékből — tehát a hat százalékból — kell kiindulni. Mégis, az országos átlag az újítási díjaknál két és fél—három százalék között mozog. Tehát az újítók, az újításukkal elért népgazdasági eredménynek ilyen hányadát kapják meg. Pedig ez az átlag úgy „jött ki”, hogy tartalmazza a bíróságok által meg- ítélet újítási dijakat is. Miért ez a szűkmarkúság? A sok közül csak egy olyan ok, ami az ellenőrzés rendszerében rejlik: Ha egy vállalatnál revizorok vizsgálják felül az újításokat, a kisebb tételeket nem nagyon „bogarásszák”. De már ..megakadnak'' a tíz—húszezer forintos újítási díj kifizetéseknél. Ha az újítási díjkulcs a minimális. két százalékos, akkor legfeljebb azt vizsgálják, hogy nem volt-e az újítás munkaköri kötelessége az újítónak, valóban újítás-e stb. De ha magasabb, akkor már egy sor más „szempont” is hozzájön a vizsgálathoz. Tehát az az igáfcgató, vagy főmérnök, aki el akarja kerülni az ilyen „zaklatásokat”, vagy el sem fogadja az újítást — ez esetben senki sem Vonja felelősségre •—, vagy ha már el kell fogadni, minél kevesebbet kapjon az újító. Más a helyzet, ha a bíróság ítélete alapján fizették ki a magas újítási díjat. Ilyenkor az igazgató nem felel a kifizetésért, hiszen a bíróság döntött — vállalta a felelősséget. Egy másik ok a helytelen szemléletben keresendő. Eszerint az újítási díj — költség — tehát többet kifizetni, lényegében kárt okoz a népgazdaságnak. Ez a nézet erkölcstelennek bélyegzi a magas újítási díjat, kispolgári, kapitalizálódási törekvésnek azt, ha valaki újítással akar „nagy pénzhez” jutni. K ülönös nézet alakúit ki a közvélemény igen tekintélyes részében és ehhez talán hozzájárul a sajtó, rádió is. Ma, nálunk mindenki természetesnek tartja, ha valaki egy háromforinl harmincfilléres lottószelvénnyel akár kétmillió forintot is nyer. Az illetőt ünnepük, megkérdezik és megírják, mire költi a nagy summát. De azt már sokan nem tartják természetesnek, hogy valaki — a népgazdaságnak többmillió forintot eredményező újításért — két—háromszázezer forintot vesz fel. Persze, ebben szerepe van annak is, hogy előfordulnak látszat-újítások, amelyekért — jogtalanul — nagy összegeket vesznek fel egyesek. Meg kell jegyezni, hogy az ilyen „újítások” rendszerint nem az üzemekben születnek. De arról — sokan úgy tartják — nem illik beszélni, ha egy újító félmilliós újítási díjhoz jutott — jogosan. Pedig semmi sem hoz olyan olcsón nagy eredményt a népgazdaságnak, mint az újítás. Hiszen még a maximális díj esetéiben is az eredmény együzede jut az újítónak. A kialakult gyakorlat szerint, ha egy nagyobb jelentőségű újításról van szó, az elbíráló szervek először a várakozás álláspontjára helyezkednek. Majd — sok késedelem után — rendszerint amikor már üzemel az új eljárás, vagy gyártják az új terméket — kiszámítják, mekkora a gazdasági eredmény. Majd megállapítják, mi az a maximum, amit fizetni lehet és így „visszafelé” számolva kiszámítják, milyen díjkulcsnak felel ez meg. Nem lenne érdektelen néhány nagyobb újítás esetében azt megvizsgálni, miért késett a bevezetés. Milyen kára származott a népgazdaságnak abból, hogy például az újítást a műszakilag indokolható egy év helyett csak három év alatt valósították meg. Ki a felelős a mulasztásért. Persze gazdasági irányítási és ellenőrzési rendszerünk mindig a bázisadatokra támaszkodik és olyan fogalmakkal, hogy „elmaradt nép- gazdasági eredmény” nem dolgozik. Pedig hatalmas károkat okoz a népgazdaságnak az újítások körüli igen gyakori huzavona. Azonban az újítások indokolatlan elutasításáért, elfektetéséért nálunk nem jár felelősségre vonás. Nem vonnak felelősségre senkit azért sem, mert indokolatlanul alacsonyan szabta meg az újítási díjat. Mert mi történhet? Legfeljebb a bíróság megállapítja a magasabb százalékot. Igaz, hogy ezért valóságos kálváriát kell járnia az újítónak, de örüljön a végén, ha megnyerte a pert. Káros az a szűkmarkúság, ami érvényesül ma általában az újítások díjazásánál. Elveszi a kedvét az újítónak a további munkától, visszariaszt attól, hogy új műszaki megoldásokon törje a fejét. Az újítómozgalmat fékezni azzal, hogy hosszadalmas huzavonával juthasson az újító a megérdemelt díjhoz, nem más, mint a műszaki haladás akadályozása. Sok törekvő, ötletdús ember ahelyett, hogy újabb újításokon gondolkodnék, el van foglalva a pereskedéssel. Sok esetben még a perköltséget is neki kell előlegeznie, előteremtenie. Idegeit fel- őrli a sok vita és pereskedés. Ha ezt az energiáját újabb ötletek kimunkálására fordíthatná, csak nyerne ezzel a népgazdaság, meggyorsulna előrehaladásunk a szocializmus építésében. N em ritkán hallani olyan ki- fakadásokat, hogy „ezután majd elvégzem rendesen a dolgomat, de nem törődöm azzal, hogy újat javasoljak, újítsak”. Vagy azt is, hogy „dolgozom egy új eljáráson, de ha kész lesz, majd bemutatom és megkérdem, mit adnak érte. Ha nem kapom meg, amit kérek, nem ajánlom fel”. El kellene ítélni az ilyen megnyilvánulást, gondolkodást. De nem lehet teljes mértékben. Hiszen ilyen esetekben megsértették az anyagi érdekeltség elvét, nem adták meg az újítónak azt, ami a törvény szerint jár neki. Mind az SZKP XXII. kongresszusának, rúind pártunk nyolcadik kongresszusának határozatai állást fog" lalnak az anyagi érdekeltség mellett. Az anyagi érdekeltség ma még igen fontos mozgatóerő, amit nem szabad elhanyagolni. Jelenti ez azt is, hogy aki annál ami munkakörének, beosztásának, fizetésének megfelel, többet nyújt, — és ez a plusz néha hónapokig, évekig tartó kísérletezést, sok álmatlan éjszakát jelent — az többet is kapjon. Ahol ezt nem veszik figyelembe, fékezik előrehaladásunkat, tékozolják a népgazdaság erőforrásait. Szűkmarkúak és éppen ezért tékozolnak. Jantner János Befejeződött az aratás a pálfai Egyetértés Tsz-ben A pálfai Egyetértés Termelőszövetkezetben befejeződött az aratás. Nehéz, küzdelmes munkát kellett az embereknek vívniuk addig, amíg eddig eljutottak. 1800 hold összterület volt, amely aratásra várt. Ebből 1500 hold gabona, 300 pedig lucerna és egyéb takarmány. Az esős időjárás miatt a tsz megszervezte a kézi aratást is. Az emberek megfeszített erővel dolgoztak, és munkájuk nem volt hiábavaló: 400 holdat arattak le kézierövel. Az egyes brigádok külön-külőn dolgoztak és kiváló eredményeket értek el. A kombájnok közül a tsz kombájnja érte el a legjobb eredményt. Hetesi Gyula, segedvezetójével Pleck Istvánnal mintegy 400 holdat vágott le. 61 vagonos teljesítménye azt mutatja, hogy beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. A kombájnoktól a gabona közvetlenül a kombájnszérüre jutott, ahol tisztították, s átadtak a Terményforgalmi Vállalatnak, mintegy 60 vagonnal. Az erőgépeket maximálisan igyekeztek kihasználni, állandóan két műszakban dolgoznak, főleg tarlót szántanak. Pálfán is sokat vitatott kérdés volt az, hogy melyik búzát érdemesebb termeszteni: a hazait, vagy a külföldit. Jelen esetben a Bezosztáját. A tsz vezetősége egyhangúlag elhatározta, hogy külföldi búzát is vetnek. A tagság részéről voltak ellenvetések, es nem igen hittek a külföldi búzában. Az idei eredmények is mind azt bizonyítják, hogy a külföldi búza többet terem, mint a hazai. A legjobb termés- eredmény 19,50 mázsa holdanként, Bezosztája esetén az Al- más-dúlőben. De a többi dűlőben is az intenzív búzák holdanként Körülbelül 3 mázsával többet adtak, mint a hazaiak. Tehát a kételkedők most már végképp meggyőződhettek arról, hogy mégis érdemes külföldi búzát termeszteni. A termelőszövetkezet a nyári idényre kirándulásokat is szervez. A kirándulások két naposak, három turnus fog indulni, egyik a Dunántúli középhegység és Balaton, másik az Északi-középhegység, a harmadik Pécs és a Mecsek. Mintegy 150 személy vehet részt a kirándulásokon. A tsz-nek 50—55 ezer forintjába kerülnek a kirándulások. Külön busszal fogr~k menni azok a tagok, akik egész évben, és most nyáron is jól végezték munkájukat — sz. a — A dolgozók érdekében a Várdombi Gépállomáson A Várdombi Gépállomás idáig nem büszkélkedhetett túlságosan azzal, hogy nehéz, munkát végző dolgozói hasznára különösebb szociális létesítményekkel rendelkezik. Az idén összesen egymillió-nyolcszázezer forint értékben felépül egy ezer négyzetméter alapterületű fedett javitótér, egy kétszáz négyzetméteres fürdő-mosdó, öltöző és illemhely. Készen vannak mór a tervek egy teljes új konyhához és üzemi étkezdéhez. A klubszobában televízió, lemez játszós rádiókészülék, könyvtár és folyóirat áll a dolgozók rendelkezésére. A rászorulók részére, épp úgy, mint tavaly, a gépállomás teljes idényre kibérelt két berendezett szobát a harkányi gyógyfürdőben is, hogy az erre utaltak itt tölthessék szabadságukat. m m mt m i w w i Házi brigádok A községfejlesztés számos olyan feladatot kínál, melynek megoldására állami vállalatok — gazdaságossági okokból — nem vállalkozhatnak. Különösen a szekszárdi járás községeiben működnek szép eredménnyel a községi tanácsok úgynevezett házibrigádjai. Ilyenek vannak Aisó- nánán, Alsónyéken, Bátaszéken, BogyiszJón, Decsen, Faddon, Fá- cánkerten, Sárpilisen, Tengelicen és Tolnán. A brigádok működését megfelelő módon ellenőrzik, így például legutóbb a bogyiszlói tanács pénzügyi állandó bizottsága végzett munkájukkal kapcsolatban megfelelő vizsgálatokat. A brigádok dolgozói megtalálják számításukat. A vezető szakmunkások átlagos tíz-, a szakmunkások nyolc—kilenc, a segédmunkások öt—hét forintos órabérben dolgoznak. F-W ■> W W '■» ■*■*>■*■■* 'Deríts jeqyzetek Egy főiskolán történt. Allamvizsgáztak az utolsó éves növendékek. köztük egy házaspár-jelölt. A lány is. meg a fiú is kitűnő tanulója volt az intézetnek, és az államvizsgán • írhez méltóan szerepeltek. de a lány egy tantárgyból mm ütötte meg a jeles szintet. Négy egész ö - tizedre felelt, a vizsgabizottságnak ilyen esetben dönten e kell milyen osztályzatot adjon. Vita nélkül megegyeztek a bizottság tagjai, hogy ötöst érdemel a lány. legyen kitűnő rendű! — Legalább egyforma diplomájuk lesz a vőlegényével — mondta az egyik vizsgáztató. — Éppen ez a baj! — kontrázott valaki. — Tulajdonképp-n súlyos hiba volt fölfelé kerekíteni. Megnehezítettük a fiú helyzetét. Ha összeházasodnak, nagyon fejére nő az asszony. A múltkor jó esetem volt egy pincérrel. Bementem egy szórakozóhelyre, amit Sörkertnek neveznek és ahol napközön szinte kizárólag sört isznak. Délután tértem be. amikor még kevés a vendég viszont annál több a levegő, a fullasztó kánikulában ezen a szellős udvaron. Leültem az egyik szélső asztalhoz. A pincér ingerü ten rámszólt, amikor arra vetődött, hagy méltóztassak olyan asztalhoz üln:, amelyik le van terítve, mert különben nem tud kiszolgálni. Álfáradtam egy ab- rcszos ászaihoz, de kiderült. hogy o't sem tud kiszolgálni. Tudniillik, nem szeretem a sört és nem azt kértem. — oOo — Egy öregember várta az autóbuszt. Üli rz árokparton, almát evett kés-el szeletelve. Szóba elegyedtünk, beszélgettünk a világ dolgairól, legfőképpen a tsz-ről. Az öregember éjjeliőr a szövetkezetben. — Jó világ ez — mondta és meg.öröl- gett? a bicskáját a nadrágszárban. — Most. délelőtt szép kényelmesen beutazom az orvoshoz aztán gyógyítom az isiászomat. — oOo — A városi kisfiú falun nyaral a nagymamánál. Minden tetszik neki de az állatok érdeklik a legjobban. különösen a tehén. Mindig megnézi. amint a csorda elvonul az utcán. Egyszer megkérdezi: — Mami! Neked miért nincs tehened? — Mert már öreg vagyok, nem tudnám gondozni. — Majd én veszek egyet ha megnövök. De akkor lemondjuk a tejet a Kovácsék- nál. Sz. J.
